Súgópéldány

Kamaszközönséget megcélzó versantológiát mutattak be a Margó Fesztiválon. A kötet szerkesztőjével, Péczely Dórával arról is beszélgetett Vinczellér Katalin, hogy mitől szólhat egy vers a kamaszoknak, de arra is megpróbáltak választ találni, mitől lesz valami jó vers. 

A Tilos az Á gondozásában megjelenő kötet kortárs és „kortalan” (vagy más néven klasszikus, már nem élő) költők alkotásait gyűjti egybe, összesen 160-at, 8 ciklusba rendezve, de a fő szűrő mégis az volt, hogy a versek mind az alkotók 30 éves kora előtt íródtak.

A kortárs versek kapcsán felmerült a kérdés, hogy mitől lehet jó egy vers, ami természetesen hatalmas szakirodalmat felölelő témakör, Péczely Dóra frappánsan úgy fogalmazott: egy vers akkor jó, ha az önnön törvényeinek megfelel. Tulajdonképpen nehéz költőként újat mondani, hiszen érzés, gondolat, történés szintjén nincs új a nap alatt. A szerkesztő szerint a hogyan a fontos, a saját hang, a megfelelő forma a közölnivalóhoz.

A Lehetnék bárki kamaszközönséget megcélzó antológia, csakúgy, mint a korábban szintén Péczely Dóra által szerkesztett Szívlapát. Persze egy vers nem attól lesz fiataloknak szóló, hogy fiatal maga is, aki írja, sokkal inkább a tartalom, tematika az, amihez egy fiatal kapcsolódhat. Például a család, város, vidék, szerelem – ahogy ezek mind egy-egy ciklust is alkotnak a kötetben.

A mai fiatal alkotók mellett kortalan költők is helyet kaptak, mint Radnóti, vagy József Attila. A lezárt életművekből való versválasztásnál szemponttá vált az ismeretlenebb, esetleg a költőről alkotott képünkbe kevésbé illő versek keresése – mint ahogy meglepően a kötet szerelmi ciklusát egy Babits vers nyitja –, illetve, a nagy versek beválasztása, ha az az író 30. életéve előtt készült.

A kötet 8 ciklusra oszlik, de tulajdonképp az egész az ifjúkori identitáskeresésről szól, az identitáskereső olvasóról és íróról.  „Nekik szól, és ők írták, akkor is, ha már nem élnek, és akkor is, ha élnek. Ez a Lehetnék bárki kötetnek az ars poeticája.” – fogalmazta meg Péczely Dóra.

A kötet címe Veszprémi Szilveszter Az ecetmuslicák elmenekülnek a széndioxid elől című versének egy sora, amire aztán akarva akaratlanul rímel Vajna Ádám a kötet végén helyet kapott versének utolsó sora: „Lesz-e valami”.

A kötetet szintén fiatal grafikus illusztrálta, Locsmándi Mátyás, akinek ez volt az első nagy munkája. A szerkesztő karakteresként, lelkesként írta le műveit, munkáit. 

A kiadó versvideó pályázatot is hirdet a Lehetnék bárki verseihez, ennek a részleteit először június 9-én, és 11-én, a Tilos az Á Facebook oldalán teszik közzé.

A teljes beszélgetés itt nézhető vissza:

Írta: Kneipp Virág