Súgópéldány

A film kezdetén a néző egy teniszmeccsnek lehet a tanúja, amelyről, az ellenfelek közötti nyilvánvaló feszültségen kívül, semmi más nem derül ki számára. Luca Guadagnino rendező innen vezet vissza tizenhárom évvel korábbra, a pálya két felén álló hajdani szoba- és edzőtársak, Art (Mike Faist) és Patrick (Josh O’Connor), valamint az őket első sorból figyelő, valamikori feltörekvő teniszcsillag, Tashi (Zendaya) közös történetéhez. Ahogyan a rendező felváltva „adogatja” a jelen és a múlt eseményeit, világossá válik, hogy miért akarja mindkét férfi megszállottan megnyerni az egyszerű challenger játékot, noha az már rég nem a teniszről szól. Még akkor sem, hogyha a filmben ez a sportág mindenre analógiaként szolgál, ezért a nézőnek is, a szereplőkhöz hasonlóan, újra és újra fel kell tennie a kérdést: “most valóban a teniszről beszélünk?”.

Valószínűleg sokan képesek lennének órákig elnézni, ahogyan Zendaya a földbe döngöli ellenfeleit, és ez nincs másként a színészi játékával sem. Kiválóan alakítja a játék nyerteséből annak nézőjévé váló, a férje és saját tehetetlenségébe belekeseredő egykori tehetséget, akinek Art minden poszterén szerepelnie kell. Hasonlóan Josh O’ Connor  (A korona, Emma) már kiválóan lavíroz olyan személyek szerepében, akiktől a nézők élvezettel viszolyognak, Mike Faist pedig meggyőzően hozza a minden szempontból óvatos, de a játszmákba lassan belefáradó Art karakterét. O’ Connor, Zendaya és Faist közötti kémia pedig csak tovább fokozódik azáltal, hogy szerelmi háromszögük minden szára egyenlő.

Luca Guadagnino addig zsonglőrködik a szereplőket hajtó kétféle adrenalinnal, míg a néző már képtelen eldönteni, hogy melyik meccsnek a végkifejletére kíváncsi leginkább. Noha a vége felé a fordulatok egyre inkább túl magasra dobott labdának tűnnek, a rendező úgy fejezi be a filmet, ahogyan az igazi élsportolók a karrierjüket: akkor hagyja abba, amikor a legjobb.

Összességében a Challengersnek egy tanulsága van: jól kell játszani. Ez a rendezésre és az alakításokra egyaránt érvényes, ugyanis a sportolókról szóló, romantikus filmek műfajába üdítő és ravaszul provokáló változást hozott az alkotás, amelyet – köszönhetően a feszültség, adrenalin, kémia elegyének – egy szoros meccs szurkolóiként drukkolhatnak végig a nézők.