Han Kang magyarul megjelent második regényében méltó emléket állít egy közel harminc évig titkolt, vagy inkább mellőzött tragédiának. És ezt ugyanolyan magas színvonalon teszi, mint ahogy bemutatta a meg nem értett ember tragédiáját a Növényevőben. A Nemes teremtmények a szó klasszikus értelmében vett szépirodalom egy újabb gyöngyszeme.
Az elején egy tanáccsal fordulnék az olvasóhoz. Aki hozzám hasonlóan kevésbé jártas Dél-Korea történelmében, az az olvasást a fordító utószavával kezdje. Úgyis el lehet merülni az írónő varázslatos prózájában, hogy semmit sem tudunk a történet mozgatórugójaként szolgáló eseményekről, szépen lassan, fokozatosan így is összeáll majd a kép, de szerintem nem rontja el az élményt, az olvasást pedig megkönnyíti, ha már eleve tisztában vagyunk vele, miről szól a könyv.
Dél-Korea történetének egyik legviharosabb időszakában járunk. 1980 májusában katonákat küldenek Kvangdzsu városába, hogy leverjék az ott összegyűlt tüntetőket. Diákokat, gyerekeket. A vietnami pokolban edződött, kegyetlen fegyveresek brutális mészárlást végeznek, a foglyul ejtett gyerekeket pedig még hónapokig kínozzák. Aztán az ország évtizedekig nem beszél a borzalmakról, a kormány úgy tesz, mintha soha meg sem történt volna, az emberek pedig, jobb híján, felejteni próbálnak. Az írónő maga is Kvangdzsuból származik, de ő is csak évekkel később szerez tudomást a tragédiáról.
A történet egy Tongho nevű tizenötéves fiúval kezdődik, aki meg akarja találni a zűrzavarban eltűnt barátját. Elmegy a Tartományi Hivatalba, ahová a meggyilkolt tüntetők testét szállítják, és segítenek a hozzátartozóknak azonosítani őket. A fiú itt marad segíteni, arra számít, hogy talán viszontláthatja barátját. A későbbi fejezetekben nagyobb ugrásokban haladunk előre az időben, mindig más szereplő szemszögéből láthatjuk az eseményeket, de a fiú, Tongho valamilyen formában mindig visszatér. Ő történet lelke, ha lehet ilyet mondani, ő a szörnyű kimenetelű forradalom posztumusz arca.
Az írónő a fejezetek során folyamatosan változtatja az elbeszélői nézőpontot, ami akár töredezetté, zavarossá is tehetné a történetet. De Han Kang írástechnikája annyira profi, hogy pont az ellenkezője történik. Nem túl gyakori az egyesszám második személy használata a regényeknél, ezért ezek a részek kezdetben kicsit zavaróak lehetnek, de idővel egyértelművé válik, hogy az írónő a beleélést segíti ezzel a technikával. Az elbeszélés bensőséges lesz, annak ellenére válik személyessé, hogy egy időben és térben is igen távoli történetet olvasunk. Mert a nemes teremtmények nem csupán a könyv pozitív figurái. Szinte közhelyes általánosításnak tűnhet, és így, néhány sorban megfogalmazva végképp üres frázisként hat, ha azt mondjuk, hogy minden ember nemes teremtmény. De éppen ez a legszebb Han Kang regényében. Ahogy ő meg tudja írni, hogy minden emberi lélek gyönyörű, egyedi és a maga egyediségében csodálatraméltó, legyen szó egy barátját kereső kamaszról, egy megkínzott, örök életére traumatizált szerencsétlenről, vagy arról, aki ezeket a kínzásokat végrehajtotta. De ugyanígy szól magához az olvasóhoz is. Mert egy regény akkor működik, ha a benne leírtak valamilyen hatással vannak az olvasóra. És ez a regény képes arra, hogy elolvasása után mindenki egy kicsit nemesebb teremtménynek érezze magát.
Han Kang letisztult prózája gyönyörű. Mint egy csendes tó tükre, amiből csak ritkán, de annál jelentőségteljesebben törnek felszínre az igazán erőteljes hasonlatok és metaforák, mint méltóságteljes, ezerszínben pompázó halak a mélyből.
Szereplői mind hús-vér emberek, akikkel az olvasó képes együtt érezni. Megértjük a fájdalmukat, az ő szenvedésük a mi szenvedésünk lesz. Mert akármilyen lírai és szép az, ahogy Han Kang ír, amiről ír az a fájdalom és a szenvedés. Mert egy ilyen témáról csak így lehet, csak így érdemes írni. Az írónő célja az volt, hogy bemutassa a világnak azt a felfoghatatlan borzalmat, ami az országában, nem is olyan régen megtörtént, megtörténhetett. És ezt meg is mutatta, méghozzá olyan szépirodalmi keretek közé helyezve, amire nem sokan lennének képesek.
Han Kang: Nemes teremtmények
Jelenkor Kiadó, 2018, 220 oldal
Írta: Böszörményi Márton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése