SÚGÓ+ – A lélek legsötétebb bugyrai

Bűnt elkövetni nem idegen az emberek számára, hiszen így vagy úgy, de mind vétkesek vagyunk. Az ember hibázik, és ez teljesen rendben is van, ami igazán mérvadó, az a hiba mértéke. A legnépszerűbb olasz krimiszerző, Andrea Camilleri, könyveiben a bűnözést, de leginkább az emberi természet védtelen és bűnös oldalát mutatja be. Montalbano felügyelő című krimisorozatának második gyűjteményes kötetét (Karácsonyi ajándék) tavaly jelentette meg az Európa Könyvkiadó. A húsz történetet tartalmazó könyv különleges kalandra invitálja olvasóit, az emberi lélek legsötétebb mélységeibe.

Montalbano első ránézésre teljesen átlagos felügyelőnek tűnik, azonban szókimondó, nyers természete, és a mögötte rejtőző vajszívűsége miatt könnyen válik az emberek kedvencévé. Karaktere folyamatosan meglepetést okoz, ugyanis döntései olykor irrelevánsnak, értelmetlennek tűnhetnek az olvasók számára. Camilleri nyomozója a leglehetetlenebb helyzeteket kényszerül megoldani; a prostitúciótól kezdve, az idős színészházaspár halálán át, drogkartelltagok és erőszakos parasztemberek bujkálásáig. A legkülönfélébb bűneseteket vizsgálva sokfajta áldozattal és bűnözővel kerül szembe. Esetei olykor már túllépnek a józan ész határain, és abszurditásba csapnak át. 

Mind a húsz történet más és más bűntény feltárását mutatja be, miközben – a rendőrségi krimikre jellemzően – betekintést ad a nyomozói munkába is. A szereplők szemüvegén keresztül az olvasó a kezdeti találgatásoktól egészen a megoldásig végigkövetheti az ügyeket. Miközben a rendőrség teljes erejével próbálja megtalálni a vétkest, és kiróni rá a méltó büntetést, addig Montalbanót az érdekli, hogy milyen lelkiállapot vezetett oda, hogy valaki elkövetővé vagy épp elszenvedővé váljon. 

Camilleri zsenialitása abban rejlik, hogy az izgalmas bűnügyek mellett a lélek rejtelmeit is vizsgálja. Górcső alá veszi az ember lelki/belső mozgatórugóit, a psziché és az agyi folyamatok egymásra való hatását. Különösen nagy hangsúlyt fektet a félelemre, amely minden történetében tetten érhető. A szerző felteszi a kérdést, hogy meddig vagyunk képesek elmenni ijedtségünkben? Hol van az a pont, amikor annyira eluralkodik rajtunk a rémület hatalma, hogy képesek vagyunk minden határt átlépve akár ölni is? Ezt továbbgondolva azt is körüljárja, hogy létezik-e megbocsátás egy emberi élet kioltására. A könyv arra is emlékeztet, hogy noha másoknak megbocsájtani is nehéz, önmagunknak sokkal nehezebb. 

Ahogy a nyomozások folynak, különös odafigyeléssel tudunk meg egyre többet az áldozatokról is. Montalbano számára nemcsak az elkövető, de a sértett előtörténete és emberi kapcsolatai is fontosak. Mitől válik valaki prédává a másik ember számára? A könyvbeli áldozatok a legtöbb esetben nem kimondottan tűnnek célszemélynek. Látszólag átlagos életet élnek, hétköznapiságuk nem ad kellő indítékot a gyilkosságra. De mégis van valami titok, ami élő zsákmánnyá teszi őket. 

Camilleri éppen ezt járja körül, miközben együttérzés helyett egyfajta kételyt vált ki belőlünk: vajon egy bűncselekményben elhunyt ember lehet-e egyben bűnös is? Általánosabban: mennyi szerepünk lehet a saját végzetünkben? Így tart tükröt az olvasóknak, elérve, hogy saját démonaikkal is szembenézzenek.

Andrea Camilleri: Montalbano felügyelő – Karácsonyi ajándék
Európa Könyvkiadó, 2020, 408 oldal

Írta: Bánhidi Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése