Súgópéldány

Négy évvel a Nublar-sziget pusztulása és a Lockwood birtokon történt incidens után járunk. Owen (Chris Pratt), Claire (Bryce Dallas Howard) és Maisie (Isabella Sermon) a hegyekbe költöztek, távol a civilizációtól. Az újdonsült nevelőszülők célja, hogy biztonságban tudják Maisie-t, aki jelenleg a legkeresettebb személy a bolygón, de minden intésük ellenére a lány makacssága bajt hoz a fejükre.

Ezzel párhuzamosan Dr. Ellie Sattler (Laura Dern) a környezeti változásokat vizsgálja, amiket az elszabadult dinoszauruszok és más rejtélyes lények felbukkanása okoz. Hamar fényt derít egy összeesküvésre, amelynek régi barátja, Allan Grant (Sam Neill), segítségével próbál a végére járni, a vártnál is megdöbbentőbb eredménnyel. Vajon egyszer és mindenkorra sikerül leszámolni a pusztulást hozó arroganciával vagy a természet az emberiségen keresztül tör utat saját magának?

Kár lenne azt állítani, hogy nem érdemes elvárásokat támasztani egy efféle, kultikus franchise lezáró etapja elé. Akaratlanul is eszébe juthat a nézőnek, hogy honnan indult az egész, és mit látna szívesen búcsúzásképpen, mit gondolna méltó tiszteletadásnak. Főleg, ha egy rajongóról van szó, aki ráadásul a rendező nyilatkozataival is képben van. De a készítők sajnos nem a nézők fejével gondolkodtak. A gyökerekhez való visszatérés helyett kaptunk egy megállás nélküli rohanást, sablonos, olykor valószerűtlen akciójelenetekkel, jellegtelen párbeszédekkel és súlytalan dramaturgiával.

Olyan helyszíneket, amelyek minimálisan sem idézték meg a park élővilágát, ráadásul az eredeti főszereplők színes és szellemes tulajdonságait is az új szereplők papírmasé szintjére butították le. A karaktereinket elválasztó generációs különbségek megnyilvánulásait lehet, hogy hatásosra tervezték, de, mint mindent ebben a filmben, ezt is elsiették. A poénok többsége nem működött, sőt, némelyik kifejezetten sértőnek hatott az eredeti trilógia karaktereire nézve.

A nosztalgiafaktor leginkább a zenén keresztül érződött, de Michael Giacchino hiába tett ki magáért, még ő sem tudta megidézni, azt a libabőrös hangulatot, amit akkor érzett a néző, amikor először lépett be a karakterekkel a park kapuin. Bár beleszőttek néhány utalást a legeslegelső részre tárgyak és konkrét jelenetek formájában, az ember annyira belefáradt a végeláthatatlan akciójelenetekbe, hogy nehezen tudta értékelni őket. Hiába a pörgős, látványos és grandiózus rendezés, valamint az ezúttal is kitűnően megalkotott őslények, az összkép mégis totál jellegtelenre sikerült. Részről-részre irtottak ki belőle mindent, ami az eredeti művek egyediségét szolgálta, és amit valószínűleg ezekben a filmekben is szerettek volna átadni, ha nem akartak volna annyira megfelelni az átlag mozinézőknek, akiknek igényei az 1993-as Jurassic Park premierje óta szembeötlően megváltoztak. 

Az eredeti mű éppen fordított arányaival szemben a Világuralom játékidejének legnagyobb részében valamilyen formában szerepel őslény a vásznon, és kevés olyan jelenet akad, ahol csak emberek harcolnak a láthatatlan fenyegetéssel. A mennyiség pedig sajnos a minőség rovására ment, ami a színészek hozzáállásán is látszódott. Az eredeti karakterek szerepeltetésvel keltett nosztalgia ugyanis csak részben tudta elfedni mindezt. Sam Neill kicsit unottan és gyengén alakította ikonikus karakterét, látszott rajta, hogy nincs sok kedve az egészhez, és Jeff Goldblum is jóval meggyőzőbb volt az előző két részben. Igaz, utóbbinál közrejátszhat az is, hogy Ian Malcolm macsós stílusából jócskán lefaragtak az írók. Laura Dern őszinte átéléssel bújt bele újra a mindig kíváncsi dínóbarát karakterébe, ám a kimagaslótól távol állt. Az előző két World-filmben Chris Pratt és Bryce Dallas Howard között  kialakult halovány kémia továbbra sem erősödött.  Viszont a főgonosz szerepében feltűnő Campbell Scott és a Maisie-t játszó Isabella Sermon nem sikkadtak el az előző epizódok sztárjai mellett, sőt, kifejezetten üde színfoltjai voltak a produkciónak.

Összességében egy látványorientált, dínós kalandfilmként is csak erős közepes lehetne a Jurassic World: Világuralom, a Jurassic-korszak lezárásának pedig egyenesen csapnivaló. Nem csupán megbolygatták az eredeti részek varázslatosságát, de még darabokra is törték azt.