SÚGÓ+ – Egy hajnalcsillag hanyatlása

Elvis Presley neve a világon minden ember számára ismerős lehet. A rock ’n’ roll királyának is nevezett zenész a mai napig a legtöbb szólólemezt eladott előadók közé tartozik. A hatalmas siker és elismerés azonban közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a tökéletesnek látszó élet mögött egy megtört lélek lakozott. Kalandos életét és karrierjét számtalan film és könyv dolgozta fel, ezúttal az ausztrál rendező, Baz Luhrmann vitte mozivászonra a legenda útját. A Elvis című zenés életrajzi film már látható a hazai mozikban.

A közel háromórás alkotás Elvis (Austin Butler) életét egészen gyermekkorától mutatja be, méghozzá a menedzsere, Tom Parker (Tom Hanks) szemszögéből, aki egyben a film narrátora is. Mivel a való életben Parker ezredesről kiderült, hogyan használta a fiatal tehetséget saját anyagi helyzetének javítására, az Elvis egyfajta „magyarázkodás” a részéről, hogy miért nem ő a hibás a sztár korai haláláért. 

Láthatjuk, honnan indult az ifjú zene iránti szerelme, hogyan alakult ki nála a country és a rhythm and blues szeretete. Miközben Elvis pályáját és egyre nagyobb sikerét követi a film, a magánéletébe is betekintést nyerhetünk: a mozivásznon megelevenedik az édesanyja elvesztése, a katonai szolgálata és a házassága is. Ám hiába vágták össze a leforgatott anyagokat eredeti felvételekkel, a végeredmény így sem érte el a kellő hatást. Ugyan a film látványos és jól követhető, mégis olyan, akár egy leegyszerűsített montázs, amely természetellenes megközelítéssel nyúl Elvis életéhez, időnként túlságosan felgyorsítva az eseményeket.

A rohanó játékidő ellenére szépen kibontja az előadó lelki gyötrődését, bemutatja az állandó gyógyszerfogyasztás és a hírnév káros hatásait is. Annak ellenére, hogy Elvis haláláért a rajongók időnként már túlzó szeretetét okolja, nyitva hagyja a kérdést a nézők számára. Tökéletesen látszik, hogyan próbált mindenki megélni a zenész tehetségéből, és hogyan törte meg a hirtelen jött ismertség, valamint az ezzel járó felelősség és stressz. A vívódások bemutatása azonban mégsem éri el a kellő hatást, olykor-olykor hiteltelenné téve őket. 

Mindent összevetve elmondható, hogy a film megpróbálta összezsúfolni a negyvenkét évesen elhunyt énekes életét, ami meglehetősen egyszerűvé és időnként felszínessé teszi. Nem sikerül elérnie azt a hatást mely egy legenda életéről készült adaptációtól elvárható, mégis van benne valami rémisztően szomorú, valamint mélységesen emberi. Felveti a kérdést: mi lett volna ha? Vajon ha apró dolgok másképpen történnek Elvis életében, még most is köztünk lehetne?

Írta: Bánhidi Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése