„Több állam követelte, hogy vegyék vissza a kézírás oktatását.” – Interjú W. Barna Erika kézíráskutató-grafológussal

Betűink felfedik legintimebb titkainkat? Hangosabbak a vonalak, mint a szavak? Miért lenne szükség a kézírás reneszánszára? W. Barna Erika Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett kézíráselemzővel beszélgettünk.



Miért fontos, hogy napjainkban is része maradjon az életünknek a kézírás? Mi a veszélye annak, ha kizárólag a billentyűzeten vagy a képernyőn írunk? 

Nem lehet elégszer elmondani, hogy a kézírás elhagyása számtalan hátrányos következménnyel jár. Semmi nem tudja olyan kiterjedten aktiválni az agypályákat, mint a kézzel írás. Akár egyetlen szó rögzítése is több milliárdnyi neuront mozgósít, amire a billentyűzgetés alkalmatlan. Gyermekkorban az írásgyakorlásnak nélkülözhetetlen szerepe van a tanulásért felelős pályák kiépülésében, a finommotoros mozgások fejlesztésében, de kedvezően hat a személyiségfejlődésre is. Erősíti a memóriát, a térérzékelést, a kreativitást, kihat az érzelmi intelligencia, sőt az erkölcs fejlődésére is, idősebb korban pedig késlelteti a kognitív funkciók romlását. Jobb a koncentráció, a figyelem, a memória, árnyaltabb a gondolkodás és a kommunikáció azoknál, akik kézzel írnak. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy a kézírás kiiktatása az életünkből az emberiség szellemi katasztrófájához vezetne.


Miben tud elsősorban segíteni a kézíráselemzés? Kinek ajánlott grafológushoz fordulni?

Ajánlott azoknak, akik bizonytalanok a pályaválasztásban, a karrierépítésben. Az íráskép alapján jól kirajzolódnak azok a pályairányok, amelyekhez megvannak az egyéni adottságok, tehetségtartományok, a rejtetten megjelenő motivációk, vonzalmak. Már tízezres nagyságrendben tudtam segíteni a hozzám fordulóknak és a beválási arány is igen magas. De egy ilyen elemzés remek eszköze lehet az az ön- és emberismeretnek is, mivel a kézírás alapján a nem tudatos régiókba is betekinthetünk. Sok esetben a kiaknázatlan képességekre vagy a feldolgozatlanul maradt traumákra is ráláthatunk, ami a tudatos személyiségfejlesztéshez nyújt – más módszerrel szinte megszerezhetetlen – információkat.


Milyen típusú kérésekkel találkozol a leggyakrabban?

A pályaválasztási dilemmák után a leggyakoribbak a kapcsolatokra vonatkozó kérdések. Sok esetben szülők kérnek tanácsot a gyermekneveléshez. Gyakori, hogy évek óta zajló konfliktusok rendezéséhez is igénybe veszik a munkámat. Előfordul az is, hogy az elhunyt hozzátartozóját szeretné valaki megérteni és megismerni, mert lelkiismeret-furdalással éli meg, hogy korábban elhanyagolta vagy félreismerte az illetőt. Különösen nehéz ez öngyilkosság esetén. A halál nemcsak lezárja, de át is fordítja a kapcsolatokat. Számomra is fájdalmas, amikor éppen az elemzésem nyomán döbben rá valaki, hogy az elutasítás, a konfliktus mögött csupán kommunikációs nehézségek voltak, miközben a mélyben erős szeretetkötelékek rejlettek, amelyeket már nem lehet visszahozni.


Hogyan képzeljünk el egy személyiségelemzést? Már egy-két sorból is megállapítható az eredmény vagy hosszú folyamatról, munkáról van szó?

Az utóbbi. Fontos, hogy különböző időpontokban született írásmintákat kapjak, ami lehetővé teszi az állapotkövetést. Ennek alapján megfigyelhető a személyiségfejlődés folyamata, irányváltásai és lehetőségei. Minél gazdagabb a vizsgálati anyag, annál sokrétűbb az elemzés. Harminc év alatt dolgoztam ki a módszeremet, a tehetségszűrő rendszeremet, aminek alapján hitelesen megrajzolható az egyéni személyiségmintázat. Az elkészült elemzést írásban adom át, vagyis időről időre újból elővehető, átgondolható. Sokszor kaptam visszajelzést arról, hogy a munkám éveken át nyújtott segítséget, hozzájárult a sikereket hozó jó döntésekhez, a tudatossági szint emeléséhez. 


Van tudományos bizonyítéka, alapja annak, hogy az íráskép összefügg az ember személyiségével? Mit szólnak mindehhez a tudományos körökben?

A múlt század második felében a párizsi Salpêtrière klinikán zajlottak le nagyszabású érvényességi vizsgálatok. Több száz embert vontak be azzal a céllal, hogy összevessék a grafológiai elemzések következtetéseit a különböző pszichológiai tesztek és neurológiai vizsgálatok eredményeivel. Ezek igazolták, hogy a kézírásból hiteles személyiségkép készíthető. A könyveimben több vonatkozásban is írtam erről. Nálunk még sajnos nem voltak ilyen nagymérvű kutatások, csak remélni lehet, hogy megindulnak valamikor, ha lesznek vállalkozó szellemű, a belső világot megérteni akaró tudósok.

A kézírás valójában pszichomotoros mozgás, ami az egyéni mozgásmódon és formaalakítási tendenciákon alapul. A mozgásrendszer alapján minden ember esetében meghatározható az általános feszültségi szint. Leegyszerűsítve mondható ez úgy is, hogy az egyéni feszültségi szint meghatározza a személyiségmintázatot. Az állandó feszültséggel elégedetlenség, alkalmazkodási nehézség, negativitás jár együtt, a kiegyensúlyozottsággal optimizmus, derű, hatékony problémamegoldási és együttműködési képesség. Mindezek az íráskép alapján jól behatárolhatók.


Pályaválasztási tanácsadás mellett a párválasztásban is segíteni tudsz az írásképek összevetése alapján? Valóban kirajzolódik így, hogy hosszútávon működő képes-e a kémia két ember között?

Mindenki az „igazit” keresi, ami hosszú távú, akár egy életre szóló harmonikus és boldog kapcsolatot jelent. A „kémia” csalóka lehet, önmagában kevés, gyakran csak rövid távra szól. A kézírás alapján a kémián túli kapcsolati pillérekre tudok rálátni. A párok írásképe alapján feltérképezhető, hogy a felek mely személyiségjellemzőkben illeszkednek, melyekben egészítik ki egymást. Lehet például az egyik fél gyakorlati, a másik elméleti beállítottságú, ami jó kombináció lehet.

De talán a legfontosabb a rejtett „aknák” körvonalazása, mert ezek tudatosításával könnyebb a konfliktusok megelőzése vagy kezelése. Például fontos lehet tudni, hogy kinek milyen sérülései vannak a korábbi évekből, vagy felfedni az alapvető, nem feltétlenül tudatosuló igényeket. Mindezek tisztázása gyógyító hatású. Nászajándékba is lehetne adni párkapcsolati elemzést, amivel megelőzhetők vagy csökkenthetők a viszályok. Nagyon sok szép élményem van arról, hogy milyen hatékony segítséget lehet nyújtani egy induló kapcsolatnál.


Számos kiemelkedő alkotó írását elemezted és írtál róluk könyveket. Többek között Csontváry Kosztka Tivadar, József Attila és Béres József írásképe is foglalkoztatott.Milyen felismerésre jutottál József Attilával kapcsolatban?

József Attila verseit már gyermekkoromban is szerettem, az Altató volt a kedvencem. Magyar szakos tanárként indult a pályám, József Attila személyisége különösen izgatott. Sokszor éreztem, hogy ami a tankönyvekben van, az hiányos és nem egészen hiteles. Ezért is fogtam vallatóra a költő kézírását, ami nemcsak a zsenialitására mutatott rá, hanem arra is, hogy a belső feszültségei a kolerikus és melankolikus temperamentum kettősségéből eredtek. Ehhez járult hozzá a nehéz sorsa, ám példát is adott a mély önismeretre és a tudatos önfejlesztésre. Írásképének változásai többszörös újjászületésről vallanak, ezért is lett a róla szóló könyvem címe A hétszer született költő. Harminckét évesen olyan magasságokba jutott el, amiből a létezés, a teremtett világ törvényeire látott rá.


Csontváry Kosztka Tivadarról gyakran feltételezik, hogy mentálisan nem volt egészséges. Írásképe miről árulkodik? Megállapítható belőle, hogy pszichésen stabil volt-e?

Egy torzult kép alakult ki róla, de az írásképe semmiféle mentális zavart nem mutat, Sőt, nagyon is egészséges volt! Gyógyszerészként is kimagasló szakembernek számított, társadalomreformerként tisztán látta a problémákat és aktív közéleti emberként segítette a környezetét. Negyvenkét évesen egy misztikus élmény ébresztette rá a küldetésére. Nagy önfegyelemmel és gondosan megtervezve építette fel a pályakorrekciót, és mire festőiskolákba került, már szinte nem is volt mit tanulnia. A festményeit Picasso és Chagall is csodálattal fogadta.

A kézírása látványnak is gyönyörű: rendezett, ritmikus, eredetiséget tükröző formákkal, ami rávilágít hatalmas munkabírására, szorgalmára, akaraterejére és egyéni látásmódjára. A „Napút festőjeként" ránk hagyott szellemi örökségére sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelnie a világnak, de főleg nekünk, magyaroknak. A sorssal nem lehet tréfálni című könyvemben próbáltam közelebbről bemutatni őt, részben kiigazítva a vele kapcsolatos tévedéseket. Bárki, aki Csontváry igazi lényét megismeri, mély inspirációt kap. „Alkotni jöttünk e világra, az alkotásra a képességet a szellem természete adja”– szól üzenete, és ha csak ezt tudnánk követni, vagyis alkotóéletet tudnánk élni mindannyian, boldogabb világot teremthetnénk itt a Földön.


Legutóbbi könyvedben Béres József személyiségét mutattad be az írásképe alapján. Milyen ember rajzolódott ki előtted?

Születésének századik évfordulójára készült a könyv A lélek immuncseppjei címmel. Megdöbbentő volt látni, hogy a kamaszkori kézírásából inkább egy művészember tárult fel, majd ez átfordult, és előlépett belőle a tudós, aki nemcsak a fejével, hanem szívvel-lélekkel művelte a tudományát. Magas szintű érzelmi intelligenciával rendelkezett, nem a profit volt számára a meghatározó, hanem az, hogy gyógyítsa az embereket. Az írásképében látható az az érzékenység, lelkiismeretesség, pedantéria, rend, kitartás, céltudatosság és hűség, amivel a munkáját végezte. Hatalmas erő és hit volt benne, az segítette át minden akadályon, amit eléje torlaszolt a könyörtelen rendszerterror.


Előadásaidban és könyveidben is gyakran kiemeled vonzalmadat a spiritualitáshoz. A spiritualitás és a személyiségvizsgálat hogyan vonatkoztatható egymásra?

A kézírások alapján feltáruló emberkép a szellem, lélek és test hármasa, ami önmagában rejti a spiritualitást. Nemcsak az anyaghoz tartozunk, hanem az anyagon túli világhoz is. A pszichológia vonalán az érzelmi intelligencia az, ami megragadható és összekapcsolható a spiritualitással, merthogy láthatatlan erőket vizsgálunk, akár szeretetről, akár empátiáról van szó. Valódi lényünk túlmutat a számszerűsítéseket követelő tudományos módszerek határain, ilyen értelemben azt gondolom, hogy személyiségvizsgálat nem létezhet spirituális dimenzió nélkül.


A kézírás szerepe hogyan alakulhat a jövőben? Eljöhet a reneszánsza?

Remélem, hogy igen! Aki már megtapasztalta, milyen súlyos következményekkel jár, hogy a gyermeke nem tanulta meg a kézírást, az biztosan küzdeni fog annak megmaradásáért. Az USA negyvennégy államában kivették a tanrendből a hagyományos írástanítást, de hamarosan több állam követelte, hogy vegyék vissza.

Eddig is voltak már nagy fordulatok az emberiség történetében, így nem zárható ki még az sem, hogy divatba jön a kalligráfia. Azt gondolom, hogy a kézírás meg fog maradni a jövőben, legfeljebb valamilyen módon átalakul. Átalakulhatnak az íróeszközök és az íráshordozók is, most még beláthatatlan, hogy mi minden jöhet, de az egyértelmű, hogy a kézzel írás, a rajzolgatás igénye mélyen kódolva van az emberi természetbe.


Írta:Tamásfalvi Hanna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése