SÚGÓ+ – Egy könyv a testvér szó jelentéséről

Egyre több áldozat érzi úgy, hogy beszélnie kell azokról a szörnyűségekről, amelyeket átélt a holokauszt során. Ezek a történetek bizonyos pontokban megegyeznek: elborzasztanak és elrettentenek. Malka Adler Testvérek Auschwitzban című könyve azonban rávilágít még egy nagyon fontos dologra: a félelemnél csak az a késztetés erősebb, melynek hatására az életünket is feláldoznánk szeretteink biztonságáért.

Dov és Jichak története egy kis magyar faluban kezdődik, 1944-ben, a vidéki zsidóság összegyűjtésének és táborokba küldésének idején. Az Auschwitzban eltöltött első napok után a családjukból úgy tűnik, hogy már csak ők ketten – a két legkisebb fiú – maradnak életben. Azonban őket is elválasztják egymástól. Túlélve a szelekciókat, az éhínséget és a betegségeket a két fivérnek meg kell tapasztalnia milyen a rettegés, a teljes kiszolgáltatottság, a reménytelenség és az emberi méltóság elvesztése.

Miután a halálmenetek kezdete előtt ismét találkoznak, rájönnek, hogy mi az egyetlen gondolat, amely életben tudja tartani őket: a tudat, hogy együtt vannak. Miután a szövetséges erők felszabadítják a megmaradt zsidókat, a két fiúnak újra kell kezdenie az életét. Más holokausztmenekültekhez hasonlóan, ők is az Erec Izraelben való letelepedést választják, ám odaérve szembesülniük kell azzal, hogy a harc az ígéret és a moszádok földjén tovább folytatódik. Hol traumáik, hol az arabok ellen.

Testvérek Auschwitzban cselekménye Dov, Jichak és a nővérük, Szárá interjúin, valamint néhány párbeszéden keresztül elevenedik meg, de helyet kapnak a szerző személyes tapasztalatai és érzései is Izrael helyzetével illetve a túlélők történeteivel kapcsolatban. Malka Adler mindezeket egybefűzve elgondolkodtatót és maradandót alkotott. Szavai csontjainkig hatolnak, érezzük a hideg eső szemerkélését a bőrünkön és a hasznavehetetlenné rongyolódott cipőt a talpunk alatt, halljuk a vonat kattogását a síneken és látjuk magunk előtt emberek kígyózó sorait… Művészi, ámbár kegyetlenül nyers stílusa pedig egyszerre dokumentáló és kifejező, hiszen erre a stílusra van szüksége az olvasónak ahhoz, hogy maga elé képzelhesse – mert megérteni soha nem fogja–, a túlélés feltételeit, árát és következményeit. A testvér szó a könyv elolvasása után sokkal mélyebb jelentéssel bír majd számunkra és átértékelteti velünk saját kapcsolatainkat.

A Testvérek Auschwitzban egy sokkolóan reális történet, hisz hús-vér emberek harcának lehetünk a tanúi, akik képtelenek maguk mögött hagyni a szörnyűségeket és mégis küzdenek azért az életért, melyet el akartak venni tőlük. A szereplők megtestesítik mindazt, ami velük történt, beleértve a múlt szorításából való kitörési kísérleteiket is. Láthatjuk, milyen vékony a határ az őrület és az épelméjűség között, valamint, hogy egy ilyen múlttal lehetetlen tiszta lappal kezdeni. Sem Dov, Jichak, vagy Szára, nem tud megbocsátani azért, amit elkövettek ellenük, és idős korukig együtt élnek félelmeikkel, traumáikkal, melyek kihatnak családi életükre is.

Vannak azok a fajta könyvek, amelyek elolvasása közben és után sem jut szóhoz az olvasó, és a Testvérek Auschwitzban pontosan ilyen. A szavak fájdalmasak, a történetek pedig horrorisztikusak, mégis rabul ejtenek, miközben azonosulunk mindazzal, amit a testvérek éreztek. Malka Adler könyve emléket állít a holokauszt áldozatainak és az eszünkbe vési, hogy miért nem szabad engednünk, hogy az agresszió meg az emberek közötti megkülönböztetés helyet kapjon a társadalmunkban.

Írta: Szabó Iringó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése