Súgópéldány

Csak idén januárban jelent meg ötödik lemezük, de az április óta Galaxisokként futó zenekar már most a hatodikon dolgozik. Ennek kapcsán beszélgettünk Szabó Benedekkel, a zenekar frontemberével, és közben szóba kerültek önértékelési problémák, alkotói inspirációk és a zenekarral kapcsolatos álmok is.   

Mikor körvonalazódott a Cím nélküli ötödik lemez gondolata, illetve mióta készült az anyag? Emlékszel-e arra a pontra, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy ebből új album lesz?

Azzal kezdeném, hogy nagyon furcsa az ötödik lemezről beszélni, amikor épp nyakig vagyok a hatodikban. Mindig jellemző volt rám, hogy addig érdekelt valami, amíg el nem készült, utána futottam új dolgokat keresni, de a karantén most extrém módon felgyorsította ezt a folyamatot. Azért megpróbálok válaszolni: a Cím nélküli ötödik lemez első száma tavaly tavasszal született meg, utána rekordsebességgel jött a többi is, nyár közepére tulajdonképpen kész volt az egész anyag. Szeptemberben felvettük, januárban megjelent.   

Olvasható volt egy korábbi, az új lemezről megjelent cikkben, hogy a zenekar többi tagja kész hangszerelést kapott már, és nem is engedtél belőle igazán. Mi volt az oka, hogy ennyire karakán voltál ebben? 

Mindenféle önértékelési problémáim voltak akkoriban, úgy éreztem, nem vagyok elég jó, mások tehetségesebbek, engem pedig félreértenek – olyan voltam, mint egy szenvelgő tini. Bizonyítani akartam magamnak és másoknak, hogy jó vagyok, hogy egyedül is simán megírok minden témát, feljátszom minden hangszert. Nem túl szimpatikus dolog ez. Olyan, mintha azt kiabáltam volna, hogy „én, én, én!”, ugyanakkor volt egy olyan aspektusa is a dolognak, hogy a zenekar nem próbál túl sokat, én pedig gyorsan írtam a számokat, így egyszerűbb volt otthon kitalálni és feldemózni mindent. A többiek mindenesetre kibírták, és visszatekintve azt mondhatom, hogy erősebben jöttünk ki belőle, nekem meg nagyjából elmúltak ezek a hülyeségeim.   

A sorokból úgy tűnik, hogy személyes tapasztalatok inspirálták a szövegeket. Ott van például a „hiába tanulsz, hiába olvasol / egy kopasz geci bekólázva eltüntet bármikor”. Ezek, és akár más sorok az albumról milyen élményekből táplálkoznak? 

Vannak rajta olyan dolgok, amiket csak úgy kitaláltam, van, amikor megtörtént eseteket kevertem össze és vannak rajta konkrétumok is. A kopasz gecis sor az M. Richárd-ügyben gyökerezett (M. Richárd 2017 májusában egy halálos kimenetelű baleset résztvevője volt a Dózsa György úton, miután jogosítvány nélkül, a megengedettnél gyorsabban hajtott – szerk.), de ugyanúgy szól például a házunk előtt éjszakánként gyorsulási versenyeket rendező kigyúrt arcokról, vagy a boltban beléd kötő százötven kilós férfiakról. Arra gondoltam, milyen szörnyű, hogy az ilyen alakokkal szemben a legtöbben tehetetlenek vagyunk.  

Van olyan szám egyébként, ami a legközelebb áll hozzád a lemezről?

Két részre osztanám a lemezt: vannak az egyszerű, szenvedős, dühös számok – ezeket kevésbé szeretem –, illetve vannak az álmodozósabb, érdekesebb dolgok, főleg a lemez második felén. A kedvenceim az utóbbiak közül kerülnek ki: a Ragrímek, az M6 és a Már megint. Illetve a Bergkamp szövege talán a legjobb, amit életemben írtam.  

A Cím nélküli ötödik lemez, ahogy máshol már említetted is, egyféle reflexió a negyedik album nem kifejezetten pozitív fogadtatására. Jelenleg hogy vagy a Lehet, hogy rólad álmodtam című lemezetekkel, illetve az új lemez mennyire volt számodra „terápiás” hatású? 

Én továbbra is nagyon szeretem a negyedik albumot, és mintha egy kis késéssel a közönség is egyre inkább megszeretné. Néha belehallgatok és még mindig furcsa, hogy mi vettük fel. Büszke vagyok rá. Játszunk is róla számokat a turnén, illetve játszottunk az első két koncerten, azóta nincs turné. Az ötödik lemez nem azért született, hogy kiengesztelje a csalódott rajongókat, inkább az a helyzet, hogy a dühömhöz újra a gitáros hangzás illett. 

Az első két lemez számainak mennyiségét csökkenteni igyekeztek a koncerteken. Mi az, amiben az új lemez – ami egyébként az első háromhoz hasonlít látszólag – erőteljesen különbözik az új a régiektől?

Szerintem az ötödik és a harmadik lemez között olyan sok különbség nincs, talán a harmadik egy kicsit hangulatosabb. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy azt akkor írtuk, amikor sülve-főve együtt voltunk, plusz rengeteg dolog történt velünk – mondhatjuk, hogy 2016 egyfajta annus mirabilis volt a zenekar életében. De zeneileg nincs sok különbség a két album között. Jobban játszunk a hangszereinken, talán ennyi. Az ötödik lemez volt az első olyan Galaxisok-anyag, ami nem számít egyértelmű előrelépésnek. Nem is véletlen, hogy gyorsan elkezdtük írni a hatodikat. 

Az első két lemez számait azért nem nagyon játsszuk élőben, mert semmi sem keserít el jobban, mint egy húsz év után is a régi slágereit játszó zenekar; tudom, hogy ez sokaknak kellemetlen, de szeretnék úgy tekinteni a Galaxisokra, mint egy mindig változó, új utakat kereső, aktuális zenekarra. Épp a napokban gondolkodtam rajta, hogy mi a legnagyobb álmom a zenekarral kapcsolatban, és arra jutottam, hogy szeretném, ha a Galaxisok húsz év múlva is létezne, és a közönségnek húsz év múlva se legyen fogalma róla, milyen zene lesz a következő lemezen és milyen számokat játszunk a következő koncerten.

Dolgoztok a hatodik lemezen. Hogy gondolkoztok, milyen sarokpontjai lehetnek majd ennek? Miből merítkeztek ebben a látszólag ingerszegény időszakban?

Történt egy nagy változás a zenekar életében, mostantól hivatalosan is Galaxisoknak hívnak minket – ez számomra is hatalmas megkönnyebbülés, ami érződik majd a következő lemezen. Talán soha nem volt még ilyen aktív időszakunk együtt: küldözgetjük egymásnak a sávokat, kevergetem a számokat, lesznek vendégzenészek, teljesen fel vagyunk pörögve. Sokszor úgy éreztem, hogy a Szabó Benedek és a Galaxisok egy hatalmas zsák, amibe az összes sötét gondolatomat, keserűségemet pakolom. Ahogy teltek az évek, úgy lett egyre nehezebb a zsák. Most végre letehettem, és nagyon jól érzem magam. Ráadásul a karantén paradox módon még nagyobb kreatív szabadságot eredményez: nem kell sietni, nem kell próbálni, nem kell úgy írni, hogy azt el is tudjuk játszani élőben, nem kell időpontokat egyeztetni a többiekkel, nem kell megvárni, amíg egy szobában vagyunk. Úgy néz ki, hogy a hatodik album egy szerelmeslevél lesz a zenékhez, amiket szeretek, amiket szeretünk. Már most van rajta tropicália, bossa nova, soukous, northern soul, kamarapop, elektropop, pszicho-folk – és ez még csak a kezdet. Fontos, hogy minden lemeznek legyen magánmitológiája, ami egy egyszerű hívószóval is leírható, úgyhogy azt mondom, ez lesz a Galaxisok legszínesebb lemeze.   

Az imént utaltam már a karanténra. Van olyan dolog, amit újonnan kezdtél el ebben a hónapban, illetve olyan, amit most csinálsz, és igyekeznél jobban beépíteni a megszokott hétköznapjaidba? 

Elkezdtem spanyolul tanulni. Nagyon szeretem az idegen nyelveket, mégis nagyon lusta voltam hozzájuk az elmúlt években, úgyhogy itt az ideje megtanulni még egyet. Reméljük a legjobbakat.

Készítette: Kószó Ádám