„Ha itt a nyár, ugye komám, a szív a víznek szalutál és vígan lépked, akár a tornász, így megy a nagy ho-ho-ho horgász.” – Kicsik és nagyok, mind énekelve olvassák fel ezeket a sorokat. Csukás István méltán híres és szeretett rajzfilmsorozatának színi változatát idén decemberben Kökényessy Ági és Bártfay Rita jóvoltából láthatta a nagyérdemű az Újszínház színpadán A nagy Ho-ho-ho Horgász Télen-Nyáron címmel.
A zenés családi vígjátékot két felvonásban tekinthette meg a közönség. Az első felvonásban a nyári mesék jelenetei elevenedtek meg a szemek előtt, míg a második a horgász szomorú, téli sorsát mutatta be. Mindkét felvonásra az epizodikusság volt jellemző; a már jól ismert meséket a narrátor hangja kötötte össze. A narrátor hangját az eredeti meséket megalkotó Csukás István biztosította.
Az epizódok egy-egy napot meséltek el. Kiderült többek között, hogy „A halak nem némák, csak halkan beszélnek.” valamint, hogy „a nagy horgászt a nagy eszéről” lehet legkönnyebben felismerni. Az előadás kezdetén a Nagy Horgász felkér egy kukacot, hogy legyen az ő főkukaca. Főkukac az „esetleges barátság lehetőségének” fényében elfogadja az állásajánlatot. Ezek után közös erővel próbálták becserkészni a halakat. „Reszkessetek halacskáim… hohoho!” – szólt a kiáltás minden rész végén. A nyár boldog pillanatai után azonban elérkezett a hideg tél, a halacskák elbúcsúztak a Nagy Horgásztól, akinek vissza kellett vonulnia a városba. A téli hidegben a horgászoknak is kreatívabbnak kell lenniük. „Mozgasd meg az eszed!” – a Nagy Horgász így is feltalálta magát, kádhorgászat és piaci akváriumhorgászat gazdagította hideg napjait. Az előadás egy karácsonyi jelenettel végződik, amikoris a Főkukac felhelyezi a fenyőfára a gyönyörű csúcsdíszt: a házi halat.
A darab nemcsak a gyerekeknek okozhatott örömöt. A vidám zenék és színes kellékek mellett megjelentek olyan helyzet- és jellemkomikumok, utalások is, amelyeket csak a felnőtt közönség értékelhetett. Példának okáért a Nagy Ho-ho-ho Horgász levelezőn végzett OKJ-t, a holló olvasási nehézségekkel küzdött, és a második felvonás Petőfi Sándor híres sorával kezdődött „Most tél van, hideg tél.”.
A darab összetett, sokszínű díszlettel dolgozott. A kezdőkép és a darab első felének fő helyszíne a stég volt, a tó mellett. Meglehetősen részletgazdag kidolgozással büszkélkedhetett mind a horgászház, mind a tavat körülvevő sás és édesvízi növények. Élénk, színes és élethű kialakítás jellemezte a díszlet egészét. A téli helyszíneken, a szobára és a piacra is kidolgozottság volt jellemző, valamint megcsillant a készítők kreatív vénája is. Matyi Ágota tehetségét tükrözi nemcsak a díszlet, de a jelmezek sokszínűsége is.
Az előadás különlegességei között említendő, hogy több akrobatikus elemet is tartalmazott, amely láthatóan lenyűgözte nemcsak a gyerekeket, de a felnőtt nézőket is. A Főkukac gyakran repülte át a színpadot a Nagy Horgász damiljának segítségével, valamint a holló a karzatról a közönség feje fölött szállt le a Horgász és a Főkukac mellé a színpadra.
Az Újszínház színpadán kétségtelenül egy újszerű családi vígjátékot láthatunk, amely a szülők szívében nosztalgiát ébreszt és megismerteti a gyerekeket Csukás István újragondolt, csodálatos világával.
Írta: Banka Csilla
Fotók: ujszinhaz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése