Súgópéldány

A hűséges rajongóknak a Downton Abbey pompás és igényes korhű részleteket kínál: egy királyi levelet, egy felségáruló golyót és Mr. Carson (Jim Carter) visszatérését.

Amikor Julian Fellowes színész-forgatókönyvíró 2010-ben elindította Downton Abbeyt, meleg és barátságos hangulatot kínált az olyan antihősöket szerepeltető sorozatokkal szemben, mint a Breaking Bad. Noha a hírhedt harmadik évad a bájos kezdéssel szemben elég vérfürdőt alkalmazott, a végére a műsor visszatért ahhoz, amiben a legjobb: szellemes vágás, enyhén érzelmes dráma és társadalmi kommentárok. 

A sorozat befejezése után Fellowes és a veterán rendező, Michael Engler nagyjátékfilmben folytatta a történetet. A kétórás mozi sűrű cselekménye minden főszereplő életét érinti és összefonja, amivel egy évadra szóló narratívának felel meg. Ahhoz, hogy az összes szereplő egyidejűleg játékban maradhasson, gyakran egy szobába csoportosulnak, vagy ha mozgásban vannak, kereszteződnek az útjaik.

A yorkshire-i vidéki ház ajtói 1927-ben ismét kinyílnak, és hamar elterjed a hír, hogy Anglia királya és királynője útjuk során egy éjszakát Downtonban töltenek. Az uralkodói látogatás szinte garancia arra, hogy ez lesz a sorozat utolsó csúcspontja, olyan, amilyen a szélesvászonra kerüléshez szükséges. A 115 perces film egész idő alatt fenntartja az érdeklődést annak ellenére, hogy későbbi cselekménye már az első jelenetekből megjósolható. Ez abból fakad, hogy Fellowes ismeri a közönség vágyait. Szerencsére a szereplők nagy része visszatér, mint Hugh Bonneville, Maggie Smith, Michelle Dockery, Jim Carter, Phyllis Logan és Sophie McShera. A régi kedvencek mellett új vendégszereplők is feltűnnek (David Haig, Tuppence Middleton és Imelda Staunton), így több mint húsz karakter alakítja a filmet.

Fotó: Focus Features/Jaap Buitendijk

Miközben Violet családjogi igazságszolgáltatásra törekszik, Lady Mary (Dockery) átveszi a birtokon az irányítást és a látogatás előkészítését. Eközben Tom Branson volt sofőr (Allen Leech) család iránti hűségét is tesztelik. Edith (Laura Carmichael) és Lady Hexham viszonylag boldogok, ami megkönnyebbülés a sorozatbeli események után. 

A történet valódi magjai azonban a szolgák, akiket kezdetben lázban tart a királyi pár érkezése, de megrémülnek, amikor megtudják, hogy utóbbiakat elkíséri az udvari személyzet, akikkel szemben alárendeltek lesznek. Ki kell törniük, ami természetesen nem lesz egyszerű feladat. Mint mindig, a Downton Abbey felteszi a hasznosság és a rang kérdését: hogyan kell egy embernek a társadalom minden szintjén újradefiniálni magát a változó világban. De Thomas Barrow (Robert James-Collier) esetében a küzdelem sokkal személyesebb, mivel az egyetlen homoszexuális karakter a Downton Abbeyben, ráadásul egy olyan korszakban, amikor a melegséget bűncselekménynek tekintik. 

Miközben a Downton-mese sértetlen marad és a szerelmi szálak tovább bonyolódnak, az új mozifilm azt is üzeni, hogy a szolgálat és a hatalom csak jelmezek, amelyeket el kell dobni, amikor ideje valódi emberi lényként viselkedni.