A legendás szerepek sokaságát eljátszó színművész életműve – szerencsére – még korántsem zárult le, új könyvében mégis tetten érhető az összegzés szándéka. Huszti Péter a Köszönöm, Prospero! című kötetben is a tőle megszokott pontos és szép szavakkal tárja elénk emberi és művészi tapasztalatainak kvintesszenciáját.
Huszti Péter a Rákóczi Gimnázium elvégzése után 1966-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Várkonyi Zoltán osztályában. Több mint negyven éven át játszott és rendezett a Madách Színházban. Közel száz színházi főszerep, több tucat film és majd’ félszáz rendezés köthető nevéhez. 1974-ben kezdett el tanítani a főiskolán, huszonkét éven át vezette a színházi főtanszakot, majd két cikluson át a főiskolából egyetemmé lett intézmény rektora volt. Jelenleg mint professor emeritus az egyetem doktori tanácsának vezetője. Színházi és pedagógiai munkájáért számos díjat és kitüntetést kapott: Jászai Mari-díj (1974), Kossuth-díj (1978), Érdemes művész (1982), Apáczai Csere János-díj (2002), Kiváló művész (2004), dísz doktori cím (2010), A Nemzet Művésze (2014).
„Titokzatos világ a színház. Egyre veszedelmesebben szív be minket a tragédia örvénye. A padlás szűk tere, az összezártság különös hangsúlyt adott a gesztusoknak, szemvillanásoknak, félbehagyott mondatoknak, elhallgatott szavaknak. […] Lépésenként költözünk be a házba, a család életébe, és ők is egyre agresszívabban bújnak a bőrünkbe, az életünkbe. Emlékek merülnek fel múltunkból, elvesztett szeretteink elfogadhatatlan hiánya, anyáink rendíthetetlen hite és ereje, fiaink néha nehezen megválaszolható kérdései sorsunkról, múltunkról, a jövőnkről. Nem választhatod meg az országot, a várost, ahol születtél, a szüleidet, a gyermekeidet. Cipelned kell a gondokat, az örökséget, a rád hagyott házat, a vagyont, és ha a sors ezt szabta rád, cipelned kell apád vétkét is. A bűn súlyát. Harcolhatsz, lázadhatsz, menekülhetsz előle, a gyötrő teher elkísér, és mindig veled marad.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése