Súgópéldány

A fiatal, frissen megözvegyült Grace mindennapjai a megszokott módon telnek, leginkább a munkáról és férje elvesztésének feldolgozásáról szólnak. Ebben a monoton körforgásban véletlenül talál rá az egyik pályaudvaron egy elhagyatott bőröndre, amelyből – engedve a kíváncsiságának és legyőzve az észérveket – magával visz néhány fényképet.

Egy idő után rájön, hogy a fotók Eleanor Trigghhez, a női titkosszolgálat egyik vezetőjéhez tartoztak, a rajtuk szereplő hölgyeket pedig mind kémkedni küldték Európába. Különféle okokból vállalták a kockázatot, és sosem tértek vissza a hazájukba. Miközben a jelenben Grace összes erejével azon van, hogy mindent megtudjon Eleanor Triggről és beosztottjairól, a könyv elkezd visszarepíteni a múltba, a kiképzőtábor sorozásának idejébe. Innentől a regény e két párhuzamos szálon fut.

A rövid fejezetek több szemszögből mutatják be az angol titkosrendőrség női kadétjeinek életét. Az egyikben Grace nyomozását követhetjük, a következőben pedig már Trigg szemüvegén keresztül láthatjuk a kiképzőtábor körülményeit. A szerző egy harmadik aspektusból is reprezentálja az ügynöknők szerepét; egy fiatal, egyedülálló anya, Marie oldaláról. Három teljesen más megközelítés, mégis megannyi párhuzam vonható a három nő élete és személyisége között.

Az Elvesztek Párizsban igazi sorsokat mutat be, olyan emberekét, akiknek megannyi áldozatot kellett hozniuk önmaguk és a családjuk érdekében. Ahogy egyre jobban haladunk előre a regényben, már nem a titkosszolgálatban való részvétel válik fontossá, hanem sokkal inkább olyan erények, mint a szeretet, a barátság és a lojalitás. Jenoff azt a kérdést is feszegeti, hogy vajon létezik-e határ, ameddig el lehet menni, ha a szeretteinkért való áldozathozatalról van szó?

A könyv amellett, hogy a világháború egy kevésbé tárgyalt oldalát dolgozza fel, számtalan mai embert érintő témát is felvet. Kegyetlen őszinteséggel mesél arról, mit is jelent nőnek lenni egy egyébként is brutális élethelyzetben, és felhívja a figyelmet arra, hogy az embernek egyedül nem sok esélye van. 

A regény főszereplői mind menekülnek valami elől; lehet ez a kiszolgáltatottság, a veszteség, vagy éppen az önmagukkal való vívódás. Az életveszélyes munka, amit végső elkeseredésükben elvállalnak, igazi harcosokká képezi őket. Az író bemutatja, hogy a női nem semmivel sem gyengébb vagy kisebb teherbírású, mint a férfi, hiába részesül olykor kevesebb elismerésben. Karakterein keresztül azt üzeni, hogy kivétel nélkül mindannyian áldozatok, és egyben győztesek is vagyunk a saját életünkben. A jövő ismeretlen, nem tudhatjuk biztosan „mikor ér utol a végzet”, pontosan ezért fontos mindig a lehető legtöbbet kihozni az adott helyzetből.