Az idei őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron a külföldi szerzőkkel folytatott beszélgetéseket – a tavaszihoz hasonlóan –, online térben tartották meg. Több világszinten ismert szerző mellett a francia színész, író, rendező; Alexis Michalik is a meghívottak között volt. Nemrégiben megjelent Edmond című darabjáról Szederkényi Olga szerkesztő-rendező kérdezte a szerzőt. A Cyrano előzménytörténetét feldolgozó mű hazánkban egy dupla kötetben, Edmond Rostand Cyrano de Bergeracjának fesztelen újrafordításával együtt látott napvilágot.
Alexis Michalik színészként kezdte pályafutását, világéletében írt, mégis a rendezés számára a legtermészetesebb. Ez köti össze a történetmesélés módjait, írásaiból visszaköszön a rendezői rutin, a színház nyelvét alkalmazva veti papírra darabjait. Azonban mégis azt vallja, hogy a mindhárom mesterségben rejlő közös kapcsolódási pontok segítik a munkájában.
Az alkotó elmondása szerint először írott formában találkozott a Cyranóval amely egyből magával ragadta a maga hihetetlen, poétikus, szellemes nyelvezetével. Számára azt a fajta belső mondanivalót jelenti, amely magában foglalja a teljes francia szellemiséget. Michalik elmondta, hogy a Cyrano az egyetlen olyan darab Franciaországban, amelyet, ha bármilyen adaptációban bemutatnak, biztosan teltházas előadás lesz. Edmond Rostand darabja olyan a franciáknak, mint Spanyolországban a Don Quijote, míg a spanyolok Cervantes regényében, addig a franciák a Cyranóban találják meg azt a „teljes hasonulást”, ami által mélyen önmagukra ismernek.
Az Edmond című színdarabbal Michalik célja a Cyrano és annak szerzője előtti tisztelgés volt. Azt az időszakot elevenítette fel, amikor Edmond Rostand még nem szerzett világhírnevet a művével. Rostand a Cyrano de Bergerac után még két másik drámát írt, ezek azonban teljesen feledésbe merültek. Michalikot saját bevallása szerint leginkább az érdekelte, hogyan lehet mesterművet alkotni, hogyan lehet egyetlen éjszaka alatt „árnyékból a fénybe jutni”. Művében keveredik a fikció a valósággal, élő, hús-vér embereket (pl.: Coquelin) ötvözött általa teremtett (pl.: Jeanne öltöztetőnője) figurákkal. A szabadon értelmezett keletkezéstörténetet úgy írta meg, hogy az eredeti darabban történteket kitalációval ötvözte.
A beszélgetés során kitértek Michalik színházára is. A szerző, rendező elmondta, számára az a legfontosabb, hogy „nem szabad unatkozni”, ezért állandó mozgásban tartja előadásait, amelyeket gyorsan váltakozó jelenetek, tánc és zene jellemez. Különös figyelmet szentel a zenének, melynek szerinte az érzelmeket kell alátámasztania, és támogatnia kell a performanszot. A francia alkotó azt is elárulta, hogy kevés színésszel dolgozik, így egy ember több karaktert is alakít adott előadáson belül. Nem szokott ismert, híres színészeket szerepeltetni, hiszen az a célja, hogy az előadás legyen a sztár, az maradjon meg a nézőkben.
Az interjú során Alexis Michalik elmondta, ő mit visz magával a Cyranóból, mi a legfontosabb mondanivalója számára. Kedvenc sorait idézve („Vadonban támolyogtam,nem tudtam mit válasszak, merre menjek, olyan szövevényes volt az egész. De végül úgy döntöttem, hogy a legegyszerűbb utat választom. Elhatároztam, hogy méltó leszek.”) avattott be abba, hogy Edmond Rostand darabja arra sarkallja, hogy mindig a legjobbat hozza ki magából. Ezen felül mesélt az Magyarországon tapasztalt színházi élményeiről is, hogy mennyire meglepte az itthoni tapsrend. A több témára kiterjedő beszélgetés alatt a francia szerző a darabján túl mesélt a színházi munkásságról, és a Cyranóhoz fűződő személyes kapcsolódásairól.
A teljes beszélgetés itt nézhető vissza:
Írta: Bánhidi Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése