Súgópéldány

Bodrogi Gyula érdemes és kiváló művész, az egyik legelismertebb magyar színművész, akit eddigi rendezői, színházigazgatói munkásságáért Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjjal jutalmaztak. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett ikon, a Halhatatlanok Társulatának, a József Attila Színháznak, valamint a Vidám Színpadnak örökös becsületbeli tagja.

1934. április 15-én született Budapesten, Angyalföldön. Bodrogi (Buzik) Károly magántisztviselő és Kohn Klára második gyermekeként. Édesapja 1948-ban magyarosította saját és gyerekei nevét Bodrogira. Már gyerekkorában édesapjával járt vadászatra, tíz évesen nagymamája mellett állt és elleste a főzés rejtelmeit. Gyermekként inkább a tudományok felé húzott, ugyanis matematika–fizika tanárnak készült, de végül a művészetek mellett kötelezte el magát.

„Azt szoktam mondani, hogy nem én választottam ezt a pályát, hanem a pálya választott engem. Kilenc éves koromban Pápán színházi emberek jöttek az iskolába, és azt mondták, „ez a gyerek kell nekünk”. Ott játszottam először színpadon. Azután bármelyik iskolába kerültem, mindenhol szerepeltem, énekeltem, szavaltam, táncoltam.”

Pályáját néptáncosként kezdte, már egész fiatalon, 17 évesen a SZOT együttes szólótáncosa volt 20 éves koráig. Ugyan nem tervezte, hogy táncos lesz, nővére helyett ugrott be a felvétel napján a néptánc-koreográfusképzőbe. Csakhogy amint a Bodrogi nevet kiáltották, az öcs fiatalkori együgyűséggel bement és egykedvűen válaszolt a „mit tud” kérdésre: „semmit”. De amikor megkérte a vizsgáztató, hogy csinálja utána a lépéseket, elsöprőt produkálhatott az ifjú Bodrogi és itt meg is alapozta karrierét.

„Te, Zsuzsa – mondta nővérének, mikor hazaért a felvételiről –, igazából nem tudtam átadni a zsűrinek az üzenetedet, hogy megbetegedtél… Engem viszont fölvettek.”

1961-ben, Törőcsik Marival

1954-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója lett, ahová először rendezőnek jelentkezett. A szak végül nem indult, őt pedig átirányították színésznek. Főiskolai évei alatt ismerte meg első feleségét Törőcsik Marit, akivel osztálytársak voltak. Nyolc évig alkottak párt. 1958-ban szerezte meg a színművész végzettséget jelentő oklevelet.  A színművészeti főiskola után, nem kellett vidékre szerződnie, hanem azonnal a József Attila Színházba került, itt volt az első szerződése.

„Vidékre kellett volna mennem, de Törőcsik Marival férj és feleség voltunk. Mari akkorra már szinte világhírű sztár volt, mert a főszereplésével készült Körhinta című Fábri-filmet a cannes-i filmfesztiválon, 1956-ban Arany Pálma-díjra jelölték. Őt szerződtette a Nemzeti Színház, így „családegyesítés” révén engem a József Attila Színházhoz vettek föl.”

A József Attila Színházhoz és az angyalföldi társulathoz több, mint húsz évig rendületlenül hű maradt.

A pályakezdő Bodrogi elsősorban kortárs és klasszikus darabok meghatározó karaktereit játszotta, de nem kellett sok idő és felfedezték komikusi tehetségét is. Ezek után nem sokkal a színházi világban ő lett az úgynevezett könnyű műfaj egyik legjellegzetesebb alakja. Jó zenei érzékét, kiváló tánctudását zenés-táncos darabokban kamatoztathatta.

Emlékezetes szerepei voltak például Napóleon (Sardou: A szókimondó asszonyság), Böffen Tóbiás (Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok), a francia király (Kacsóh Pongrác: János vitéz), Bálint (Hubay–Vas–Ránki: Egy szerelem három éjszakája).

„Nagy szerencsém van, mert amióta elkezdtem a pályát, majdnem 60 éve, mindig kaptam olyan szerepeket, amiket jól el lehetett játszani. Ezért bennem nem alakult ki az az érzés, hogy szerepálmom legyen.” 

Svejk hátországban a József Attila Színházban

1975-től tanárként is dolgozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd Egyetemen. 1982-ben a felkérték  Vidám Színpad  igazgatói posztjára, Bodrogi elvállalta a tisztséget. Az igazgatói poszt mellet színész és rendező szerepet is betöltött. 2001-ig, közel 20 évig tartó igazgatói munkája elismeréseként a Vidám Színpad örökös tagjává választották. Kellemes emlékek fűzik ehhez pozícióhoz.

„Minden fiatal színészt köteleznék, hogy egy-két évre igazgató legyen, mert akkor megtudná, milyen felülmúlhatatlan gyönyörűség színésznek lenni.”

Egy évig szabadúszóként tevékenykedett. Majd  2003-ban Jordán Tamás igazgató meghívására a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek azóta is tagja. Mint rendező is szívesebben nyúlt a könnyedebb, elsősorban zenés és szórakoztatóbb darabokhoz. Közvetlen, barátságos természetességének és remek jellemábrázolásának köszönhetően filmszínészként is hamar a közönség kedvence lett. Rengeteg játék- és tévéfilmben, sorozatban szerepelt. Első filmjét, amiben játszott, Máriássy Félix rendezte 1957-ben Külvárosi legenda címmel. Ezután szinte évente forgatott. Meghatározó filmje volt a Házasságból elégséges (ebben akkori feleségével, Törőcsik Marival volt látható), a Hattyúdal, a Húsz óra és a Tanulmány a nőkről.

Házasságból elégséges

Legnépszerűbb szerepei a televízióhoz kötődnek. Bármelyik korosztály talál magának megfelelő filmet, mesét, darabot, ahol találkozhat Bodrogival. Több mesében is hallhatjuk szinkronhangként. Ő kölcsönözte hangját Süsünek, a Kérem a következőt Csőrmesterének és a Vuk kárörvendő varjújának. A mai napig kedvelt szereplője a különféle tévéműsoroknak, kabaréknak, sorozatoknak.

Írói vénával is rendelkezik. Tizennyolc-húsz éves kora óta ír magának jegyzeteket, melyeket nagy becsben őrizgetett. Ezekből jött az ötlet, hogy kiadja az Irka firka című könyvet 2009-ben. Másrészt szenvedélyesen szereti a gasztronómiát és szeret főzni. Vadászmúlttal is rendelkezik, kiadott két könyvet, amelyben receptek és történetek olvashatók: 1993-ban A vadász néha főz is, illetve, 2014-ben 80 év, 80 recept, 80 történet. 

Második felesége Voith Ági, akitől fia is született, Ádám, valamint van két unokája. Voith Ágival nagyjából 6 évvel az esküvő után már nem éltek együtt, de 46 év után is házasok, nem váltak el. Barátságuk azóta is töretlen, akárcsak Törőcsik Marival. Jelenlegi élettársa Vass Angéla, akivel, már 42 éve alkotnak egy párt. Vass Angéla már gyerekkora óta bolondul érte.

„Egy tüneményes ember, nem játssza meg magát, őszinte, hiteles, mert ha nem volna az, azt mondja, akkor a közönség nem hinne el neki semmit. Nem ért meglepetés, mert ő otthon is ugyanaz az ember maradt, aki egykor nekem dedikált a színfalak mögött, és ugyanaz, aki a színpadon áll. Nincsenek színészi allűrjei.” (Vass Angéla) 

Francia királyként a János vitézben

Művészi munkájáért számos rangos elismerést kapott: 1962-ben és 1967-ben Jászai Mari-díjat, 1973-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész címmel illeték. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2005-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. 2007 óta a Nemzet Színésze kitüntető cím büszke birtokosa. 2012-ben a Prima-díjat és a Prima Primissima Közönségdíját vehette át, 2013-ban Szenes Iván Életműdíjat kapott.

 A jelenleg is aktív színész, idén töltötte be a 86. életévét. Bodrogi elmondta egy interjúban, hogy semmit sem csinálna másképp az életében, mint ahogy volt.

„Életemben soha nem csináltam semmit úgy, ahogy akartam. Az élet mindig jött, és valamire azt mondta: ezt  csináld!”

Írta: Tóth Terézia
Fotók: Fortepan, Kritikus tömeg, Stekovics Gábor

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bodrogi_Gyula

https://szinhaz.hu/2014/01/22/bodrogi_gyula_regen_azt_se_tudtuk_ki_az_igazgato

https://ma7.sk/kavezo/bodrogi-gyula-vallomasa-nem-is-akart-szinesz-lenni

https://starity.hu/sztarok/bodrogi-gyula/eletrajz/