Két meghatározó ikon, két tehetséges alkotó, két táncelőadás, egy este. November 11-én az IZP estek keretén belül Kőnig István és Bot Ádám bemutatóját láthatja a közönség a MU Színházban. A Nemzeti Kulturális Alap által életre hívott Imre Zoltán Program új táncművészeti kezdeményezés, melynek célja a fiatal tehetségek támogatása és képzése mellett a jövő nézőgenerációjának kinevelése is. Ady Endre és Léda kapcsolatának, a köztük lévő kilenc esztendős „repülésnek” állít emléket a Léda arcai című táncelőadás.
Hogyan alakult ki benned a koncepció, hogy Ady Endre és Léda kapcsolatával foglalkozz?
Már középiskolás koromban szerettem az irodalmat, különösen Ady költészete ragadta meg a fantáziámat. A Léda-szerelem héjanászszerűsége már akkor megdöbbentett, nem így képzeltem el a szerelmet, ám ahogy idősebb lettem, én is találkoztam ezzel a gyűlölet – szerelem kettősséggel, és úgy gondoltam, hogy a költemények hangulata jól megragadható az általam elképzelt koreográfiákkal.
Mesélj az alkotófolyamatról!
A Léda-verseknek van egy önálló dramaturgiai fonala, így tulajdonképpen annyi dolgom volt, hogy az olvasott verseket kronologikus sorrendbe rendezzem. A darabban először, Dányi Krisztián tolmácsolásában, elhangzó vers, nem Lédának szól, hiszen jóval megismerkedésük előtt írta, hanem perdita-vers. Azért fontos ez a költemény, mert ebben fogalmazódik meg, hogy teljesen mindegy, szerelmünknek milyen az előélete, mit tett, vagy nem tett, a lényeg, hogy feltétel nélkül elfogadjon minket. Mi mindannyian ezt keressük a szerelemben. Ez volt a kiindulópontja Ady és Léda viszonyának, a költő egy mindent elsöprő szerelemre vágyott, ennek lehetőségeit akartam megjeleníteni A Léda arcaiban.
Egy színész és hat táncosnő ad elő veled a színpadon. Milyen szerepekben jelentek meg az előadás alatt?
Ady és Léda alakja számomra csak ürügy volt, arról akartam mesélni a tánc eszközeivel, milyen módon találunk rá a szerelemre, milyen buktatói vannak egy kapcsolatnak, illetve miért halálra ítélt egy ilyen hőfokon égő szerelem. Épp ezért nem mondhatom, hogy az általam életre keltett figura vagy épp Dányi Krisztián megtestesítené a költőt. Szerelemre vágyó férfiak vagyunk, olyan elvárásokkal, ami végül minden reményünket elpusztítja. A megjelenített férfi magányra ítélt.
A nők csodálatosak, érzékenyek, ha kell, mindent odaadnak, de ugyanezt kérik cserébe. Ugyanakkor minden újonnan megjelenő szép arc új csábítást jelent. Legyünk hűségesek? Adjuk át magunkat a pillanatnyi örömnek? Az egyes etűdökben erre keresem a választ.
Mit jelent számodra a balett, és milyen összhangot tud teremteni Ady versrészleteivel?
A balett minden táncművészeti ág (így az általam képviselt modern) atyja. A színpadon azonban elsősorban a modern tánc formai eszközeivel alkottam meg a koreográfiákat. A versek képi világa, sokszínű érzelmi skálája – reményeim szerint - felfedezhető lesz bennük.
Mi lenne az előadásod mottója?
Catullus óta ismerjük a szerelem kínjait bemutató költeményeket, nekem – annak ellenére, hogy más térben, időben zajlik a mű - mégis Shakespeare Romeo és Júliája jutott eszembe a Léda arcaihoz kapcsolódva: „Szilaj gyönyörnek vége is szilaj…”
Fotó: Végh Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése