Az éghajlatváltozás időszerűsége miatt egyre több környezetvédelemmel kapcsolatos tartalommal találkozhatunk, melyek ismeretében lassan tisztázódhat bennünk, hogy hogyan fordíthatnánk vissza a folyamatot, ami a vészesen közelgő klímakatasztrófa felé vezet. Valóban az egyszer használatos műanyagok tömege teszi a legnagyobb kárt az óceánok élővilágában? Vagy inkább a túlhalászás? Ezekre a kérdésekre keresi a választ A fenntartható halászat valódi arca (Seaspiracy).
Ha az óceán meghal, mi is meghalunk – tartja Paul Watson kapitány, a Sea Shepherd Conservation Society alapítója. A tengervédő szervezet tagjai 1977 óta üldözik az orvhalászokat. Amellett, hogy a bálnák rendkívül intelligens emlősök, az általunk belélegzett oxigén 85%-ának előállításában is szerepet játszanak – szólhatna a bálnavadászat ellen. Elhangzik továbbá, hogy a bálnák védelme egyenlő a bolygó védelmével.
A híres tengerbiológus, Sylvia Earle szembesít a statisztikával, miszerint ebben az ütemben haladva 2048-ra kiürülhetnek az óceánok, ami a halálos ítéletünk lehet. Olyan sokkoló statisztikákat ismerünk meg – részben a Sea Shepherd tagjai által –, minthogy amikor a Taidzsi-öbölben delfineket ejtenek foglyul, hogy delfináriumoknak adják el őket, minden kifogott delfin mellett tizenkét másikat megölnek. Évente sok százezer tengeri állat pusztul el azért, amiért a halászatok során véletlenül a hálókba akadnak (bycatch), illetve a halászatokat követően gondatlanul a vizekben hagyott halászati eszközök miatt (ghost fishing). A nagy csendes-óceáni szemétsziget 46%-át halászhálók teszik ki.
A halászatnak nemcsak az óceán élővilága, hanem emberek is az áldozatai. Két, korábban rabszolgaként fogva tartott thai férfi megrázó vallomása nyújt betekintést a halászhajókon jelenlévő bántalmazásokba, gyilkosságokba. Egyikük elmondja, hogy szeretné, ha ezt többé senki sem támogatná a vásárlásával. Egy összehasonlítás szerint, amíg az iraki háborúban elesett amerikai katonák száma öt év alatt 4500 volt, a halászat miatt ugyanennyi idő alatt 360 000 ember vesztette életét.
A film készítői lerántják a leplet a haltermékek hamis reklámjairól, és egy-egy népszerű fenntartható halászatot igazoló védjegy hitelességének is utánajárnak. Megmutatják, hogyan is fest egy „fenntartható” lazacfarm. A megkérdezett szakértők a tengeri halak jótékony egészségügyi hatásait illetően is eloszlatnak pár tévhitet: nem lesz vitaminhiányunk, ha nem fogyasztjuk őket, legfeljebb nehézfémektől kíméljük meg a szervezetünket.
A fenntartható halászat valódi arca alkalmat nyújt arra, hogy mindenki átgondolja, előkelő vacsora-e a lazac vagy a tenger gyümölcsei, illetve hogy befizet-e egy delfináriumba. Mivel a film teljességgel elveti a tengeri halak fogyasztását amiért nem talál fenntartható opciót, a hús elhagyásának gondolata pedig sokaknál kiveri a biztosítékot, sokan elkönyvelik vegán propagandaként. Bárhogyan döntünk az étrendünk megváltoztatását illetően, be kell látnunk, hogy az óceánok védelme alapfeltétele az emberi életnek.
Írta: Daám Sára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése