Az év legmeghittebb időszakában a kakaózás és bejglievés mellett a régi, jól bevált meséké a főszerep. Ki ne hallott volna a mogorva Scrooge-ról akit a karácsony és a szeretet melege térített jó útra? Vagy épp a zöld Grincsről, aki szintén e nemes ünnep által értette meg, mit is jelent tartozni valahova? E mindenki által ismert történetek titka abban a hihetetlenül pozitív és édes mondanivalóban rejlik, amelyere minden ember igazán vágyik: a vegytiszta, feltétel nélküli szeretet üzenetére.
Ugyan nem mindegyik történet játszódik karácsonykor, mégis mind azt a meghittséget ragadja meg, mely az év legszebb időszakának velejárója. Míg Dickens műve nem tartozik a karácsonyi írásai közé, mégis azt a fajta életörömöt adja át, melyet az ünnep is magában hordoz. A létezés apró szépségeire hívja fel a figyelmet: „Az időt is mindig szépnek találták: ha esett, örömmel figyelték a cseppeket és ízlelgették a friss illatokat. Ha fújt a szél, élvezettel hallgatták, és azon tanakodtak, vajon miről mesél, ahogy egyre áramlik távoli otthonából(...)Mindennél gyönyörűbb volt azonban, ha havazott: semminek sem örültek úgy, mint a sűrűn hulló, nagy, fehér hópelyheknek.”
Míg az viktoriánus kori angol szerző az életet fogja meg történetében, addig Lousia May Alcott Tilly karácsonya című novellájában a felebarátaink iránti kedvességre tanítja az olvasókat. Történetében a gondoskodás mellett, a másokkal való bánásmód kerül középpontba; „úgy bánjak mindenkivel, ahogy szeretném, hogy velem bánjanak.” Alcott górcső alá veszi azt a látásmódot, miszerint egy embernek csak akkor van joga lenézni a másikra, ha segítő kezet nyújt neki.
Jóllehet, a kötet mindegyik története más szemszögből közelíti meg a karácsonyi miliőt, mondanivalójuk mégis hasonló. Kedvességre, segítőkészségre és emberségre tanítanak. Segítenek újra megérteni, és átélni az a valódi csodát, amiről ez az ünnep valójában is szól; a szeretetről.
Írta: Bánhidi Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése