Súgópéldány

Barnák László főigazgató az olvasópróbán elmondta, azon túl, hogy a Szegedi Nemzeti kiemelt feladatának tekinti magyar szerzők műveinek bemutatását, fontos foglalkozni a lokális történetekkel, a szegedi boszorkányperekről pedig nem készült még előadás a színház falai között.

A szöveget Lőrinczy Attila író, Koltai M. Gábor rendező és Zsigó Anna dramaturg közösen írták, és arra törekedtek, hogy ne historizáló, hanem a históriát megidéző, de a mának és a máról szóló darab szülessen.

A rendező szerint minden boszorkányper keresztmetszete annak az országnak és korszaknak, amelyikben történt, annak a darabnak pedig, amelyik feldolgozza, kötelező számot adnia a masinériáról, a működtető gépezetről, mely az egész társadalmat átszövi, és sajnos ez keveset változott az elmúlt 300 évben, ezért is fontos közösen gondolkodni ezekről a történetekről.

Vereckei Rita látványtervező két korszakot kapcsol össze a látványvilágban: a középkori historizáltság, stilizáltság keveredik a masinériára utaló szocreál elemekkel. Ez a két réteg mosódik egymásba, esztétikailag egységet alkotva.

Az előadás a boszorkányperek kapcsán dolgozza fel a kiszolgáltatottságot, a korrupciót, a politikai alkukat, azokat a félelmeket és elfojtásokat, melyek torzítják az embert, és groteszkké tesznek bizonyos helyzeteket – és ha már groteszk, nevetni is lehet rajta: így kapcsolódik össze a horror a mulatságossal. Az alkotók célja egy tartalmas, szórakoztató produkció létrehozása, melyben a legmulatságosabb jelenetek egyben a legfélelmetesebbek is.