Vígjátéki alaphelyzetből indít Zach Braff keserédes komédiájának narkós tűzoltóparancsnoka, akit a barátnője hív egy nem várt helyzet „oltására”. Az Átrium legújabb bemutatója, a Minden nagyon jó lesz „intellektuális macsóját” Bányai Kelemen Barna alakítja.
A Minden nagyon jó lesz négy egyedülálló embert találkoztat egy üresnek hitt nyaralóban, akik a kényszerű összezártságban az éjszaka során fokozatosan megnyílnak egymás előtt. Mi fogott meg Braff írói világában?
Érdekesmód Martin McDonagh ír fekete humorát juttatta az eszembe a darab mindamellett, hogy nagyon karakteresen megjelenik benne az amerikai létezés ígéretjellege: ha idejössz és dolgozol, a zöld kártyával belépőt kapsz az amerikaisághoz, akkor bármit elérhetsz. Remek viszonyokat vázol fel a szerző arról, hogy mihez kezd egymással négy ember egy összezárt helyzetben, hogy miket rejteget a lélek.
Myron szerepében egy narkós tűzoltót alakítasz, aki mókamesternek nevezi magát, és ennek megfelelően vicceskedve közelít az élete mélypontján lévő szülinapos Charlie-hoz, az ajándék prostiként odarendelt Kimhez, és a saját barátnőjéhez, Emmához is. Mennyire veszed komikusra a figurát?
A többi szereplőhöz hasonlóan Myron is álarcot ölt magára. Egy nagyon macsó, hormonszagú, szószátyár pasit látunk az elején, aki idővel levetkőzi a felvett álarcot, és kiderül róla, hogy valójában mi rejlik a maszk mögött. Nagyon sokat beszélgettünk Spáh Dávid rendezővel meg a kollégákkal, hogy milyen mélyebb rétegek húzódnak a látszatra könnyed, vicces figura alatt. És ahogy haladtunk előre a próbákon, egyre izgalmasabb dolgok derülnek ki róla. Myron valójában kiváló emberismerő. Tíz évig drámapedagógus volt, sokat foglalkozott az emberi lélekkel, tulajdonképpen egy tehetséges színész rejtőzik benne. Ezt be is bizonyítja, amikor előadja Shylock nagymonológját A velencei kalmárból.
Mi derül ki arról, hogy miért éppen tűzoltónak állt a tanári pálya után?
Myront egy törvénysértő cselekedete miatt eltanácsolták a tanári hivatás gyakorlásától. Feladta az álmait, megkeseredett, elvágta maga alatt a talajt. A szövegben nincs utalás arra, hogy miért pont a tűzoltóságnál helyezkedett el. A személyes meglátásom az, hogy az empátiája miatt választotta, hogy embereket mentsen. Remek képessége van arra, hogy átlásson élethelyzeteket, váratlan szituációkat oldjon meg, manipulálja a történéseket. Az éjszakai összezártságban is ugyanezt teszi, mindenkit figyel, mindent fülel. A társaságból egyetlen embert ismer közelről, Emmát, a barátnőjét, akibe szerelmes, de a lány nem viszonozza az érzéseit. Nincs köztük szexuális kapcsolat, hanem inkább barátság, erős egymásba kapaszkodás, egyfajta szövetség. Myron pontosan ismeri a barátnőjét. Amikor feltűnik a színen Kim, a prosti, elkezd játszadozni vele, egyrészt azért, hogy féltékennyé tegye Emmát, másrészt Kimet eszköznek használja arra, hogy újabb információkat, titkokat csaljon ki, hogy kimozdítsa a komfortzónájából Charlie-t.
Mennyi esélyt hagy az előadás arra, hogy akár mélyebb barátság is kialakuljon a két srác, Charlie és Myron között?
Nagy utat járnak be mindketten onnantól kezdve, hogy az érkezéskor Myron rögtön látja Charlie igazi énjét, nem hiszi el neki, hogy embert ölt, odáig, hogy egy baráti beszélgetést provokál ki a srácból, rávezeti, hogy valljon a saját tragédiájáról. Myron pedig egy izgalmas fordulattal véget vet a színjátéknak, a macsós szereplésnek. Levetkőzi a hormonszagú figurát, és megnyílik Charlie előtt. Ha más körülmények között találkoznak, lehetnének jó barátok.
Ez a mások hazugságain átlátó „embermentő” tűnik a leginkább kiegyensúlyozott figurának. Az ő titka, traumája nem olyan súlyos, mint a másik három szereplőé...
Myron kétségkívül stabil a többiekhez képest. Kiegyensúlyozottabb, mint mondjuk Emma, aki folyamatosan harcol, hogy legyen meg a zöld kártyája, az állampolgársága, és végre az amerikai álmot élhesse. Egyedül ott lehet megfogni Myront, hogy törvényt szeg. Nem véletlen, hogy ő vállalja magára a hangulatfelelős szerepét Charlie rendhagyó születésnapi buliján. Myron és Emma előtörténetét is úgy képzelem el, hogy különféle emberekhez csapódnak, hogy barátokra tegyenek szert. Ebben segít némi drog – legalább nem érzik magukat egyedül, és nem kell azon agyalni, hogy mi lesz holnap.
Készítette: Szentgyörgyi Rita
Fotó: Lakatos Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése