Az ember egész életében keres valamit, amiben igazán kiteljesedhet. Tartozni szeretne valahová, részese lenni a világnak, búcsút mondani a magánynak. Ebből a célból jött létre 2018-ban a Szubjektív Értékek Alapítvány és a Faktor Terminál Egyesület közös gyermekeként az ART-RAVALÓ; a gyermekvédelemben nevelkedett, illetve hátrányos helyzetű fiatalok számára. A kilenc hónapig tartó program alatt a résztvevők támogatást kapnak többek között a jövő és énkép kialakításában, személyiségfejlesztésben, valamint a társadalomba való beilleszkedésben, művészeti tevékenységeken keresztül. Az első hat hónap belső, lelki és művészi munkálatai után egy, a fiatalok által előadott darabot mutatnak be minden évben. Idén, február 29-én került bemutatásra Petőfi Sándor 1844-ben íródott János Vitéz című elbeszélő költeményének színpadi adaptációja, Kukorica Jancsi címmel.
A kilencven perces darabnak a Nemzeti Színház adott otthont, és a csapat mind a tizenkét tagja részt vett benne. A nagy érdeklődés miatt az előadást élő közvetítésben is megtekinthették a nézők. A Kosztolányi Dezső által „magyar Odüsszeiának” nevezett művet átgyúrva, a fiatalok saját élettapasztalataival vegyítve alkalmazták színpadra. Központi, világot érintő kérdéseket boncolgatva vált egy nagyon modern előadássá, mégis magában hordozta a 19. század finomságait. A mai standard beszélt nyelv, és a Petőfi Sándor tollából származó strófák összemosásával kialakult egy magasztos atmoszféra, amely által a néző könnyen tud azonosulni a darabbal. Obszcén szavak teszik a játék során használt nyelvezetet fesztelenebbé; ennek eredményeképpen a teljes színjáték kevésbé távolságtartó, sokkal közvetlenebb és emberibb.
Az előadásban tetten érhető a Sztanyiszlavszkij-módszer, ami azért is érdekes, mert a csapat tagjai a program előtt nem részesültek színészi képzésben. Mégis az a fajta személyes behatás köszönt vissza az ART-RAVALÓ Kukorica Jancsiján keresztül, mert a fiatalok játéka olyan átéléssel és hitelességgel elevenedik meg a színpadon, hogy könnyen hinné bárki, hogy képzett színművészek előadását látja. Sajátos módon közelítették meg a társadalmi és családi kérdésfeltevéseket, kiegészítve egy-egy darabbal magukból. Improvizáción alapuló, mégis nagyfokú szakmai gyakorlati háttérrel felépített performansz volt, amely markáns behatásaival érte el, hogy a néző szinte együtt lélegezzen az előadással.
A Kukorica Jancsi a címszereplő életútját mutatta be a kezdetektől olyan módon, hogy a kulcsfigurát nem egy személy játszotta. Fordulópontonként cserélték egymást a fiatalok, ezáltal színesebbé, érdekesebbé formálva a karaktert. Lezárásként a nézők betekintést nyerhettek a jövőbe, ahol egy idilli, de mégis reális talpakon álló világot ismerhettek meg. Ezzel a záróakkorddal felvázolták azt, ami talán az emberiség legnagyobb mozgatórugója; a reményt. Bizakodást táplálva nézői elmékbe mutatnak rá a küzdés, és az önfelvállalás fontosságára.
Az előadás komoly hangvételű, erős érzelmeket kiváltó hatással bír, azonban az egész darabba bele van csempészve egy kis fricska, ami felhőtlenné és örömtelivé teszi a művet. Kilencven percig tartó, folyamatos hullámzás övezi, ami révén a néző megéli saját mélységeit és magasságait is. A szereplők személyes tapasztalatainak beemelésével nyitottá és közvetlenné váló mű észrevétlenül költözik a nézők szívébe. Ez az egy felvonásban előadott színdarab a modern, 21. század felé húz, ám mégis megtartja azt a sarkalatos egységet, ami által a színjáték egyszerre válik elgondolkodtatóvá és szórakoztatóvá.
Az előadás online is megtekinthető itt:
Írta: Bánhidi Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése