Az arcodon pattanások, a fejedben fantáziák a kollégium legjobb csajáról. A szünetben cigi a haverokkal. Őr is van, ha véletlenül arra járna valaki. A szüzesség elvesztése egy másnapos reggelen. Veszekedések az apáddal. Nem figyelsz a kioktatására, mondjuk egy Nirvana szám (például a Smells Like Teen Spirit) szól helyette a füledben. Kétszer jártál nála a kórházban. Először az első, másodszor a második sztrókja után. Pár nappal ez utóbbit követően meghalt.
Nagy Gerzson első könyve, a Délután apámmal idén márciusban jelent meg a Kalligram Kiadónál. Regény, közökkel, így definiálja magát, és olvasás közben pontosan ez az ember benyomása. Tulajdonképpen egy huszonkét darabból álló novellafüzér, huszonkét történet egy kamasz fiú, később pedig fiatal felnőtt életéből. Nincs benne időbeli linearitás, ezért az élmény egy kirakóséhoz hasonlít: a kezedbe akad egy darab, arról nagyjából belövöd, hogy hova való, leteszed, és szép lassan köré épül a többi. Bár ez esetben így is maradnak lyukak, a könyv végeztével az olvasó (szerencsére) mégsem érez egy félkész puzzle látványához hasonló hiányt.
A szöveg középpontjában János (vagy ahogy legtöbbször hívják: Dzsoni) áll. Az ő életének darabkáiba pillanthatunk bele a saját narrációján keresztül. De ki is Dzsoni? Egy falusi családból származó fiú, aki a rendszerváltást megelőzően kezdi meg a gimnáziumot, egy évre rá pedig a kollégiumi életet is. Kamasz. Szégyelli a pattanásait, szünetben együtt cigizik a haverjaival, kosárrajongó, és rengeteget álmodozik lányokról. Az egész könyvet körüllengi a szexualitás: gömbölyű mellek, merevedő nemi szervek, elképzelt szexjelenetek. Később persze a vágyott lányt egy haverja szerzi meg.
Lényeges hely a kollégium. „Mostantól ez az otthontok”, fogalmazza meg az egyik nevelőtanár a beköltözés alkalmával. A kollégiumnak megvannak a maga szabályai, szokásai. Ilyen például az avatás, amelynek során az idősebb diákok akár rosszullétig is kínozhatják az újonnan érkezőket. A hierarchia csúcsán persze a nevelőtanárok állnak. Mint a könyvbeli Columbo, aki jól működő besúgóhálózatot hozott létre a diákok között. „Az információ hatalom – mondja Dzsoninak. – Enélkül eluralkodna itt a káosz.”
Délután apámmal, így szól a cím, és az iskolai, illetve kollégiumi élet mellett a kötet valóban az apával való viszonyra helyezi a hangsúlyt. Az apa egy iszákos (azonban nem a szétcsúszott típusú) rövidáru-kereskedő, aki, habár együtt él Dzsoni anyjával, a fiú elmeséléséből kiderül, hogy ez egy konfliktusokkal terhelt kapcsolat. Külön alszanak, az apa a földszinten Dzsonival, a feleség pedig fent egyedül.
És milyen ez az apa-fia viszony? Vannak benne elvárások, például a csajokkal meg az egyetemmel kapcsolatban. Ott van benne a düh és a lemondás – mikor az apa úgy érzi, hogy Dzsoni nem fogadja meg a tanácsait –, amelyeket ha megkapargatunk, akkor előtűnik mögülük a féltés. Az egyik jelenetben például az apa vezetni tanítja Dzsonit, akinek ez szörnyen megy. Túl erős gáz, túlságosan hirtelen fék, egy ilyen után neki is vágódik a kormánykeréknek.
„Megáll az autó, lefullad a motor. Nem szólal meg – meséli Dzsoni az apjáról –, a homlokomat vizsgálja, van-e rajta sérülés. Csak azután kezd ordítani, miután megbizonyosodott róla, hogy nincs komolyabb bajom.”
Szóval itt van ez a tipikus viszony, aztán az apa megkapja az első sztrókját (mely utáni reggelen Dzsoni elveszti a szüzességét Edinával, akivel aztán egy évtizeddel később is egy pár lesznek), majd nyolc év múlva a másodikat is. Az elsőből még felépülni látszott, a második után azonban már nem tudott beszélni. Miután Dzsoni (saját felelősségre) hazavitte őt a kórházból, elkezdett másképp viszonyulni hozzá. Szembesült apja gyengeségével, halandóságával: „olyan érzésem van – mondja –, mintha apám nem is apám lenne, mintha én nem is én lennék”.
Egy évvel az apa halála után az anya eladná a családi házat. Dzsoni és Edina segítenek neki a pakolásban, ám valójában nem a dobozolást követjük végig, hanem az elszakadás képtelenségét. Például ahogy a fiú nem tudja egyedül összerámolni a garázst, mert fizikálisan nehéz, és mert lelkileg sem könnyebb. Azoknak a tárgyaknak ott van a helye, gondolja. Illetve mikor azt látjuk, hogy mialatt a két nő a felső szinten beszélget, Dzsoni lent egyik pohár bort issza a másik után, óhatatlanul is az iszákos apa képe ugrik be.
Nagy Gerzson első könyve visszarepít minket a saját kamaszkorunkba. A Dzsoni arcán pirosló pattanások eszünkbe juttatják a mi pattanásainkat, az ő haverjai a mi haverjainkat, az ő plátói szerelmei a mi plátói szerelmeinket. A vele szemben támasztott elvárások a velünk szemben támasztottakat. Mi is ugyanolyan észrevétlenül vesszük át a felmenőink szokásait, mint ő, és bennünk is olyan hiány marad utánuk, mint benne.
Nagy Gerzson: Délután apámmal
Kalligram Kiadó, 2020, 208 oldal
Írta: Kószó Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése