Súgópéldány

A délelőtti versenyzőkről szóló beszámolónk ITT érhető el.

A délutáni blokkot a Kispesti Gábor Áron Általános Iskola Gábor Áron Rézangyalai formációja kezdte, akik Sarmasági Andreával készültek az elődöntőre, mentoruk pedig Bardóczy Attila volt. Több korosztály képviseltette magát a színpadon, akik közül mindenki kivette a részét a munkából, a felkészítő pedagógus pedig különös figyelmet szentelt annak, hogy a szereplők egyenként is megmutathassák magukat. A nézők már a történet elején az események közepében találták magukat, hiszen egy asztalnál folytatott beszélgetés alapján is felsejlett a jövőbeli drámai végkifejlet, ezzel pedig a fiatalok nagy terhet vettek a vállukra.

Az értékelés során mindhárom zsűritag kiemelte, hogy a megtanulandó szöveg mennyisége és nehézsége problémát okozott a fiataloknak, és kérték az egyszerűsítést. „Ez egy felnőtt színészeknek való darab volt” – mondta Fischl Mónika, hozzátéve, hogy az anyag mennyisége miatt nem tudta magát teljesen átadni az előadásnak. „A kevesebb ebben az esetben több”. Mindemellett dicsérte a diákok teljesítményét.

Kalocsai Zsuzsa a lazításon túl egy kicsit több vidámságot szeretett volna látni a jelenetben, amelyhez csatlakozott Dolhai Attila is: „A boldog és elégedett lányból szeretnék kicsit többet kapni”.

A Gábor Áron Rézangyali után színpadra lépő MariaGroup Színtársulat előadását diákok írták és rendezték. Deli Mandula és Czerovszki Lilian darabja ráadásul nemcsak emiatt különleges: a fiatalok Dénes Viktor mentorálása mellett musicallé formálták Mária és párja, József történetét. A fellépők tíz iskola növendékei közül kerültek ki, akik kifejezetten erre a produkcióra álltak össze.

Dolhai Attila értékelésében a fiatalok felkészültségét dicsérte, és külön kitért magára a műre is, jótanácsokkal látva el az alkotókat arra nézve, hogy hogyan tehetik a darabot még befogadhatóbbá. „Lehet, hogy ha kicsit jobban visszaköszönt volna az eredeti történet, többet kaptunk volna” – fejtegette, kiemelve azt is, hogy a lírai részeket humorosabb jelenetekkel feloldva szintén befogadhatóbbá tehetik a produkciót.

„Több zenei megoldást is fülbemászónak találok” – mondta, ezzel pedig Kalocsai Zsuzsa is egyetértett. A színésznő kiemelte, hogy különleges módon ez a darab nem a szabadságharc rettenthetetlen hadnagyát, sokkal inkább a hétköznapi hőst helyezi fókuszba.

„Igazi crossover darabot láttam most” – zárta a produkció értékelését Fischl Mónika, többször megemlítve az egyedi zenei megoldásokat, és a férfi főszerepet játszó Tamás meghatározó jelenlétét a színpadon.

A Szent József Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium Szent Vitus Társulatának darabját is két diák írta: Molnár Réka és Miereisz Tímea. A fiatalok Lukács Anitával készültek a Tiétek a Színpad!-ra. Rövid előadásukban Mária főhadnagy kalandos élete sejlik fel, egész fiatalkorától követhetjük végig a bátor lány történetét, akit egy barátnőjének írt levél buktat le.

Kalocsai Zsuzsa kiemelte a darab megírását megelőző komoly kutatómunkát, és technikai tanácsokat adott ahhoz, hogy a játszók a testtartásukkal is ki tudják fejezni az általuk megformált karakter pozícióját, valamint hatékonyabban használhassák a színpadra behozott kellékeket. „Nagyon érdekes volt ebben a történetben, hogy az orvost is nő játszotta” – figyelt fel a színésznő egy érdekes megoldásra, melyet – mint kiderült – a kényszer szült, ugyanis eredetileg nem voltak fiúk a csapatban. Végül levonta a tanulságot: „Nincs veszve még a színház, amíg vannak emberek, akik ezzel szeretnének foglalkozni”.

A nap utolsó csapata – szintén Lukács Anita mentoráltjai – a Petőfi Művelődési Ház és Könyvtár Málnás Cukor Színjátszó Társulata volt, akik Veresegyházi Béla irányításával egy 19. századi teadélutánt varázsoltak a Kálmán Imre Teátrumba. Darabjuk szerint egy nagyságos asszony a kor meghatározó nőalakjait hívja vendégségbe, újságírót, orvost, művészeket – köztük többek között Laborfalvi Rózát és Blaha Lujzát –, valamint természetesen Lebstück Máriát, hogy egy könnyed beszélgetés közben felelevenítsék saját élettörténetüket.

„Komoly és jó korrajzot láttunk a színpadon” – kezdte Fischl Mónika, aki felhívta a figyelmet a darab humorára. „Nagyon élveztem a női emancipáció által vezetett szarkasztikus beszélgetéseket. Tele volt humorral és igazságokkal.” A színésznő kiemelte a Rózát játszó Kincsőt, és a Marist játszó lányt is.

„Kétszer is megnéztem, hogy nem nő állította-e színpadra” – vette át a szót Kalocsai Zsuzsa, akinek különösen tetszett, hogy az előadás nem egy hősre helyezte a hangsúlyt, mindenki kapott saját történetet.