A Bosszúállók: Végjáték eseményei után Thor ismeretlen vizekre evezett, a nézők csak találgathatták merre vezethet az útja. Amikor bejelentették, hogy az MCU-ban egyedülálló módon elkészül a karakter negyedik, önálló egész estés filmje, ráadásul a Ragnarököt jegyző Taika Waititivel, vegyes reakciók érkeztek a rajongóktól. Volt, aki örült a rendező visszatérésének, mások éppen emiatt ásták el már előre a filmet. Annyi biztos, hogy Waititi egyedi látványvilággal, és a Disney-féle Marvel-univerzumban megszokottól gyökeresen eltérő humorral ruház fel mindent, amihez köze van. De vajon ez most is működött?
A Szerelem és mennydörgés egy gyorstalpaló során összefoglalja Thor (Chris Hemsworth) Végjáték utáni kalandjait, és a galaxis őrzőivel végrehajtott hőstetteit. A soron következő küldetése egészen Midgardig repíti, mert tudomására jutott, hogy egy gonosz lény, az úgynevezett „Istenölő” (Christian Bale), Új-Asgardra vetett szemet. Azonban az emberek világában nemcsak a gonosszal találkozik, hanem régi szerelmével, Jane Fosterrel (Natalie Portman) is. A kezdeti meglepődés és a kínos pillanatok után egyesítik erejüket, hogy véget vethessenek az Istenölő ámokfutásának. De arra nem számítottak, hogy a sötétség mögött meghúzódó igazságok milyen hatással lesznek az életükre.
Ami működött a Ragnarökben – még ha ahhoz, az alapjáraton depressziós történethez nem is illett a komédiás stílus–, ezúttal szembe ötlően bűzlik az izzadtságszagtól. A túlzásba vitt szóviccek és a feleslegesen elnyújtott idétlenkedések hamar kínossá válnak, és éppen ezeknek köszönhetően a hatásosnak szánt drámát is lehetetlenség komolyan venni. Ha ez nem lenne elég, a teljes játékidőből vagy húsz-huszonöt percet le lehetett volna csípni, úgy sem maradtunk volna le semmiről. A főgonosz motivációja és tettei inkább egyedinek mondhatóak, mintsem racionálisnak, bár az apa-lánya szállal sikerült valamelyest elfogadhatóvá tenni. Egyetlen égető kérdés merült fel közben: ha az elejétől kezdve tudta mit akar, miért nem cselekedett egyből ennek megfelelően?
Az első két Thor-mozi a komoly és sötétebb tónusával, míg ez a második kettő a színes-szagos, vicceskedő hangulatával akarta bemutatni a viking isten sokszínű jellemét, olykor több, de általában inkább kevesebb sikerrel. Úgy tűnik, hogy a karakter csapatfilmben ugyan megállja a helyét, egyedül viszont nem képes elvinni egy filmet a hátán.
A Szerelem és mennydörgés rendezése, a képi világa és a színei is a Ragnarököt idézik, le sem lehetne tagadni, hogy Waititi álmodta a vászonra mindezt. A látvány nem okoz csalódást, igaz, egy Marvel-filmtől ez a minimum.
A legkiemelkedőbb alakítást Christian Bale nyújtja Gorr, az Istenölő szerepében. A mutatós maszkjától függetlenül is tökéletesen érzékelteti karaktere érzelmeit, nem véletlenül tartják igazi átalakulóművésznek. Ugyanez igaz Russell Crowe-ra, aki az arrogáns és magát mindenki fölé helyező Zeusz szerepében remekel. Natalie Portman óriási csalódás „Hatalmas Thorként”, nem illik hozzá a szuperhősködés, de legalább Tessa Thompson jól szórakozott a laza, poénos Valkűr király bőrében. Chris Hemsworth ezúttal nem akart több lenni, mint ami: egy izmos és jóképű hős, aki már csak a megjelenésével megnyer magának bárkit.
Összességében sokkal nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de ez nem meglepő, hisz Kevin Feige-ék mostanában vagy nagyon szélsőségesek, vagy az unásig bejáratott biztonsági játékot játsszák. A történetekből mellőzik a drámát, helyettesítve azt gyerekeknek szóló bohózattal és könnyen emészthető, súlytalan megoldásokkal, ami az új Thornak sem tett jót.
Írta: Pus József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése