Bűnt elkövetni nem idegen az emberek számára, hiszen így vagy úgy, de mind vétkesek vagyunk. Az ember hibázik, és ez teljesen rendben is van, ami igazán mérvadó, az a hiba mértéke. A legnépszerűbb olasz krimiszerző, Andrea Camilleri, könyveiben a bűnözést, de leginkább az emberi természet védtelen és bűnös oldalát mutatja be. Montalbano felügyelő című krimisorozatának második gyűjteményes kötetét (Karácsonyi ajándék) tavaly jelentette meg az Európa Könyvkiadó. A húsz történetet tartalmazó könyv különleges kalandra invitálja olvasóit, az emberi lélek legsötétebb mélységeibe.
Montalbano első ránézésre teljesen átlagos felügyelőnek tűnik, azonban szókimondó, nyers természete, és a mögötte rejtőző vajszívűsége miatt könnyen válik az emberek kedvencévé. Karaktere folyamatosan meglepetést okoz, ugyanis döntései olykor irrelevánsnak, értelmetlennek tűnhetnek az olvasók számára. Camilleri nyomozója a leglehetetlenebb helyzeteket kényszerül megoldani; a prostitúciótól kezdve, az idős színészházaspár halálán át, drogkartelltagok és erőszakos parasztemberek bujkálásáig. A legkülönfélébb bűneseteket vizsgálva sokfajta áldozattal és bűnözővel kerül szembe. Esetei olykor már túllépnek a józan ész határain, és abszurditásba csapnak át.
Mind a húsz történet más és más bűntény feltárását mutatja be, miközben – a rendőrségi krimikre jellemzően – betekintést ad a nyomozói munkába is. A szereplők szemüvegén keresztül az olvasó a kezdeti találgatásoktól egészen a megoldásig végigkövetheti az ügyeket. Miközben a rendőrség teljes erejével próbálja megtalálni a vétkest, és kiróni rá a méltó büntetést, addig Montalbanót az érdekli, hogy milyen lelkiállapot vezetett oda, hogy valaki elkövetővé vagy épp elszenvedővé váljon.
Camilleri zsenialitása abban rejlik, hogy az izgalmas bűnügyek mellett a lélek rejtelmeit is vizsgálja. Górcső alá veszi az ember lelki/belső mozgatórugóit, a psziché és az agyi folyamatok egymásra való hatását. Különösen nagy hangsúlyt fektet a félelemre, amely minden történetében tetten érhető. A szerző felteszi a kérdést, hogy meddig vagyunk képesek elmenni ijedtségünkben? Hol van az a pont, amikor annyira eluralkodik rajtunk a rémület hatalma, hogy képesek vagyunk minden határt átlépve akár ölni is? Ezt továbbgondolva azt is körüljárja, hogy létezik-e megbocsátás egy emberi élet kioltására. A könyv arra is emlékeztet, hogy noha másoknak megbocsájtani is nehéz, önmagunknak sokkal nehezebb.
Ahogy a nyomozások folynak, különös odafigyeléssel tudunk meg egyre többet az áldozatokról is. Montalbano számára nemcsak az elkövető, de a sértett előtörténete és emberi kapcsolatai is fontosak. Mitől válik valaki prédává a másik ember számára? A könyvbeli áldozatok a legtöbb esetben nem kimondottan tűnnek célszemélynek. Látszólag átlagos életet élnek, hétköznapiságuk nem ad kellő indítékot a gyilkosságra. De mégis van valami titok, ami élő zsákmánnyá teszi őket.
Camilleri éppen ezt járja körül, miközben együttérzés helyett egyfajta kételyt vált ki belőlünk: vajon egy bűncselekményben elhunyt ember lehet-e egyben bűnös is? Általánosabban: mennyi szerepünk lehet a saját végzetünkben? Így tart tükröt az olvasóknak, elérve, hogy saját démonaikkal is szembenézzenek.
Andrea Camilleri: Montalbano felügyelő – Karácsonyi ajándék
Európa Könyvkiadó, 2020, 408 oldal
Írta: Bánhidi Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése