SÚGÓ+ – A balhés kishúg is helyet kér

Az idei ősz egyik legjobban várt filmje, amelynek alkotói még a Conan Doyle Estate-tel is vitába keveredtek, a coming of age film, melynek megtekintése minden tinilánynak ajánlott: Enola Holmes.

A híres Sherlock Holmes (Henry Cavill) és a kevésbé híres Mycroft Holmes (Sam Claflin) kishúga, Enola (Millie Bobby Brown) tizenhatodik születésnapjának reggelén hiába keresi szeretett édesanyját (Helena Bonham Carter), mindössze egy általa hátrahagyott ajándékot talál. Enola segítség reményében hazahívja bátyjait, ám a találkozás nem olyan, mint amilyenre számított. A keserű-zsémbes Mycroft lányneveldébe akarja küldeni, míg Sherlock, minden érzelemtől mentesen, megpróbál kimaradni az egész felhajtásból. Enola rájön, hogyha el akarja kerülni a fivérei által kiszabott sorsot, meg kell keresnie az anyját, méghozzá egyedül. Ám nem esik kétségbe, hiszen a dzsúdzsucutól kezdve az irodalmon, történelmen és a kódfejtésen át annyi tudást halmozott fel, amennyivel elkerülheti a bajba jutott ifjú hölgy szerepét. 

Vonatra száll, hogy eljusson Londonba, ahol anyja feltehetőleg tartózkodik, ám útközben találkozik Tewkesbury vikomtjával (Louis Partridge), akit egy keménykalapos férfi üldöz. Enola segít elszökni Tewkesburynek támadója elől, és rájön, hogy a fiú valójában nem is olyan ostoba, mint gondolta. Mégis, amint Londonba érnek, Enola egyedül folytatja az útját, és álruhát álruhára öltve próbálja felkutatni az anyját, miközben őt magát is keresi a dühös Mycroft és Sherlock, aki akarata ellenére egyre jobban kezd törődni húgával. Azonban az őket továbbra is üldöző keménykalapos férfi miatt Enola és Tewkesbury újra találkozik, és ezúttal együtt próbálják megoldani a rejtélyeket. Minderre rátesz egy lapáttal az egész Angliát lázban tartó reformrendelet szavazása, radikális szüfrazsett törekvésekkel megspékelve. 

A Nancy Springer regénysorozatából készült film Harry Bradbeer rendezésében egy akaratos tinédzser fiatal nővé érését mutatja be, ám a 2020-as évre igencsak jellemző, rendhagyó módon. Enola nem az női főszereplő, aki úgy viselkedik, mint egy női főszereplő. Nincs tökéletes alakja és nem olvad el egy bók hallatán. Ő megrakja a tüzet, közben pedig nem beszél a problémáiról és nem csücsörít csókjelenetre ácsingózva, megfeni a kését és nem vár egy erős férfire, aki a legreménytelenebb pillanatban megérkezik, hogy megmentse. (Pedig sokan arra tippeltünk volna, hogy a Sherlockot játszó Cavill lesz majd az, aki megmenti a napot.) Bár Tewkesbury a segítségére siet, ő ragaszkodik az önállóságához. Be kell vallanunk, Enola olyan, mint egy tipikus férfi főszereplő. Mégsem pattannak ki fejéből azonnali megoldások, és nem oldódik meg minden problémája egy félszavára, ahogy az ellenfelét sem üti ki egyetlen kézmozdulattal. 


Az Enola Holmes eseménydús film váratlan fordulatokkal, mindennek a tetejében pedig kliséktől mentes. A nyelvezet hasonlóan frappáns, mégis sikerül hűnek maradnia a viktoriánus kori Angliához. Az igazi reklámfogásnak számító szereplőgárdát pedig a néző első perctől a szívébe zárja és kitartóan drukkol Enolának a továbbiakban. Enola fejlődéstörténete nem ragad a XIX. században, de Disney-mesébe sem illő. A rendkívül műveltséggel rendelkező, ám tapasztalatlan lány ugyanis miközben fűtől-fától tanácsot kap, megpróbál megbirkózni az anyjába vetett bizalom megrendülésével, ráadásul muszáj lépést tartania az eseményekkel és el kell döntenie, melyik tanácsot fogadja meg és melyiket felejtse el. 

Mialatt Enola anyja eltűnésének rejtélyén dolgozik, a film olyan témákat feszeget, mint a társadalmi elvárások, döntéshozatal, önmagunk keresése, változás, akarat, szeretet vagy az egyedüllét és a magány közti különbség. A film végére főhősünkkel együtt olvasunk a sorok között, vagy csak nagyokat pislogunk, mint a ledöbbent Sherlock Holmes, és még egyszer rákattintuk a lejátszás gombra. 

Talán nem hozza le a csillagokat az égről, de mivel a nézőközönségnek idén igazi antidepresszáns filmekre van szüksége, az Enola Holmes péntek esti kikapcsolódásnak még így is tökéletes. Nem lehet korunk gondolkodását megreformáló műnek nevezni, de azt alá kell írnunk, hogy több mint bugyuta „lányregény”. 

A rejtélyeken és kódjátszmákon keresztül Enola megpróbálja megfejteni önmagát, a gyakorlatban is bemutatva a modern főhősnőt, aki nem fél bepiszkolni a kezeit, sem megmondani a véleményét. Amíg Enola ezzel foglalatoskodik, mi is megfejtjük a legtöbb jelenetben elhintett feminista kódot: a szőke hercegre várakozó Csipkerózsikák véglegesen kimentek a divatból, mert most már az egyedül is tökéletesen boldoguló Enola Holmes a menő.  

Írta: Szabó Iringó
Fotó: Netflix

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése