Súgópéldány

2020-ban lenne száz éves a Nemzet Színészeként kitüntetett Zenthe Ferenc. A Szomszédok Taki bácsija szent hivatásként élte meg a színészetet, jelenlétével könnyedén azonosult a nézőközönség. Hazatalált a színpadon, és filmvásznon egyaránt. Vitákba nyilvánosan sosem alacsonyodott le, talán ez emelte ma oly magasba, hogy szülővárosában Zenthe-kultusz alakult ki.

Már a családjával sokat járt moziba a fiatal Ferenc

Utazzunk vissza az időben hazánk egyik legnagyobb színészének, Zenthe Ferencnek az életpályája mentén. A palóc tájszólású, Nógrád megyei Salgóbányán született színész 1920-ban látta meg a napvilágot. Eredeti neve Rameshofer Ferenc. 

Édesapja bányamérnökként tevékenykedett, édesanyja a helyi nőegylet vezetője volt egy időben. Amikor a család Budapestre költözött, 10 éves volt a kis Ferenc, de mindig meghatározóak maradtak számára a Salgón töltött évek. Később sok interjújában idézte vissza ezt.

Talán szülei nem is mindig fogadták jó szívvel fiúk magasra törő, ambiciózus álmait, de a késő áprilisi születésű fiatalból úgy tört fel a művészet, mint a rügyekbe fakadó fákból a virágok. 

„Édesanyám katonának szánt, édesapám meg papnak. De én egyik sem akartam lenni. Azért olyan nagy ellenkezés nem volt, mert a mi családunk sokat járt moziba. Nagyon szerettük a filmeket. Mindig az első sorba ültem, hogy jobban lássak, persze jól elgémberedett a nyakam.”

Katonaság vágta el a színészi tanulmányait – de a színpad vált végül az élete első frontjává

Színészi karrierjéért, a Színművészeti Akadémiáért hagyta ott a közgazdaságtudományi egyetemet négy szemeszter után 1941-ben. De a viszontagságos történelmi korban, a háború miatt egy év után abba kellett hagynia tanulmányait. 

„Nem végeztem el a főiskolát, mert az első évben behívtak katonának, a mesterség titkait a színházban tanultam meg. Egymás után játszottam a nekem való szerepeket.”

Nehéz időszak ellenére a sorsával nem játszadozhatott, az útja szólította ugyanis. Mondhatni hamar a reflektorfénybe került, és a közönség is szívélyességgel fogadta a művészt. Barátságos, természetes kisugárzása hatott a nézőkre, és kíváncsiak voltak újabb és újabb alakításaira. 

„Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább” – mondta 2005-ös nyilatkozatában Ferenc, amikor már a Nemzet Színészeként volt kitüntetve. 

Megnyerő egyéniségével a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja lett elsőként 1945-ben. Majd két év után a győri Kisfaludy Színháznál játszott, közben megfordult a debreceni Csokonai Nemzeti Színháznál is, mire 1952-ben a budapesti Madách Színház társulatának tagja lett, ahol szavaiból ítélve lélekben igazi otthonra talált.

„Nekem a Madách minden tekintetben megfelelt. Nem akartam onnan elmenni soha, most is ott vagyok. Pedig Várkonyi Zoltán lejött értem Debrecenbe, hogy felhozzon a Vígszínházba. Az olvasópróba végén azt mondtam, én ezt a szerepet (ami egyébként egy párttitkár volt) nem tudom eljátszani. Ehhez persze elég nagy bátorság kellett, de ügyesen érvelhettem, mert sikerült meggyőznöm. (...) Nem tudom, mi történt, de hogy híre ment az ellenállásomnak, az biztos. Kaptam egy ajánlott levelet a Madách igazgatójától, Horvay Istvántól, hogy azonnal jelenjek meg nála szerződés-aláírás céljából. Őket viszont ismertem, örömmel mentem közéjük. Ennek már több mint ötven éve...” – emlékezett egyik interjújában.

Nem félt a skatulyától sem: tudásának egy szerepre irányulás tette emlékezetessé

Személyét az egész ország megismerte, szerepeiben humorát is megcsillogtathatta, amivel jellegzetes atmoszférát teremtett a színpadon. Amíg játszott, az időről teljesen el tudott feledkezni és azonosult az adott karakterrel. 

Úgy vélte, hogy nem baj, ha egy színész megtalálja a saját stílusát, a hozzá illő szerepet a színpadon. Nem érezte tehát sértve magát még akkor sem, ha kritikusai próbáltálták beskatulyázni egy azonos jellemű szerepbe. Számára a skatulya éppen az a keret volt, amiben a tehetségét mélységeivel bontakoztathatta ki.

„Szerintem nem baj, ha valakit beskatulyáznak, mivel az ember csakis egyfajta tudás, egyfajta eszköztár birtokában, bizonyos határokon belül képes megoldani a reá bízott feladatokat.”

A különleges művész hírnevét hallva hamarosan a televízió is felkereste őt, és a filmgyártás legújabb előadója lett. Bár úgy nyilatkozott, hogy a színész mégiscsak a színpadon önmaga, mert a televíziónál komoly, meghatározott, berendezett, merev technika van, sokan beleszólnak a művész produkciójába. Ennek ellenére mégis a filmvásznon vált valóban híressé, és hosszú évekig maradt a képernyőkön.

Lovaglás, történelmi filmek, romantikus vígjátékok

Első filmjében máris egy kiemelkedő szerepet kapott, Nagy Sándor honvédtábornokot alakította. Az 1953-as Föltámadott a tenger című film az 1848. március 15-én Pesten kitört forradalmat mutatja be. A monumentális filmalkotás emléket állít a szabadságharc neves és névtelen hőseinek. Érdekesség, hogy a forgatásokon a lovaglással gyűlt meg a baja, mert korábban még nem ült nyeregben a mozisztárrá avanzsálódó színész.

„Kérdezgettem a többieket, mit csináljak, életemben nem ültem lovon. Nem kell kétségbe esni, ezek okos jószágok, katonalovak. Feltettek a nyeregbe, követtem az előttem lévőt. Egy ideig szépen haladtunk, míg egyszer csak irányt változtatott a ló, odavágott a büfékocsihoz, ahol a gazdája, egy kiskatona iszogatott, s elkezdett legelni. Aztán elindult a felvétel. A kamerához érve a ló szájából egy fűcsomó lógott. Ettől kezdve a lovas jeleneteknél mellőztek.”

Hamarosan egy másik hasonlóan kalandos, történelmi filmben, a Rákóczi hadnagyának egyik főszerepében volt látható. 

Ezután romantikus vígjátékok főszerepei következtek a 2x2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Fapados szerelem című filmekben. Az 1983-ban készült, Oscar-díjra is jelölt magyar-NSZK koprodukcióban, a Jób lázadásában Zenthe Ferenc egy Tisza-menti, módos falusi zsidót alakított. Utolsó játékfilmje a 2004-es Magyar vándor volt.

Igazi szerelmének jelenlétét a halála után is érezte

Nagyon megviselte Őt első feleségének korai halála. Oláh Katalin tornász volt, tőle született Ferenc fia 1954-ben (beceneve: Golyó). Házasságuk, felesége távozása miatt 1983-ig tartott.

„Az első feleségem halála után nem találtam a helyemet. Három keserves évig nem tudtam magammal mit kezdeni. Zűrös korszak volt, sok nehézséggel. Nagyon szerettem Katalint, akivel Debrecenben találkoztunk, fiatal színész koromban.”

Elmondta, hogy a nő volt mellette a nehéz napokban, a kritikus időszakokat mindig egymásra támaszkodva vészelték át. Igaz szerelmüket még az égből is érezte, úgy fogalmazott, hogy Katalin figyeli őt a túlvilágból. 

Három év múlva talált rá ismét a szerelem, és vette el második feleségét, Gizellát. 

„Sose mászom bele vitákba, nem akarok senkin se fölülkerekedni”

1963-ban tévésorozatokban kezdett szerepelni, a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ, a katona, majd a Szomszédok című alkotásokban tűnt fel. Szerepelt a Magyar Rádió 1959–2007 között futó A Szabó család című rádiós telenovellájában is, amely Európa leghosszabb életű családregény-szerű rádiójátéka volt.

Hírnevét A Tenkes kapitánya című filmsorozat hozta meg, mely a dicsőséges Rákóczi- szabadságharc idején játszódik Dél-Baranyában. A sorozat a magyar televíziózás hajnalán készült, költségvetése igen szűkös volt, ami időnként a jeleneteken is nyomott hagyott, mégis az egyik legsikeresebb és legnézettebb műsornak számított. 

Zenthe Ferenc békés, barátságos, tisztán és méltóságteljesen egyszerű jellenét egész karrierje alatt megőrizte. Vitákba és botrányokba sem igazán bonyolódott. Bár saját véleményéhez mindig ragaszkodott, nem érezte szükségesnek azt mások ellen hangoztatni és nyilvános veszekedésekbe sem alacsonyodott le.

Az idő előre haladtával, a termékeny alkotói munkássága után, Zenthe Ferenc 1999. december 30-án, a Szomszédok című teleregény 331. részével búcsúzott el a nézőktől. 1987–1999 közt alakított Taki Bácsi örök emléke sokakban él, de még inkább, az őt megformáló Jászai-Mari és Kossuth-díjas művészé. Szülővárosában, Salgótarjánban, 2003-ban díszpolgárrá választották. 2005-ben A Magyar Örökség-díjat kapott „sokoldalú emberábrázolásáért”. 

Taki bácsi az ország kedvence – 2020-ban lenne 100 éves a művész

Tehetsége kulcsának a jelenlétet nevezte meg. Véleménye szerint ugyanis a szövegtudás és a gondolat együttese alkot egy játékot, de ez csak a jelenet. Ahhoz, hogy ebből mestermű váljon, a színész teljes önátadása, száz százalékos jelenléte szüksége. A jelenlét az, ami átüt a filmvásznon is, és megragadja a nézők figyelmét. 

Tüdőgyulladás miatt, agydaganatot követően hagyta el az élők világát 2006. július 30-án. Visszatekintve a későbbi évekből így emlékezett pályájának fénykorára:

„Sokszor olyan érzésem van, mintha nem is ezen a bolygón nőttem volna fel. Minden más volt az én időmben. Még a színház is. Ott csak tehetség kellett ahhoz, hogy érvényesülni tudj, ma ki kell találnod valamit, hogy felhívd magadra a figyelmet. Nagy a könyöklés, hiszen hangos lett a világ. A szakma sem a régi már. Mi még tiszteltük, szerettük a másikat, és sokszor segítettünk is egymásnak. Manapság ennek az ellenkezőjét tapasztalom. A kultúráról meg jobb nem beszélni.”

2020-ban egész évben Zenthe Ferencre emlékezik Salgótarján. A róla elnevezett színház és az önkormányzat vezetése közel húsz programot ötölt ki, hogy méltóképpen megemlékezhessenek mindenki Taki bácsijáról. A művész százéves lenne. Tortát neveztek el róla, drámapályázatot írtak ki, filmjeit újra levetítik. Az eseménysorozat fővédnöke fia, ifj. Zenthe Ferenc, aki természetesen rajongásig szerette az édesapját, de maga is meglepődött rajta, hogy ma is ennyire szeretik és emlékeznek rá.

„Az ő magatartásának végeredménye, hogy még 14 évvel a halála után is ilyen szeretettel emlékeznek rá. Nem kötődik a nevéhez semmi, ami miatt rossz érzéssel lehetne rá emlékezni. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a Szomszédok Taki bácsijaként tényleg megismerte egy egész ország, és az ismétlések miatt olyan, mintha még mindig élne” – folytatta Zenthe fia, aki szerint édesapja még ma is élhetne – nem csak a televíziós műsorokban vagy színházi felvételeken.

Írta: Tamásfalvi Hanna

Fotók: ridikulmagazin.hu, femina.hu, atempo.sk

Forrás:

https://szinhaz.hu/2016/07/30/_egy_szinesz_megiscsak_a_szinpadon_onmaga_10_eve_hunyt_el_zenthe_ferenc

https://hu.wikipedia.org/wiki/Zenthe_Ferenc

https://port.hu/adatlap/szemely/zenthe-ferenc/person-6959

https://szinhaz.org/csak-szinhaz/csak-szinhaz-videk/2020/01/08/100-eve-szuletett-zenthe-ferenc-emlekevet-tartanak-salgotarjanban/

http://www.zentheszinhaz.hu/index.php?page=47