SÚGÓ + – Több mint látványgazdag tabudöntögetés

A francia Céline Sciamma érzelmes, helyenként mégis mellbevágóan erős új filmjét tavaly mutatták be Cannes-ban, ahol nemcsak a legjobb forgatókönyvnek járó díjat, hanem az LMBTQ tematikájú műveknek szánt Queer Pálmát is bezsebelte. Így Sciamma lett az első női rendező, akit ezzel az elismeréssel tüntettek ki. A Portré a lángoló fiatal lányról tehát minden tekintetben különleges film, amelyben a művészi pikantériának senki nem tud ellenállni.   

A történet a XVIII. századi Franciaországban játszódik, egy szigeten, ahová kisebb-nagyobb nehézségek árán megérkezik Marianne (Noémie Merlant), hogy megfesse Héloïse (Adèle Haenel) portréját. Ám a lány megtagadja, hogy modellt üljön bárkinek, mivel a festmény Milánóba kerülne a jövendőbelijéhez, akit nem ismer, és nem akar feleségül menni hozzá. Marianne ezért társalkodónőnek adja ki magát, hogy megfigyelhesse a lány vonásait, később pedig emlékezetből megfesthesse azokat. 

A kastélyt körülölelő titokzatosságban és a hullámok morajában Marianne-nak nem csak a portrét sikerül megfestenie: barátságot köt a zárkózott Héloïse-zal. Miután Marianne megsemmisíti az első képet, mivel az nem nyerte el a modell tetszését, Héloïse anyja (Valeria Golino), lánya kérésére, esélyt ad egy második portré készítésére, amíg ő öt napig távol van. Így Sophie-val (Luàna Bajrami), a megesett cselédlánnyal együtt hárman maradnak a kastélyban. Ezekben a napokban el is készül az új portré, amely Héloïse igazi valóját mutatja meg, miközben festő és modell között a kezdeti barátság mély, érzéki szerelemmé alakul.  

Mivel a Portré a lángoló fiatal lányról kevés cselekményű mozi, a 120 perces játékidő talán soknak tűnhet, főleg azoknak, akik nem szeretik az ilyen témájú filmeket. A forgatókönyvet is jegyző Sciamma azonban ezt az időt kihasználva olyan filmet alkotott, amely – akárcsak a Héloïse-ról készült portré –, mély és összetett érzéseket mutat be. Olyanokat, amelyekhez nem elegendő egy mosolygós kép. A film alatt ugyanis két magába zárkózó és szabadságra vágyó jellem elfojtott indulatai, vágyai, fájdalmai és érzései bontakoznak ki. A rendező természetes eleganciával markol a néző szívébe, amikor bemutatja a női lét fonákjait, a jellemek és érzelmek árnyaltságát, olyan jelenetek által, mint például Sophie abortusza.

Fotó: Mozinet
A franciák pontosan tudják, hogy az ördög a részletekben rejlik. Sciamma ehhez híven minden apró, máskor talán jelentéktelen részletet művészien kivitelez és külön jelentéssel ruház fel, legyen szó akár egy érintésről, zenéről, lopott tekintetekről vagy egy könyv oldalszámáról. Igazi művészfilm, minden szempontból. Gyakran fellelhetőek benne metaforikus és szimbolikus utalások, miközben kibontakozik előttünk festő és modell vonzalmának mibenléte. A film sajátos hangulata leköti a néző figyelmét, aki pár perc múlva minden képben és szóban mélyebb értelmet keres. A Portré a lángoló fiatal lányról összes jelenete olyan akár egy-egy festmény, sokszor úgy érezhetjük, mintha egy XVIII. századi kiállítás elevenedne meg előttünk. A filmben látható alkotásokat Hélène Delmaire festőnő készítette, akinek mindössze ujjait láthattuk néhány jelenet erejéig. A film eredetiségét pedig csak fokozza a sziget és a tenger látványvilága, valamint, hogy a férfiszereplők alig láthatóak, vagy csak nagyon jelentéktelen szerepekben, pár másodperc erejéig.

Haenel az indulatokkal teli Héloïse szerepében, és Mérlant, mint a hozzá hasonlóan felszabadultságot kereső Marianne, egyaránt érzékenyen és mégis reálisan mutatják be a művész és múzsa között szövődő szerelmet, illúziók és rózsaszín köd nélkül. Kapcsolatuk valódiságát még jobban megalapozza a film vége, amely tökéletesen illik Marianne szavaihoz: „Ne bánj meg semmit, csak emlékezz!”


Írta: Szabó Iringó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése