Az Így neveld a sárkányodat trilógia igazán üdítő nyitódarabja, majd az azt szorosan továbbíró második része után – amelyben nagyobb ellenféllel (mind sárkány, mind ember tekintetében) néznek szembe Hibbant sziget bátor lakói – jogos a kérdés: hova lehet ezt még fokozni? Dean DeBloisban, a filmek író-rendezőjében is felmerülhetett egy új narratíva igénye, amely leginkább végül az első filmben felvázolt vadállat-szelídítés vonalát folytatja tovább. Az Így neveld a sárkányodat harmadik része egy nagyon súlyos kérdést nyit meg (és ad rá kimerítő választ), így méltóképp fejezi be a filmsorozatot.
Hablaty (Jay Baruchel, Hamvas Dániel), a vikingfiú apja halála után kénytelen magára vállalni a főnöki pozícióval járó terheket, amelyeket nem könnyű egyedül viselni, főként akkor, ha egy hírhedt éjfúriavadász is jár a viking nyomában. Fogatlan pedig megszelídített rókaként úgy tűnik Hablatyhoz kötötte az életét. Ám találkozik a Fényfúriával, és abban a pillanatban megkérdőjeleződik egész eddigi életmódja. A sorozat folyamatosan dolgozik a sárkány természetének definiálásával, s habár számos ponton találunk macskás, illetve kutyás jellemzőket, a sárkány végeredményben mégiscsak a szabad vadállatok kategóriájába tartozik. Ha megvizsgáljuk Fogatlan és Hablaty kapcsolatát, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy barátságuk gyökere nem más, mint egy kényszerű egymásra támaszkodás. Nagyon komoly dilemma merül fel abban az esetben, ha ez az erő már nincs jelen.
A trilógia egyfajta kettős felnövéstörténet mind a fiú, mind a sárkány részéről. A felnövés azonban új életformákkal jár, amelyek olykor nagy áldozatokat követelnek. A film ezeket a kérdéseket veti fel és a lehető leggyönyörűbb módon válaszol rájuk. Azáltal, hogy a szereplők kilépnek a kamasz életszakaszból, a film még nem vetkőzi le jól ismert humorát, habár megváltoztatja, új dimenziókba emeli át, miközben a hangszínét megtartja.
Problematikus azonban a filmek mögött álló magánmitológia, amely bizonyos szempontból kapcsolódik az általunk ismert világ szabályaihoz, de újakat is alkot. Ezek önmagukban jól átgondoltak és működőképesek. A harmadik rész központi mítosza, a sárkányokhoz tartozó új világ ebben a filmben jelenik meg először, habár olyan diskurzusból indul, mintha Hablaty és a vikingek előtt végig ismeretes lett volna. Pléhpofa, akinek alakja analitikus módon tér vissza és erősíti a felnövő fiúkaraktert magára vállalt feladataiban a korábbi filmekben a sárkányok szigetéről beszélt, nem pedig a sárkányok titkos országáról. Ez az űr nem vesz el semmit a film narratívájából, pusztán annak a tényét jelenti, hogy az alkotók az első film készítésekor még nem számoltak ennek a harmadiknak a történetével.
Az Így neveld a sárkányodat trilógia erőssége mindig is négy pilléren alapult. Az egyik a jól motivált történetvezetés, amely óvakodik a túlhasznált hollywoodi fordulatoktól (s ha mégis használ ilyet, azt okosan és újszerűen teszi), a másik a humor, a harmadik a gyönyörű és egyben szórakoztató képi világ, a negyedik (s talán legfontosabb) a karakterábrázolás. A karakterek mind háromdimenziósok, legyen szó akár a főszereplőkről, akár a mellékszereplőkről, de amire kifejezetten a hangsúlyt fektetném: a sárkányok is. Az alkotók elsődlegesen nem hiedelemalapú sárkányfigurákat építettek fel, hanem komoly jellemrajzokat vettek át az emberek által ismert és szeretett háziállatoktól, majd ezeket ötvözték és következetesen használták, miközben minden egyes sárkány egyedi személyiséget is kapott. Ezt az alaposságot kevés állatokról szóló film mondhatja el magáról, hiszen a legtöbb a megszemélyesítés egyszerű eszközével operál, s pusztán emberi tulajdonsággal ruházza fel az állatszereplőket. Azonban a sárkányok nem lesznek humanizálva, hanem állatok maradnak, akik egy egészen más életmódot, gondolkodást és intelligenciát képviselnek, mint az emberek. A különleges az egész felépítésben az, hogy a sárkányok mindeközben egyenrangú partnerek, érzelmeiket és intelligenciájukat tekintve. S ez az a gondolat, amely végül ebben a (véleményem szerint) kiválóan sikerült filmben főként a harmadik rész tükrében kiemelt figyelmet kap.
Kissé személyes hangvétellel szeretném zárni fenti soraimat. Egyszerre fájdalmas, hogy az elmúlt évek egyik, ha nem legjobb mesefilmje véget ért, de mindeközben mélységes örömmel és tisztelettel tölt el az egész alkotói gárda felé az, ahogyan ezt tették. A sárkányok és az emberek kapcsolata metafora mindazok számára, akik állatokkal élnek együtt. Az egymásra utaltság főként egy mentett állat perspektívájából (mint amilyen Fogatlan is) mindig is meghatározó. Ennek az életmentésnek, a vad, de egyben intelligens állatnak a lélekrajza és művészi ábrázolása egy érzékeny ember nézőpontjából mindaz, amit az Így neveld a sárkányodat trilógia képvisel.
Írta: Veréb Árnika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése