SÚGÓ+ – Játszva lehet Istent játszani?

A M3gan története annak a James Wannak a fejéből pattant ki, akinek a Démonok között-univerzumot elindító, azonos című horrort és a DC Aquamanjét is köszönhetjük. A forgatókönyvet az Eleven kór kapcsán Wannal már ismeretségben lévő Akela Cooper írta, míg a rendezői széket Gerard Johnstone (Házi őrizet) foglalta el. Mindezek a tények, az előzetesből megismert bizarr robotlánnyal és az ő Tik-Tokon is elterjedt táncjelenetével együtt sajátos hangulattal és egy újszerű film ígéretével kecsegtetnek. De vajon sikerül is beváltani a reményeket?

Gemma (Allison Williams) sikeres tervezőmérnök a Funki játékgyártó vállalatnál, és egészen egy váratlan tragédiáig minden idejét a munkájának szenteli. Amikor kénytelen örökbe fogadni testvére egyetlen gyermekét, Cadyt (Violet McGraw), a kislány hatására úgy dönt, hogy feleleveníti az eddigi leggrandiózusabb, mégis parkolópályára került projektjét és létrehozza M3gant, a tökéletesnek szánt játékot. Azzal viszont nem számol, hogy az algoritmusnak vannak kiszámíthatatlan szegmensei is. Vajon idejében meg tudja fékezni a saját teremtményét?

Az alkotók kellően intenzíven érzékeltetik a világunkat egyre jobban meghatározó technikai fejlődés hasznos és ártalmas velejáróit – a telefonfüggőségtől kezdve a játékőrületig –, a munka iránti megszállottság káros hatásait és az érzelmi traumát elszenvedő emberek befolyásolhatóságát. Mindezt működő, ám sajnos olcsó ijesztegetésekkel tarkították, nem zavaróan, szimplán feleslegesen. A visszafogott humor, a M3gan abszurd viselkedése és meghökkentő húzásai – lásd a már említett táncot – azonban hatásosan teremtenek szokatlan atmoszférát, és – minden bizonnyal tudatosan megkomponált – megosztó pillanatokat.

A rendezőnek a komolyabb hangvételű jeleneteket úgy sikerült feszültté varázsolnia, hogy a horror műfajához képest szokatlanul egyedi karizmával ruházta fel a címszereplőt, aki ráadásul egyszerre testesíti meg az alkotás science-fiction és thrillerelemeit. M3gan figurája a mérete és kislányos külseje ellenére tiszteletet parancsoló, a pillantásából pedig árad a titokzatosság, miközben ártatlan játéknak is tökéletesen beillik. Megjelenése elismerésre méltó munka lett, kezdve a mozgásától, a bőrén és a szemén át a stílusáig. Hiába nyilvánvaló, hogy android, mégis végig emberszerű marad.

Forrás: Upimedia.com

Az viszont sajnálatos, hogy nem aknázták ki kellően a M3gan és Cady közötti kapcsolatot, ami a mesterséges intelligencia alaposabb bemutatására is rányomta a bélyegét, a történet pedig elbírt volna még legalább negyed óra játékidőt, egy árnyalatnyival több akcióval. Anthony Willis zenéje is elmarad az emlékezetestől, ráadásul csak a filmmel együtt működik igazán és ott is elsikkad olykor.

Allison Williams (Tűnj el!) átlagos a hirtelen jött anyaságra magát alkalmatlannak érző Gemma szerepében, Violet McGraw (Fekete Özvegy, Álom doktor) nála pár fokkal emlékezetesebben kelti életre Cadyt, a megtört és traumatizált lányt, aki úgy érzi, hogy végre megértésre talált fájdalmában. A legkiemelkedőbb alakítást azonban Amie Donald nyújtja M3ganként. Annak ellenére, hogy ez az első főszerepe, a mozgása, az arcjátéka és akrobatikus jelenetei is hozzáértésről árulkodnak, szinte lubickol a karakterében.

A M3gan várhatóan eléggé megosztó lesz a filmnézők körében a szokásostól eltérő filozofikus megközelítésének és a gyakori helyzetkomikumnak köszönhetően, amelyek miatt fejtörést okozhat a behatárolása. Mégis érdemes adni egy esélyt neki, hiszen jól közelíti meg a témát, címszereplőjét pedig sikeresen belépteti a „gyilkos babák” csarnokába.

Írta: Pus József

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése