Súgópéldány

Elek Tibor kifejtette, mindig is a saját bemutatók adták meg a Gyulai Várszínház rangját. Bódi Attila Ikrek-kettő című művéből „teljes mértékig saját fejlesztésű” előadást hoznak létre Árkosi Árpád rendezésében, a bemutató július 22-én lesz. Egy nappal később a Volt egyszer egy... című családi mesét adják elő ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházzal.

Augusztus 8-án Németh László Iszony című regényének színpadi változatát a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatával koprodukcióban, Szabó K. István rendezésében hozzák létre. A nyári évad zárásaként, augusztus 18-án az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett, gyulai születésű Krasznahorkai László Sátántangó című regényének táncszínházi adaptációját mutatják be a Kulcsár Noémi Tellaborral.

Emellett saját produkcióként egy kortárs szerző még sosem látott-hallott darabját is „bemutatják” felolvasószínházi produkcióként, idén Lackfi János Méricskélők című művére esett a választás – sorolta az igazgató.

Elek Tibor kiemelte a tematikus fesztiválokat. Kilencedik alkalommal rendezik meg az Erdélyi Hetet július végén és augusztus első napjaiban. Látható lesz egyebek mellett a négy kategóriában is Uniter-díjra jelölt, végül a legjobb rendezés díját elnyert Radu Afrim rendezte Ház a blokkok között című előadás, amit a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata hoz el a fesztiválra.

A szintén marosvásárhelyi Yorick Stúdió az Egy diktátor születése című, Székely Csaba által írt darabbal szerepel a fesztiválon. A többszörös Uniter-díjas Bocsárdi László rendezte, Dürrenmatt Angyal szállt le Babilonba című darabját a Sepsiszentgyörgyi Nemzeti Színház Harag György Társulata mutatja be. Székely János Caligula helytartója című műve is műsorra kerül Pataki András rendezésében, amely Gyulán a legtöbbször bemutatott előadásnak számít.

Augusztus közepén negyedszer indul a Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválja, amelyen három Csehov-darab is szerepel: a Leánykérések, a Cseresznyéskert, amely a Feledi Project előadása lesz, de közreműködik a Sárik Péter Trió és Kulka János is a táncszínházi produkcióban. Látható lesz továbbá Alföldi Róbert címszereplésével az Ivánka bácsi. Emellett például A muzsika hangja, a Cyrano de Bergerac, vagy Kafka Az átváltozás című művének kamaratermi feldolgozása szerepel a kínálatban.

Elek Tibor elmondta, megrendezik a két hagyományos zenei fesztivált is, július 9-én a Vár Blues Fesztivált (a Takáts Tamás Blues Band, Szebényi Dani és zenekara, a Kiss Barna Crew részvételével); 10-én pedig a Halmos Béla Népzenei és Világzenei Fesztivált vajdasági népzenekarok fellépésével.

A teátrum igazgatója arról is szólt, hogy népszerű zenei darabok is szerepelnek a kínálatban, mint például A Pál utcai fiúk zenés játék, a Szép nyári nap Neoton-musical, a Piaf-marché; de a Békéscsabai Bartók Béla Kórus és a Gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar közreműködésével létrejövő Szekeres Tamás – 25 év az Omegában című produkció is ide sorolható. Lesz egy jazzopera is Az öltöny címmel, „amire még sosem volt példa Gyulán” – fogalmazott.

Elek Tibor közölte, a kormányváltás és az NKA-botrány miatt leállított pályázati kifizetések nehéz helyzetbe hozták őket, mert több megítélt, de nem folyósított támogatásuk is van; ám bíznak benne, hogy csak késésről lesz szó.

Görgényi Ernő, Gyula polgármestere ezzel kapcsolatban a sajtótájékoztatón elmondta, a korábbi években kialakult az a gyakorlat, hogy az önkormányzat mint fenntartó tagi kölcsön nyújtásával biztosítja a fedezetet.

A Budapesti Operettszínház És mégis élünk! című gálaestje egyszerre tisztelgés és ünnep, emlékezés a múltra, hitvallás a jelen és a jövő mellett. Az egyedülálló gálaest a zene, a tánc és a színház eszközeivel idézte meg mindazt, ami összeköt bennünket. Az előadás során a magyar zenés színpad legszebb pillanatai elevenedtek meg, a nemzeti érzés, a haza iránti szeretet és az emberi kitartás motívumai köré szervezve.

A gála első felvonása Liszt Ferenc: Szózat és Magyar Himnusz – fantáziájával indult, de felcsendültek Lehár Ferenc, Kálmán Imre és Huszka Jenő népszerű operettdallamai is. A látványos előadás külön érdekessége volt egy filmrészlet, Iványi Marcell: Örök hűség című filmjének zárójelenete. Bartis Ferenc: És mégis élünk! című versét, amely a gálaest címadója is lett, Pete Ádám, Tassonyi Balázs, Szomor György, Füredi Nikolett, Kiss Diána és Vanya Róbert adták elő. Katartikus zenei élményként Andrew Lloyd Webber: Reqiemjének jólismert részletét Fischl Mónika, Ninh Duc Hoang Long, Halmos Ferenc valamint a Budapesti Operettszínház Zenekara és Énekkara előadásában láthatták.

A második felvonást Liszt Ferenc: Rákóczi indulója nyitotta meg. Ezt követően most először hangzottak el részletek Szomor György: Mindig itt leszünk című rockmusicaljéből. A nagy klasszikusok mellett, igazi zenei különlegességként a közkedvelt Nélküled című dalt állították színpadra, elsőként szimfonikus, énekkari feldolgozásban.

A gálaest méltó megkoronázása volt, amikor felcsendültek a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország dallamai, és a fináléban az est minden fellépője a színpadra lépett. A közönség állótapssal adott hangot tetszésének a megrendítően szép, felemelő estért.

Az est fellépő szólistái: Fischl Mónika, Füredi Nikolett, Kiss Diána, Fogl Noémi, Szomor György, Homonnay Zsolt, Ninh Duc Hoang Long, Tassonyi Balázs, Pete Ádám, Janó Attila, Kiss-B. Atilla Közreműködött a Budapesti Operettszínház Zenekara és Énekkara. Vezényelt: Pfeiffer Gyula, Tassonyi Zsolt A gálaeste rendezője: Homonnay Zsolt

A Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjaként, a Pannónia Ösztöndíjprogram és az egyetem segítségével sikerült akkreditációt szereznem. Jelenlegi tudásom szerint más filmes szakokon (ELTE, METU, MOME) nincsen hasonló lehetőség, viszont az SZFE évente-kétévente ki szokott osztani húsz-harminc akkrediációt.

Utóbbi megszerzésének lehetőségét szigorúan a szakmának, illetve a filmekért rajongó, úgynevezett „cinephile-ok” részére tartják fenn. Az utóbbiaknak minden évben lehetőségük van benyújtani a kérelmüket a részvételre – motivációs levéllel, illetve a mozi iránti érdeklődésük bizonyításával (pl. filmklub tagság, végzettség, stb).

A filmfesztivál résztvevői hierarchikusan, státuszok alapján különböző csoportokra oszlanak, mintha valamiféle kasztrendszer tagjai lennének. A személyes, helyszíni regisztráció során kapott badge („igazolvány”) színe dönti el, mégis hol állsz a ranglétrán.

Mi kék badge-et kaptunk, ami, bár magasabb kategória mint a cinephile-oké (akik a központi helyszínen, a kongresszusi palotában nem, csak külső helszíneken mozizhatnak), mégis elég alacsony ahhoz, hogy egy-egy nagyobb premiervetítéshez órákat kelljen sorba állni.

A kék szín kisebb lapok feltörekvő újságíróit, fiatal filmes hallgatókat takar. Felette van a rózsaszín – nagy követőtáborral rendelkező influenszerek és elismert lapok újságírói, illetve a fekete, ami a filmpiac résztvevői számára biztosít extra lehetőségeket. A zöld is valahol itt helyezkedik el, filmes szakembereket, operatőröket, hangmérnököket, egyéb technikusokat takar.

Aztán ott van a fehér badge, amit az átlagos halandó nem is nagyon lát: a nagyhalak, akik nemes egyszerűséggel kikerülik a premierekre várakozó, hosszú sort, és besétálnak akármilyen vetítésre, eseményre.

Mi Budapestről repültünk Nizzába, onnan pedig vonattal utaztunk tovább Cannes-ba. Szállást már több hónappal a fesztivál kezdete előtt foglaltunk, csoportokra oszlottunk.

Az akkreditáció egyik előnye, hogy a városon belül ingyen lehet utazni a Palm Busokkal, azonban ez a hálózat csak Cannes belvárosát öleli fel. Amennyiben ezen túl akarunk utazni, ugyanúgy fizetni kell a 2-3 eurós jegyárat.

A fesztivál környékén több étterem is van, általában 15-20 eurónál kezdődnek a fogások. A gyorséttermek, illetve egyéb élelmiszerboltok valamivel olcsóbb alternatívát kínálnak. A pénzszórásra nagyon sok lehetőség van. Luxus ruha- és ékszerboltokkal van tele minden utca.

A vetítések több különböző helyszínen, szimultán zajlanak. Ezek között a Palm Bus hálózat biztosít átjárást. A buszok 2-5 percenként járnak, egy-egy vetítés maximum 20-30 percre van a fesztiválközponttól, a kongresszusi palotától.

A központban helyezkedik el a GRAND THÉÂTRE LUMIÈRE, a legnagyobb moziterem. Itt tartják a gálát és a premiervetítéseket, általában ide a legnehezebb jegyet szerezni, itt a legnagyobb a jegy nélkül maradók last minute várakozó sora. A legtöbb vetítésre itt elvárás az elegáns öltözet – amennyiben az, azt a fesztivál oldalán külön részletezik.

Ugyanitt helyezkedik el a DEBUSSY THEATRE, az AGNÈS VARDA THEATRE, a BUÑUEL THEATRE és a BAZIN THEATRE. Ezekben versenyfilmek és felújított, „Cannes klasszikusok” is futnak. A vetítéseken többnyire maguk az alkotók is tiszteletüket teszik: rögtön legelső napon a Debussyben láttam A faun labirintusát, amire annak alkotója, egyik kedvenc rendezőm, Guillermo del Toro is beült, majd a végén beszédet is tartott, és kimondta a fesztivál első, személyes politikai állásfoglalását: „Fuck AI!”

Ezen helyszínek többségében az ültetés a badge-ek színe szerint oszlik el: fontosabb, rangosabb emberek a lenti sorokba, a hierarchia alján lévők (köztük mi, kékek is) a felső karzatra kerülnek, hogy ne is tudjanak érintkezni a színészekkel, alkotókkal.

Ezzel szemben a CINEUM moziban nincs ülésrend, mindenki együtt van egy nagy moziteremben. Itt premiereket általában nem tartanak, de filmek ismétlését, illetve sajtótájékoztatókat és „photo call”-okat (stábfotózást) már annál inkább. A többi helyszínnel ellentétben ez egy hagyományos mozi, lehet popcornt, üdítőt is bevinni a vetítésekre.

A CARLTON HOTELBEN (Cannes egyik legnagyobb, legpuccosabb holteljében) is vannak vetítések. Itt hátsó ajtón terelik be az embereket egy pincehelyiségbe, ahol immerzív moziterem van kialakítva: az egész szobában, az összes falra, még a padlóra is vetítenek, mintha mi, nézők is ott lennénk személyesen. Itt nincsenek is hagyományos székek, sorok, a nézők vagy ülnek vagy állnak.

Esténként a plázson, a tengerparton tartanak nyílt vetítéseket, amelyeket bárki megnézhet, függetlenül attól, hogy van-e badge-e, vagy csak egy „átlagos halandó, odatévedt turista”. Én a homokban csücsülve, némi ital és kisboltos zacskós popcorn társaságában néztem meg itt a Top Gunt, hangulatos élmény volt (különösen azért, mert mögöttünk egy szórakozóhelyen százhúsz decibellel bömböltettek valami népzenét, ami kellemesen keveredett Tom Cruise repülőinek zajával).

Az ilyen bulik jellemzőek a fesztiválra. Az igazán nagy partik kint a tengeren, luxusjachtokon vannak, amelyekre szinte semmi esély feljutni. Vannak nyilvánosan meghirdetett események is, illetve a fesztiválfaluban, a különböző kiállító nemzetek sátrainál is gyakran tartanak kisebb-nagyobb összejöveteleket.

A parton való sétálás közben botlottunk bele így egy amerikai partiba, ahol egy jó tíz percet elcseverésztünk, megkóstoltuk a kajákat, gyönyörködtünk a tengerben, majd ránk szóltak, hogy ez egy privát rendezvény, légyünk szívesek, menjünk már onnan.

Legalább megvacsoráztunk.

Legalább négy különböző elegáns, estélyi ruhát vittem magammal arra az egy hétre, amit a fesztiválon töltöttem – mint utólag megbizonyosodtam róla, teljesen feleslegesen.

Egyes vetítésekre valóban elvárás az elegáns öltözék (férfiaknak öltöny-csokornyakkendő, nőknek estélyi ruha vagy nadrágkosztüm), azonban ezek csak a többnyire este 18-19 óra fele kezdődő premiervetítésekre vonatkoznak. Oda pedig korántsem egyszerű a bejutás.

A jegyfoglalás minden nap tíz óra környékén nyílik (a fesztivál előrehaladtával van, hogy ez reggel nyolc lesz), általában az adott nap megnyitása után 1-2 perccel elvisznek minden jegyet. Van esély arra, hogy utólag lemondott jegyekre csapjunk le, az online felület folyamatos frissítgetésével (ami egy bevált stratégia, én személyesen kb. 8-9, nem premierre, de nagyobb vetítésre szóló jegyet szedtem így össze).

Ha minden kötél szakad, marad a last minute sor, ami egyszerre áldás és átok is.

Ezzel indult már a legelső fesztiválon töltött napunk is: nagy reményekkel, és még nagyobb csalódással. Beálltunk nagyjából délután három óra körül az esti nyitógála last minute sorába, kiöltözve, kisminkelve, elegánsan. Itt kezdődtek a kihívások: a személyzet két sorba osztotta az embereket, az alapján, ki mennyire öltözött ki. Az első próbatételen átmentünk, azonban jó néhány civil ruhás embert leválasztottak a sorról. Ők a gálára már biztosan nem juthattak be, viszont kordonon keresztül nézhették a vörös szőnyegen felvonuló sztárokat.

Mi pedig végigvártuk a bevonulást – csak azért, hogy előttük nagyjából tíz emberrel lezárják a beengedést, és közöljék, hogy elnézést, teltház van.

Tehát a gálára nem jutottunk be, ez nekem még mindig hatalmas szívfájdalom. A last minute sor védelmében viszont hozzátenném, volt rá példa, hogy más filmekre be tudtunk jutni annak segítségével.

Egyik ilyen alkalommal egy olyan anekdota is született, amit szaktársam valószínűleg még unokáinak is mesélni fog.

Hasonló hosszas várakozás, vörös szőnyeges felvonulás. Lezárták a last minute sort, de egy másik kapun még engedtek be (valószínűleg rangosabb badge-gel rendelkező) embereket. Szaktársam, a hosszú várakozás sikertelenségét megelégelve egyszerűen átsorolt a másik sorba, végigsétált a biztonsági szolgálaton megállás nélkül, mintha ő valami fontos ember lenne, felgyalogolt a vörös szőnyegen, majd meglátta, hogy már bezárták az ajtót.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hát bekopogott, hogy engedjék már be. Beengedték, azonban hely már nem volt: a lépcső mellett ült le valami szellőzőre, úgy nézte végig az aznap esti premiert. De végignézte!

Tehát itt az élő bizonyíték, hogy bárhová „bemagyarkodhatod” magadat, legyen az vetítés, sajtókonferencia vagy privát parti, ha elég magabiztosnak mutatkozol. Ennek a praktikának a kipróbálást csak kellő óvatossággal ajánlom.

A legtöbb kiállító a kongresszusi palotában található. A külső részen, a part mentén van a már említett fesztiválfalu, ahol a különböző nemzetek képviseltetik magukat. Néhány helyen zajlik az élet, iszogatnak, beszélgetnek – ezzel szemben sok rész (köztük például a magyar is) egészen kihalt.

Az épület belsejében is vannak kiállítók. Ahhoz, hogy ide bejuss, fel kell mutatni a badge-et, majd alaposan átvizsgálnak fémdetektorral, átnézik a táskádat.

Ez a hazautazás napján volt vicces, amikor még egy vetítésre bementem, a bőröndömet már leadtam a csomagmegőrzőbe (ami egyébként ingyenes szolgáltatás), viszont a táskám még tele volt mindenféle limlommal, ami a bőröndbe már nem fért bele. Szabadkoztam is a biztonsági őrnek, hogy tele van ruhával, ma repülök haza. A biztiőr pedig kipakoltatta velem a táskát, átnézett benne minden egyes tárgyat. Az ilyen alapos ellenőrzés szerencsére ritka, általában gyorsan beengedik az embert, nem várakoztatják a sort.

Bent van ingyen kávé (a tej általában elfogy hamar, így a kínálat jelentősen csökken), ingyen elvihető újságok, szóróanyagok. Tartanak különböző meetingeket, prezentálnak, lehet networkingelni, már aki abban a pozícióban van, olyan kapcsolatokkal rendelkezik.

A kongresszusi palota mellett található a Casino, ahol a badge színétől függetlenül bárki elszórhatja a pénzét.

A parton továbbhaladva van az innovációs sátor, amit könnyű figyelmen kívül hagyni, mert nincs annyira központi részen. Itt az előadók az AI térnyeréséről, a vizuális effektekről és egyéb új technikákról beszéltek, személyes munkákon keresztül. Több előadásra is beültem, jó rálátást ad arra, hogyan is működik a modern filmes szakma.

Kétféle embertípus létezik: akit annyira beszippant Cannes, hogy el sem akar onnan menni, és az, akinek már néhány nap után túl sok, és egy kis kiszakadásra vágyik. Az utóbbi kategóriába tartozom én is: ezért egy csütörtöki napon úgy döntöttünk néhány szaktársammal, teszünk egy kis kitérőt a környező szigetekre. Erre számtalan lehetőség van, a kikötőből több komp is indul.

Sainte-Marguerite szigetén például megnézhetik a látogatók a Vasálarcos börtönét, a tengeri múzeumot, a túraösvényeket.

Mi Île Saint-Honorat szigetére látogattunk el, ahol egy ciszterci szerzetesrend éli mindennapjait, alkalmanként miséket is tartanak a látogatóknak.

Mi május 14-én mentünk a szigetre, és egy hatalmas ünnepbe botlottunk, ahol a városiak hagyományos népviseletbe öltözve, zenével kísérve vittek mindenféle finomságokat a szerzeteseknek: mint kiderült, ez egy évente megrendezett ünnep.

Ezen a napon ajándékokat visznek a cisztercieknek, mivel a kolostor régen, a történelem során védelmet nyújtott Cannes városának. Kellemes véletlen volt belefutni egy ilyen mulatságba, utazásom egyik legérdekesebb élménye volt.

A fesztivál programjában szerepeltek idén briliáns filmek (nekem ilyen volt a La Vénus électrique, az Age d’Ore vagy a már emlegetett A faun labirintusa), de voltak olyanok is, amiket egyáltalán nem értettem, miért kerültek programba, mert annyira gyengének találtam. Ízlés kérdése, gondolom.

Műfajban nagy a sokszínűség. Akciófilmek (Top Gun), dokumentumfilmek (The Story Of Documentary Film), body horrorok (Sanguine, ami nagyon hajazott a néhány éve megjelent A szer című filmre), Japántól (Sanshiro Sugata) egészen Afrikáig (Tilai).

Az idei évtől a fesztivál nem titkolt célja, hogy Hollywood jelenlétét valamennyire visszaszorítsa, komolyabb hangsúlyt fektetve az európai alkotókra, a sokszínűségre. A kínálatot látva ez sikerült is nekik.

Nem mindennap jut ki az ember a cannes-i filmfesztiválra. Számomra ez olyan élmény volt, amitől egyszerre rettentem el a filmes szakmától, és lettem belé szerelmes.

Van olyan szaktársam, aki már azt tervezgeti, hogyan jusson vissza jövőre: én megelégszem ezzel az itt töltött egy héttel is, és végtelenül hálás vagyok az egyetemnek, hogy ezt lehetővé tette számomra. Aztán még lehet, hogy jövünk néhányan a jövőben is, talán más színű badge-gel is. Reménykedni mindig szabad.

De addig is, ajánlom mindenki figyelmébe ezt a rövid, hangulatkeltő videót, amit az SZFE televíziós műsorkészítő szakos hallgatói készítettek a fesztivál során.

A történet főszereplői, Mókus és Papagáj, Vadasfölde nyomozói, akik a Kanász Vadász nevű járművükön száguldanak a helyszínre, amikor egy ismeretlen vandál feldúlja a Szállide Szállodát.

„Tudatosan választottam olyan állatokat címszereplőnek, amelyek kevesebbet szerepnek a mesékben és a valóságban is kiemelkedő intelligenciájukról ismertek: a mókust és az afrikai szürke papagájt” – árulta el a szerző.

Kovács M. István saját bevallása szerint azért vágott bele az írásba, mert úgy látta, hogy a 4–6 éves korosztály számára kevés klasszikus detektívtörténet érhető el, hasonló műfajú alkotások inkább az iskolás korosztálynak szólnak.

„A Mókus és Papagáj azonban nem ijesztő bűntényekre, hanem a gyerekek természetes kíváncsiságára és a mindennapi életükben is előforduló rejtélyekre épít. Az „olvasók” a szereplőkkel együtt, a hátrahagyott nyomok alapján zárják ki a gyanúsítottakat és találják meg az elkövetőt” – hangsúlyozta.

A könyv nem titkolt célja a vizuális történetmesélés, a képértés fejlesztése is. „A nyugati gyermekirodalmi trendeket követve a kötet viszonylag kevés szöveget tartalmaz, azonban a képek nem csupán illusztrálják a szöveget, hanem plusz információkat hordoznak: a rejtélyek megoldáshoz szükséges nyomok sokszor csak a rajzokon árulkodnak, így a rejtélyek felfedezése, megoldása, fejleszti a kreativitást, a gondolkodást” – idézte fel az illusztrátor, aki a könyv tervezője és tördelője is egyben. „A történet hossza is illeszkedik a 4-6 éves korosztály koncentrációs képességeihez, ez az a terjedelem, amit aktívan, figyelemmel végig tudnak követni.”

A kötet egy igazi családi projekt, a rajzokat az író felesége készítette, sőt, ötéves kisfiuk is részt vett az alkotásban. A látványvilág egyedi, vegyes technikával készült: a manuális, kézi, és a digitális rajzok mellett a művészek saját kertjében fotózott virágok, a házban talált csokipapírok, vagy akár a Gellért-hegy szobrának átirata is megjelenik a filmszerű, dinamikus képeken. A pasztell tónusok – mint a lila és a zöld – egyedi, hívogató atmoszférát teremtenek.

A szerző, Kovács M. István, tizenéves kora óta érzett erős alkotási vágyat. „Kezdetben szóban találtam ki meséket és bár közel két évtizede szoftverfejlesztőként dolgozom, az írást 2024-ben kezdtem komolyabban venni; azóta hat novellám jelent meg sci-fi antológiákban.”

Az illusztrációkat felesége, Szitnyai Krisztina készítette: „Számomra a vizuális nyelv egyenrangú a szóbeli és az írásbeli kommunikációval. Kedvenc területem a mesekönyv illusztrálás, a karakterábrázolás, közel áll hozzám a humoros képi világ, a kifejező mimika és testbeszéd ábrázolás. Ezek mind megjelennek ebben a mesében is.”

A kötetbe az alkotó házaspár ötéves kisfia is bekapcsolódott, aki saját rajzaival járult hozzá bizonyos jelenetekhez.

A történet egyik központi eleme a nyelvi humor, amely a szülők számára is élvezetessé teheti a közös mesélést. Emellett a könyv egy fontos pedagógiai üzenetet hordoz: nem baj, ha hibázunk.

„A főszereplők a nyomozás során maguk is tévútra kerülnek, de humorral és kitartással korrigálják a hibájukat, így tanítva a kis olvasókat a rugalmas problémamegoldásra” – mesélte Kovács M. István.

A Mókus és Papagájjal az Ünnepi Könyvhéten is találkozhatnak az érdeklődők, június 14-én, 11-12 óra között a LuneBook Publishing kiadó standjánál a szerző dedikálja a kötetet. Az alkotók tervei szerint a történet, mint egy valódi krimisorozat, a jövőben újabb esetekkel folytatódik.

Paloznakon július 10. és 12. között az Orfeum Pikniken, Csopakon pedig július 24-től 22-ig a Port Orfeumon kerülnek színre a vacsoraszínház legnépszerűbb előadásai.

Az Orfeum Piknik a tavalyi év óriási sikere után tér vissza Paloznakra, három előadással. A Balaton északi partjának egyik leghangulatosabb községében igazi gasztroszínházi utazásban lehet része a nézőknek. A vacsorával egybekötött szórakoztató előadások az életből merítkeznek, a férfi és nő kapcsolatát, valamint az anyaság, illetve az apaság boldog pillanatait és kellemetlen perceit mutatják be, rengeteg humorral.

Július 10-én az Apád füle kerül színre, amely négy jóbarát esti közös programjával indul. A karrierista felesége helyett gyerekkel otthon maradó Zoli (Nagy Sándor), a menő ügyvéd, Gábor (Fenyő Iván), a négy gyereket nevelő Misi (Elek Ferenc), valamint a még mindig megállapodni képtelen Tomi (Adorjáni Bálint) összegyűlnek Zoli lakásán, hogy vigyázzanak a gyerekekre, a kellemesnek ígérkező „pasis estét” azonban egy váratlan bejelentés rontja el: Tomi főnökének lánya gyereket vár – Tomitól...

Július 11-én a női oldal is bemutatkozik. Az Anyád kínja az anyaság témáját járja körül négy nőn keresztül, akik tabuk nélkül, de humorral fűszerezve beszélnek az anyaság szépségeiről és nehézségeiről. A négy tabudöntögető színésznő Haumann Petra, Horváth Lili, Kisfalvi Kriszta és Oszter Alexandra.

A háromnapos eseménysorozat utolsó előadása július 12-én az Ágyban párban, amely Parti Nóra és Hevér Gábor kétszereplős előadása. A vígjáték színhelye a pár közös ágya, ahol monológok és dialógok, vicces és kínos történetek váltják egymást tapasztalatokról, álmokról, előítéletekről és múltról. Az idősíkok egy ponton összemosódnak, a valóság keveredik az álmokkal és a vágyakkal.

Július 24-én Csopakon „köt ki” az Orfeum legénysége, a Port Orfeum programsorozat egészen augusztus 22-ig várja az érdeklődőket, péntekenként és szombatonként. Itt leginkább a revü- és showműsoroké lesz a főszerep, a Code Zero területén finom svédasztalos vacsorával és koktélokkal.

A trió itt azonban nem húzza be a kéziféket: a Hogyan tudnék élni nélküled? második részének novemberi premierje előtt egy dupla Aréna koncertre készülnek – ráadásul a többiekkel, Törőcsik Franciskával, Márkus Lucával, Kovács Harmattal, Varga-Járó Sárával, Brasch Bencével, valamint Liptai Claudiával kiegészülve. A rajongók itt hallhatnak először slágereket az új filmből, és természetesen a Kuplung saját dalai is élőben debütálnak.

A Demjén Ferenc slágereire épülő első film az elmúlt harminc év legnézettebb magyar mozija lett, így nem meglepő, hogy hatalmas az érdeklődés a november 12-én érkező folytatás iránt. Az elmúlt másfél évben a fiatal művészek Demjén Ferenc koncertjein vendégszerepeltek, a közös produkciók csúcspontja pedig a tavaly decemberi Aréna-show volt, ahol mindannyian színpadra léptek Rózsi mellett.

„Ezeknek a koncerteknek az elképesztő fogadtatása adta az ötletet, hogy még közelebb hozzuk a közönséghez a Kuplungot és a Hogyan tudnék élni nélküled? életérzést. Számtalan üzenetet kaptunk és külön rajongói csoportok alakultak, hogy legyen Kuplung koncert. Ha ennyire szeretik őket, miért ne csinálhatnánk egy egész estés showt?” – nyilatkozta Kirády Attila producer.

Az első meghirdetett Aréna buli pillanatok alatt teltházas lett, így egy második dátumot is megnyitottak november 7-re, amire szintén rohamosan fogynak a jegyek.

„Nagy dobásra készülünk: aki ott lesz, elsőként hallhatja a srácoktól a Demjén-dalokat a folytatásból, emellett több vadonatúj Kuplung-szám és az első rész összes dala is elhangzik. Ezt követi a november 12-i mozi premierje, ahol kiderül, hogyan alakul a fiatalok élete hat évvel a feledhetetlen balatoni nyár után” – tette hozzá a producer.

A Nyomod a gázt szerzőpárosa Marics Peti és Szabó Zé, akik egy igazi, nyári rock’n’roll slágert raktak össze – olyat, ami már első hallgatásra fülbe mászik.

„A ValMar mellett csomó zenei projektben benne vagyok, de a Kuplung valahogy külön helyet kapott nálam. Ez egy új kaland, amihez teljes energiával csatlakoztam, mert ritka, hogy egy filmes sztori ennyire átcsúszik a valóságba. Új zenei inspirációt adott és nagyon élvezem, hogy hárman együtt csinálunk valami mást, valami újat” – mondta Marics Peti, a Nyomod a gázt társszerzője, aki az ország egyik legismertebb zeneszerző-producerével, Szabó Zével jegyzi a dalt.

„Az, hogy a Kuplung zenekar a mozivászonról valósággá válik, és novemberben dupla Aréna koncerten állunk majd színpadra, nem mindennapi szituáció, nekünk is felfoghatatlan. Ráadásul olyan emberekkel csinálhatom mindezt, akikkel öröm együtt zenélni. Izgatottan várom a közönség reakcióját az új dalra, sőt azt is elárulhatom, hogy ezután is készül még Kuplungos meglepetés!” – mesélte Ember Márk.

Kirády Marcell szerint a közös munka alapja az összhang:

„Éreztük, hogy működik köztünk a vibe, de hogy ebből egy igazi zenekar lesz… az elképesztő. Ez az első saját dalunk, és alig várjuk, hogy élőben is eljátszhassuk novemberben – az első és a második rész Demjén-slágereivel együtt” – nyilatkozta a fiatal színművész.

Benkő Nóra igazgató a Városmajori Szabadtéri Színpad keddi évadnyitó sajtótájékoztatóján kiemelte: az idei programban a prózai színház, a koncert - elsősorban a koncertszínház -, a tánc, a stand-up, a gyerekelőadások, a filmvetítések és a kortárs kísérleti formák is helyet kapnak.

Elmondta: a saját produkcióként létrejövő, Horváth János Antal rendezésében látható Emberek, helyek és dolgok, Duncan Macmillan darabja, a függőségekről és a valósághoz való viszonyunkról szól.

Kiemelte, hogy a kínálatban megtalálható többek között a Budaörsi Latinovits Színház A Répakirály című előadása, az Orlai Produkció előadásai, a Csengetett, Mylord? színpadi adaptációja és az Éjféltájt című Agatha Christie-krimi, valamint a Magyar Színház A Fedák Sári-ügy, avagy minden jegy elkelt című produkciója is. A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház produkciójaként a Lili bárónő című operett is látható lesz a Városmajorban.

Megemlítette továbbá az improvizációra épülő Házastársas című előadást, Neil Simon Pletykafészek című bohózatát és a Delta Produkció Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma című előadását.

A koncert- és koncertszínházi programok között megtalálható Mari Froes első magyarországi koncertje, emellett fellép többek között Zsédenyi Adrienn (Zséda), Falusi Mariann, a Budapest Klezmer Band, valamint Lovasi András is, aki személyes hangvételű A legfontosabb magyar szavak című műsorával érkezik a színházba. A nyári kínálat része a Musical gálakoncert Janza Katával, Szomor Györggyel és Mészáros Árpád Zsolttal. Beck Zoltán és Grecsó Krisztián duójának szeretet vessző béke című új előadása is szerepel a programban.

Kitért arra, hogy a családi programok között ismét helyet kap Halász Judit koncertje, valamint A piros esernyő című zenés mesejáték is. A táncprogramok között a Szegedi Kortárs Balett Dante Isteni színjátékának inspirációjára készült új produkciója mutatkozik be.

Kiemelte: a Városmajor az idén is folytatja a Szemle Plusz programsorozatot, amely augusztus 24. és szeptember 5. között várja a közönséget 12 előadással. Elmondta: ennek a programnak a megvalósítására beadott NKA-pályázatot a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő azzal az indoklással utasította el, hogy „a benyújtott szakmai koncepció szakmailag nem bizonyult kellően megalapozottnak”.

A Szemle Plusz programját idén is Peremartoni Krisztina, a színház művészeti vezetője válogatta. Az előadások között Mohácsi János, ifj. Vidnyánszky Attila, Radu Afrim, Balázs Zoltán és Pelsőczy Réka rendezése is megtalálható.

Kitért arra, hogy a Kristály Színtéren megrendezik a Szemle Off programot, amely fiatal színházi alkotóknak és színi képzésben résztvevő hallgatóknak biztosít bemutatkozási lehetőséget, nyolc színiiskola részvételével.

Elmondta, az idén elindították A kultúra mindenkié elnevezésű kezdeményezést, amelynek célja, hogy a színházi élmény azokhoz is eljusson, akik számára ez anyagi vagy szociális okokból ritkábban hozzáférhető. A program keretében a színház 11 saját szervezésű előadására biztosít térítésmentes belépést rászoruló családok, egyedül élők, nyugdíjasok és más támogatásra szoruló csoportok számára.

Szólt arról is, hogy az idén is csatlakozott a színház a főváros Mi Budapestünk programjához, amelynek részeként, évadnyitó előadásként csütörtökön a Budaörsi Latinovits Színház előadása, Shakespeare Hamlet című darabjából készült előadás látható.

A teátrum MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleménye szerint a 2026/2027-es évadban klasszikus történetek újragondolt adaptációi, formabontó ifjúsági előadások, látványos családi produkciók és különleges közösségi programok várják a közönséget. Az évad kiemelt eseménye lesz a HAM – Határtalan Mesék Fesztiválja, és az annak záróeseményeként megrendezett Kolibri Fesztivál.

Az évad egyik nagyszabású családi bemutatója lesz Jules Verne regényének adaptációja, a 80 nap alatt a Föld körül, amelyet Zalán János rendezésében láthat a közönség.

„A látványos előadás filmszerű vetítésekkel, humorral és izgalmas kalandokkal repíti a nézőket a világ különleges tájaira, miközben Phileas Fogg utazása nemcsak földrajzi, hanem emberi utazássá is válik” – írták.

A bemutatók között szerepel Fazekas Mihály klasszikus történetének új színpadi feldolgozása, a Lúdas Matyi is, amely mai szemmel is érvényes kérdésekkel idézi meg a történetet.

„A jól ismert mesejáték egyszerre szól bátorságról, furfangról és arról, hogyan lehet szembe szállni az igazságtalansággal – úgy, hogy közben a humor és a játékosság sem vész el” – emelték ki az ismertetőben.

A családi jókedv és káosz világát idézi meg A mi Ropink, amely Jeff Kinney népszerű regénysorozata alapján készül Kiss Dorina rendezésében.

„A főhős, Greg Heffley története látványos jelenetekkel, sok zenével és önironikus humorral mutatja meg, milyen abszurd és ismerős tud lenni a kamaszkor világa – nemcsak a fiataloknak, hanem a szülőknek is” – fogalmaztak.

Mint írták, különleges élményt ígér A világ születése, amely Magyarországon elsőként alkalmaz Dolby Atmos hangzást gyermekszínházi produkcióban.

„A kortárs immerzív előadás a teremtés pillanatait idézi meg zenével, vetítésekkel és térbeli hangzással, miközben a nézők nem kívülállóként, hanem a világ megszületésének részeseként élhetik át az előadást” – emelték ki.

A közlemény szerint a mai fiatalok problémáit nyers őszinteséggel fogalmazza meg a Matcha Latte című darab, az ősbemutató rendezője Zalán János.

„A bullying, a magány, a szorongás és a kapcsolódás képtelensége jelenik meg egy kávézó világában, ahol a szereplők ugyan találkozni szeretnének egymással, mégis saját félelmeik mögé rejtőznek” – írták, hozzátéve: az improvizációra és interakcióra épülő előadás minden alkalommal más és más történetté válik.

Kiemelték, hogy a klasszikus történetek kortárs újraértelmezése fontos szerepet kap a következő évadban.

Henrik Ibsen Nóra című művének új adaptációja a mai fiatalok nyelvén beszél megfelelési kényszerről, érzelmi manipulációról és önazonosságról. „Az előadás élő zenével és intim színházi formákkal mutatja meg, hogyan veszhet el valaki egy kapcsolatban – és hogyan próbálhat újra rátalálni önmagára.”

Hasonlóan kortárs szemszögből közelítenek Cervantes hőséhez a Don Quijote című produkció alkotói is, a darab a kívülállóságról, az álmodozásról és a másság vállalásáról szól. „A humor és az őrület mögött egy érzékeny történet bontakozik ki arról, milyen érzés túl furcsának, túl érzékenynek vagy egyszerűen túl másnak lenni” – írták.

Interaktív előadást mutatnak be Antigoné-projekt címmel, amely Szophoklész Oidipusz király és Antigoné című műveit kapcsolja össze egy 90 perces beavató színházi produkcióban. Az előadás a hatalom, a lázadás és a lelkiismeret kérdéseit vizsgálja, miközben a nézők maguk is egy olyan világ közepén találják magukat, ahol minden döntésnek következménye van.

A következő évad fontos eseménye lesz a HAM – Határtalan Mesék Fesztiválja is, amelyet szeptemberben első alkalommal rendez meg a teátrum. A fesztiválon a legkisebbektől a kamasz korosztályig találhatnak előadásokat a nézők.

A műsorban szerepel a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Prücsök, a legnagyobb varázsló című előadása, Feledi János és a Feledi Project Varázsvilág című produkciója, valamint a Fabók Mancsi Bábszínháza Az égig érő fa című darabja.

Látható lesz a Bóbita Bábszínház Pityi Palkó című előadása, a Fitos Dezső Társulat Tündérhinta című babaszínházi produkciója, továbbá a Szegedi Nemzeti Színház Kék Tesla című ifjúsági előadása is.

A hatalmas sikerű, több tízezer látogatót vonzó Zsolnay-tárlat után most egy ízig-vérig kortárs, posztmodern kiállítást nyit meg a Virág Judit Galéria. A május 28-án startoló FormabontóDeForma című tárlat a DeForma Csoport legizgalmasabb munkáiból ad egyedülálló válogatást, sőt, a kiállított tárgyakat meg is lehet vásárolni.

A keramikus-iparművészekből álló DeForma Csoport 1993-ban alakult és tagjai azóta, vagyis 33 éve dolgoznak együtt. A közösséget a design világában nemzetközileg is elismerik, több díjat és elismerést nyertek az évtizedek alatt. Művészetükben a korai art deco eleganciája és arisztokratikus minősége keveredik a szabad, modern formabontással.

A DeForma csoport kiállító művészei: Babos Pálma, Bedécs Monika, Benedek Olga, Dobány Sándor, Kádasi Éva, Turcsányi Judit és Vida Judit.

A tárlaton a látogatók díszes és modern használati tárgyakat, teás- és kávés készleteket, fantázia-edényeket vásárolhatnak meg. Az egyenként több százezer forintot is érő, kézzel festett alkotások bármelyik otthon művészi igényű díszei lehetnek. A kerámiák egy része – a Zsolnay porcelánokhoz hasonlóan – a gyár titkos technológiáját alapul véve, magastüzű eljárással készült.

„Szeretjük a formabontó, modern megoldásokat és a magas minőséget is. A DeForma Csoport munkáiban ezek találkoznak. A Zsolnay-tárlat századfordulós időtlen csodái után a galéria kiállítótereiben ezúttal a kortárs kézműves művészeké a terep, köszöntjük a csoport tagjainak munkáit. Ismét olyasmit láthatnak a látogatóink, amely páratlan és szemet gyönyörködtető” – mondta el Kelen Anna, a Virág Judit Galéria művészettörténésze.