Test és lélek, feltétel nélküli szeretet, kiszolgáltatottság és halál. Megéri-e életre halálra szeretni valakit, és egyáltalán van-e létjogosultsága másfajta szerelemnek? Ezek a mély, minden embert érintő kérdések elevenednek meg Szabó T. Anna harmadik novelláskötetében. A Szabadulógyakorlatban megszólaltatott történetekről, személyes tapasztalatokról és a könyv születéséről Orvos-Tóth Noémi beszélgetett a szerzővel.
Az alkotó elmondása szerint úgy változtak novellásköteteinek témái, ahogy a sors alakította az életét. Míg az elsőként megjelent Töréstesztben arra kereste a választ, hogy hogyan használjuk ki a másik embert az életben, addig a Határban már azt boncolgatta, hogy mi az, ami térben és időben elválaszt minket egymástól. Azt a fajta szakadékot járta körül, amely a látszólagos közelség ellenére húzódik az emberek között. A Szabadulógyakorlat ívet ad az előző köteteknek. Magában foglalja azt a fajta belső harmóniát, amit Különbéke című versében Szabó Lőrinc is megfogalmazott; egy bennünk lévő kapaszkodó megtalálásának fontosságát. Emellett azt is górcső alá veszi, hogy hogyan lehet a fájdalmon felülemelkedni.
A Szabadulógyakorlat sok gyászt és szomorúságot tartalmaz, mégis tele van pozitivitással és reménnyel. Szabó T. Anna a belső erőnk megtalálására, az önmagunknak való megkegyelmezésre és megbocsátásra hívja fel a figyelmet. Amikor az ember rájön, hogy a világot nem tudja megváltoztatni, és elfogadja ezt, akkor önmagán kezd el alakítani. Az írónő fontosnak tartja, hogy vigaszt magunkban is találjunk, és ne mindig mástól várjuk. Maga a könyv – ahogy címében is szerepel – a szorongásból kivezető szabadulógyakorlatokra tanítja az olvasót.
A szerző saját bevallása szerint a kamaszkorához tért vissza az novelláskötet írása közben. Azt az erőt élte át újra, mely fiatalabb korában lángolt benne. Míg előző műveiben a képzőművészetet helyezte fókuszba, most a zenéhez nyúlt vissza. A kötet kezdő és befejező novellája is köthető a zenéhez muzikális keretet adva így a könyvnek (a Zsoltárszimfóniától Jim Morrisonig). Azt is elmondta, hogy a könyv nyitó történeténél konkrét ötlet helyett csak egy érzés volt a fejében, zenét hallgatva, a dallamokon keresztül állt össze számára a teljes kép. Ahogy elkezdett írni, egy idő után a cselekmény adta magát, az írás többet tudott, mint ő.
A fájdalom feldolgozásán és a halál témáján kívül a könyv abúzustörténeteket is tartalmaz. Megjelenik a szerelem, legfőképp a rajongás kérdésköre: hogyan lehet élő és egyben halott is az ember, amikor szerelmes?
Szabó T. Anna kifejtette, hogy ez az áhítatossággal fűszerezett, felfokozott érzelmi töltet amennyire felemel, annyira képes elpusztítani is. Történeteinek ilyen fajta olvasatát csak sokkal később értette meg, és keserves érzés volt számára szembesülni a legszebb érzés effajta vetületével.
A sok nehezen emészthető, lelket megérintő téma mellett azonban a kapaszkodók keresésére szeretné buzdítani az embereket. Többféle példával alátámasztva (pl. egy bajba jutott hegymászó, akit egy kétsoros vers mentett meg a haláltól) hívta fel a nézők figyelmét a számtalan fellelhető „szabadulógyakorlatra”. Arany János szavait idézve („erőt veszek fájdalmaimon”) kiemelte, mennyire fontos kapaszkodókkal rendelkeznünk a világban, különösen nőként.
Az interjú során Szabó T. Anna mesélt még a könyv borítójának kiválasztásáról és arról, hogyan kapcsolódik a kép a könyv teljességéhez. Beszámolt a novelláskötet történeteinek keletkezéséről, arról, hogy melyik alapszik személyes tapasztalaton. Továbbá elmondta, hogy milyen szerepe van a miszticizmusnak munkássága és élete során, valamint beavatta a nézőket, hogy ő mibe kapaszkodik, ha úgy érzi, sok a teher a vállán.
A teljes beszélgetés itt nézhető vissza:
Írta: Bánhidi Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése