Súgópéldány

De mi az oka annak, hogy ez az orwelli disztópia, az 1984 olyan nagy hatással volt/van az egyetemes kultúrára? Természetesen a teljesség igénye nélkül, alább felsorolnék néhány lehetséges okot, ami egyben jó támpontként szolgálhat a képregény elemzéséhez is. Első, a történelmi pillanat, amelyben a szöveg megszületett, hiszen a II. világháború utáni időszakban szakadt a világ karakteresen nyugatra és keletre, illetve erre az időszakra tehető a két hatalmi tömb (USA–USSR) kialakulása is, amely a regény disztópiájához hasonló államalakulatok rémképével reálisan fenyegetett. Második ok a történelmi tapasztalat összegzése, hiszen Eurázsia, Óceánia és Keletázsia azoknak a mindenkori totalitárius rendszereknek a prototípusai, amelyek a világtörténelem lapjain korról-korra feltűnnek, és mivel a történelem egy folyamatosan alakuló láncolata az eseményeknek, így nyilvánvaló, hogy vannak és lesznek is olyan elnyomó rendszerek, amelyek felépítésükben az orwelli leírásnak megfelelően működnek. 

Harmadik okként a regény aprólékosságát és egyszerűségét lehet megemlíteni, amelyet akadálytalanul be lehetett forgatni mind a kulturális, mind a politikai közegbe, hiszen az Angszoc, az újbeszél, a duplagondol, a Nagy Testvér vagy a gondolatbűn és a gondolatrendőrség, tehát a regény mindama elemei, amelyek Winston (tulajdonképpeni szerelmes) történetét összehasonlíthatatlan atmoszférával ruházzák fel, mára a kollektív szókészlet olyan elemeivé váltak, amelyeket a könyv ismerete, és így a szavak pontos megértése nélkül (fel)használhatnak a közbeszédben. A negyedik és egyben utolsó ok ebben a rendkívül sematikus felsorolásban szorosan vissza is kapcsolódik az előzőhöz és a regény nyelvének univerzális felhasználhatóságában foglalható össze. Érdemes megfigyelni, hogy a magyar közélet bal és jobb oldala mintegy felosztotta az 1984 szóösszetételeit: ellenzéki orgánumokban a Nagy Testvér a regnáló miniszterelnököt, a duplagondol a kormány kommunikációjának sarokkövét jelöli, míg a kormánypárti sajtó az újbeszél terminust vonatkoztatja előszeretettel a liberalizmus PC nyelvhasználatára. 

A fentiekből jól kitűnik, az 1984 olyan irodalmi produktum, amilyen ritkán bukkan elő. Mérhetetlen elfogultságom mondatja velem azt a kultikus megállapítást, miszerint ha Dante Komédiája a középkor lexikona, akkor Orwell 1984-e a XX. századé. Éppen ezért jól látható, ezzel a regénnyel kifejezetten nehéz bármit is kezdeni, lezártságában, stílusában és atmoszférájában olyan egységet képvisel, ami valamilyen szinten ellenáll minden színpadi vagy filmes vagy (esetünkben) képregényes adaptációnak, mediális átfordításnak. 

És Fido Nesti, máskülönben roppant igényesen megrajzolt képregénye ezért tűnik egy kissé súlytalannak, sőt, mondhatni, károsnak. Abban az időszakban, amikor a képregénytudomány (comics studies) elválasztani igyekszik a képregény műfaját más művészeti területektől (az irodalomtól, a filmtől és képzőművészettől), hogy ezzel bizonyítsa önállóságát, Fido Nesti végtére is megrajzolja a regény filmes adaptációjának – képregény adaptációját. Azonkívül, hogy egy az egyben a film hangulatát idézi a képregény, a két főszereplő megrajzolásában sem módosít: Winston és Julia karakterei tulajdonképpen John Hurt és Suzanna Hamilton portréi. Ugyanakkor, persze a képregény-változatnak megvan az az előnye, hogy a regény esszéisztikus részeit („Goldstein könyvét”, valamint Az újbeszél alapelveit), a filmmel ellentétben, ábrázolni tudja, tehát jóval hűbb a szöveghez. Ugyanígy a regény absztraktabb leírásait, az egymásba csúszó tudatszinteket a panelek jóval plasztikusabban ábrázolják, mint ahogyan azt a film technológiai keretei engedték. 

Viszont, egyfajta duplagondol logikával az is kijelenthető, hogy Fido Nesti 1984 adaptációja zseniális és innovatív, hiszen az utánozhatatlan regény gondolatait menti át a képregény műfajába, ezzel őrizve meg a XX. század konzekvenciáit a III. évezredben, sőt, mint Winston őrzi összetörve, megkínozva, megalázva az emberi szellemet, úgy őrzi ez a képregény az Orwellét, ahogyan azt egy klasszikussal illik: teljes egészében, csonkítatlanul. Az 1984 egy olyan elementáris erejű figyelmeztetése az emberiségnek, amelyet újra és újra fel kell eleveníteni, nehogy egy pillanatra is megfeledkezzünk róla.