A Vörösmarty Színház Kozák András Stúdiójában is premierre készülnek. Ezúttal Murray Schisgal, amerikai író és producer komikus vígjátéka, a Szerelem Ó! kerül színpadra Hargitai Iván rendezésében. A művészek már túl vannak az olvasópróbán, ahol Hargitai Iván azt is elárulta, hogy a díszlettervezővel egy izgalmas látványvilágon dolgoznak. Magyarósi Éva díszletei már csak azért is izgalmasak, mert a művész performance-ban gondolkodik, fontos számára, hogy a színészek használni is tudják a körülöttük felépülő teret, aminek központi eleme jelen esetben egy híd lesz.
A történet fókuszában egy szerelmi háromszög áll, amely igazi érzelmi hullámvasutat ígér a nézőknek, hasonlóképpen a Vörösmarty Színházban óriási sikerrel futó Jövőre veled ugyanitt című előadás első és második részéhez.
Harry bőrébe Keller János bújik, aki az olvasópróba után így nyilatkozott: „Harrynek semmi nem jött össze az életében. Az előadás éppen úgy kezdődik, hogy ő öngyilkos akar lenni. És akkor a nézők majd néznek, hogy ez dráma, hiszen komédiára jöttünk?!… Vígjáték, de akkor lesz igazán jó az előadás, akkor lesz igazán hiteles a történet, ha nagyon komolyan játsszuk. Ha csak arra mennénk, hogy ez egy bohózat, és nem lenne mélysége, egy idő után kipukkadna. Ezért megkeressük a mélyét Ivánnal (Hargitai Iván, rendező). Itt például az, amit említettem, hogy semmi nem jött össze az életében, és csak az a megoldás, hogy véget vet ennek. Aztán elindul a bonyodalom, a vígjátéki fordulat. Azon túl, hogy nagyon-nagyon vicces, és nagyon sokat lehet rajta nevetni, hihetetlen sorsokat ismerünk meg. Több szinten is elgondolkodtató a darab, tükröt tart a nézőknek, szerelemről, házasságról. Mindezt szellemesen. Az a lényeg, hogy az egész előadás egy hullámvasút legyen, hogy a nézők jókat nevessenek, de azért érintse meg őket a darab mélysége is. Ha valakinél csak azt érjük el, hogy jókat nevet, megérte, mert jól szórakozik, de ha valakinél az is sikerül, hogy utána elgondolkodik otthon, netán leül a párjával beszélgetni az életükről, mindennapjaikról, házasságukról, akkor aztán végképp. Én ezért imádom a színházat, és ezért tartom egy csoda helynek, mert érzelmileg, lelkileg, pszichésen kell hasson, akkor lesz igazán komplex és egész. Ebben a darabban abszolút benne van ez a lehetőség.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése