Súgópéldány

Az erotikus szolgáltatást végzőknek már világnapjuk is van, minden év június 2-án a emlékezhetünk meg róluk. Lengyelországban 2020-ban körülbelül 250 000 hölgy vállalt szexmunkát. A Lányok Dubajban Piotr Krysiak 2018-ban megjelent, azonos című sikerkönyvének feldolgozása, cselekménye konkrét nyomozati anyagra, megtörtént esetekre és vallomásokra épül.

Középpontjában az arab világ fényűző luxusa, a gazdagok szexuális élvezete áll, mindez egy ambiciózus fiatal lány szemszögéből bemutatva. Emi (Paulina Galazka), miután elérte saját „sikerét” és egy szépségverseny után eladta testét, hamarosan más lányokat kezd el szerezni a férfiak számára, mindenki után bőséges részesedést kérve. A Hamupipőke-analógiára építkező cselekmény egy szegény, vidéki faluban kezdődik, a mélység és a magasság kontrasztja pedig az egész történeten végigvonul. Ezáltal ébred Emiben belső konfliktus, és ez vezet végül összeomlásához. A filmben mégsem a drámai szál a legerősebb. Olykor sír és kiborul a főszereplő, ez azonban a kidolgozatlanság miatt nem feltétlenül ébreszt bennünk együttérzést. 

A termékké vált nők között meglepő arcok is feltűnnek. „A népek azt hiszik, hogy úszunk a pénzben” – mondja az énekesnő, akinek videóklipre sincs pénze és a fellépőruháját is bérli. Egy színésznő sem elégedett a keresetével, ahogy egy televíziós személyiség is hasonló panaszok miatt vállalja el a tündérmesének látszó utazást, mit sem sejtve a szexuális kötelezettségről.

Az aktusokat látványelemként ábrázoló film középpontjában állhatott volna a dubaji prostituáltak negatív élményeit fedő fátyol fellibbentése is, de ehelyett inkább a főszereplő személyes nézőpontja érvényesül. Amikor a lányok végül hajlandóak vallani az orgiákról, mindenki Emit tünteti fel rossz színben, pusztán egyik barátnője mondja, hogy a férfiak a hibásak, amiért fizettek a hölgyeknek az illegális erotikus tevékenységért. Emi piszkos ügyleteivel rengeteg pénzt keres, azonban folyamatos konfliktusban van felettesével, az arab Sammel (Giulio Berruti), aki nem mellesleg gyengéd érzelmeket táplál iránta. „Ha a semmiből jöttél és sikerült kitörnöd, a régi éned örökké elkísér. A küzdelemből kiveheted a lányt, de a lányból nem veheted ki a küzdelmet” – utal Sam arra, hogy a vidéki kisvárosból feltörekedett Emi ambíciója nem csillapodott le, hanem egyre inkább magával ragadja a kapzsiság, egyre többet és többet akar. 

„Azt hittem az odaút olyan egyenes, akár egy folyosó, de egy labirintusba kerültem” – az iménti gondolatot szemléltető ábrázolással is találkozunk a film végén, amikor egy spirál alakú fekete lépcsősoron meztelen férfiak és nők elégítik ki egymást különféle pózokban. Mindezt felülről nézve Emi rádöbben, hogy egy olyan örvénybe került, amiből képtelen megmenekülni. E földi pokol illusztrációját megidéző beállítás mellett a rendező máshol is előszeretettel alkalmaz szimbólumokat, egy szépen komponált és lassú jelenetben pedig a 360 fokot bejáró kameramozgással érzékelteti egy másik lány életében történt drasztikus fordulatot. Vannak tehát apró művészi vonások is a filmben. 

Emi életében feltűnik egy lovászfiú, akivel víz alatt szeretkezve, a testét eddig pusztán eszközként használó lány közvetlenül azután tapasztal valami újat és igazit, hogy egy hosszú jelenetben ingyen adta oda magát Samnek. Két férfi és ezzel együtt két élet kínálkozik fel a számára. „Végsősoron az, hogy ki vagy, nem számít. A döntéseid fontosak” – mondja a szex után Sam.

A Holdra való utalás visszatérő elem a filmben. A legelső képkockákon Emi maga mögött hagyja féltő édesanyját, aki megveti lánya magamutogatással való profitszerzését. Ekkor hangzik el a szájából: „Muszáj megtalálnom az én holdamat, majd hívlak anyu!” Később a lovászfiú ajánlja fel Eminek, hogy elviszi a holdra, ráadásul a lány számos jelenetben egy félholdat ábrázoló nyakláncot visel. A Hamupipőkével vonható párhuzam pedig nemcsak abban áll, hogy egy szegény lányból üzletasszony válik, megjelenik a filmben a cipő az elvesztésének motívuma is. 

Néha kissé meseszerű és túlzottan kiszámítható az események sora, hiányzik a meglepetés, a sokkhatás, a döbbenet. Közhelyes módon ábrázolják a karaktereket, kevéssé kidolgozott a jellemük, inkább csak a vázuk van meg. A film így nem okoz túl nagy meglepetést, azt kapjuk, amire számítunk: erotikával telített képsorokat, csábító nőket és vonzó férfiakat igazán elit háttérrel, egy tökéletes környezetben. Meztelen testeket, vad egyesüléseket és őrületes pazarlást az aranyban csillogó „kánaánban”.

A tengeren bármi megtörténhet, az arabok szerint ugyanis Allah nem látja mi folyik itt. A sejkek és pénzes üzletemberek ezért itt élik ki a legvadabb fantáziájukat, amit a film részletesen ábrázol is, az erotikus közeliket sem mellőzve. „A magamfajta lányoknak jégből van a szívük” – vallja Emi Samnek egy jachton. „Fel kéne melegíteni….akkor megolvadna és szívtelenek lennénk.” A lányok gyakran fordulnak kifogásokkal Emihez, ő azonban mit sem törődik ezzel. Paulina Galazka nagy átéléssel játszik, karakterének változásait is jól követi, azonban mindez csak a felszín, mély jellemfejlődésen senki nem megy át.

Megtudjuk, hogy a férfiak között ismert sportolók, akciófilmsztárok, tévéelnökök, konzervatív politikusok, parlamenti képviselők és papok is vannak, és olykor még tökéletes a testük is, vagy kimondottan romantikus alkatok. Nem szerethetnek bele azonban egy „európai kurvába”, így mindig cserélni kell a lányokat, ami nagy gondot okoz Eminek.

Kiszolgáltatottság: ez az, ami sosem szűnik meg jelen lenni a filmben. Csak éppen a kiváltó ok változik mindig. Az elején a szegénység, hogy még egy cipőre sem telik, majd a szexmunkával járó problémák. Bár Emi sokáig büszke arra, hogy a testéből él és kiváltságnak, nem pedig szégyennek érzi a prostitúciót. Később céljává válik, hogy más szegény lányokat is ebbe az iparba csábítson, ezzel segítve őket, hogy kiléphessenek a nyomorból. Végül viszont épp ez válik Emi kiszolgáltatottságává, hiszen ahhoz, hogy fenntarthassa mindazt, amit elért, újabb és újabb ügyfeleket kell behálóznia.

„A közel-keleti gyors pénz reménye és az ebből fakadó szexmunka fiatal kelet-európai lányok százezreit érinti a mai napig” – írja ajánlójában a PORT.hu. Dicséretes, hogy a Lányok Dubajban is felhívja a figyelmet erre a valós problémára, a megvalósításban azonban más irányokba is elindulhatott volna.