A két egyfelvonásos: Parasztbecsület és Bajazzók

A koronavírus miatt a színházak zárva vannak, köztük az Erkel Színház is. Így az erre az időszakra kiírt előadások nem kerülnek színre. Jelen cikkben, valamint majd a későbbiekben egy-egy, az Erkel Színházban most nem látható operát tárgyalunk, operánként eltérően másra helyezve a hangsúlyt.


A Parasztbecsületnek és a Bajazzóknak az első előadása idén március 26-án lett volna. A két egyfelvonásos darabot szinte mindenhol párban játsszák, ez alól a Magyar Állami Operaház sem kivétel. Első közös szereplésükre 1893. december 22-én került sor a New York-i Metropolitan Operaházban.

Pietro Mascagni Parasztbecsület című operájának az alapja Giovanni Verga azonos című novellájából készült színmű. Operáját a Sonzogno cég által kiírt pályázatra adta be, azonban egy felvonásnak kellett lennie, így közéjük ékelte az azóta külön is híressé vált Intermezzot. A pályázatot a Parasztbecsület nyerte meg, Olaszországban 1890. május 17-én bemutatták a művet, amely gyorsan meghódította a világ többi operaházát is. Magyarországon még ugyanabban az évben, december 26-án volt az ősbemutatója, melyen Gustav Mahler vezényelte a művet.

„Kár, hogy a Parasztbecsületet írtam meg először.” – mondta állítólag Mascagni, hiszen hiába írt még tizennégy operát később, egy sem közelítette meg a Parasztbecsület sikerét.

Ruggero Leoncavallo Bajazzók (Pagliacci) című, szintén egyfelvonásos operájának története egy, a zeneszerző elvileg saját emlékén alapszik. Egy vándortársulat előadására ment gyerekként, amikor a sátornál egy nőügy miatt leszúrtak egy férfit. Emlékezetébe vésődött a jelenet, majd a Bajazzók témája is eköré szerveződött, aminek szövegét is ő maga írta. A mű bemutatója 1892. május 21-én volt Milánóban, Magyarországon pedig a következő év márciusában.

Leoncavallót kortársai tehetséges librettistának tartották, közreműködött Puccini Manon Lescaut című operájának szövegkönyvének elkészítésében is. Zeneszerzői pályafutása azonban, hasonlóan Mascagniéhoz, szinte révbe ért az egyfelvonásos Bajazzókkal, egyik későbbi műve sem tett szert akkora sikerre, mint ez.

A két mű között számos hasonlóság felfedezhető, nem véletlenül tűzik őket egy este műsorra. Mindkét művet a verista opera műfajába soroljak, hiszen hétköznapi emberekkel, hétköznapi események történnek. Nem fennkölt dolgokról van szó a művekben, hanem az ember alapvető érzéseivel: szerelem, féltékenység, bosszú, majd az ebből következő gyilkosság, halál. A művek, bár más kontextusban, de egy-egy szerelmi háromszögre épülnek, illetve mindkét műben megjelenik az úgymond „besúgó” figurája, akinek a közbenjárásával, segítségével végül megtörténik a gyilkosság. Itt még egyszer hangsúlyoznám, hogy a cselekmény csak nagy vonalakban mutat hasonlóságot, egyetemes dolgokban, azonban mindkét operának saját, különálló története van.

Ugyanúgy Olaszország déli részén, a XIX. században játszódnak a történetek. Még abban is egyezést mutatnak, hogy mindkettő keresztény ünnepre datálható: a Parasztbecsület húsvétvasárnapon, a Bajazzók pedig Nagyasszony napján játszódik. Ezek fényében tehát érthető, hogy a két egyfelvonásos miért szerepel egy este az operaházak műsorán.

Az Operaház hagyományosan minden évben húsvét környékén tűzi műsorára a műveket. A jelenleg futó előadásokat Georges Delnon rendezte, 2014 óta a repertoár részei.

Az idei Parasztbecsület szereposztása a következő: Turiddot László Boldizsár, Santuzzát Komlósi Ildikó, Luciát Balatoni Éva, Alfiot Alexandru Agache, Lolát pedig Kálnay Zsófia alakította volna.

A Bajazzókban Caniot László Boldizsár, Neddát Létay Kiss Gabriella, Toniot Kelemen Zoltán, Peppet Szappanos Tibor, míg Silviot Haja Zsolt előadásában lehetett volna látni.

Az előadások trailere itt tekinthető meg:

Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Csibi Szilvia, Herman Péter, Nagy Attila

Felhasznált irodalom:
Baranyi Ferenc: Az opera négy évszázada, Budapest, Kossuth Kiadó, 2016.
Parasztbecsület, Bajazzók műsorfüzet, írta és szerkesztette:Kenesey Judit, Magyar Állami Operaház, Mátai és Végh Kreatív Műhely, 2014.
Till Géza: Opera, Budapest, Zeneműkiadó, 1985.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése