Salman Rushdie indiai származású brit író Miguel de Cervantes 1605-ben megjelent Don Quijotéjéből ihletet merítve, a vándortémát feldolgozva mutatja be legújabb történetét, ebben a mai „bármi megtörténhet” korban. A Quichotte címszereplője Cervantes letargikus hősével ellentétben egy örömteli figura, aki pozitív személyiségével szinte már átlépi az abszurditás küszöbét.
Rushdie szatirikus regénye hazánkban idén jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában, Greskovits Endre életteli fordításában. A kalandokkal teli történet mellett bele van csempészve egy kis szerelmi szál, hevesebbé téve a szöveg hangulatát. Megjelenik benne a posztmodern világ lüktetése, amely a klasszikus irodalom finomságával együtt intenzív élményben részesíti az olvasót.
A regény főhőse, Sam DuChamp, hogy méltó módon nyerje el szerelmét, megszemélyesíti alteregóját, a „Quichotte” nevű gyógyszerügynököt. Quichotte egyfajta metaforája a mai virtuális valóságban elveszett embernek, hiszen életét a televízióban sugározott műsorok sodrásában éli. Olyannyira hajlamos józan ítélőképességének elvesztésére, hogy ez szinte már megfosztja a „valótlan valóságok” kiszűrésének adottságától.
A főhős szerelme függőségében gyökeredzik; álmai asszonyának az elismert televíziós sztárt, Dulcineát választja. Quichotte, hogy imádottja szívéhez érjen, pikareszk útra indul a szintén képzelet alkotta fiával, Sanchóval. Kettőjük kalandos történetét mutatja be a könyv, miközben sorra veszi a korunkat körülölelő kérdéseket. Útjuk nemcsak a kaland miatt válik érdekessé, a regényt sokkal inkább az újjal, az ismeretlennel való szembesülés teszi lebilincselővé.
Az író azt a kérdéskört is feszegeti, hogy mi tesz minket azzá, akik vagyunk, és hogy mennyire nehéz manapság embernek maradni. Cervanteshez hasonlóan Rushdie is a saját korának kultúráját önti szatíra formájába, így vezeti be az olvasót egy széles skálán mozgó morális és etikai kérdéseket boncolgató utazásba. Szürrealista módon veti papírra a modern kort, kiváltképpen az amerikai létmódot. A regény teljessége akár egy poháron lévő hajszálrepedés: lassan, vékony ívben elindul, majd egyre tovább terjed. Rushdie mai emberének helyzete is ehhez hasonlítható, miközben szépen lassan, észrevétlenül bekebelezi a maga köré alkotott világ.
A Quichotte magában hordozza a pusztulástól való rettegést és az önmagunktól való félelmet, valamint a menekülést is. Rushdie vékony pillérek által emeli be művébe a gyerekkorunk miatt magunkban hordozott ösztönlények mindennapjainkban betöltött szerepét. Finoman érzékelteti a családokban megélt történések jelentőségét felnőttként, a fiatal korban megélt konfliktusok hatását, és azt, hogy a gyermekek felnőttként hajlamosak a szüleik példáját követni. („Csapdájába estek annak a drámának, amelyből a szüleik elmenekültek.”) Rámutat a ki nem mondott dolgok jelentőségére, illetve arra, hogy az élőnyelvi kommunikáció mennyire kezd elhalni a kor előrehaladtával. Górcső alá veszi az emberi hajlandóságot az állandó álarcviselésre, aminek köszönhetően a „kitalált nevek korában” bárhol, bárkik lehetünk. Az elutasítás, az önmagunkba tekintés fakulása, mind burkolt témái a regénynek.
A brit szerző felhívja a figyelmet arra, hogy önmagunk elől nem tudunk elmenekülni. A Quichotte számos rideg valóságot és társadalmat bemutató üzenetet rejt magában, de ezek mellett megőrzi azt a végtelenül pozitív mondanivalót, ami reménységet táplál az olvasó szívében. Burkoltan felvázol egy biztató jövőképet is, amely az emberekben születő döntések vetülete. Feltárja a kijelölt ösvényeket, és szabad kezed ad az olvasónak, hogy eldöntse, melyik úton halad tovább.
Rushdie legújabb regénye a pikareszkre jellemző izgalmak mellett – a szerelmi szálnak hála – a kézzelfogható finomságot és szépséget is magában foglalja. Rámutat a napjainkat érintő témákra, és olyan kérdésekre keresi a választ, amelyeket az ember egész életében kutat. Tükröt mutat a mai társadalomnak, beemelve korunk lehetőségeinek szélsőségeit; jókat és rosszakat egyaránt.
A szöveg gunyoros hangvételével szellemessé teszi a bemutatott korszakot, karikatúraszerűen illusztrálja a világot, és a vele kapcsolatos gondolatfeltevéseket. Nem megszokott, bujtatott utalásaival áthatja a teljes szöveget, ezáltal ívet adva a regény mély belső tartalmának. Rushdie harmóniát teremt a rideg valóság és az abszurd pozitivitás között, amivel szinte megérinti az olvasót. Az író komoly hangvétel mellett megtartja azt a kulcsfontosságú egységet, amely által a regény könnyed és fesztelen marad.
Salman Rushdie: Quichotte
Helikon Kiadó, 2020, 532 oldal
Írta: Bánhidi Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése