Molly Bloom története igaz történet. Molly Bloom nyílt kártyákkal játszik. Molly Bloom elbukott. Ez Molly könyve. Ez Molly játéka. De még milyen játéka!
A könyv a történet végével kezd, ami rögtön felveti azt a kérdést, hogy így is izgalmas lesz-e a későbbiekben. Azonban hiába ismertük meg a végkifejlettet, a mű egyetlen pontján sem válik unalmassá a cselekmény, ezáltal várjuk a folytatást, türelmetlenül lapozzuk az oldalakat. Teljesen beszippant a pókerpartik fergeteges forgataga, amelyekkel igazán nehéz, de közel sem lehetetlen lépést tartani.
Magával ragadó, és a játszmák forgatagában a feszültség garantált, szinte a könyv alapkellékévé válik. A borítóról is ennek a különös érzésnek a hangulata köszön vissza, tervezője kiválóan használja a fekete és a fehér kontrasztját, megbolondítva az őrület – egy cseppnyi rózsaszín – színével.
Mollynak hamar meg kellett tapasztalnia, hogy az élet nem habos torta. Egy gerincsérülés csaknem derékba törte sportkarrierjét. Otthagyva a síelést, kiszakadva az egyetemi életből úgy dönt, hogy jövőjét inkább Los Angelesben alapozza meg. El is kezdi saját karrierregényét a való életben, de sajnos pincérnőként sem remekel. Itt véget is érhetne a történet a sikertelenségeknek köszönhetően, de a lány nem adja fel. Szinte senki sem hisz benne, így kénytelen sorsot húzni az ördöggel.
A könyv szépen építkezik, ugyanakkor szinte minden oldalon meglebegteti a bukás lehetőségét. Ez a kettősség alapozza meg igazán azt, hogy maga az olvasó is vívódik, vajon mikor indul meg a főhősnő végleg a lejtőn úgy, hogy onnan már képtelen visszakapaszkodni a csúcsra. Természetesen az egyre inkább halmozódó játékokkal lépést tartani, és mindezt még összeegyeztetni a magánélettel közel sem egyszerű feladat. Talán nem véletlenül mondják, hogy aki szerencsés a kártyában, az szerencsétlen a szerelemben.
Csakhogy Molly egy percet sem játszik, mégis ő a legnagyobb játékos. Hogy hogyan éri ezt el, miként lehetséges? Molly játékszervező, az est házigazdája, aki borravalókból, jutalékokból tartja fent magát. Ha ő nem hív meg egy pókerpartira, nem játszhatsz. Rengetegen akarnak játszani, rengetegen szeretnének Molly vendégei lenni, hiszen a legendás játékokon az is legendává lesz, aki csupán néhány percet tölt el az asztaloknál.
Igen, ebben a történetben is léteznek ellenségek, akik a legkevésbé sem tűrik, hogy egy nőn múljon az életük, hogy ő szabja meg, mennyi a beugró egy játékba, és azt, hogy úgy játszadozzon a férfiakkal – persze csak a játékok szigorú keretei között –, mintha azok kötélen rángatott bábok lennének. Aki pedig csak egyszer is eltépi ezt a kötelet, az megágyaz Molly bukásának. Csakhogy a kötelet nem olyan egyszerű elszaggatni, de sokan szeretnék megpróbálni.
Ez a regény végtelenül őszinte, ugyanakkor zárkózott is marad. Zárkózottsága abban rejlik, hogy csupán annyit ígér, amit a legelső lapokra írtak. Se többet, se kevesebbet, és ehhez a végletekig tartja magát.
Kicsit talán ebből kifolyólag veszít a vége a lendületéből, hiszen az olvasó joggal várja, mi történt ezután. Mi történt az után, hogy Mollyt letartóztatták, s beismerte bűneit? A puzzle további darabkái az olvasóra vannak bízva, s neki kell eldöntenie, hogy milyen képet szeretne megalkotni az írónőről.
Végtelenül őszinte regény egy magáért kiálló nőtől, aki vállalja a következményeket.
Molly Bloom: Elit játszma
Agave Könyvek, 2017, 320 oldal
Írta: Rojkó Enikő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése