Súgópéldány

Egyre nagyobb teret kap a látszólagos szólásszabadság a világon, és ezzel együtt olyan ablakok is résnyire nyíltak, amelyeken eddig nem lehetett belátni. Roberto Saviano könyve, a ZéróZéróZéró is egy ilyen kis ablak, amin bekukucskálhatunk. Azonban felmerül a kérdés, hogy tényleg ennyire bele akarjuk-e ásni magunkat a világunk működésébe.

Sok esetben talán jobb abban a boldog tudatlanságban élni, hogy a gazdaságot az ismert negatív szereplők uralják, úgymint a pénz, a tőzsdei részvények, vagy az olaj. A „fehér” piac mögött, a sűrűben, a feketepiac legmélyén azonban már teljesen más mozgatja a szálakat. Valami, ami legalább az ismerőseid egy százalékát is függésben tartja. Valami, ami kontrollálhatatlan.

Roberto Saviano neve nem csak az irodalomkedvelők és a maffia után kutatók számára lehet ismerős, ő ma az egyik leghíresebb önkéntes fogságban élő személy az Egyesült Államokban. Habár az olasz camorra maffiáról írt regénye, a Gomorra hatalmas sikert aratott a világ olvasóközönsége előtt, a bűnszervezet halálos fenyegetésekkel torolta meg a leleplező irományt. Az író azóta házi őrizet és rendőrségi védelem alatt kénytelen élni az életét. Saviano azonban nemhogy megfutamodott volna a tucatnyi feljelentés, bírósági ügy és a „lófejek” hatására, inkább további kihívásokat keresett: a drogkartelleket vette górcső alá, így született meg a ZéróZéróZéró.

Ez az alkotás több mint egy leleplező regény. Olyan ismeretekkel gazdagít minket, amelyekről senki nem beszél, de a legtöbb ember fantáziáját piszkálják. Hogyan kell kokaint főzni? Mikor érett már a kokacserje? Hogyan hat az emberi szervezetre a drog? Kik a használói? Miért használják? Hogyan működnek az elosztó központok? Ezekre, és számos egyéb érdekes kérdésre is megadja a választ a könyv egy-egy szála, olyannyira, hogy a részletes leírás alapján akár magunk is képesek lennénk véghez vinni egy teljes folyamatot, a cserje ültetésétől egészen az eladásig. 

Akinek azonban nem nyújt különösebb élvezetet a gyakorlati kérdésekben való elmélyedés, bepillantást nyerhet a drogkartellek működésébe, egészen az első mexikói kokainültetvény megjelenésétől, napjainkig. Rengeteg névvel és még több információval találkozhatunk. Fejezetenként legalább három gyilkosság történik, válogatott kínzásokról, vallatási módszerekről tanulhatunk, és mire eljutunk a könyv végéig, a hírhedt Pablo Escobar szinte már kíméletes kispályásnak tűnik a drogmaffia történetében.

Azonban senki ne gondolja, hogy ez a könyv egy gyors történelmi áttekintés a drogkartellek kialakulásáról. Jóval inkább egy gyorstalpaló a világunk működéséről. Az kevéssé lep meg bárkit is, hogy a felsorolt országok – úgymint az USA, Anglia, Németország és egyéb, a világ gazdaságát meghatározó nagyhatalmak – vezetői nem lépnek fel sem egyenként, sem egységesen a szervezett bűnözés ellen, sőt sok esetben a leeső konc érdekében csendben szemet hunynak e csoportok működése és acsarkodása felett. 

Arról olvasni azonban meghökkentő lehet a legtöbbünk számára, hogy a bankok mélyen benne vannak a szervezetek pénzmosási tevékenységében, illetve a rendvédelmi szervek vezetői is holttérbe helyezik az ügyeket, így nyugodtan betakarhatják minden este a gyermeküket, és nem kell félniük attól, hogy egyik éjjel molotov koktél csapódik be a házuk ablakán. 

Idáig eljutva azt gondolhatnánk, hogy ezek a globális drogkereskedelmi bonyodalmak, a rendőrség ilyen szintű korrumpálódása, és a kegyetlen gyilkosságok csak az olyan nagy és meghatározó társadalmak részei, mint amilyen Amerika, Oroszország, vagy a kelet. Amikor azonban Magyarország is megjelenik a mű egyik fejezetében, egy kicsit nagyobbat kell nyelnünk olvasás közben. A tíz legjelentősebb maffiavezér egyike, Szemjon Mogiljevics ugyanis a kilencvenes években hazánkban telepedett le, és zavartalanul irányította innen az üzleteit. Egészen addig, ameddig Magyarország számára tolerálhatatlanná nem vált a rengeteg prostitúciós, pénzmosási és egyéb kétes ügylet, valamint az itthoni bűnszervezetek hálózata túl erős nem lett ahhoz, hogy Mogiljevics továbbra is megmaradjon a magyar talajon. Igen, mert nálunk is működik a szervezett bűnözés. Csendesebben, fű alatt, de él és uralkodik.

A könyvben sok apró szálon, rengeteg politikai és emberi kapcsolaton állt vagy bukott az üzlet. Találkozhatunk benne szappanoperába illő szerelmi szálakkal, a semmiből felemelkedő, majd nagyon mélyre süllyedő emberek történeteivel, ártatlanok és kevésbé ártatlanok életével és halálával. A regény, bár tárgyilagos elemekkel tűzdelt, mégis izgalmas, szenvedélyes, érzelmileg nagyon megmozgat, de ami a legfontosabb, elgondolkodtat. Úgy tűnik, mélyre ás, de rossz belegondolni abba, hogy valószínűleg még így is csak a felszínt közelíti meg. 

Miután elérkezünk a könyv végére, a fülünkben dobog az a rettenetes érzés, hogy, miképpen az író is fogalmaz: „a világ, amelyben élünk, a kokain gazdasága”. Ezekben az időkben, amikor a fogyasztói társadalom éhsége eteti a gazdaságot és a vezetőket, senkinek nem célja megállítani a feketepiacot leginkább mozgató és életben tartó valutát, a Zéró jelzésű kokaint, amely a drog világában olyan, mint a gyémánt; tökéletesen tiszta, fehér, mint a hó, és méregdrága.

Roberto Saviano: ZéróZéróZéró

Helikon, 2020, 528 oldal

Írta: Kovács Bernadett