SÚGÓ+ – A menekülők természete

Sophie Mackintosh Kék sorsjegy című regényének hangulatát áthatja a folytonos űzöttség és hiány érzése, amely tökéletesen köti össze disztópiáját társadalmunkkal. Anatómiai pontossággal feltérképezi szereplői hibáit és elvitathatatlan habitusát, hogy megmutathassa, semmi nem fekete vagy fehér, ami emberekről szól. 

A Kék sorsjegy világában minden lánynak jelentkeznie kell a sorslottóra, ahol eldől, milyen lesz az élete. Akik fehér sorsjegyet húznak, azok kizárólagosan az anyaságnak szentelik magukat, míg a kék sorsjegyet húzó lányok független életet kapnak. De ebben a társadalomban, ahol az élet két legfontosabb aspektusát választják el egymástól, nem mindenki képes beletörődni a neki jutott osztályrészbe. 

Ilyen Calla is, aki mindent megtesz, amit a rendszer kék sorsjegyesként elvár tőle, jól teljesít a munkahelyén, bejár a kötelező orvosi időpontokra és kapcsolatait is igyekszik ápolni. Már amennyire ezt sorsjegye engedi, melyet egy medálba helyezve köteles hordani. Azonban nem elégedett az életével és képtelen elfogadni, hogy nem tartják elég jónak az anyasághoz, a szeretethez és a döntés meghozatalához. A gyerekvállalással, amely önmagában is egy kockázatos feladat, számtalan újabb veszélyforrásnak és fájdalomnak teszi ki magát. Orvosa előtt sem marad sokáig titokban az állapota, viszont Calla ekkor sem él az abortusz lehetőségével. Így nem marad más választása, mint átszökni a határon, különben az állami megbízottak eljönnek érte. 

Senki nem tudja hova viszik a hozzá hasonló nőket, és ott mi történik velük, csak azt, hogy a rendszer első számú ellenségekként és körözött bűnözőkként tartja majd számon őket. Calla így megkezdi utazását a határ felé, egészen addig, amíg nem találkozik Marisollal, aki hasonló helyzetben van. Együtt egy faházban telepszenek le, ahol más nők is csatlakoznak hozzájuk menedék reményében. Bizonytalanságban várják gyermekeiket, mindennap arra készülve, hogy lehet ez az a nap, amikor elkapják őket. Calla mindeközben kezd kifutni az időből, de a Marisolhoz fűződő érzelmei meggátolják a cselekvésben, pedig tudja, hogy gyermekét nem hozhatja világra ebben az országban.

Sophie Mackintosh felkavaróan kendőzetlen és elgondolkodtató regénye egy menekülő nő gondolatfoszlányainak dokumentumaként ölt formát, aki semmi mást nem akar, mint betölteni a benne tátongó űrt és megcáfolni a rendszer azon tévképzetét, hogy a nők elkerülhetetlenül hiányossággal születnek. A Kék sorsjegy egy út, egy időszak linearitásából, illetve – Calla narrációján keresztül – a hosszasan vándorlókra jellemző bonyolult és összetett lelki folyamatok kontrasztjából áll össze. Hiszen Calla szókimondása már-már nyomasztó, nélkülöz minden felesleges udvariaskodást, a túlélők lényegre törő szóhasználata jellemzi. Mégis, amikor a többi szereplőhöz szól, alig hisszük el, hogy ugyanaz a személy beszél, akinek a gondolatait olyan jól ismerjük már.

A regény szereplői furcsán taszítják és vonzzák egymást, ahogyan a könyv az olvasóját. Mindenki ridegen elmaszkírozza saját érzelmeit, csak néhány szó erejéig megmutatva igazi arcát. Ritkán olvashatunk arról, hogy egy áldott állapotban lévő nő üldözött legyen, káromkodjon, alkalmi partnerei legyenek, ha nagy a kísértés, igyon és cigarettázzon, vagy szexuális kapcsolatot létesítsen egy másik állapotos nővel. És mindezek ellenére, gondolkodás nélkül az életét adná még meg sem született gyermekéért. 

Túl kevésszer találkozunk azzal is, hogy elvakultság nélkül és kellő empátiával írjanak arról, hogy valakinek a világ minden szabadsága, jóléte és gondtalansága mellett egy gyermek után fájjon a nap huszonnégy órájában a szíve. Mert ez a történet nem az egyik vagy a másik nőről szól, nem az önfeláldozásról vagy az önzőségről, hanem a választás szabadságáról. Jobban mondva arról, hogy ne kelljen választani.

A Kék sorsjegy című regény mélyen elgondolkodtató történet, amely miután elsőre megdöbbent, rávesz arra is, hogy górcső alá vegyük társadalmunk működését és benne saját működésünket, egészen olyan apró pontokig, melyeket azelőtt talán nem is kérdőjeleztünk meg.

Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy
Athenaeum, 2020, 272 oldal

Írta: Szabó Iringó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése