Súgópéldány

Szeleczki Rozália első nagyjátékfilmjének középpontjában egy meglepően abszurd szerelmi háromszög áll. A fiatal, ambiciózus, noha kissé naiv építészlány és Hollandiából hazatérő kollégája között húzódó két végpontban még nincs semmi kiszámíthatatlan, a kibillenést az okozza, hogy a harmadik fél szerepében egy háziállatot találunk.

Szeleczki Rozália neve korábban a Csodapunci és a Rozgonyiné című rövidfilmekből lehetett ismerős, mostantól viszont jó darabig egy beszélő fekete macskára fogunk asszociálni, hogyha meghalljuk. Talán még Patkós Márton mélyen dörmögő hangja is be fog ugrani, vagy a találó humor, mellyel a forgatókönyvírók felruházták a karakterét.

A rendező Kemény Zsófiával dolgozott együtt, hogy összeálljon a sztori. Mint lapunknak elmondta, író kollégája buzdította, hogy ebbe minél inkább belevonja személyes tapasztalatait, így a kiindulópont is egy megtörtént eset volt. Három éve egy macskatartó kedves barátjánál tartózkodott, aki mielőtt leugrott a boltba, azzal viccelődött, hogy amíg távol lesz, a cicája biztosan elkezd majd udvarolni Szeleczkinek. Majd elváltoztatott macskahangon folytatta, a jól ismert közhellyel: „Szia cica, van gazdád?” Ekkor villant be az abszurd vígjáték ötlete.

Ha nem is pont ez a jelenetsor került a vászonra, nagyon hasonló mindaz, amint ott láthatunk. Bár a főszereplő, Fáni (Törőcsik Franciska) nem egy barátja kiskedvencébe, hanem egy potenciális párjelölt cicájába szeret bele. Jogosan tehetnénk fel a kérdést, hogy miért nem akar inkább összeismerkedni a jóképű új munkatársával? Erre a film egy eleinte abszurdnak és abnormálisnak tűnő válasszal szolgál: ha megtetszik neki egy férfi, azonnal a halálát kezdi el vizionálni. Ezt már a kezdőképsorok szemléltetik, ahol az élet és a halál, a születés és az elmúlás kettősége élesen megjelenik. A lány a temetőben sétálgat, majd a még életben lévő női felmenői születésnapi tortával lepik meg. Kiderül, hogy náluk családi vonás, hogy a szeretett férfi nincs jelen a nő mellett.

Sokáig rejtve van az igazi magyarázat arra a számos furcsaságra, amiket a film feldobál. Nem értjük, hogy miért beszél a macska. Nem értjük, hogy miért csak Fáni hallja. Nem tudjuk normális-e ez a lány, hiszen időről időre férfiak halálának módjai peregnek le fotómemória-szerűen a szeme előtt. Látjuk, hogy főleg a munkájának él, racionális építészmérnökök között, ahol ő az egyetlen nő, aki próbál ellenvéleményt formálni. A főnöke (Alföldi Róbert) szintén egy abszurd karakter: hol másfél millióért vásárol halat az akváriumába, hol egy méregdrága csótánnyal érkezik meg az irodába. Azt érezzük, hogy szimpatizál a főszereplő furcsaságaival, mégis ő hozza meg a döntést, amely elindítja a lejtőn Fáni életét. Bár ennek a zuhanásnak az okai sokkal inkább önmagában keresendők. Rá is döbben a történet egyik csúcspontján, hogy valójában ő maga áll boldogsága útjában. 

A logika által vezérelt munkakörnyezete mellé egy irracionális, néha nevetségesen babonás anyukát (Udvaros Dorottya) kap, akinek legfőbb vágya, hogy lánya végre elvégezzen egy szerelmi mágiát, amivel bevonzhatja a megfelelő társat. Mégsem a munka és a család közötti feszítő ellenét az oka Fáni frusztrációjának és a szerelem helyett halált vizionáló képzeteinek. A cselekmény egy jelentős pontján összeáll a sok abszurd szál: a lányt gyerekkorában komoly trauma érte. Több részletben, jól felépítve kapjuk meg a flashbacket, amely értelmet ad Fáni mai személyiségnek és együttérzést kelt iránta.

A film érdeme, hogy sosem veszíti el a humorát, nyoma sincs benne melankóliának vagy drámai hangvételnek – noha a bemutatott életesemények akár ezeket is megindokolnák. Ugyanakkor a komolytalanság és a megalapozatlanság hatását kelti azzal, hogy a Fáni és bundás szerelme közötti kapcsolatot kezdetben rendkívül idillinek ábrázolja. Hiába egyértelmű, hogy egy abszurd történetről van szó, hiteltelen, hogy ezt a bizarr helyzetet szinte mindenki elfogadja és természetesen viszonyul hozzá. Sem valódi meghökkenést, sem igazi sokkot nem látunk.

A szürrealitás elveszíti erejét, amikor a család és Fáni egyetlen, legjobb barátnője (Csobot Adél) igyekszik elfogadni, hogy a lány egy macskával jár. Talán ha megjelenne egy konfliktus valakivel, aki ellenáll a románcnak, erősebb lenne a hatás, mert megértenénk, hogy pontosan miért is áll ki Fáni a párja mellett. Mivel ez nem történik meg, a mellékszereplők nagy részének karaktere kissé egydimenziós marad. Túl sok mélységet és érzelmet Fániban sem látunk, csak a traumája miatt válik végül teljessé a róla kialakult kép. Azt sem értjük, hogy a macska eredeti tulajdonosa, Mihály (Polgár Csaba) miért nem lepődik meg azon, hogy eltűnik a kiskedvence és miért nem tesz semmit, hogy előkerítse.

Mindezek ellenére nem élvezhetetlen a film, ha szeretünk nevetni és nyitottak vagyunk a fantáziánkat használni. Hiszen a történetnek megvan az az ereje, hogy kiragadjon a hétköznapokból és ha nem is egy mesevilágba, de legalább az izgalmas és szórakoztató Cicaverzumba repítsen. Ha úgy fogjuk fel a filmet, mint bepillantást egy macska elképzelhető és erősen emberivé formált vágyaiba, akkor tudunk jókat nevetni. Ha azt várjuk, hogy válaszokat kapjunk a fekete kandúr, Fáni vagy bármelyik karakter különcségének mélyebb okaira, akkor csalódni fogunk. Sem az nem derül ki, hogy a főnök mitől olyan hóbortos, sem az, hogy az anyuka miért bízik annyira a boszorkányságban és a népi hiedelmekben. Az azonban biztos, hogy ebben a filmben minden karakter különc, egyedül Mihály lehetne kivétel, de amikor egy cumisüveggel locsolja a növényeit, azért ezt is megkérdőjelezzük.

Lényeges vonulata még a filmnek a közösségi média korunkra gyakorolt hatása. Fáni barátnője, Zsanett ugyanis influenszer, amihez jól passzol Csobot Adél színészi játéka. (Az énekesnő ugyanakkor elmondta, hogy filmbéli karaktere ebből a szempontból pont az ellentéte. Zsanett ugyanis főként közlésvágyból, szereplési célokkal és figyeleméhségből posztol, kirakatként és háttérként használva két gyermekét és férjét, ami tőle rendkívül távol áll.)

Törőcsik Franciska játékáról kell még ejtenünk néhány szót. Bár nem állt közel hozzá Fáni karaktere, sikerült megtalálnia vele a párhuzamokat, így igazán élethűen tudta megformálni a macskával járó lányt. Elmondása szerint pont azáltal sikerült kapcsolatot teremteni a karakterrel, ami által szerinte a nézőnek is sikerül majd: „Sokan jövünk traumával: kinek kisebb, kinek nagyobb, ki elnyomja, ki feldolgozza. De alapvetően mindenkinek vannak. Mindenkinek nehéz valamennyire a viszonya a szüleivel, irigylem azokat, akiknek nem. Sokan voltak már abuzív vagy elnyomó kapcsolatban és ezekhez mind lehet kapcsolódni, vagy legalább empátiát lehet érezni…”.

A film noha kis költségvetésből készült, ez egyáltalán nem látszik rajta, köszönhetően az operatőri munka profizmusának és a sztárparádénak, amiben az említettek mellett még Tordai Teri, Martin Márta és Till Attila is helyet kapott. Tehát ha vágyunk a szép képek látványára és szívesen csöppennénk egy színes, abszurd életteli, modern környezetbe, ahol épp olyan gyorsan épülnek fel dolgok, mint, ahogy bomlanak le vagy égnek porrá, akkor válasszuk bátran a Cicaverzumot.