Újra eljött a nap, amelyről legtöbbünknek – Luca nevű ismerősei köszöntésén túl – a már kiveszőben lévő mókás babonák és népszokások jutnak eszébe. A borzongást kedvelők figyelmét azonban az is felkeltheti, hogy december 13-át „gonoszjáró napnak” tartotta a hagyomány, hiszen a Gergely-naptár bevezetése előtt ekkor volt a leghosszabb az éjszaka. A katolikusok emellett Szent Lúciára is emlékezhetnek, akit Diocletianus császársága idején végeztek ki a keresztényüldözők. Utóbbi két információt együtt vizsgálva pedig már el is jutottunk Az apáca II. című horrorhoz.
A Luca-napot „magyar halloweennek” tekintő rémfilmrajongók és a siracusai szent élete iránt érdeklődők egyaránt izgalmasnak találhatják Michael Chaves alkotását, amelyben az első részben tomboló démon mellett egy régen elveszett ereklye is fontos szerepet kap.
Talán önmagukban is eléggé horrorisztikusak a Szent Lúcia szeméről szóló legendák, amelyek lényegét a reneszánsz festő, Domenico Beccafumi – a filmben is megjelenő műve kiválóan érzékeltet.
Erről a képről van szó:
 |
| Forrás: Wikipédia |
A történet egyik verziója szerint Lúcia maga vájta ki mindkét szemét, hogy elriassza pogány udvarlóját, más változatok pedig gyilkosainak tulajdonítják a kegyetlen tettet. Nevének eredete (a latin lux, vagyis fény szóból származik) mellett ennek is köszönheti, hogy – többek között – a vakok és a szembetegséggel küzdők védőszentje lett. Itt érdemes megemlíteni Az apáca II. Netflixen látható spanyol párját, A halál nővérét, amelyben közvetett módon szintén többször utalnak a legendára. (További párhuzam, hogy ebben is apácák a főszereplők.)
A hollywoodi mű jóval direktebb módon építi be sztorijába Lúcia tragédiáját, de akár ezt, akár az európai „rokont” választjuk egy kellemes december esti rettegéshez, egy dologban biztosak lehetünk: a cél mindkettőben – a Luca-nap hagyományaihoz is illően – a gonosz, vagyis a sötétség legyőzése.
Írta: Frei Gabriella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése