Krusovszky Dénes első regénye valódi siker. Elnyerte a Libri irodalmi közönségdíjat, többek pozitív kritikával illették, és ha az interneten utánanézünk, több cikkben írók és irodalomkedvelők ajánlják nagy lelkesedéssel az olvasók figyelmébe. Szóval a könyv működik, érdekli az embereket.
A minap egy buszmegállóban várakozó lány kezében pillantottam meg, ekkor döntöttem úgy, hogy amint hazaérek, én is előveszem (néhány napja már az éjjeliszekrényemen porosodott, várva hogy végre nekikezdjek). Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz, ha a sok elismerő hang ellenére nekem nem fog tetszeni, és nem hozza azt, amit ilyen esetben elvár az ember. Azt hiszem, sokan vannak ezzel így: ha ennyien odavannak érte, akkor biztosan nem stimmel valami. Mészöly Miklós Az atléta halála című regényében olvasható a következő: „ha túl sokan lelkesednek valamiért, az már épp elég ok, hogy az ember kételkedjék, és más utat keressen.” Ez tökéletes jellemzése annak, amit ilyen esetekben magam is gondolok.
Az Akik már nem leszünk sosem öt fejezete öt kis mozaikdarab, amely együtt adja ki a teljes képet. A szálak Lente Bálint személyében kapcsolódnak össze, ő a könyv főszereplője. Az E/1-es elbeszélői helyzetből, valamint több az életükben adódó hasonlóságból Bálintot az íróval azonosíthatjuk (de persze nem tekinthetjük őket egymással egyenlőnek). A regény első és harmadik fejezete látszólag elkülönül Bálint történetétől, de csak látszólag, hiszen a regény vége felé nyilvánvalóvá válik, mennyire szerves részei annak.
Bálint a húszas évei második felében járó srác, aki az egyetem miatt költözött a fővárosba, és aztán ott is ragadt. Haza, vidékre már csak nagy ritkán látogat valamiféle belső kötelezettségből, hogy édesanyja kívánságának eleget tegyen. Számára ez inkább teher, mint öröm, de jelen esetben pont kapóra jön neki, hogy kicsit el tud menekülni a városból.
Bálint épp összezörrent a barátnőjével, Magdával. Mivel közös otthonukba egyelőre nem szándékozik visszatérni, és a hétvégére amúgy is haza kellene mennie egy középiskolai osztálytársa esküvőjére, úgy dönt, előbbre hozza az utazást. Egy napot eltölt az anyjánál Debrecenben, néhány napig meghúzza magát egy gyerekkori hajdúvágási haverjánál, aztán együtt elmennek az esküvőre, ahonnan ő visszautazik Pestre. Magdával majd szépen megbeszélik a dolgokat, a lány addigra megnyugszik, és minden megy tovább a régi kerékvágásban. Gondolta Bálint mikor a Nyugatiban felszállt a vonatra, de mást tartogatott számára ez az utazás.
A távolságot nemcsak térben tette meg, de időben is. Visszautazott a múltjába, ám a régi barátok már nem azok voltak, akiket ő ismert. Mindenki megváltozott egy kicsit, persze Bálint maga is. Ő ekkor egy fővárosi online újságnak volt a munkatársa, míg egykori cimborái a kisvárosban maradtak, és ott élték szürke hétköznapjaikat. Ez a város-vidék ellentét kiérezhető a regényből. Bálint hangot is ad neki, amikor az esti kocsmázás során rákérdez, hogy mégis mi tartja őket itt, ahol nem történik semmi.
Az esküvőn és az azt megelőző napokban több fájdalmas, eltitkolt emlék is felszakad. A belső gyötrődések mellett bekerül a képbe egy titokzatos hangfelvétel, amelyet Bálint az elhagyatott egykori tüdőgondozó épületében talál egy alkoholmámoros éjjelen. Valódi rejtély az a felvétel, ami egy újabb szálat indít el a regényben és kapcsolja össze a történetek töredezett, kusza láncolatát. Bálint végül úgy menekül el szülőföldjéről, ahogyan néhány nappal előtte Pestet hagyta maga mögött. De már bizonyosan nem ugyanaz az ember érkezik vissza a Csengery utcai lakásba.
Az utolsó fejezetben 4 évvel később kapcsolódunk be Bálint életébe. Sokat változott a hajdúvágási lakodalom óta. Többet között otthagyta a munkáját, majd elvette feleségül Jankát, akivel Magdával való szakítása után ismerkedett meg, és akivel együtt Bécsben kezdtek új életet. Édesapja váratlan megbetegedése azonban rövidebb időre hazaszólítja, ami ismét felkavarja a múltat. Sosem álltak közel egymáshoz, és most vélhetőleg heteket töltenek majd kettesben.
Bálint végzős gimnazista volt, mikor az apja összejött a jóval fiatalabb asszisztensével, és faképnél hagyta a családod. Azóta Sopronban élt a fiatal lánnyal, aztán, mint később kiderül, már csak egyedül. Egészen addig a reggelig, amíg össze nem esett a fürdőszobában. A kórházban töltött idő alatt nem is kerülnek különösebben közel egymáshoz. Lefutják a kötelező köröket, aztán néhány óra elteltével a fiú elbúcsúzik és hazautazik. Minden ebben a ritmusban zajlik egészen addig, amíg apját haza nem engedik. Akit ugyan elengednek a kórház felügyelete alól, de mindenképpen szüksége van valakire, aki figyel rá. Ez a valaki pedig okvetlenül Bálint lesz.
Az új környezet sem jelent változást a kapcsolatukban, legalábbis nem jó irányba. Bálint még kényelmetlenebbül érzi magát az apja társaságában annak házában, a nap minden percében. Szótlanul és eseménytelenül telnek napjaik egészen addig, míg egyszer csak váratlanul meg nem törik ezt a sűrű csöndet. Az apa elkezd mesélni a gyermekkoráról, a családjukról és ismét jelentőséget nyer az az évekkel azelőtt talált titokzatos kazetta is.
A könyv nagyon szépen építkezik. A történet finoman indul, mint egy kis hógolyó, aztán lavinaként ránt magával. Kissé elcsépeltnek hat, de valóban nem lehet letenni. A könyv beszippant, és nem enged, még az utolsó lap elolvasása után sem. Remekül leírja egy generáció vívódását, beleszőve az aktuálpolitikai és társadalmi helyzetet. Számomra ezek a kis „kiszólások” nem voltak zavaróak vagy túlzóak. A monológok nagyon jól reflektálnak az életben bekövetkezett törésekre, a szerző nem akar feleslegesen okoskodni.
Benne van az önmagunkkal és a múlttal való szembenézés, különös tekintettel a múltbéli hibákra, amelyek kihatnak a jelenre. Az hogy miként kapcsolódnak egymáshoz az emberek, és mire képesek a kimondott és a kimondatlan szavak, az elhibázott cselekedetek, elszalasztott lehetőségek, amelyek végső soron azzá tesznek, akik vagyunk. „Akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat.”
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Magvető Kiadó, 2019, 542 oldal
Írta: Kis-Szabó Brigitta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése