SÚGÓ + – Ahogy lebukik a nap

Taszítjuk magunktól azokat az eseményeket és élményeket, amelyek rávilágítanak arra, hogy a világunk nem tökéletes. Adott egy nagy szerelem, egy tündérmesének ígérkező „boldogan éltek, míg meg nem haltak”, aztán egyszer csak legördül a függöny: mire észbe kapnánk, már mi is csak ülünk görnyedten, és hajtogatjuk magunkban a Közel a horizonthoz hőseinek jelmondatát, egyben kapaszkodóját: „Minden rendben!” 

Az ember gyanútlanul kézbe veszi és méregeti Jessica Koch igaz történet ihlette regényét, amely az első pár oldala alapján ugyanolyan egyszerű love story-nak tűnik, mint bármelyik hatásvadász mű az elmúlt egy évszázadban. Az első egy-két fejezet után unottan el is fordulhatnánk a könyvtől, hacsak nem szeretünk belehelyezkedni a tökéletes férfit meghódító, átlagos külsejű lány szerepébe. A könyv egyik főszereplője, Jessica ugyanis éppen ilyen. A szövegben haladva azonban egyre kényelmetlenebbé válhat ez a szerep, én szívem szerint le is tettem volna, hogy ne kelljen szembenéznem azzal a megterhelő valósággal, amellyel az írónő szembesített. 

Danijel Taylor, akit ugyan a genetika hibátlan modell külsővel, sportos testalkattal, valamint rendkívüli intelligenciával (sőt remek egzisztenciával) áldott meg, habár lehetne egy boldog, kiegyensúlyozott, elkényeztetett aranyifjú, mégsem az. A mű közel egyharmadánál szomorúan kell konstatálnunk, hogy Danny HIV-fertőzött. Determinálva van közeli halála, ennek megfelelően igyekszik távol tartani magától mind a szerelmet, mind pedig az ezzel együtt járó lelki és testi kötődést. 

Ez az oka, hogy rendkívül vonzóvá válik Jessica számára, aki, mint a legtöbb nő, az elérhetetlen után vágyakozik. Ám a szerelem nem tudja kikerülni Danny-t sem és mire feleszmélnek, egymás részévé válnak. Ekkor jön a fekete leves. Jessica kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy szerelme halálos betegséget hordoz magában. A hirtelen felismerés és a menekülési vágy végig ott lüktet Jessica agyában, azonban a kötődés és az iránta érzett mérhetetlen szeretet nem engedi, hogy sorsára hagyja a fiút. 

Mindeközben egyre több részletet tudunk meg Danijel hányattatott gyermekkoráról, őrült anyjáról és beteg, perverz apjáról. Ha ez a lelki megterhelés nem lenne elég, a fiatal férfi baráti köre által megismerkedünk a történet harmadik kulcsfigurájával, Christinával. Benne és Dannyben sok a közös, többek között mindketten családon belüli erőszak áldozatai voltak. Mindannyian igyekeznek kapaszkodókat keresni a világban; Christina Danny-ben, Danny pedig Jessicában. Christina mellékszereplőből lassan fontos karakterré lép elő. 

Megismerkedünk a két fiatal nagyon hasonló gyermekkori traumáival, melyek meghatározzák korai éveiket. Általuk Jessica olyan világba csöppen, amely védett, burokban történt neveltetése miatt teljesen idegen a számára. A fiatalokkal változatos események sorozata esik meg, aminek során végül Christina, majd Danny is a szakadék szélére kerül, Jessica pedig menthetetlenül magára marad. Ahogy olvassuk a regényt, úgy tudatosul bennünk, hogy van olyan fájdalom, amely soha nem múlik el. 

A műfaj alapműve, Erich Segal 1970-es Szerelmi története (Love Story) óta rengeteg hasonló cselekményű szerelmes regény látott napvilágot. Az elmúlt években John Green nagy népszerűségnek örvendő könyve, a Csillagainkban a hiba, vagy Green egy másik műve, az Alaska nyomában. Akit megihlet a téma, annak pedig kötelező az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni Jesse Andrews tollából, valamint a Ha maradnék Gayle Formantól. Mindezek után meg sem kellene rezdülnünk egy újabb tragédiával végződő szerelem elbeszélésétől. Ez a történet azonban mégis más. Az események valódisága miatt fáj-e ennyire, vagy a társadalom rájuk adott reakciója rendített meg? Nem biztos, hogy tudok rá válaszolni. 

„Olyan sok szenvedést és bánatot lehetne megakadályozni, ha az emberek ezen a nyomorúságos földön kinyitnák a szemüket, és megértenék, mi történik körülöttük.” 

Olvasóként sokszor szégyelltem magam a társadalmunk önzősége miatt. Miért nem tesz semmit egy anya, aki tudván tudja, hogy gyermeke szexuális zaklatás és testi fenyítés áldozata szinte minden este? Miért nem tesz semmit a kortárs közösség képviselője, amikor bántalmazásra utaló nyomokat vél felfedezni egy gyermek testén? Miért hallgat mindenki? Miért hagyjuk, hogy a kábítószerben találjanak megoldást ezek a megtört fiatalok? 

Amikor a közösség számára nyilvánvalóvá válik Danny HIV-fertőzöttsége az emberek a tudatlanságukból adódóan kiközösítik. Napjainkban a családon belüli erőszak esetén pontosan ugyanez a helyzet. Ennek nyomán pedig létrejön egy olyan csoport, amelynek tagjai csorbult személyiséggel, törötten próbálnak egymásba kapaszkodva túlélni. Túlélni a múlt fájdalmait, a jelen elutasítását. 

Azt hisszük, hogy fejlett társadalomban élünk. Körülvesszük magunkat a technológia vívmányaival, teletömjük a hűtőnket étellel, társasági életet élünk a „kirakatban”, a közösségi portálokon. Ettől függetlenül legtöbbünk vagy szociális analfabéta, vagy törött bögre, aki próbál hibátlan pöttyös bögrének látszani, de az első probléma hatására szétesik. Jessica karaktere számomra végig vitatható, de rémisztően ismerős volt. Az ambivalens érzésekkel küzdő fiatal nő, aki gondtalanság helyett próbál életben tartani egy két lábon járó halott embert. Boldogságot és szép éveket akart ajándékozni valakinek, aki húszévesen tapasztalta meg először azt a feltétel nélküli szeretetet, amire gyermekkorától kezdve szüksége lett volna. Időközben maga is menthetetlenül törött bögrévé vált, olyanná, mint Christina vagy Danny. Ugyan túlélte, ma már boldog a férjével és gyerekeivel, Danijel árnyékától azonban sosem menekülhet. 

Jessica Koch a régi sebek ismételt feltépésével a lehető legjobb terápiát, az írást választotta a múltban megélt nehézségei feldolgozására. Ebben nagy segítségére volt férje, aki lelkileg és szakmailag is mellette volt. A tíz évig magában hordozott, eltitkolt szerelem és nyomor immár felszínre jutott. Legyünk hálásak Jessica férjének, amiért támogatta ezt az öngyógyító folyamatot, így lehetőséget adva számunka is, hogy sepregessünk kicsit a házunk táján. 

Jessica Koch: Közel a horizonthoz (fordította: Hajdúné Vörös Eszter)
Maxim Könyvkiadó, 2018, 448 oldal

Írta: Kovács Bernadett

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése