Június 3-án elstartolt a Margó Fesztivál, melyet idén rendhagyó módon online tartanak. A rendezvény másik különlegessége, hogy a könyvbemutatók, irodalmi beszélgetések mellett a Margó Extrában nem íróként dolgozó, de az irodalomhoz szorosan kötődő alkotókkal beszélget Ott Anna. A MEX első vendége Orvos-Tóth Noémi szakpszichológus volt, akinek az Örökölt sors című könyve hetek óta vezeti az eladási listákat.
A könyv megjelenése sok új feladatot hozott Noémi számára, de ami még fontosabb: rengeteg szeretetet. Pedig ahogy fogalmazott: „Amit ebben a könyvben összeraktam, azok mind létező elméletek, kutatási eredmények”, újszerűsége csupán abban áll, ahogyan rendszerbe szedte ezeket, és megpróbálta úgy közvetíteni, hogy az másoknak is érthető legyen.
De mitől ilyen népszerű az Örökölt sors? – tették fel a kérdést a beszélgetőpartnerek, a választ pedig talán Ott Anna fogalmazta meg a legpontosabban: olyat tud nyújtani, ami a közös élmény érzetét kelti, talán jobban, mint más művek. Hiszen a környezetünk, a körülöttünk élők tapasztalatai, életútja döntő lehet ránk nézve is. Persze, ez nem ragadható meg egyetlen pillanatban, mint ahogyan az ember azt sem tudja konkrétan meghatározni, hogy mikor lesz gyerekből felnőtté.
Ugyanígy vagyunk az irodalommal: fel tudunk eleveníteni fontos olvasmányokat, emlékezetes irodalmi pillanatokat, de hogy mikor válik az ember olvasóvá, aligha tetten érhető. Így történt Noéminél is, akinek a családjában evidens volt, hogy mindenhol könyvek vannak, olvasnak a szülők, és ez mintául szolgált neki is – nem volt tehát elvárás, hogy olvasson, ez egy természetes tevékenység volt. Vannak persze olyan művek, amelyek nagy hatással voltak rá: első ilyen emléke édesapjához köti, aki gyerekkorában Toldit olvasott neki, de első saját olvasmányélménye, egy Napóleonról szóló – nem meglepő módon – életrajzi könyv is élénken él benne.
A pszichológus-írónő egyébként saját bevallása szerint amellett, hogy már pályára lépése előtt is folyton elemezte a karakterek tetteit, döntéseit, nagyon vizuális típus, és könnyen el tud képzelni mindent, amit a regényekben olvas. Ehhez azonban csendre van szüksége, hogy elmerülhessen a könyvben. „Mindennek története van” – mondta, hozzátéve, hogy ez akkor is így van, ha elsőre nem észrevehető, nem szabad tehát kizárólag a fekete-fehér sémában gondolkodni.
Az embereknek szüksége van a könyvre, az írott szöveg „mágiájára”, ahogy az érzelmek szavakká formálódnak. A könyv hidat jelent az emberek között, úgy, ahogy egy pszichológus a munkája során ezer életet megél, az olvasó is megteszi ezt minden történettel.
A karakter- és cselekményelemzések mentén összekapcsolódik tehát a munka és a szórakozás, a valóság és fikció. Ahogy Ott Anna rávilágított, Noémi terápiái lehet, hogy valójában kis novellák, csak utóbbi esetben a részletekből egy egész történet válik láthatóvá.
És hogy az Örökölt sors végül hova fut ki? Azt egyelőre nem lehet tudni. Noémi félt tőle, hogy a könyvétől az emberek kész válaszokat várnak majd, és elveszik a lényeg. Szerencsére ez nem így lett, és az írónő már a második köteten dolgozik.
A teljes beszélgetés itt nézhető vissza:
Írta: Vass Antónia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése