A lassan már egy éve mindannyiunkat befolyásoló koronavírus és minden hozadéka (maszkviselés, napi halálozási adatok, korlátozások, politikai viszályok stb.) lassan-lassan felismertette az emberiséggel, hogy milyen sérülékeny civilizációja, valamint hogy könnyen válhat jól ismert, kényelmes valósága egy (még ha oly alacsony költségvetésű is) posztapokaliptikus film forgatókönyvévé. Ez utóbbi állítást, úgy hiszem igazolhatja az, aki munkából hazafelé sietve este nyolc óra után végighajt a kihalt városon. „Valós igény mutatkozik arra, hogy valóságunkat a fikció tükrében próbáljuk megérteni.” (7.) – írja Tóth Csaba a könyv egyik szerkesztője egy olyan tanulmánykötet előszavában, amelynek törzsanyaga nem kapcsolódik a járványhoz, és mégis reflektál rá.
A szerkesztő állítása különösen igaznak bizonyul most, amikor a valóság kitermelt egy olyan helyzetet, amelyre nem készülhettünk fel, és amelyre csak kétségbeesett döbbenettel reagálhattunk. A jelenkori mindennapokban mutatkozik meg teljes egészében a valóság és a fikció határmezsgyéje, amelyet nem tudunk felfogni. Nem véletlen, hogy világszerte reneszánszát élte A pestis, Albert Camus nagyszerű regénye, amely az embernek egy részmagyarázattal szolgál és elringatja abban az illúzióban, hogy a koronavírusra vonatkoztatható.
A „fikció tükrében” a valóság szinte mindig lezárt, kerek egészként mutatkozik meg, egyfajta szeleteként, amelyet felfogni még képesek vagyunk. Az Egy galaxissal odébb alapkoncepciója pedig éppen az, hogy a valóságtól legtávolabb eső fikciót, a sci-fit az értelmezői munka (stílszerűen!) űrhajóján visszamentse a realitásba.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a fantasy világa igazából ugyanannyira mindennapjaink leképeződése, amint a realista vagy naturalista nagyregények klasszikusai. Éppen ezért a kötet igazán remek érzékkel válogatta ki azokat a regényeket és filmeket, amelyeken jól bemutatható, hogy a fikció és a valóság igen közel áll egymáshoz. Ehhez tartozik az is, hogy a könyv – nem kevésbé jó írói vénával megáldott – szerzői a tudomány legkülönbözőbb területeiről érkezve fejtik ki álláspontjukat. Izgalmas a csillagász tollából olvasni tanulmányt a Kapcsolat című film exobolygóinak realitásáról, vagy egy kommunikációs szakemberéből a Marvel-filmek álhíreiről. De amellett, hogy izgalmasak ezek az írások, autentikusak is, hiszen a tanulmányokat az adott téma ismerői írják, tudományos igénnyel, de közérthetően, hasznos jegyzetapparátussal, valamint olyan szakirodalmi felsorolással, ami a témában való további elmélyülést serkentheti.
Az imént idézetteken kívül a kötetben olvasni lehet az új Star Wars-trilógia két főszereplőjének pszichoszociális fejlődéséről, a Stephen King-regények karaktereinek viktimológiai (áldozattani) aspektusáról, a futurológia jelenéről és jövőjéről a Különvélemény című film kapcsán vagy Asimov Alapítványának politológiai és szociológiai hátteréről.
Bevett, megbízható közhely, hogy a fantasy írók Vernétől Asimovig határtalan képzeletüket papírra vetve, nemcsak szórakoztatják a nagyérdeműt, de egyben meg is jósolják az eljövendő, átalakult valóságot. Szintén orbitális közhely, hogy (járvány ide vagy oda) a világunk folyamatos rohanásban van, a tegnap lebecsült fantazmagóriája mára tömegcikké, holnapra elavult vacakká válik, amit még a Vaterán sem lehet nyomott áron eladni. A kötet legnagyobb érdeme azon túl, hogy egyik-másik tanulmánya van olyan izgalmas (sőt!), mint egy Marvel-film, az, hogy a fenti közhelyekre reflektálva képes megmutatni ezen közhelyek vaskos igazságtartamát – és ez roppant fontos, különösen a 2020-as év fényében, amikor éppen hogy a valóság tükrében pillantottuk meg a fikciót.
Filippov Gábor–Nagy Ádám–Tóth Csaba (szerk.): Egy galaxissal odébb. Fantáziavilágok valóságai
Athenaeum, 2020, 368 oldal
Írta: Nagy Balázs Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése