Súgópéldány

A harminchat éves Heni elérkezettnek látja az időt a gyermekvállalásra, annak ellenére is, hogy élete párját még nem találta meg. Olyan férfire vágyik, akivel nem csak felszínesen tud kapcsolódni, akivel nemcsak azért van, hogy valakivel legyen, hanem azért, mert vele tényleg több, minőségibb az élete. Ilyet azonban nem olyan könnyű találni, ezért a sok csalódás után félreteszi a kérdést, és inkább leendő gyermeke apját kezdi felkutatni. Hiszen a szerelemnek nincs felső korhatára, míg a szülésnek annál inkább. A filmkészítők ezen az úton követik végig Henit, az orvosi rendelőkön át, egészen a családi keresztelőig.

Czira Sára és Nagy Eszter, bár nagy filmszakmai tapasztalat áll mögöttük, rendezőként mindketten ezzel az alkotással debütáltak. A forgatásokon rendkívül diszkrét módon, megfigyelői státuszban voltak jelen, hogy a legintimebb pillanatokba nyerjenek bepillantást, miközben figyelmük az erős női karakterre irányult. Szinte a teljes stáb nőkből állt, ők pedig semmiképpen sem akartak Heniből áldozatot csinálni. „Könnyen azonosultunk Heni történetével, hiszen nekünk is volt egy olyan életszakaszunk, amikor döntést kellett hoznunk, hogy akarunk-e gyereket, vagy nem. Egy barátnőnknél épp a forgatás előtt derült ki, hogy, valószínűleg már nem lehet saját gyereke, mert kifutott az időből. Amikor meghallottuk Heni sztoriját, aki nem akart így járni, azt éreztük, az egyik legsúlyosabb kérdés egy nő életében, hogy – akaratán kívül – lemarad-e a gyerekvállalásról. A Cabin Pressure – Anya leszek csak azért is! rávilágít, hogy ma már van lehetőségünk alternatív utakat is keresni. Úgy voltunk vele, hogy ha csak egyetlen egy nőnek is tudunk ezzel a filmmel segíteni, hogy ne kerüljön bele a kétségbeesés spiráljába, akkor már megérte” – nyiltakozta korábban az alkotópáros.

A főszereplő egy kis magyar faluból származik. Itt fogalmazódhatott meg benne kislányként a vágy, hogy egyszer majd nagy családja legyen, kertes házzal, kutyával. Ez azonban nem valósult meg, bár szakmájában sikeres utat járt be: Barcelonában él és látványtervezéssel foglalkozik. Ahogy karrierálmát életre hívta, úgy az anyaság megéléséről sem akart csupán a szerelem hiánya miatt lemondani, ezért döntött a külföldön már elterjedt co-parenting mellett.

A társszülőség hosszú távú, felelősségteljes együttműködés két ember között, akik közösen vállalnak és nevelnek gyermeket anélkül, hogy romantikus kapcsolatban élnének. Sok helyen még tabunak számít ez a választás. Bár Henit édesanyja támogatja a döntésében, amikor hazajön Magyarországra, a legtöbb falubélit nem avathatja be abba, hogy pontosan milyen úton is fog majd gyermeke születni. De a társszülőnek választott Andrejnál talán még nehezebb a helyzet, hiszen ő idős édesanyjának sem árulja el, hogy milyen kapcsolatban van – pontosabban nincs – Henivel. Gyermekük megszületése után számos konfliktus adódik a magyar édesanya és a középkorú, orosz, meleg férfi között, amit a film nagyon érzékeny módon közelít meg: nem akarja megmondani a nézőnek, hogy ki a hibás, vagy mi a baj a kapcsolattal, de nem is leplezi, burkolja rejtélyes homályba a gondokat. Egyszerűen csak megmutatja a feszültséget.

Noha Heni remélte, hogy közte és a férfi között nem alakul ki párkapcsolati dinamika, ez akaratuk ellenére is létrejött. Folyamatos önismereti munkában dolgozik az általa hozott minták felülírásán, amibe a film is bepillantást enged. Egy meghatározó jelenetben, meditatív állapotban, magányos kaktuszként látja önmagát, akivel nem törődik senki. Épp ezt a törődést nem kapja meg a mellette álló férfitől sem, de sajnos nem is követelheti: hiszen a megállapodásuk nem erről szól.

Ez felveti a nézőben a kérdést, hogy vajon valóban jó döntés-e a társszülőség. Hiszen egy gyermek vállalása mindenképpen plusz erőfeszítéssel jár, főleg egy önmagát eltartó, dolgozó nő életében. Több lelkierő kell ilyenkor a mindennapokhoz, amit megkönnyíthet egy szerető, gondoskodó társ jelenléte, aki nemcsak a gyermekkel, de az anyával is figyelmes. Lehet, hogy ez idilli elképzelés, és kevés párkapcsolat kiváltsága, hogy az újszülött mellett a szülők is harmonikusan kapcsolódnak egymással, de általában legalább olyan viszony van köztük, amire hivatkozva megkövetelhetik egymástól a törődést.

Heni azonban mire hivatkozva követelhetné meg ezt Andrejtől? Hiszen ők csak a gyermek felnevelésében partnerek, arra nem mondtak igent, hogy egymás mellett lesznek „tűzön-vízen át”. Bár Heni arról sem mondott le, hogy megtalálja azt a férfit, akivel tiszta, őszinte szerelemben élhet, ez hattérbe szorul a kisgyermek nevelése és a munkája mellett. Így a valóságban Andrejjel fog párterápiára járni, mert vele a gyermek által már összekötötte az életét. Ez már nem a filmből derült ki, hanem maga Heni mesélte el a 44. Magyar Filmszemlén tartott vetítés után.

 D'Intino Patrícia vezető producer (Good Kids) ugyanott így összegezte a látottakat: „A Cabin Pressure – Anya leszek csak azért is! egy olyan nőről szól, akinek sorsa sokak számára ismerős: dolgozik, keresi az útját, szembenéz önmagával, a traumáival, keresi a párját, ismerkedik, majd ahelyett, hogy megvárná, míg kifut az időből, kezébe veszi a sorsát. De ez a film a női alkotói közösség hatalmas erejéről is, szövetségről, bizalomról is beszél.”

Mindenképpen tanulságos történet, amelyből erőt meríthet az ember, legyen akár nő, akár férfi. Heni karaktere ugyanis betölti a vásznat, és életigenlő jelleme, a mediterrán atmoszféra, a tengerpart nyugalma és a barcelonai pezsgés új távlatokat nyithat bárki számára, aki valami megszokottól eltérőt tervez. Heni lelkesítő bátorsága már abban megnyilvánul, hogy nem érdekli, mit gondolnak róla a merev tabuk között élő falusiak, és ez kitart a film végéig, ahol aztán ha nem is mennyasszonyként, de mint büszke édesanya, magára ölt egy gyönyörű, fehér ruhát.