Súgópéldány

A Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjaként, a Pannónia Ösztöndíjprogram és az egyetem segítségével sikerült akkreditációt szereznem. Jelenlegi tudásom szerint más filmes szakokon (ELTE, METU, MOME) nincsen hasonló lehetőség, viszont az SZFE évente-kétévente ki szokott osztani húsz-harminc akkrediációt.

Utóbbi megszerzésének lehetőségét szigorúan a szakmának, illetve a filmekért rajongó, úgynevezett „cinephile-ok” részére tartják fenn. Az utóbbiaknak minden évben lehetőségük van benyújtani a kérelmüket a részvételre – motivációs levéllel, illetve a mozi iránti érdeklődésük bizonyításával (pl. filmklub tagság, végzettség, stb).

A filmfesztivál résztvevői hierarchikusan, státuszok alapján különböző csoportokra oszlanak, mintha valamiféle kasztrendszer tagjai lennének. A személyes, helyszíni regisztráció során kapott badge („igazolvány”) színe dönti el, mégis hol állsz a ranglétrán.

Mi kék badge-et kaptunk, ami, bár magasabb kategória mint a cinephile-oké (akik a központi helyszínen, a kongresszusi palotában nem, csak külső helszíneken mozizhatnak), mégis elég alacsony ahhoz, hogy egy-egy nagyobb premiervetítéshez órákat kelljen sorba állni.

A kék szín kisebb lapok feltörekvő újságíróit, fiatal filmes hallgatókat takar. Felette van a rózsaszín – nagy követőtáborral rendelkező influenszerek és elismert lapok újságírói, illetve a fekete, ami a filmpiac résztvevői számára biztosít extra lehetőségeket. A zöld is valahol itt helyezkedik el, filmes szakembereket, operatőröket, hangmérnököket, egyéb technikusokat takar.

Aztán ott van a fehér badge, amit az átlagos halandó nem is nagyon lát: a nagyhalak, akik nemes egyszerűséggel kikerülik a premierekre várakozó, hosszú sort, és besétálnak akármilyen vetítésre, eseményre.

Mi Budapestről repültünk Nizzába, onnan pedig vonattal utaztunk tovább Cannes-ba. Szállást már több hónappal a fesztivál kezdete előtt foglaltunk, csoportokra oszlottunk.

Az akkreditáció egyik előnye, hogy a városon belül ingyen lehet utazni a Palm Busokkal, azonban ez a hálózat csak Cannes belvárosát öleli fel. Amennyiben ezen túl akarunk utazni, ugyanúgy fizetni kell a 2-3 eurós jegyárat.

A fesztivál környékén több étterem is van, általában 15-20 eurónál kezdődnek a fogások. A gyorséttermek, illetve egyéb élelmiszerboltok valamivel olcsóbb alternatívát kínálnak. A pénzszórásra nagyon sok lehetőség van. Luxus ruha- és ékszerboltokkal van tele minden utca.

A vetítések több különböző helyszínen, szimultán zajlanak. Ezek között a Palm Bus hálózat biztosít átjárást. A buszok 2-5 percenként járnak, egy-egy vetítés maximum 20-30 percre van a fesztiválközponttól, a kongresszusi palotától.

A központban helyezkedik el a GRAND THÉÂTRE LUMIÈRE, a legnagyobb moziterem. Itt tartják a gálát és a premiervetítéseket, általában ide a legnehezebb jegyet szerezni, itt a legnagyobb a jegy nélkül maradók last minute várakozó sora. A legtöbb vetítésre itt elvárás az elegáns öltözet – amennyiben az, azt a fesztivál oldalán külön részletezik.

Ugyanitt helyezkedik el a DEBUSSY THEATRE, az AGNÈS VARDA THEATRE, a BUÑUEL THEATRE és a BAZIN THEATRE. Ezekben versenyfilmek és felújított, „Cannes klasszikusok” is futnak. A vetítéseken többnyire maguk az alkotók is tiszteletüket teszik: rögtön legelső napon a Debussyben láttam A faun labirintusát, amire annak alkotója, egyik kedvenc rendezőm, Guillermo del Toro is beült, majd a végén beszédet is tartott, és kimondta a fesztivál első, személyes politikai állásfoglalását: „Fuck AI!”

Ezen helyszínek többségében az ültetés a badge-ek színe szerint oszlik el: fontosabb, rangosabb emberek a lenti sorokba, a hierarchia alján lévők (köztük mi, kékek is) a felső karzatra kerülnek, hogy ne is tudjanak érintkezni a színészekkel, alkotókkal.

Ezzel szemben a CINEUM moziban nincs ülésrend, mindenki együtt van egy nagy moziteremben. Itt premiereket általában nem tartanak, de filmek ismétlését, illetve sajtótájékoztatókat és „photo call”-okat (stábfotózást) már annál inkább. A többi helyszínnel ellentétben ez egy hagyományos mozi, lehet popcornt, üdítőt is bevinni a vetítésekre.

A CARLTON HOTELBEN (Cannes egyik legnagyobb, legpuccosabb holteljében) is vannak vetítések. Itt hátsó ajtón terelik be az embereket egy pincehelyiségbe, ahol immerzív moziterem van kialakítva: az egész szobában, az összes falra, még a padlóra is vetítenek, mintha mi, nézők is ott lennénk személyesen. Itt nincsenek is hagyományos székek, sorok, a nézők vagy ülnek vagy állnak.

Esténként a plázson, a tengerparton tartanak nyílt vetítéseket, amelyeket bárki megnézhet, függetlenül attól, hogy van-e badge-e, vagy csak egy „átlagos halandó, odatévedt turista”. Én a homokban csücsülve, némi ital és kisboltos zacskós popcorn társaságában néztem meg itt a Top Gunt, hangulatos élmény volt (különösen azért, mert mögöttünk egy szórakozóhelyen százhúsz decibellel bömböltettek valami népzenét, ami kellemesen keveredett Tom Cruise repülőinek zajával).

Az ilyen bulik jellemzőek a fesztiválra. Az igazán nagy partik kint a tengeren, luxusjachtokon vannak, amelyekre szinte semmi esély feljutni. Vannak nyilvánosan meghirdetett események is, illetve a fesztiválfaluban, a különböző kiállító nemzetek sátrainál is gyakran tartanak kisebb-nagyobb összejöveteleket.

A parton való sétálás közben botlottunk bele így egy amerikai partiba, ahol egy jó tíz percet elcseverésztünk, megkóstoltuk a kajákat, gyönyörködtünk a tengerben, majd ránk szóltak, hogy ez egy privát rendezvény, légyünk szívesek, menjünk már onnan.

Legalább megvacsoráztunk.

Legalább négy különböző elegáns, estélyi ruhát vittem magammal arra az egy hétre, amit a fesztiválon töltöttem – mint utólag megbizonyosodtam róla, teljesen feleslegesen.

Egyes vetítésekre valóban elvárás az elegáns öltözék (férfiaknak öltöny-csokornyakkendő, nőknek estélyi ruha vagy nadrágkosztüm), azonban ezek csak a többnyire este 18-19 óra fele kezdődő premiervetítésekre vonatkoznak. Oda pedig korántsem egyszerű a bejutás.

A jegyfoglalás minden nap tíz óra környékén nyílik (a fesztivál előrehaladtával van, hogy ez reggel nyolc lesz), általában az adott nap megnyitása után 1-2 perccel elvisznek minden jegyet. Van esély arra, hogy utólag lemondott jegyekre csapjunk le, az online felület folyamatos frissítgetésével (ami egy bevált stratégia, én személyesen kb. 8-9, nem premierre, de nagyobb vetítésre szóló jegyet szedtem így össze).

Ha minden kötél szakad, marad a last minute sor, ami egyszerre áldás és átok is.

Ezzel indult már a legelső fesztiválon töltött napunk is: nagy reményekkel, és még nagyobb csalódással. Beálltunk nagyjából délután három óra körül az esti nyitógála last minute sorába, kiöltözve, kisminkelve, elegánsan. Itt kezdődtek a kihívások: a személyzet két sorba osztotta az embereket, az alapján, ki mennyire öltözött ki. Az első próbatételen átmentünk, azonban jó néhány civil ruhás embert leválasztottak a sorról. Ők a gálára már biztosan nem juthattak be, viszont kordonon keresztül nézhették a vörös szőnyegen felvonuló sztárokat.

Mi pedig végigvártuk a bevonulást – csak azért, hogy előttük nagyjából tíz emberrel lezárják a beengedést, és közöljék, hogy elnézést, teltház van.

Tehát a gálára nem jutottunk be, ez nekem még mindig hatalmas szívfájdalom. A last minute sor védelmében viszont hozzátenném, volt rá példa, hogy más filmekre be tudtunk jutni annak segítségével.

Egyik ilyen alkalommal egy olyan anekdota is született, amit szaktársam valószínűleg még unokáinak is mesélni fog.

Hasonló hosszas várakozás, vörös szőnyeges felvonulás. Lezárták a last minute sort, de egy másik kapun még engedtek be (valószínűleg rangosabb badge-gel rendelkező) embereket. Szaktársam, a hosszú várakozás sikertelenségét megelégelve egyszerűen átsorolt a másik sorba, végigsétált a biztonsági szolgálaton megállás nélkül, mintha ő valami fontos ember lenne, felgyalogolt a vörös szőnyegen, majd meglátta, hogy már bezárták az ajtót.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hát bekopogott, hogy engedjék már be. Beengedték, azonban hely már nem volt: a lépcső mellett ült le valami szellőzőre, úgy nézte végig az aznap esti premiert. De végignézte!

Tehát itt az élő bizonyíték, hogy bárhová „bemagyarkodhatod” magadat, legyen az vetítés, sajtókonferencia vagy privát parti, ha elég magabiztosnak mutatkozol. Ennek a praktikának a kipróbálást csak kellő óvatossággal ajánlom.

A legtöbb kiállító a kongresszusi palotában található. A külső részen, a part mentén van a már említett fesztiválfalu, ahol a különböző nemzetek képviseltetik magukat. Néhány helyen zajlik az élet, iszogatnak, beszélgetnek – ezzel szemben sok rész (köztük például a magyar is) egészen kihalt.

Az épület belsejében is vannak kiállítók. Ahhoz, hogy ide bejuss, fel kell mutatni a badge-et, majd alaposan átvizsgálnak fémdetektorral, átnézik a táskádat.

Ez a hazautazás napján volt vicces, amikor még egy vetítésre bementem, a bőröndömet már leadtam a csomagmegőrzőbe (ami egyébként ingyenes szolgáltatás), viszont a táskám még tele volt mindenféle limlommal, ami a bőröndbe már nem fért bele. Szabadkoztam is a biztonsági őrnek, hogy tele van ruhával, ma repülök haza. A biztiőr pedig kipakoltatta velem a táskát, átnézett benne minden egyes tárgyat. Az ilyen alapos ellenőrzés szerencsére ritka, általában gyorsan beengedik az embert, nem várakoztatják a sort.

Bent van ingyen kávé (a tej általában elfogy hamar, így a kínálat jelentősen csökken), ingyen elvihető újságok, szóróanyagok. Tartanak különböző meetingeket, prezentálnak, lehet networkingelni, már aki abban a pozícióban van, olyan kapcsolatokkal rendelkezik.

A kongresszusi palota mellett található a Casino, ahol a badge színétől függetlenül bárki elszórhatja a pénzét.

A parton továbbhaladva van az innovációs sátor, amit könnyű figyelmen kívül hagyni, mert nincs annyira központi részen. Itt az előadók az AI térnyeréséről, a vizuális effektekről és egyéb új technikákról beszéltek, személyes munkákon keresztül. Több előadásra is beültem, jó rálátást ad arra, hogyan is működik a modern filmes szakma.

Kétféle embertípus létezik: akit annyira beszippant Cannes, hogy el sem akar onnan menni, és az, akinek már néhány nap után túl sok, és egy kis kiszakadásra vágyik. Az utóbbi kategóriába tartozom én is: ezért egy csütörtöki napon úgy döntöttünk néhány szaktársammal, teszünk egy kis kitérőt a környező szigetekre. Erre számtalan lehetőség van, a kikötőből több komp is indul.

Sainte-Marguerite szigetén például megnézhetik a látogatók a Vasálarcos börtönét, a tengeri múzeumot, a túraösvényeket.

Mi Île Saint-Honorat szigetére látogattunk el, ahol egy ciszterci szerzetesrend éli mindennapjait, alkalmanként miséket is tartanak a látogatóknak.

Mi május 14-én mentünk a szigetre, és egy hatalmas ünnepbe botlottunk, ahol a városiak hagyományos népviseletbe öltözve, zenével kísérve vittek mindenféle finomságokat a szerzeteseknek: mint kiderült, ez egy évente megrendezett ünnep.

Ezen a napon ajándékokat visznek a cisztercieknek, mivel a kolostor régen, a történelem során védelmet nyújtott Cannes városának. Kellemes véletlen volt belefutni egy ilyen mulatságba, utazásom egyik legérdekesebb élménye volt.

A fesztivál programjában szerepeltek idén briliáns filmek (nekem ilyen volt a La Vénus électrique, az Age d’Ore vagy a már emlegetett A faun labirintusa), de voltak olyanok is, amiket egyáltalán nem értettem, miért kerültek programba, mert annyira gyengének találtam. Ízlés kérdése, gondolom.

Műfajban nagy a sokszínűség. Akciófilmek (Top Gun), dokumentumfilmek (The Story Of Documentary Film), body horrorok (Sanguine, ami nagyon hajazott a néhány éve megjelent A szer című filmre), Japántól (Sanshiro Sugata) egészen Afrikáig (Tilai).

Az idei évtől a fesztivál nem titkolt célja, hogy Hollywood jelenlétét valamennyire visszaszorítsa, komolyabb hangsúlyt fektetve az európai alkotókra, a sokszínűségre. A kínálatot látva ez sikerült is nekik.

Nem mindennap jut ki az ember a cannes-i filmfesztiválra. Számomra ez olyan élmény volt, amitől egyszerre rettentem el a filmes szakmától, és lettem belé szerelmes.

Van olyan szaktársam, aki már azt tervezgeti, hogyan jusson vissza jövőre: én megelégszem ezzel az itt töltött egy héttel is, és végtelenül hálás vagyok az egyetemnek, hogy ezt lehetővé tette számomra. Aztán még lehet, hogy jövünk néhányan a jövőben is, talán más színű badge-gel is. Reménykedni mindig szabad.

De addig is, ajánlom mindenki figyelmébe ezt a rövid, hangulatkeltő videót, amit az SZFE televíziós műsorkészítő szakos hallgatói készítettek a fesztivál során.

Paloznakon július 10. és 12. között az Orfeum Pikniken, Csopakon pedig július 24-től 22-ig a Port Orfeumon kerülnek színre a vacsoraszínház legnépszerűbb előadásai.

Az Orfeum Piknik a tavalyi év óriási sikere után tér vissza Paloznakra, három előadással. A Balaton északi partjának egyik leghangulatosabb községében igazi gasztroszínházi utazásban lehet része a nézőknek. A vacsorával egybekötött szórakoztató előadások az életből merítkeznek, a férfi és nő kapcsolatát, valamint az anyaság, illetve az apaság boldog pillanatait és kellemetlen perceit mutatják be, rengeteg humorral.

Július 10-én az Apád füle kerül színre, amely négy jóbarát esti közös programjával indul. A karrierista felesége helyett gyerekkel otthon maradó Zoli (Nagy Sándor), a menő ügyvéd, Gábor (Fenyő Iván), a négy gyereket nevelő Misi (Elek Ferenc), valamint a még mindig megállapodni képtelen Tomi (Adorjáni Bálint) összegyűlnek Zoli lakásán, hogy vigyázzanak a gyerekekre, a kellemesnek ígérkező „pasis estét” azonban egy váratlan bejelentés rontja el: Tomi főnökének lánya gyereket vár – Tomitól...

Július 11-én a női oldal is bemutatkozik. Az Anyád kínja az anyaság témáját járja körül négy nőn keresztül, akik tabuk nélkül, de humorral fűszerezve beszélnek az anyaság szépségeiről és nehézségeiről. A négy tabudöntögető színésznő Haumann Petra, Horváth Lili, Kisfalvi Kriszta és Oszter Alexandra.

A háromnapos eseménysorozat utolsó előadása július 12-én az Ágyban párban, amely Parti Nóra és Hevér Gábor kétszereplős előadása. A vígjáték színhelye a pár közös ágya, ahol monológok és dialógok, vicces és kínos történetek váltják egymást tapasztalatokról, álmokról, előítéletekről és múltról. Az idősíkok egy ponton összemosódnak, a valóság keveredik az álmokkal és a vágyakkal.

Július 24-én Csopakon „köt ki” az Orfeum legénysége, a Port Orfeum programsorozat egészen augusztus 22-ig várja az érdeklődőket, péntekenként és szombatonként. Itt leginkább a revü- és showműsoroké lesz a főszerep, a Code Zero területén finom svédasztalos vacsorával és koktélokkal.

A trió itt azonban nem húzza be a kéziféket: a Hogyan tudnék élni nélküled? második részének novemberi premierje előtt egy dupla Aréna koncertre készülnek – ráadásul a többiekkel, Törőcsik Franciskával, Márkus Lucával, Kovács Harmattal, Varga-Járó Sárával, Brasch Bencével, valamint Liptai Claudiával kiegészülve. A rajongók itt hallhatnak először slágereket az új filmből, és természetesen a Kuplung saját dalai is élőben debütálnak.

A Demjén Ferenc slágereire épülő első film az elmúlt harminc év legnézettebb magyar mozija lett, így nem meglepő, hogy hatalmas az érdeklődés a november 12-én érkező folytatás iránt. Az elmúlt másfél évben a fiatal művészek Demjén Ferenc koncertjein vendégszerepeltek, a közös produkciók csúcspontja pedig a tavaly decemberi Aréna-show volt, ahol mindannyian színpadra léptek Rózsi mellett.

„Ezeknek a koncerteknek az elképesztő fogadtatása adta az ötletet, hogy még közelebb hozzuk a közönséghez a Kuplungot és a Hogyan tudnék élni nélküled? életérzést. Számtalan üzenetet kaptunk és külön rajongói csoportok alakultak, hogy legyen Kuplung koncert. Ha ennyire szeretik őket, miért ne csinálhatnánk egy egész estés showt?” – nyilatkozta Kirády Attila producer.

Az első meghirdetett Aréna buli pillanatok alatt teltházas lett, így egy második dátumot is megnyitottak november 7-re, amire szintén rohamosan fogynak a jegyek.

„Nagy dobásra készülünk: aki ott lesz, elsőként hallhatja a srácoktól a Demjén-dalokat a folytatásból, emellett több vadonatúj Kuplung-szám és az első rész összes dala is elhangzik. Ezt követi a november 12-i mozi premierje, ahol kiderül, hogyan alakul a fiatalok élete hat évvel a feledhetetlen balatoni nyár után” – tette hozzá a producer.

A Nyomod a gázt szerzőpárosa Marics Peti és Szabó Zé, akik egy igazi, nyári rock’n’roll slágert raktak össze – olyat, ami már első hallgatásra fülbe mászik.

„A ValMar mellett csomó zenei projektben benne vagyok, de a Kuplung valahogy külön helyet kapott nálam. Ez egy új kaland, amihez teljes energiával csatlakoztam, mert ritka, hogy egy filmes sztori ennyire átcsúszik a valóságba. Új zenei inspirációt adott és nagyon élvezem, hogy hárman együtt csinálunk valami mást, valami újat” – mondta Marics Peti, a Nyomod a gázt társszerzője, aki az ország egyik legismertebb zeneszerző-producerével, Szabó Zével jegyzi a dalt.

„Az, hogy a Kuplung zenekar a mozivászonról valósággá válik, és novemberben dupla Aréna koncerten állunk majd színpadra, nem mindennapi szituáció, nekünk is felfoghatatlan. Ráadásul olyan emberekkel csinálhatom mindezt, akikkel öröm együtt zenélni. Izgatottan várom a közönség reakcióját az új dalra, sőt azt is elárulhatom, hogy ezután is készül még Kuplungos meglepetés!” – mesélte Ember Márk.

Kirády Marcell szerint a közös munka alapja az összhang:

„Éreztük, hogy működik köztünk a vibe, de hogy ebből egy igazi zenekar lesz… az elképesztő. Ez az első saját dalunk, és alig várjuk, hogy élőben is eljátszhassuk novemberben – az első és a második rész Demjén-slágereivel együtt” – nyilatkozta a fiatal színművész.

A hatalmas sikerű, több tízezer látogatót vonzó Zsolnay-tárlat után most egy ízig-vérig kortárs, posztmodern kiállítást nyit meg a Virág Judit Galéria. A május 28-án startoló FormabontóDeForma című tárlat a DeForma Csoport legizgalmasabb munkáiból ad egyedülálló válogatást, sőt, a kiállított tárgyakat meg is lehet vásárolni.

A keramikus-iparművészekből álló DeForma Csoport 1993-ban alakult és tagjai azóta, vagyis 33 éve dolgoznak együtt. A közösséget a design világában nemzetközileg is elismerik, több díjat és elismerést nyertek az évtizedek alatt. Művészetükben a korai art deco eleganciája és arisztokratikus minősége keveredik a szabad, modern formabontással.

A DeForma csoport kiállító művészei: Babos Pálma, Bedécs Monika, Benedek Olga, Dobány Sándor, Kádasi Éva, Turcsányi Judit és Vida Judit.

A tárlaton a látogatók díszes és modern használati tárgyakat, teás- és kávés készleteket, fantázia-edényeket vásárolhatnak meg. Az egyenként több százezer forintot is érő, kézzel festett alkotások bármelyik otthon művészi igényű díszei lehetnek. A kerámiák egy része – a Zsolnay porcelánokhoz hasonlóan – a gyár titkos technológiáját alapul véve, magastüzű eljárással készült.

„Szeretjük a formabontó, modern megoldásokat és a magas minőséget is. A DeForma Csoport munkáiban ezek találkoznak. A Zsolnay-tárlat századfordulós időtlen csodái után a galéria kiállítótereiben ezúttal a kortárs kézműves művészeké a terep, köszöntjük a csoport tagjainak munkáit. Ismét olyasmit láthatnak a látogatóink, amely páratlan és szemet gyönyörködtető” – mondta el Kelen Anna, a Virág Judit Galéria művészettörténésze.

Még véget sem ért a Szeged Napja ünnepségsorozat, amelynek zárása hagyományosan egyet jelent a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri munkálatainak kezdetével, a 95 éves Fesztivál munkatársai máris hozzáláttak az előkészületekhez. Május 26-án megérkeztek az első kamionok a szegedi Dóm térre, azokat az elemeket szállítva, amelyekből rövidesen hazánk legnagyobb, mintegy 1000 négyzetméteres színpada fog megépülni. El is kezdődött a munka a monumentális struktúrán, amely a templom lépcsőjétől kezdődően nyúlik majd be a térre. Ahogy minden évben, elsőként a színpad és a tornyok fémvázas tartószerkezeteinek kell a helyükre kerülniük, azt követi a színpad padozatának, további tartozékainak, mechanikájának elhelyezése, kialakítása.

Május 27-én a frissen felújított gyűrűs forgó is a helyére kerül, és a nézőtér elemei is csatlakoznak a színpadéihoz a Dóm téren. A Fesztivál 1994 óta alkalmazza a négyezer férőhelyes, Szeged testvérvárosairól valamint a nagy árvíz idején segítségére siető, nevezetes városokról elnevezett szektorokból álló, mobil nézőteret, amelyet minden évben elbontanak és újra felépítenek a tér kockakövein. Természetesen az állagmegóvás és -javítás is folyamatos cél, így idén is folytatódik majd a nézőtér „frissítése”, például a járólapok cseréjén keresztül.

Akárcsak minden évben, a színpad és a nézőtér alapozó munkálatait követi majd a kiszolgálóegységek kiépítése, a fény- és hangtechnikai eszközpark felszerelése-kialakítása. Kevesebb mint négy hét áll rendelkezésre, hogy minden elkészüljön. Az első produkcióra június 27-én kerül majd sor ezen a nagy hagyományokkal rendelkező helyszínen: a Szegedi Szimfonikus Zenekar Ajándékkoncertje, 95 év dallamai a Szegedi Szabadtéri Játékokon címmel, kezdi majd a jubileumi évadot. Az ünnepi szezont megelőző munkálatok állásáról Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója és Várkonyi Miklós, a Szabadtéri Játékok műszaki vezetője az előkészületek „félidejét” követően számol majd be a nyilvánosságnak.

Természetesen eközben Újszegeden is folyik a munka. Itt azonban már csak a technikai rendszereknek kell elkészülnie, a színpad és fedése, a tornyok már mind elfoglalták helyüket, és a Fesztivál már átadta a közönségnek az ünnepi évre teljeskörűen felújított nézőteret, amelyet a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata biztosította felújítási alap fedezetéből modern, kényelmes és praktikus, UV-álló ülésekkel ruházott fel a Szabadtéri Játékok.

A kiállítás célja az is, hogy megismertesse a látogatókkal a spanyol képzőművész életútját, munkásságát. Ehhez immerzív eszközök, vetítések mellett reprodukciókat is használnak majd, a többi közt a Guernica eredeti méretű másolata is szerepel majd a tárlaton – tudatta a szakember.

A Drága barátom, Picasso! című tárlaton a spanyol művész csaknem harminc eredeti alkotása látható majd, köztük kilenc kerámia. A műtárgyak a hazai közgyűjteményekből, magángyűjtőktől, illetve külföldről érkeznek Szegedre – közölte az igazgató.

Az év végéig látható kiállítás elsődleges célja bemutatni, milyen szoros kapcsolatban volt Pablo Picasso magyar képzőművészekkel. Velük Picasso különböző időszakokban, elsősorban Párizsban találkozott. A spanyol képzőművész barátságot ápolt velük, együtt dolgozott velük, s többen közülük hatással is voltak rá - hangsúlyozta a muzeológus.

A tárlaton csaknem negyven magyar festő, grafikus alkotásait láthatják majd az érdeklődők. Mások mellett Czóbel Béla, Aba-Novák Vilmos, Csontváry Kosztka Tivadar, Márffy Ödön, Tihanyi Lajos mellett Szalay Lajos munkái, akit Picasso a 20. század legnagyobb grafikusának nevezett. A kiállítás címét pedig Brassai-tól (Halász Gyula) kölcsönözték, a fotó- és filmművész, festő kezdte az ismerőséhez írt leveleit a Drága barátom, Picasso! sorral – tudatta az igazgató.

A királygyilkos skót tábornok és felbujtó hitvesének időtlen operájában Verdi a hatalom megszerzésének erőszakos történetén túl azt is bemutatja, hogyan omlik össze belülről az, aki vérrel biztosítja uralmát. Matthew Wild látványos vetítésekkel kísért 2025-ös színrevitele erős képekben ábrázolja a főszereplők lelki gyötrelmeit, ami a skót hagyományokból és napjainkból egyaránt ihletet merít.

Ólafur Sigurðarson az elmúlt években elsősorban Wagner-énekesként szerzett hírnevet, alakításait Alberichként az elmúlt évadokban a Bayreuthi Ünnepi Játékok, a milánói Scala és a Deutsche Oper Berlin közönsége is ünnepelte. Az izlandi művész ugyanakkor a fajsúlyos Verdi-szerepekben is nagy tapasztalattal rendelkezik: Macbethet a közelmúltban többször is nagy sikerrel formálta meg a Prágai Nemzeti Színházban, de az elmúlt két évtizedben a londoni Opera Holland Park nyári szabadtéri előadásain és Saarbrückeni Állami Színházban is elismerést váltott ki a nézőkből és a kritikusokból egyaránt.

Partnere a két előadáson Boross Csilla, a nagy sikerű budapesti bemutató Lady Macbethje, aki többek között Modenában, Marseille-ben, Mexikóban, valamint a trieszti Teatro Verdi vendégjátékán, Maszkatban is alakította már a vérszomjas hitvest. Banquót és az Orvost június 7-én Köpeczi Sándor formálja meg. A keresett erdélyi basszus, aki a világ vezető operaházai közül idén a New York-i Metropolitanben, a Párizsi Operában, a londoni Covent Gardenben és a Bajor Állami Operaházban is fellépett, egyenesen a Dán Királyi Operaház Macbeth-produkciójából érkezik Budapestre. A két szerepben június 11-én Aleksei Kulagin, a 2022-es Marton Éva Nemzetközi Énekverseny 2. helyezettje lép színpadra, aki a Borisz Godunovban Varlaamként már ugyancsak kivívta a budapesti közönség rokonszenvét. A fiatal basszus az Orvost legutóbb a 2023-as Salzburgi Ünnepi Játékokon énekelte, Banquóként pedig idén ősszel Hamburgban lesz hallható. Macduff és Malcolm szerepében generációik meghatározó tenorjai, Brickner Szabolcs kamaraénekes és Bartos Barna térnek vissza a premier-szereposztásból.

A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) a két előadáson Szennai Kálmán vezényli. Az elismert karmester Mozarttól a kortárs magyar szerzőkig ívelő széles repertoárját most újabb Verdi-darabbal bővíti, miközben korrepetitorként csaknem 20 éve közreműködik az opera betanításában is.

A Macbeth június 7-i és 11-i szereposztásai azt is mutatják, hogy a produkció nem egyetlen szereplőhöz kötődő szenzáció: minden alkalommal olyan kiemelkedő művészek állnak színpadra, akiknek az előadásában bízvást emlékezetes Verdi-élményre lehet számítani.

A The Mask and Mirror – 30. évfordulós turné 2027. február 22-én indul a hollandiai Groningenben, és április 3-án zárul a franciaországi Párizsban. A turné során fellép Németországban, Lengyelországban, Magyarországon, Ausztriában, Svájcban, Belgiumban és az Egyesült Királyságban is. A koncert magyarországi szervezője a Green Stage Production.

A tavaszi koncertsorozat az évfordulós turné harmadik szakasza, amely az 1994-ben megjelent The Mask and Mirror című album előtt tiszteleg. Ezt a lemezt Loreena McKennitt pályafutásának egyik meghatározó mérföldköveként tartják számon, amely különleges módon ötvözi a különböző kultúrák zenei hatásait: a kelta, a spanyol és a marokkói hangzásvilág egyedi egységbe fonódik benne.

Megjelenésekor a Los Angeles Times úgy jellemezte az albumot, mint „mélyen komor hangulatú, spirituális vágyakozással és ősi visszhangokkal teli zenét”. A lemez világszerte több mint kétmillió példányban kelt el.

Loreenát idézve: „Az alkotás során az inspiráció útjait követtem, és egy olyan zenei világot teremtettem, amely időtlen kérdéseket idéz meg. Az album az évszázadokon át visszhangzó gondolatokat járja körül: ki volt Isten, mit jelent a vallás és a spiritualitás, mi az, ami feltárul előttünk, és mi az, ami örökre rejtve marad, hol is húzódik a határ a maszk és a tükör között?”

A turné második szakasza 2026 őszén Kelet-Kanadában zajlik majd: október 13-án indul Monctonban (New Brunswick), és november 2-án zárul Montréalban. A koncertsorozat első alkalommal 2024 nyarán indult Európában. A nagy érdeklődés és a számos teltházas előadás miatt további koncerteket is be kellett iktatni.

A koncert első felében a közönségkedvenc dalok hangzanak el, míg a második részben az album teljes anyaga megszólal, az eredeti sorrendben. McKennittet kiváló zenésztársak kísérik: Caroline Lavelle (cselló), Brian Hughes (gitár), Hugh Marsh (hegedű), Dudley Phillips (basszusgitár) és Robert Brian (dob).

Loreena McKennitt sokszínű, kelta ihletésű zenei világa, amely a pop, a folk és a világzene elemeit ötvözi világszerte több mint 14 millió eladott albumot eredményezett. Felvételei négy kontinens 15 országában értek el arany-, platina- és többszörös platinalemez minősítést.

Kétszer jelölték Grammy Award-díjra, emellett két Juno Award-díjat is nyert, valamint elnyerte a Billboard International Achievement Award elismerést.2023 márciusában beiktatták a Canadian Songwriters Hall of Fame tagjai közé, 2025 májusában pedig bekerült a Canadian Music Hall of Fame-be is.

A nap hivatalos megnyitója rövid köszöntővel és közös ráhangolódással az egész napos programsorozatra.

Vidám dalok és közös élmények gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A zenekart három tehetséges művész alapította: Nagy Petra és Keresztény Tamás és Kosznovszky Márton, a Magyar Színház színművészei.

Ezen a napon a Magyar Színház fantasztikus gyerekszereplői kerülnek a középpontba, hiszen vannak előadások, amelyek elképzelhetetlenek nélkülük. Most ők lépnek színpadra azzal a lehengerlő energiával, amit csak ők tudnak hozni: ismert dallamok, ikonikus jelenetek és közös ünneplés várja a családokat. A gyerekekhez a Magyar Színház színészei is csatlakoznak, hogy együtt teremtsenek felejthetetlen gyereknapi hangulatot.

Meglepetés: exkluzív ízelítő a következő évad legnagyobb produkciójából, a Wonderland világából.

A Magyar Színház tánckarának műsora. A Magyar Színház tánckara lendületes válogatással érkezik a színház népszerű előadásaiból. Ikonikus koreográfiák és látványos pillanatok elevenednek meg az Ezeregy éjszaka, A kölyök és a Madagaszkár világából.

Mozdulj együtt a Magyar Színház táncosaival! Közös mozgás, felszabadult hangulat és igazi színházi élmény vár mindenkit kortól és tánctudástól függetlenül. Ez nem olyan program, amit csak nézni kell – ezt együtt lehet átélni.

A gyereknapi program zárása közös játékkal, sorsolással és meglepetésekkel.

A benti, nagyszínpados előadásunk megtekintéséhez jegyváltás szükséges.

A színpadi programokkal párhuzamosan egész nap interaktív standokkal és élménypontokkal várjuk a gyerekeket és a családokat. Látogassatok el a fodrásztárhoz, próbáljatok fel jelmezeket, ismerjétek fel a különleges kellékeket, és kapcsolódjatok be játékos drámafoglalkozásokba! A fotópontnál jelmezbe öltözött színészeinkkel is találkozhattok, miközben végigjárhatjátok a gyereknapi kalandtérképet. Gyűjtsétek össze az állomások pontjait, szerezzetek tombolát, és vegyetek részt a sorsoláson, ahol értékes nyeremények várnak!