Néha izgalmas elkalandozni, és beleélni magunkat egy képzeletbeli világba. De onnantól, hogy a saját valóságunkról felsejlik, hogy nem egyezik a körülöttünk létezővel, hirtelen megijedünk. Ezt az érzékeny témát járja körül Horvát Lili második nagyjátékfilmje.
A New Jerseyben élő orvos, Vizy Márta (Stork Natasa) hosszú évek után Budapestre utazik egy találkozóra, mert úgy tűnik, megtalálta élete szerelmét kollégája, Drexler János személyében. Csakhogy a megbeszélt időben senki nem vár rá a Szabadság híd pesti hídfőjénél. Később kiderül, hogy a férfi nem is tudja, ki ő. Ennél a pontnál kristályosodik ki, hogy valami nincs rendben.
Márta a kedvenc budapesti helyénél, a Szabadság hídra néző ablakkal vesz ki lakást, majd nyomozni kezd János (Bodó Viktor) után. A SOTE-n áll munkába, amit volt tanára, Fried professzor (Lukáts Andor) degradálónak érez a New Jerseyben felépített karrier után, ráadásul többen is megszólják, amiért hazajött. Az elkalandozott doktornő sikeres agyműtétet visz véghez Kriván Barnán (Nagy Zsolt), akinek fia, az orvostanhallgató Alex (Vilmányi Benett) flörtölni kezd a nővel.
A Krzysztof Kieslowski (Három szín-trilógia, A gyilkosok is a mennyországba mennek, Veronika kettős élete) filmjeit idéző furcsa álomszerűség és a valóság keveredéséből született kettősség misztikumot kölcsönöz a történetnek, amelynek fő szála a Márta pszichiáterével (Tóth Péter) folytatott beszélgetésekkel váltakozik. A feszültségen olyan megmosolyogtató jelenetek enyhítenek, mint a lassan keresgélő idős portás, a jó állapotúként hirdetett, erősen felújításra váró lakás, vagy a kutatott férfiről talált gyerekkori énekvideó.
A mottónak választott részlet Sylvia Plath Az őrült lány dala című verséből baljós indítás a tragikus sorsáról ismert költő miatt, de úgy illik a főszereplő melankolikus hangulatához, akár a borongós Budapest. Márta szabadságot és szerelmet keresve végül álomvilágba menekül. Stork Natasa remekül játssza a törékeny, ábrándozó karaktert, míg Bodó Viktor alakítása nyugalmat hoz ebbe a zűrzavarba.
,,Visszajössz, mondtad, s én vártam csak rád.
Már neved sem tudom betű szerint.
(Fejemben látlak, más vajon ki lát?)
Jött volna inkább egy viharmadár!
Ha tavasz jön, az visszatér megint.
Szemem bezárom, meghal a világ.
(Fejemben látlak, vajon más ki lát?)”
(Sylvia Plath)
Hiába a csodás karrier, ha az ember magányos – sugallja a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre, amely szeptember 24-én, Mozinet Kft. forgalmazásában került a magyar mozikba.
Írta: Daám Sára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése