Adventi kalendárium – Karácsonyi babonák

Karácsonyra készülődve sokat hozzátesz a hangulathoz a régi tradícióink, babonáink megismerése, a bátrabbak akár ki is próbálhatják némelyiket otthon. A karácsonyi vacsora elengedhetetlen része az ünnepnek, no de mi történik utána? 

Régen az ünnepi asztalon maradt morzsákat megőrizték és alkalmanként állatokat vagy embereket gyógyítottak velük, esetleg a gyümölcsfák alá szórták őket, hogy azok termékenyek legyenek. A maradékokhoz kapcsolódik az a hiedelem is, hogy karácsony éjjelén mindig hagytak legalább egy szelet bejglit az asztalon, hogy az éjszaka megjelenő halottaknak és szellemeknek legyen mit enniük. Máshol azért nem dobták ki a maradékot, hogy a jövőben az étel ne menjen el a háztól. A cseheknél viszont nem volt szokás hagyni a vacsorából, mert az szegénységre utal, az asztaltól pedig nem külön-külön álltak fel, hanem egyszerre, mert úgy hitték, hogy aki először áll fel, az fog elsőként meghalni.

Az emberek ilyenkor igyekeztek óvni magukat a rossz szellemektől. Például az asszonyoknak jó alaposan ki kellett söpörniük a házat, hogy az ördög ne költözhessen be oda, ahol kosz van. Erdélyben a karácsonyi mise alatt muszáj volt becsukni az összes ablakot és ajtót, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek és úgy hoznak rontást a házra. Hitték, hogy a fenyőfát is csak december 24-én célszerű bevinni a lakásba, nehogy felhívjuk magunkra a rossz szellemek figyelmét a kapzsiságunkkal. Viszont az ajtó fölé akasztott fagyönggyel elijeszthetjük őket. Régen karácsony éjjelén a pásztorok mise alatt körbejárták a templomot és zajt csaptak, hogy elhárítsák a gonosz kísérteteket és a boszorkányokat. Ilyenkor kurjongattak, trombitáltak és pattogtatták az ostorukat.

Fotó: Wikipédia/Hello World

A karácsonyi babonák az állatokat sem hagyták ki a sorból, ugyanis egyes helyeken úgy vélték, érdemes karácsony napján szemmel tartani házi kedvenceinket, mivel ilyenkor emberi nyelven kibeszélik a ház népét. A lányoknak pedig, akik férjhez akarnak menni, tanácsos a baromfiudvar felé fülelniük, hogy mit hallanak előbb: kakast vagy tyúkot. Mert, ha kakast, akkor még abban az évben bekötik a fejüket, de ha tyúkot, akkor még várniuk kell. Ha ez a praktika esetleg nem vált volna be, az eladósorban levő leány azt még megpróbálhatta, hogy szenteste kifut a disznóólhoz, megrugdossa bal lábbal az oldalát, és ahányat röffent a disznó, annyi év múlva megy férjhez. És, ha a gazdasszony azt szeretné, hogy a tyúkjai jól tojjanak, akkor utolsónak kell felállnia az asztaltól, illetve szenteste a szomszéd favágójából szerzett faforgáccsal kell behintenie a tyúkok fészkét.

Hagyományosan a karácsonyi időjárást szerették az év hátralevő részében előforduló időjárás előjelének tekinteni. Az legismertebb ilyen jóslás a „fekete karácsony, fehér húsvét” mondás, amely szerint, ha karácsonykor nem hull a hó, akkor egészen húsvétig fog havazni. Ha a karácsony napja szerdára esett, az kemény telet, szeles tavaszt és nedves nyarat jelzett, ha pedig csütörtökre, akkor kellemetlen téllel és forró nyárral kellett számolni. A karácsonyi égbolt is alkalmat adott a jóslásra, ugyanis egyesek úgy tartották, hogyha csillagos az ég az éjféli misekor, akkor sok kukorica lesz, valamint, ha karácsony napján szép, napos az idő, akkor száraz nyár és bő termés várható.

A felsorolt babonákat ki lehet próbálni kíváncsiságból, a móka a kedvéért, vagy esetleg komolyan bízva bennük, és ha mást nem is érünk el vele, legalább az ünnepi asztal mellett megcsillogtathatjuk tapasztalatainkon alapuló tudásunkat ősi, népi hiedelmeinket illetően.

Írta: Szabó Iringó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése