Súgópéldány

A Rizsporos hétköznapok (amelynek folytatása tavaly érkezett, harmadik része pedig idén ősszel várható) ugyan végigvezeti az olvasót a divat két évszázadán, stílusa azonban olvasmányos és szórakoztató marad. Érzékletesen mutat be ruhakölteményeket és eseményeket, de egyik fejezet sem válik vontatottá, inkább úgy hat, mintha az írónő egy kávé melletti beszélgetés közben ecsetelné az egyes történelmi korok irányzatait. Ez a közvetlenség tette hasonlóan élvezhetővé a blogot is.

A könyv illusztrációi külön figyelmet érdemelnek, ugyanis amellett, hogy kitűnően szemléltetik a leírtakat, egy digitális múzeum hatását keltik, amelyben, a hozzáértő válogatásnak-összeállításnak köszönhetően, percekig lehet gyönyörködni. A szöveget érdekes kitérők tarkítják nemcsak a divat, hanem az adott korszakok eszmei vagy politikai hátterének megismerése szempontjából is.

A mű tehát bő kétszáz év irányzatait és a felső tízezer „hétköznapjait” mutatja be, rávilágítva arra a tényre, hogy a divat már évszázadokkal ezelőtt is sokkal több volt annál a szegényes reputációnál, mint aminek egyes körökben örvend. Miközben a divat fejlődését illusztrálja, a Rizsporos hétköznapok számos felismeréssel gyarapítja olvasóját. Ezek közé tartoznak a női táska rejtelmei is, ugyanis, mint kiderül, már a rokokó dáma kis szütyőjében is megtalálhatóak voltak ugyanazok a nélkülözhetetlen kellékek, mint a modern nő táskájában, mindössze más formában. Sok esetben eleink találékonysággal ellensúlyozták a technológiai fejletlenséget, noha az információhiánynak voltak egészségügyi hátulütői is. A rokokó dámák által tökéletesített, több lépésből álló reggeli toalettet pedig a közösségi médiában is felkapott reggeli rutin elődjének is tekinthetjük.

De hát mi is a divat? Ez a könyv egyik központi kérdése, amelyet az írónő más-más korok megvilágításával mutat be. Így értelemszerűen minden korszak más válasszal áll elő: vulgaritás, hiábavalóság, báj, szemérmesség, flört, hedonizmus, praktikum, lázadás, öröm, ünneplés, részvét. A ruhákat, akárcsak az eszméket, a korszellem befolyásolta, így megvoltak a saját téziseik és szintéziseik is. Emellett a nők helyzetét nemcsak illusztrálták, hanem fizikailag korlátozták is: a romantika korszakában a fűzők és krinolinok – más tényezők mellett–, nem tették lehetővé a nők számára sem a munkavégzést, sem az iskolapadban való görnyedést.

A divat nem csupán az eszmékből és életstílusokból merített inspirációt, de a politikai helyzetekből is, így alakult ki a robe à la polonaise, vagy az 1920-as évektől fokozatosan rövidülő szoknya és a neglizsére cserélt fűző. Előbbi ruhakölteményt Lengyelország három részre szakadása ihlette, míg a kurta szoknyák az első világháborút végigdolgozó nők viseletének praktikussá válását testesítették meg. Extrém példának számít a Direktórium korszaka, amikor egyáltalán nem tartották groteszknek, ha valaki a frizurájával kivégzett rokonai előtt tisztelgett. 

A ruhaköltemények ezerarcú átalakulásával összefonódnak – egyúttal segítik is azt – a földrajzi felfedezések, a kereskedelem, a művészet, az iparosodás és a technológia eredményei. Ezt híven tükrözi, hogy míg XIX. század végén egy művész keze alól kikerült illusztrációt, addig a következő századelőn egy telefonközpontban dolgozó nőkről készült fotót lehet a leghitelesebbnek nevezni.

Az olvasó rengeteg érdekes történettel gazdagodik, mint például Napóleon és a selyem története, a rokokó dámák „gyorskommunikációja”, vagy a strandolás és a szőrtelenítés „evolúciója”. Megtudhatjuk, hogy miért is Párizs a divat fővárosa, hogy, hogyan alakult ki a haute couture, a divat kedvenc szava miért a „neo” és hogy mi köze van a divathoz a bálnavadász részvénytársaságoknak vagy az acélkohóknak.

Budai Lotti alkotása divat és történelemkedvelőknek felettébb ajánlott, azonban bárki más is élvezetes olvasmánynak fogja találni ezt a könyvet, aki szívesen belekukkantana a letűnt századok hálószobáinak, illetve báltermeinek titkaiba, és szeret gyönyörködni egy-egy csodálatos ruhakölteményben. 

Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok

Álomgyár Kiadó, 2019, 144 oldal