A koronavírus miatt a színházak zárva vannak, köztük az Erkel Színház is. Így az erre az időszakra kiírt előadások nem kerülnek színre. Jelen cikkben, valamint majd a későbbiekben egy-egy, az Erkel Színházban most nem látható operát tárgyalunk, operánként eltérően másra helyezve a hangsúlyt.
Idén május 1-jén indult volna az Operakaland tavaszi szériája, Mozart Szöktetés a szerájból című darabjával, melyet új rendezésben láthatott volna a közönség. A premier eltolódik, így 2021. január 29-én lesz a bemutató. Az előadás rendezője Vecsei H. Miklós, színész, irodalmár, a Szöktetés új fordítását pedig Varró Dániel költő, műfordító készítette el.
A Szöktetés a szerájból élete nem indult zökkenőmentesen: Mozart készülő operája ellen Christoph Friedrich Bretzner emelt panaszt, a szövegkönyv plagizálása miatt, ugyanis felháborította őt, hogy „szánalmas” dalszöveg került a dialógusok közé. Bretzner Belmont und Constanze című színművéhez korábban már Johann André írt zenét, de Bretzner nem akarta, hogy Mozart megzenésítse. Ugyanis Gottlob Stephanie librettista mellett ennél a darabnál Mozart is közreműködött a szövegkönyv megalkotásában, így például a sablonos figurák helyébe valóságos, élő alakokat állítottak, illetve a személyek jellemrajzát gazdagították; tehát valahol érthető, hogy Bretzner nem rajongott azért, hogy művét megváltoztatják, habár, előnyére vált annak.
Általában jellemző a 18. századi művekre, operákra, hogy a törökök kedvelt témái voltak ezeknek, egzotikus figurákként jelentek meg bennük. A mű keletkezésénél fontos megemlíteni a történelmi hátteret is, hiszen II. József császár akkor adta ki a türelmi rendeletet a vallásszabadságra vonatkozóan, ez pedig a felvilágosodás eszméinek Bécsbe való megérkezését jelenti. Mozart és Stephanie ezt az eszmeiséget pedig felerősítette a librettóban, elsősorban Szelim basa figurájában. Szelim nem született török, hanem spanyol, aki áttért az iszlám hitre. Ami Mozartékat illeti, fontos változtatás a mű vége: míg Bretznernél az derül ki, hogy Szelim fia Belmonte, akit halálra ítélt, Mozartnéknál Belmonte szerepe megváltozik, ő Szelim halálos ellenségének a fia. Így a megbocsátás átértékelődik, hiszen nem fiának, hanem ellensége fiának bocsát meg, ami Szelim emberiességét növeli.
A Szöktetés cselekménye nem bonyolult, azonban nem is abban rejlik a lényeg, hanem a részletekben. Maga a szöktetés és annak előkészülete adja az alapot, azonban mondanivalója sokkal gazdagabb ennél. Különböző próbákat állnak ki a szereplők, akadályokat küzdenek le, hogy megvalósítsák céljukat.
Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy Mozart korában a darabot nem az opera műfajába sorolták, hanem a Singspielébe. A Singspiel, tehát daljáték alapja a jó erkölcs eszménye, ami szemben áll a 18. század olasz operáival – amelyekben a világot olyannak jelenítették meg, amilyen volt. A Singspiel hangvétele általában könnyedebb, az áriákat, együtteseket dialógusok kapcsolják össze – ez nemcsak a Szöktetésre, hanem A varázsfuvolára is igaz. A daljátékot tartják a német operatörténelemben a romantikus opera előfutárának.
A Szöktetés mesés világa, egyszerű dalai mellett megjelennek bonyolult, nagyszabású zenei számok, áriák, együttesek, valamint rendkívül gazdag a hangszerelése. Emellett Mozart adott a Szöktetésnek egy egzotikus, keleties alaphangot, amely kiegészíti a történetet, teljessé teszi. A zene drámai ereje, az emberi jellemek tökéletes zenei rajza, valamint maga a zene, amely már nem csak illusztrál, hanem előbbre is viszi a cselekményt, mind halhatatlanná teszik a művet. Sőt, Mozart életében ez lett a legtöbbet játszott színpadi darabja, amely ma is ugyanúgy megállja a helyét.
Másik érdekessége: a fiatal Mozart feleségül akarta venni akkori szállásadónőjének a lányát, Constanze Webert, mely végül, viharos körülmények között, de sikerült. A Szöktetés egyik főszereplőjét, a megszöktetendő hölgyet is Konstanzénak hívják, akinek szerelmével, Belmontével szinten akadályokat kell leküzdeni, hogy ismét egymáséi legyenek.
Mozart házassága megvalósult, illetve a Szöktetés is elkészült, bemutatója, 1782. július 16-án volt. Pár nappal a premier után állítólag II. József császár és Mozart között a következő rövid beszélgetés zajlott le: „Túlságosan szép ez a Szöktetés a mi füleinknek, és túl sok benne a hangjegy” – mondta a császár, mire Mozart azt felelte: „Csupán annyi van benne, Felség, amennyi szükséges.” Az utókor Mozartot igazolta.
Budán 1789. május 27-én mutatták be, akkor még német nyelven, 1882. március 21-én pedig már magyarul hallhatta a közönség a Nemzeti Színházban.
Az új rendezés és fordítás bemutatójára, a rendkívüli helyzet miatt tehát 2021. januárjában kerül majd sor az Erkel Színházban, olyan művészek közreműködésével, mint például Wunderlich József (Szelim basa), Miklósa Erika (Konstanze), Kolonits Klára (Konstanze), Szemere Zita (Blonde), Balczó Péter (Belmonte), Szerekován János (Pedrillo), Biri Gergely (Pedrillo), illetve Cser Krisztián (Ozmin) – a szereposztás a teljesség igénye nélkül látható itt, a további művészek az Operaház honlapján találhatók.
Az előadás 1977-es színházi felvétele megtekinthető az interneten, Szinetár Miklós rendezésében, Fischer Iván vezényletével. Ennek szereplői: Kállai Ferenc, Pászthy Júlia, Gulyás Dénes, Kalmár Magda, Rozsos István és Gregor József.
Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Csibi Szilvia, Nagy Attila
A képek az előző szériából, Káel Csaba rendezéséből valók.
Felhasznált irodalom:
Baranyi Ferenc: Az opera négy évszázada, Budapest, Kossuth Kiadó, 2016.
Szöktetés a szerájból műsorfüzet, Rákai Zsuzsanna összeállítása nyomán szerkesztette Orbán Eszter, Magyar Állami Operaház, Mátai és Végh Kreatív Műhely, 2014.
Till Géza: Opera, Budapest, Zeneműkiadó, 1985.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése