Súgópéldány

Az Erkel Színház hagyományteremtő céllal hívta életre a fesztivált, amely bemutatkozási lehetőséget biztosít fiatal musical-előadóknak és amatőr zenés színjátszó csoportoknak, támogatva a jövő tehetségeinek felfedezését és szakmai fejlődését. A színház tervei szerint az évente megrendezett esemény a szakmai utánpótlás-nevelés egyik fontos fórumává válhat.

A megnyitón Szente Vajk hangsúlyozta, hogy a színházi pálya komoly lehetőségeket kínál az elkötelezett fiatalok számára, és az Erkel Fesztivál célja többek között az, hogy inspiráló találkozási pontot teremtsen a következő generáció alkotóinak. Kiemelte, hogy az itt születő szakmai kapcsolatok meghatározhatják a résztvevők jövőbeli pályáját, és az is lehet, hogy az Erkel Feszt indulói közül valakik duettet fognak énekelni pár év múlva az Erkel Színház színpadán.

A többnapos verseny során az énekeseket Vágó Zsuzsi, Csobot Adél és Veréb Tamás zsűrizte, míg a színjátszó csoportok produkcióit Ember Márk, Szente Vajk, Brasch Bence, Túri Lajos Péter és Stéphanie Schlesser értékelte.

A díjátadó gálán kiderült, hogy nem is kell éveket várni arra, hogy a fesztivál fiatal tehetségei közül valaki az Erkel színpadára léphessen. Miután minden kategóriában átadták az elismeréseket, Szente Vajk és Ember Márk bejelentette: a fesztivál egyik fontos célja az volt, hogy olyan fiatalokat találjanak, akikkel akár a jövőben együtt is dolgozhatnak. A szakmai zsűri több ígéretes tehetséget is felfedezett, közülük pedig Szaszák Nikolett, a Csabai Színistúdió tagja konkrét lehetőséget is kapott. Ember Márk elárulta, hogy a felkérték egy szerepre a következő évadban bemutatandó Lakógyűlés, a musical című produkcióban. Így a fesztivál első kiadása máris kézzelfogható szakmai lehetőséget teremtett egy fiatal tehetség számára.

Az elmúlt évek legkiemelkedőbb produkcióit bemutató seregszemlére nyílt felhívás útján lehet jelentkezni vagy előadást ajánlani: június 8-ig várják az alkotók és szakmai partnerek jelentkezését, illetve ajánlásait. A beérkezett pályázatokból a Trafó által felkért független kurátorok állítják össze a művészeti programot, a kiválasztott produkciók listáját 2026. augusztusában teszik közzé.

A négynapos esemény a legfontosabb budapesti független befogadóhelyekkel szoros együttműködésben - többek között Átrium, Jurányi Ház, MU Színház, Szkéné, B32 Galéria és Kultúrtér – nemcsak a Trafóban, hanem városszerte valósul meg.

A dunaPart a nemzetközi szakemberek mellett a hazai nagyközönségnek is egyedülálló lehetőség arra, hogy izgalmas alkotókat ismerjenek meg, újra nézzék kedvenceiket vagy bepótolják elmaradásaikat, hisz a független előadó-művészeti terület egyik nehézsége, hogy egyes kiváló produkciók csak nagyon ritkán láthatók.

2026-ban a dunaPartot Budapest Főváros Önkormányzata, a Nemzeti Kulturális Alap, a Holland Előadóművészeti Alap (Fonds Podiumkunsten) és a Polgár András Alapítvány támogatja.

A dunaPart kortárs előadóművészet platformot 2008-ban alapította a Trafó Kortárs Művészetek Háza, a Krétakör Színházzal közös kezdeményezésként. A magyar független előadó-művészeti terület nemzetközi szinten legismertebb szakmai eseményén azóta több mint 500 külföldi szakember vett részt.

A dunapart célja 2008 óta változatlan: bemutatni a magyar és Magyarországon dolgozó alkotók munkáit a nemzetközi szakmai közönségnek, erősíteni a meglévő külföldi kapcsolatokat, új együttműködéseket életre hívni, és láthatóvá tenni a magyar független előadó-művészeti szcénát egy intenzív, két- vagy három évente megrendezett programsorozat keretében.

A dunaPart előadásai a nagyközönség számára is nyitottak: 2023-ban 2800 néző látogatta az előadásokat. A művészeti program 20-25 produkcióból áll, amelyeket minden alkalommal egy független, a Trafó által felkért kuratórium választ ki.

2008 óta művészek generációi - többek között Pintér Béla és Társulata, a Proton Színház (Mundruczó Kornél), a Stereo Akt (Boross Martin), a HODWORKS (Hód Adrienn), Góbi Rita, Kelemen Kristóf, Szeri Viktor, farkas d. gergő, a SUB.LAB.PRO, Göndör László, Tózsa Mikolt - profitáltak a dunaPart keltette nemzetközi figyelemből. Rangos külföldi fesztiválokra kaptak meghívást és a növekvő ismertség további lehetőségeket (koprodukciókat, együttműködéseket) hozott számukra. A 2023-as dunaPart több mint 30 nemzetközi meghívást eredményezett. A drezdai Hellerau Nebenan fesztiváljára például nyolc hazai alkotó kapott meghívást.

A dunaPart következő, hetedik kiadása 2026. november 18–21. között valósul meg Budapesten.

Böröcz Judit (előadó-művészeti szakember),

Czirák Ádám (színház- és tánctörténész, dramaturg),

Herczog Noémi (színikritikus, esztéta),

Kricsfalusi Beatrix (színháztörténész),

Szirmay-Kalos Léna (kurátor),

Thury Gábor (kurátor, dramaturg)

Együttműködő partnerek: Átrium Színház, Bethlen Téri Színház, B32 Galéria és Kultúrtér, Független Előadó-művészeti Szövetség, Inspirál Cirkuszközpont, Jurányi Ház, MU Színház, Műhely Alapítvány, RS9 Színház, SÍN Művészeti Központ, Szkéné Színház, Trafó Kortárs Művészetek Háza.

A Karinthy Színház az idei szezonban töretlenül haladt a már megkezdett útján: 2025/2026-os évad a tovább építkezés és – mindannyiuk örömére – a megerősödés időszaka lett. A budai teátrum az elmúlt években tudatosan formálta saját arculatát, amelynek eredeményeképp a közönségközeli színház, a sokszínű repertoár és az egyre karakteresebb társulati működés egyszerre kap hangsúlyt.

Az idei évad ezen a pályán gördült tovább: a klasszikus vígjátékoktól a kortárs drámákon át a zenés előadásokig rendkívül változatos bemutatókkal találkozhatott a közönség. A színház célja változatlanul az, hogy minden néző megtalálja azt az előadást, amely megszólítja, szórakoztatja vagy éppen elgondolkodtatja őt.

Az évad első premierje Neil Simon legendás vígjátéka, a Furcsa pár volt. A 2025. november 7-én bemutatott előadás már a premier estéjén hatalmas sikert aratott, és rövid idő alatt az évad egyik legnépszerűbb produkciójává vált.

A világhírű komédia középpontjában két teljesen különböző férfi áll: a rendmániás Félix és a bohém, szétszórt Oscar, akik kényszerű összeköltözésük során nemcsak egymást, hanem önmagukat is kénytelenek jobban megismerni. A Karinthy Színház előadásában a két ikonikus főszerepet Lux Ádám és Szabó Sipos Barnabás alakítja, akik érzékeny, humoros és rendkívül emberi játékukkal mutatják az emberi esendőséget és a barátság olykor göröngyös útjait, de mégis szétválaszthatlanságát. Talán es lehetett az oka, hogy színésztársaikkal együtt az évad egyik legemlékezetesebb színpadi párosát és előadását hozták létre.

A második bemutató Dan Goggin világhírű musicalje volt, az Apácák. A decemberi premier valódi színházi ünneppé vált: a zenés előadást hosszan tartó vastaps és nézőink hálás visszajelzései köszöntötték. A produkcióban a már-már családtagként visszajáró Pápai Erika mellett a színház hölgykara Vándor Éva, Balázs Andrea, Mikecz Estilla és Dobra Mara lépett színpadra, miközben az élő zenét a Fekete Mari vezette zenekar szolgáltatta. A bájos humorral és fülbemászó dallamokkal játszó musical-ben az eléjük került morbid akadályon lelkesen átbukdácsoló apácák történetét e nagyszerű színésznők igazi játékörömmel viszik végig közönségük nagy örömére.

2026 januárjában különleges magyar bemutató érkezett a Karinthy Színházba. Lengyel Ferenc Blaha Lujza és a piros bugyelláris című színműve Pataki Szilvia főszereplésével először a Karinthy Színház stúdiószínpadán kelt életre. Az előadás a Nemzet Csalogányának alakját idézi meg, az életveszélyes műtétjéből lábadozó színésznőt, aki legfontosabb szerepének próbája közben életének legféltettebb titkát osztja meg a nézőkkel. Pataki Szilvia e színháztörténetileg is megkerülhetetlen színházi dámát alakításával emberhez méltó módon idézi meg elesettségében, mikor nem az országos hírű nagyasszonyt látjuk, hanem a felállni kész színésznőt. Előadás a színház erejéről és mindenkori jelenidejűségéről, aminek különlegességét az élő cimbalom kíséret csak tovább emeli.

Az évad egyik legfontosabb bemutatója Florian Zeller A fiú című drámája volt. Ilja Bocsarnikovsz különleges színházi látásmódja és fogékonysága az emberi tragédiák érzékeny és ugyanakkor erős drámai ábrázolására nem ismeretlen a színház közönségének, és az előadásban szereplő színészek Sárközy József, Karácsony Gergely, Kovács Vecei Fanni és Dobra Mara jól „beszélik” ezt a „nyelvet”. A megrendítő előadás érzékenyen és őszintén tárja fel a családi kapcsolatok törékenységét, a generációk közötti kommunikáció hiányát és a kamaszokat érintő lelki problémák feldolgozásának nehézségeit. Fontos és nehéz kérdéseket feszeget: hol van az a pont, ahol még vissza lehet fordítani egy bekövetkező tragédiát? Mi a szülő és mi a kamasz felelőssége ebben a sérülékeny időszakban?

Különösen fontos a színház számára, hogy ez az előadás ne érjen véget a tapsrenddel. Ezért minden alkalommal, Panyi Ágnes mentálhigiénés szakember segítségével feldolgozó beszélgetéseket tartunk. A kezdeményezés lehetőséget ad arra, hogy a nézők szakértő közegben osszák meg gondolataikat és érzéseiket az előadásról és az abban feltett kérdésekre közösen próbáljanak válaszokat keresni. A produkció a Kőszegi Várszínházzal koprodukcióban valósult meg, tovább erősítve a két intézmény közötti szakmai kapcsolatot.

Az évad utolsó nagyszínpadi bemutatójaként Molnár Ferenc halhatatlan klasszikusa, a Liliom került színpadra. A produkció kiemelkedő szakmai és közönségsikert aratott, méltó lezárásaként évadnak. Keresztes Attila rendező sallangmentesen, letisztult értelmezési- és formavilággal vitte színre a színdarabot, pusztán a történetet és azok szereplőit állítva a fókuszba, amitől igazi jutalomjátékká és csapatmunkává tudott válni az előadás. Fókuszában az emberi gyarlóság és annak a felismerése áll, hogy bizonyos élethelyzetben a döntéseink mennyire teszik át egy másik vágányra életünket és vajon ezek a döntések eleve meghatározottak-e vagy a szabad akaratunk következményei? Vajon harcolnak-e értünk az égiek és ha igen, tudjuk-e mi magunk ezt a harcot befolyásolni?

A címszerepet Olt Tamás alakítja, aki először vállalt szerepet a Karinthy színpadán, Julika szerepében Kovács Vecei Fanni nyújt felejthetetlen alakítást. A további szerepekben többek között Mikecz Estilla, Mohácsi Norbert, Balázs Andrea, Karácsony Gergő Vándor Éva, Lux Ádám és Abai-Szabó Tamás, Szemán Béla, Pertics Róbert, Váradi R. Szabolcs, Karl József, valamint Szűcs Izabella és Vörös Szofi lép színpadra, akik a színház Keltető programjának ifjú „növendékei”.

A bemutatóhoz egy különleges kiállítás is kapcsolódik. A színház előterében a Molnár Ferenc / Liliom tárlat, ritka dokumentumokkal, relikviákkal és a szerző hagyatékából származó anyagokkal várja az érdeklődőket.

A Karinthy Színház számára az évad nemcsak a bemutatókról szólt. A közönség számos különleges programon, közönségtalálkozón, kulisszajáráson és a Színházak Éjszakája rendezvényein vehetett részt.

Fontos és a közönséggel építő kapcsolatok nemcsak az előadások alatt, hanem azokon túl is születhetnek. Az érzelmileg megterhelő vagy az edukáció szempontjából jelentős előadásinkhoz feldolgozó drámafoglalkozásokat kapcsolunk. Ilyenek a már korábban említett A fiú című előadás felnőtteknek szóló beszélgetései, de fontos megemlíteni a Hamlet utáni feldolgozásokat is. Ez utóbbiakat Bognár Anita és Váradi R. Szabolcs dolgozták ki és vezetik. A foglalkozás központi témája az emberi felelősség, annak vállalása vagy elmulasztása – természetesen az előadásból elindulván, melynek végén az egyéni felelősség kérdéséig jutnak el a diákokkal közösen. „...összességében azt mondhatom el szaktanárként, hogy mind a darab, mind a hozzá kapcsolódó foglalkozás nagyon mélyen átgondolt, árnyalt, szakmailag megalapozott volt, az idei tanévünk egyik nagyon ikonikus kulturális és egyben közösségi élményévé vált.” –  fogalmazott az egyik középiskola szaktanára.

A további pozitív visszajelzések okán kijelenthető, hogy ezt a sorozatot a színház mindenképp folytatni szándékozik a jövőben is – egyéb, fontos előadásihoz is kapcsolni fog beszélgetéseket, feldolgozásokat.

Szintén fontos vállalásuk a Keltető program, amely az idén indult 8-10 éves gyerekeknek. Kovács Vecei Fanni és Váradi R. Szabolcs vezetésével a város legkülönbözőbb pontjáról érkező gyermekekkel a színház nyelvén és eszközeivel foglalkozunk, akik mára szociálisan érzékeny, kapcsolódni és kooperálni képes, kommunikatív, nyitott és figyelmes fiatalokként érkeznek a kamaszkoruk küszöbéhez.

Nagy népszerűségnek örvend az országban egyedülálló MemoringPhone, vagyis a telefonos vendégkönyv is, amely lehetőséget ad a nézőinknek, hogy személyes üzeneteket hagyjanak a színház művészei számára. A rendhagyó forma, a klasszikus telefonnal való „hangüzenés” lehetősége megnyitotta a nézőket és meglehetősen sokan is élnek vele, hogy megoszthatják a társulatnak gondolataikat a hétköznapi róluk, alakításaikról és az előadásokról.

Az évad során a korábbi sikerprodukciók is jelentős jubileumokhoz érkeztek. A Tanár úr kérem, a Tortúra és a Lököttek túllépték a századik, míg a Szent Péter esernyője a százötvenedik előadást. Ezek a mérföldkövek jól mutatják a közönség hosszú távú szeretetét és hűségét.

Díjak és szakmai elismerések

A 2023-ban alapított önálló társulat a következő évadban két új művésszel bővül.

Szabó Sipos Barnabással a Jászai Mari- díjas Érdemes művésszel az évadban már találkozhattak nézőink a Furcsa pár és a Tortúra előadásaiban.

Szintén csatlakozik a társulathoz Sándor Soma, a fiatal színészgeneráció egyik legígéretesebb képviselője, aki friss energiájával és szakmai alázatával fontos tagja lesz a Karinthy Színház jövőjének.

Izgalommal várja mind a művészek, mind a társulat az új impulzusokat, amik ilyenkor megszülethetnek és amivel végül a nézők járnak a legjobban.

Minden színház ilyenkor, az évad végén jutalmazza meg a társulatának azon tagjait, akiket méltónak talál a közösség munkájuk elismerésére, valamint ekkor kerülnek átadásra a közönség által legjobbaknak ítéltek díjai is. A Karinthy Színházban sincs ez másképp. Belső díjuk a „Hétköznapi csodatevő”, melyet idéntől a társulat művészei, valamint a vendégművészek titkos szavazással választanak meg a színház háttérdolgozói közül. Míg az évad kedvenc színművésze díjra a társulat háttérdolgozói szavazhatnak. A három éve alapított Karinthy Marci-díjat pedig az egész társulat választja ki maga közül azon tagjának, aki a leginkább képviseli a Karinthy színház küldetését. De díjakat adnak át a közönség által legjobbnak szavazott színésznőnek, színésznek és előadásnak is. Idén ezeket a díjakat az alábbi társulati tagok kapták:

Karinthy Marci-díj – Barczag János, díszítő

Hétköznapi csodatevő – Pertics Róbert, kellékes

Társulat kedvenc színésze a 2025/26-os évadban: Karácsony Gergely

A közönség szavazatai alapján:

a 2025/26-os évad legjobb színésze: Lux Ádám

a 2025/26-os évad legjobb színésznője: Balázs Andrea

a 2025/26-os évad legjobb előadása: a Furcsa pár

A 2026/2027-es évad két olyan művésznővel indul, akiknek nevét minden néző ismeri. Vándor Éva, a Halhatatlanok társulatának Jászai Mari- díjas tagja, és a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Kökényessy Ági, báját, hangját és játékát külön-külön is csodáljuk, de együtt igazán elragadó kikapcsolódást ígérnek. A Karinthy Színház és a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház most összehozza ezt nézőinek.

A Karinthy Színház bemutatói a következő évadban:

Pierre Notte: Két néni, ha megindul (bemutató: 2026.09.04, rendező: Keszég László)

Zarándy Ákos – Dobra Mara – Váradi R. Szabolcs: Alámerülés (rendező: Olt Tamás, Váradi R. Szabolcs)

Váradi R. Szabolcs: Az elvarázsolt királykisasszony (rendező: Váradi R. Szabolcs)

Bernard Slade: Jutalomjáték (rendező: Olt Tamás)

A. P. Csehov: Sirály (rendező: Olt Tamás

Elek Tibor kifejtette, mindig is a saját bemutatók adták meg a Gyulai Várszínház rangját. Bódi Attila Ikrek-kettő című művéből „teljes mértékig saját fejlesztésű” előadást hoznak létre Árkosi Árpád rendezésében, a bemutató július 22-én lesz. Egy nappal később a Volt egyszer egy... című családi mesét adják elő ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházzal.

Augusztus 8-án Németh László Iszony című regényének színpadi változatát a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatával koprodukcióban, Szabó K. István rendezésében hozzák létre. A nyári évad zárásaként, augusztus 18-án az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett, gyulai születésű Krasznahorkai László Sátántangó című regényének táncszínházi adaptációját mutatják be a Kulcsár Noémi Tellaborral.

Emellett saját produkcióként egy kortárs szerző még sosem látott-hallott darabját is „bemutatják” felolvasószínházi produkcióként, idén Lackfi János Méricskélők című művére esett a választás – sorolta az igazgató.

Elek Tibor kiemelte a tematikus fesztiválokat. Kilencedik alkalommal rendezik meg az Erdélyi Hetet július végén és augusztus első napjaiban. Látható lesz egyebek mellett a négy kategóriában is Uniter-díjra jelölt, végül a legjobb rendezés díját elnyert Radu Afrim rendezte Ház a blokkok között című előadás, amit a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata hoz el a fesztiválra.

A szintén marosvásárhelyi Yorick Stúdió az Egy diktátor születése című, Székely Csaba által írt darabbal szerepel a fesztiválon. A többszörös Uniter-díjas Bocsárdi László rendezte, Dürrenmatt Angyal szállt le Babilonba című darabját a Sepsiszentgyörgyi Nemzeti Színház Harag György Társulata mutatja be. Székely János Caligula helytartója című műve is műsorra kerül Pataki András rendezésében, amely Gyulán a legtöbbször bemutatott előadásnak számít.

Augusztus közepén negyedszer indul a Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválja, amelyen három Csehov-darab is szerepel: a Leánykérések, a Cseresznyéskert, amely a Feledi Project előadása lesz, de közreműködik a Sárik Péter Trió és Kulka János is a táncszínházi produkcióban. Látható lesz továbbá Alföldi Róbert címszereplésével az Ivánka bácsi. Emellett például A muzsika hangja, a Cyrano de Bergerac, vagy Kafka Az átváltozás című művének kamaratermi feldolgozása szerepel a kínálatban.

Elek Tibor elmondta, megrendezik a két hagyományos zenei fesztivált is, július 9-én a Vár Blues Fesztivált (a Takáts Tamás Blues Band, Szebényi Dani és zenekara, a Kiss Barna Crew részvételével); 10-én pedig a Halmos Béla Népzenei és Világzenei Fesztivált vajdasági népzenekarok fellépésével.

A teátrum igazgatója arról is szólt, hogy népszerű zenei darabok is szerepelnek a kínálatban, mint például A Pál utcai fiúk zenés játék, a Szép nyári nap Neoton-musical, a Piaf-marché; de a Békéscsabai Bartók Béla Kórus és a Gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar közreműködésével létrejövő Szekeres Tamás – 25 év az Omegában című produkció is ide sorolható. Lesz egy jazzopera is Az öltöny címmel, „amire még sosem volt példa Gyulán” – fogalmazott.

Elek Tibor közölte, a kormányváltás és az NKA-botrány miatt leállított pályázati kifizetések nehéz helyzetbe hozták őket, mert több megítélt, de nem folyósított támogatásuk is van; ám bíznak benne, hogy csak késésről lesz szó.

Görgényi Ernő, Gyula polgármestere ezzel kapcsolatban a sajtótájékoztatón elmondta, a korábbi években kialakult az a gyakorlat, hogy az önkormányzat mint fenntartó tagi kölcsön nyújtásával biztosítja a fedezetet.

A Budapesti Operettszínház És mégis élünk! című gálaestje egyszerre tisztelgés és ünnep, emlékezés a múltra, hitvallás a jelen és a jövő mellett. Az egyedülálló gálaest a zene, a tánc és a színház eszközeivel idézte meg mindazt, ami összeköt bennünket. Az előadás során a magyar zenés színpad legszebb pillanatai elevenedtek meg, a nemzeti érzés, a haza iránti szeretet és az emberi kitartás motívumai köré szervezve.

A gála első felvonása Liszt Ferenc: Szózat és Magyar Himnusz – fantáziájával indult, de felcsendültek Lehár Ferenc, Kálmán Imre és Huszka Jenő népszerű operettdallamai is. A látványos előadás külön érdekessége volt egy filmrészlet, Iványi Marcell: Örök hűség című filmjének zárójelenete. Bartis Ferenc: És mégis élünk! című versét, amely a gálaest címadója is lett, Pete Ádám, Tassonyi Balázs, Szomor György, Füredi Nikolett, Kiss Diána és Vanya Róbert adták elő. Katartikus zenei élményként Andrew Lloyd Webber: Reqiemjének jólismert részletét Fischl Mónika, Ninh Duc Hoang Long, Halmos Ferenc valamint a Budapesti Operettszínház Zenekara és Énekkara előadásában láthatták.

A második felvonást Liszt Ferenc: Rákóczi indulója nyitotta meg. Ezt követően most először hangzottak el részletek Szomor György: Mindig itt leszünk című rockmusicaljéből. A nagy klasszikusok mellett, igazi zenei különlegességként a közkedvelt Nélküled című dalt állították színpadra, elsőként szimfonikus, énekkari feldolgozásban.

A gálaest méltó megkoronázása volt, amikor felcsendültek a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország dallamai, és a fináléban az est minden fellépője a színpadra lépett. A közönség állótapssal adott hangot tetszésének a megrendítően szép, felemelő estért.

Az est fellépő szólistái: Fischl Mónika, Füredi Nikolett, Kiss Diána, Fogl Noémi, Szomor György, Homonnay Zsolt, Ninh Duc Hoang Long, Tassonyi Balázs, Pete Ádám, Janó Attila, Kiss-B. Atilla Közreműködött a Budapesti Operettszínház Zenekara és Énekkara. Vezényelt: Pfeiffer Gyula, Tassonyi Zsolt A gálaeste rendezője: Homonnay Zsolt

Minden eddiginél több balettsztárt felvonultató jubileumi gálaelőadással tiszteleg a Magyar Állami Operaház Nagy Iván emléke előtt, aki az American Ballet Theatre ünnepelt táncosaként, a Chilei Balett igazgatójaként és a Magyar Nemzeti Balett főtanácsadójaként egész pályáján a klasszikus balett legmagasabb nemzetközi mércéjét, eleganciáját és művészi igényességét képviselte.

A milánói Scala balettegyüttesét Nicoletta Manni principál és az együttes történetének első étoile-ja, valamint Timofej Andrijashenko principál képviselik. A színpadi összhangjukért széles körben elismert kettős, akik az életben is egy párt alkotnak, Budapesten Viktor Gzovszkij 1949-ben Párizsban bemutatott híres Grand Pas Classique-ját mutatják be.

A Bajor Állami Balett nemzetközileg jegyzett vezető táncosa Julian MacKay principál, az első amerikai, aki a teljes moszkvai Bolsoj Balettakadémiát elvégezte. A többszörösen díjazott művész mindössze 18 évesen lett a szentpétervári Mihajlovszkij Balett történetének legfiatalabb első magántáncosa, majd egy kétéves San Franciscó-i kitérő után 2022 óta a müncheni társulat vezető táncosa. Visszatérő partnere Carollina Bastos brazil szólista, aki már a tanulmányait is a bajor fővárosban végezte és immár tíz éve tagja az együttesnek, másfél éve magántáncosi pozícióban. Kettősük Marius Petipa Don Quijote-jének egy részletével érkezik a gálára.

A Bécsi Állami Balettől érkező Madison Young principál néhány év kihagyás után tavaly tért vissza az osztrák együtteshez, miközben a Müncheni Állami Operaházban is vezető táncosi rangig jutott. Partnere, Victor Caixeta az első brazil táncos volt a szentpétervári Mariinszkij Színház együttesében, majd a Holland Nemzeti Balettnél lett vezető táncos, és ugyancsak tavaly, az új balettigazgató, Alessandra Ferri hívására csatlakozott a bécsi együtteshez. A páros A kalóz pas de deux-jét adja elő Petipa koreográfiájával, Solymosi Tamás betanításában.

A Párizsi Nemzeti Operából két feltörekvő csillag érkezik, akik idén léptek elő jelenlegi pozícióikba. Bianca Scudamore principál és Shale Wagman coryphée, aki korábban a Bajor Állami Operaház balettegyüttesének első magántáncosa volt, ugyancsak Petipa egyik híres alkotása, a Talizmán pas de deux-jével vesznek részt a gálán.

A Magyar Nemzeti Balett principáljai közül Beck Maria és a Benois de la Danse-díjas étoile, Balázsi Gergő Ármin a műsorra éppen visszatérő Csipkerózsika pas de deux-jét adják elő Peter Wright koreográfiájával. Yakovleva Maria és Scrivener Louis principálok és étoile-ok Wayne Eagling Duettjét mutatják be Wagner zenéjére, Rónai András első magántáncos pedig a kiváló forgástechnikájáról is ismert Oya Natsuna coryphée-vel Borisz Aszafjev Párizs lángjai pas de deux-jével vesznek részt a gála műsorában. Az estet két étoile, Melnyik Tatyjána principál és Kiyota Motomi első magántáncos Agrippa Vaganova Diana és Acteon pas de deux-je zárja a Magyar Nemzeti Balett coryphée-inek közreműködésével.

A gála műsorát hagyományosan az OPERA balettiskolájaként működő Magyar Nemzeti Balettintézet (MNBI) növendékei vezetik fel, akik a Paquita-szvitből mutatnak be polonézt és mazurkát. Az MNBI végzős növendéke, a többszörösen díjazott Varga Lilla Emese, aki jövőre a Magyar Nemzeti Balettben kezdi meg pályáját, Rafai Vetési Adrienn portugál fadóra készült kortárs koreográfiáját ad elő, míg a latinos kitekintés további részeként az argentin tangó két meghatározó alakja, a Hegyi Maya–Budai László-házaspár produkcióját is láthatják az érdeklődők.

A jubileumi Nagy Iván Balettgálán a világ vezető társulatainak művészei, a Magyar Nemzeti Balett szólistái és az utánpótlást képviselő növendékek együtt mutatják meg azt a szakmai igényességet és színpadi eleganciát, amelyet a nemzetközileg is kiemelkedő táncművész és társulatvezető egész életében képviselt.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjaként, a Pannónia Ösztöndíjprogram és az egyetem segítségével sikerült akkreditációt szereznem. Jelenlegi tudásom szerint más filmes szakokon (ELTE, METU, MOME) nincsen hasonló lehetőség, viszont az SZFE évente-kétévente ki szokott osztani húsz-harminc akkrediációt.

Utóbbi megszerzésének lehetőségét szigorúan a szakmának, illetve a filmekért rajongó, úgynevezett „cinephile-ok” részére tartják fenn. Az utóbbiaknak minden évben lehetőségük van benyújtani a kérelmüket a részvételre – motivációs levéllel, illetve a mozi iránti érdeklődésük bizonyításával (pl. filmklub tagság, végzettség, stb).

A filmfesztivál résztvevői hierarchikusan, státuszok alapján különböző csoportokra oszlanak, mintha valamiféle kasztrendszer tagjai lennének. A személyes, helyszíni regisztráció során kapott badge (belépőkártya) színe dönti el, mégis hol állsz a ranglétrán.

Mi kék badge-et kaptunk, ami, bár magasabb kategória mint a cinephile-oké (akik a központi helyszínen, a kongresszusi palotában nem, csak külső helszíneken mozizhatnak), mégis elég alacsony ahhoz, hogy egy-egy nagyobb premiervetítéshez órákat kelljen sorba állni.

A kék szín kisebb lapok feltörekvő újságíróit, fiatal filmes hallgatókat takar. Felette van a rózsaszín – nagy követőtáborral rendelkező influenszerek és elismert lapok újságírói, illetve a fekete, ami a filmpiac résztvevői számára biztosít extra lehetőségeket. A zöld is valahol itt helyezkedik el, filmes szakembereket, operatőröket, hangmérnököket, egyéb technikusokat takar.

Aztán ott van a fehér badge, amit az átlagos halandó nem is nagyon lát: a nagyhalak, akik nemes egyszerűséggel kikerülik a premierekre várakozó, hosszú sort, és besétálnak akármilyen vetítésre, eseményre.

Mi Budapestről repültünk Nizzába, onnan pedig vonattal utaztunk tovább Cannes-ba. Szállást már több hónappal a fesztivál kezdete előtt foglaltunk, csoportokra oszlottunk.

Az akkreditáció egyik előnye, hogy a városon belül ingyen lehet utazni a Palm Busokkal, azonban ez a hálózat csak Cannes belvárosát öleli fel. Amennyiben ezen túl akarunk utazni, ugyanúgy fizetni kell a 2-3 eurós jegyárat.

A fesztivál környékén több étterem is van, általában 15-20 eurónál kezdődnek a fogások. A gyorséttermek, illetve egyéb élelmiszerboltok valamivel olcsóbb alternatívát kínálnak. A pénzszórásra nagyon sok lehetőség van. Luxus ruha- és ékszerboltokkal van tele minden utca.

A vetítések több különböző helyszínen, szimultán zajlanak. Ezek között a Palm Bus hálózat biztosít átjárást. A buszok 2-5 percenként járnak, egy-egy vetítés maximum 20-30 percre van a fesztiválközponttól, a kongresszusi palotától.

A központban helyezkedik el a GRAND THÉÂTRE LUMIÈRE, a legnagyobb moziterem. Itt tartják a gálát és a premiervetítéseket, általában ide a legnehezebb jegyet szerezni, itt a legnagyobb a jegy nélkül maradók last minute várakozó sora. A legtöbb vetítésre itt elvárás az elegáns öltözet – amennyiben az, azt a fesztivál oldalán külön részletezik.

Ugyanitt helyezkedik el a DEBUSSY THEATRE, az AGNÈS VARDA THEATRE, a BUÑUEL THEATRE és a BAZIN THEATRE. Ezekben versenyfilmek és felújított, „Cannes klasszikusok” is futnak. A vetítéseken többnyire maguk az alkotók is tiszteletüket teszik: rögtön legelső napon a Debussyben láttam A faun labirintusát, amire annak alkotója, egyik kedvenc rendezőm, Guillermo del Toro is beült, majd a végén beszédet is tartott, és kimondta a fesztivál első, személyes politikai állásfoglalását: „Fuck AI!”

Ezen helyszínek többségében az ültetés a badge-ek színe szerint oszlik el: fontosabb, rangosabb emberek a lenti sorokba, a hierarchia alján lévők (köztük mi, kékek is) a felső karzatra kerülnek, hogy ne is tudjanak érintkezni a színészekkel, alkotókkal.

Ezzel szemben a CINEUM moziban nincs ülésrend, mindenki együtt van egy nagy moziteremben. Itt premiereket általában nem tartanak, de filmek ismétlését, illetve sajtótájékoztatókat és „photo call”-okat (stábfotózást) már annál inkább. A többi helyszínnel ellentétben ez egy hagyományos mozi, lehet popcornt, üdítőt is bevinni a vetítésekre.

A CARLTON HOTELBEN (Cannes egyik legnagyobb, legpuccosabb holteljében) is vannak vetítések. Itt hátsó ajtón terelik be az embereket egy pincehelyiségbe, ahol immerzív moziterem van kialakítva: az egész szobában, az összes falra, még a padlóra is vetítenek, mintha mi, nézők is ott lennénk személyesen. Itt nincsenek is hagyományos székek, sorok, a nézők vagy ülnek vagy állnak.

Esténként a plázson, a tengerparton tartanak nyílt vetítéseket, amelyeket bárki megnézhet, függetlenül attól, hogy van-e badge-e, vagy csak egy „átlagos halandó, odatévedt turista”. Én a homokban csücsülve, némi ital és kisboltos zacskós popcorn társaságában néztem meg itt a Top Gunt, hangulatos élmény volt (különösen azért, mert mögöttünk egy szórakozóhelyen százhúsz decibellel bömböltettek valami népzenét, ami kellemesen keveredett Tom Cruise repülőinek zajával).

Az ilyen bulik jellemzőek a fesztiválra. Az igazán nagy partik kint a tengeren, luxusjachtokon vannak, amelyekre szinte semmi esély feljutni. Vannak nyilvánosan meghirdetett események is, illetve a fesztiválfaluban, a különböző kiállító nemzetek sátrainál is gyakran tartanak kisebb-nagyobb összejöveteleket.

A parton való sétálás közben botlottunk bele így egy amerikai partiba, ahol egy jó tíz percet elcseverésztünk, megkóstoltuk a kajákat, gyönyörködtünk a tengerben, majd ránk szóltak, hogy ez egy privát rendezvény, légyünk szívesek, menjünk már onnan.

Legalább megvacsoráztunk.

Legalább négy különböző elegáns, estélyi ruhát vittem magammal arra az egy hétre, amit a fesztiválon töltöttem – mint utólag megbizonyosodtam róla, teljesen feleslegesen.

Egyes vetítésekre valóban elvárás az elegáns öltözék (férfiaknak öltöny-csokornyakkendő, nőknek estélyi ruha vagy nadrágkosztüm), azonban ezek csak a többnyire este 18-19 óra fele kezdődő premiervetítésekre vonatkoznak. Oda pedig korántsem egyszerű a bejutás.

A jegyfoglalás minden nap tíz óra környékén nyílik (a fesztivál előrehaladtával van, hogy ez reggel nyolc lesz), általában az adott nap megnyitása után 1-2 perccel elvisznek minden jegyet. Van esély arra, hogy utólag lemondott jegyekre csapjunk le, az online felület folyamatos frissítgetésével (ami egy bevált stratégia, én személyesen kb. 8-9, nem premierre, de nagyobb vetítésre szóló jegyet szedtem így össze).

Ha minden kötél szakad, marad a last minute sor, ami egyszerre áldás és átok is.

Ezzel indult már a legelső fesztiválon töltött napunk is: nagy reményekkel, és még nagyobb csalódással. Beálltunk nagyjából délután három óra körül az esti nyitógála last minute sorába, kiöltözve, kisminkelve, elegánsan. Itt kezdődtek a kihívások: a személyzet két sorba osztotta az embereket, az alapján, ki mennyire öltözött ki. Az első próbatételen átmentünk, azonban jó néhány civil ruhás embert leválasztottak a sorról. Ők a gálára már biztosan nem juthattak be, viszont kordonon keresztül nézhették a vörös szőnyegen felvonuló sztárokat.

Mi pedig végigvártuk a bevonulást – csak azért, hogy előttük nagyjából tíz emberrel lezárják a beengedést, és közöljék, hogy elnézést, teltház van.

Tehát a gálára nem jutottunk be, ez nekem még mindig hatalmas szívfájdalom. A last minute sor védelmében viszont hozzátenném, volt rá példa, hogy más filmekre be tudtunk jutni annak segítségével.

Egyik ilyen alkalommal egy olyan anekdota is született, amit szaktársam valószínűleg még unokáinak is mesélni fog.

Hasonló hosszas várakozás, vörös szőnyeges felvonulás. Lezárták a last minute sort, de egy másik kapun még engedtek be (valószínűleg rangosabb badge-gel rendelkező) embereket. Szaktársam, a hosszú várakozás sikertelenségét megelégelve egyszerűen átsorolt a másik sorba, végigsétált a biztonsági szolgálaton megállás nélkül, mintha ő valami fontos ember lenne, felgyalogolt a vörös szőnyegen, majd meglátta, hogy már bezárták az ajtót.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hát bekopogott, hogy engedjék már be. Beengedték, azonban hely már nem volt: a lépcső mellett ült le valami szellőzőre, úgy nézte végig az aznap esti premiert. De végignézte!

Tehát itt az élő bizonyíték, hogy bárhová „bemagyarkodhatod” magadat, legyen az vetítés, sajtókonferencia vagy privát parti, ha elég magabiztosnak mutatkozol. Ennek a praktikának a kipróbálást csak kellő óvatossággal ajánlom.

A legtöbb kiállító a kongresszusi palotában található. A külső részen, a part mentén van a már említett fesztiválfalu, ahol a különböző nemzetek képviseltetik magukat. Néhány helyen zajlik az élet, iszogatnak, beszélgetnek – ezzel szemben sok rész (köztük például a magyar is) egészen kihalt.

Az épület belsejében is vannak kiállítók. Ahhoz, hogy ide bejuss, fel kell mutatni a badge-et, majd alaposan átvizsgálnak fémdetektorral, átnézik a táskádat.

Ez a hazautazás napján volt vicces, amikor még egy vetítésre bementem, a bőröndömet már leadtam a csomagmegőrzőbe (ami egyébként ingyenes szolgáltatás), viszont a táskám még tele volt mindenféle limlommal, ami a bőröndbe már nem fért bele. Szabadkoztam is a biztonsági őrnek, hogy tele van ruhával, ma repülök haza. A biztiőr pedig kipakoltatta velem a táskát, átnézett benne minden egyes tárgyat. Az ilyen alapos ellenőrzés szerencsére ritka, általában gyorsan beengedik az embert, nem várakoztatják a sort.

Bent van ingyen kávé (a tej általában elfogy hamar, így a kínálat jelentősen csökken), ingyen elvihető újságok, szóróanyagok. Tartanak különböző meetingeket, prezentálnak, lehet networkingelni, már aki abban a pozícióban van, olyan kapcsolatokkal rendelkezik.

A kongresszusi palota mellett található a Casino, ahol a badge színétől függetlenül bárki elszórhatja a pénzét.

A parton továbbhaladva van az innovációs sátor, amit könnyű figyelmen kívül hagyni, mert nincs annyira központi részen. Itt az előadók az AI térnyeréséről, a vizuális effektekről és egyéb új technikákról beszéltek, személyes munkákon keresztül. Több előadásra is beültem, jó rálátást ad arra, hogyan is működik a modern filmes szakma.

Kétféle embertípus létezik: akit annyira beszippant Cannes, hogy el sem akar onnan menni, és az, akinek már néhány nap után túl sok, és egy kis kiszakadásra vágyik. Az utóbbi kategóriába tartozom én is: ezért egy csütörtöki napon úgy döntöttünk néhány szaktársammal, teszünk egy kis kitérőt a környező szigetekre. Erre számtalan lehetőség van, a kikötőből több komp is indul.

Sainte-Marguerite szigetén például megnézhetik a látogatók a Vasálarcos börtönét, a tengeri múzeumot, a túraösvényeket.

Mi Île Saint-Honorat szigetére látogattunk el, ahol egy ciszterci szerzetesrend éli mindennapjait, alkalmanként miséket is tartanak a látogatóknak.

Mi május 14-én mentünk a szigetre, és egy hatalmas ünnepbe botlottunk, ahol a városiak hagyományos népviseletbe öltözve, zenével kísérve vittek mindenféle finomságokat a szerzeteseknek: mint kiderült, ez egy évente megrendezett ünnep.

Ezen a napon ajándékokat visznek a cisztercieknek, mivel a kolostor régen, a történelem során védelmet nyújtott Cannes városának. Kellemes véletlen volt belefutni egy ilyen mulatságba, utazásom egyik legérdekesebb élménye volt.

A fesztivál programjában szerepeltek idén briliáns filmek (nekem ilyen volt a La Vénus électrique, az Age d’Ore vagy a már emlegetett A faun labirintusa), de voltak olyanok is, amiket egyáltalán nem értettem, miért kerültek programba, mert annyira gyengének találtam. Ízlés kérdése, gondolom.

Műfajban nagy a sokszínűség. Akciófilmek (Top Gun), dokumentumfilmek (The Story Of Documentary Film), body horrorok (Sanguine, ami nagyon hajazott a néhány éve megjelent A szer című filmre), Japántól (Sanshiro Sugata) egészen Afrikáig (Tilai).

Az idei évtől a fesztivál nem titkolt célja, hogy Hollywood jelenlétét valamennyire visszaszorítsa, komolyabb hangsúlyt fektetve az európai alkotókra, a sokszínűségre. A kínálatot látva ez sikerült is nekik.

Nem mindennap jut ki az ember a cannes-i filmfesztiválra. Számomra ez olyan élmény volt, amitől egyszerre rettentem el a filmes szakmától, és lettem belé szerelmes.

Van olyan szaktársam, aki már azt tervezgeti, hogyan jusson vissza jövőre: én megelégszem ezzel az itt töltött egy héttel is, és végtelenül hálás vagyok az egyetemnek, hogy ezt lehetővé tette számomra. Aztán még lehet, hogy jövünk néhányan a jövőben is, talán más színű badge-gel is. Reménykedni mindig szabad.

De addig is, ajánlom mindenki figyelmébe ezt a rövid, hangulatkeltő videót, amit az SZFE televíziós műsorkészítő szakos hallgatói készítettek a fesztivál során.

A történet főszereplői, Mókus és Papagáj, Vadasfölde nyomozói, akik a Kanász Vadász nevű járművükön száguldanak a helyszínre, amikor egy ismeretlen vandál feldúlja a Szállide Szállodát.

„Tudatosan választottam olyan állatokat címszereplőnek, amelyek kevesebbet szerepnek a mesékben és a valóságban is kiemelkedő intelligenciájukról ismertek: a mókust és az afrikai szürke papagájt” – árulta el a szerző.

Kovács M. István saját bevallása szerint azért vágott bele az írásba, mert úgy látta, hogy a 4–6 éves korosztály számára kevés klasszikus detektívtörténet érhető el, hasonló műfajú alkotások inkább az iskolás korosztálynak szólnak.

„A Mókus és Papagáj azonban nem ijesztő bűntényekre, hanem a gyerekek természetes kíváncsiságára és a mindennapi életükben is előforduló rejtélyekre épít. Az „olvasók” a szereplőkkel együtt, a hátrahagyott nyomok alapján zárják ki a gyanúsítottakat és találják meg az elkövetőt” – hangsúlyozta.

A könyv nem titkolt célja a vizuális történetmesélés, a képértés fejlesztése is. „A nyugati gyermekirodalmi trendeket követve a kötet viszonylag kevés szöveget tartalmaz, azonban a képek nem csupán illusztrálják a szöveget, hanem plusz információkat hordoznak: a rejtélyek megoldáshoz szükséges nyomok sokszor csak a rajzokon árulkodnak, így a rejtélyek felfedezése, megoldása, fejleszti a kreativitást, a gondolkodást” – idézte fel az illusztrátor, aki a könyv tervezője és tördelője is egyben. „A történet hossza is illeszkedik a 4-6 éves korosztály koncentrációs képességeihez, ez az a terjedelem, amit aktívan, figyelemmel végig tudnak követni.”

A kötet egy igazi családi projekt, a rajzokat az író felesége készítette, sőt, ötéves kisfiuk is részt vett az alkotásban. A látványvilág egyedi, vegyes technikával készült: a manuális, kézi, és a digitális rajzok mellett a művészek saját kertjében fotózott virágok, a házban talált csokipapírok, vagy akár a Gellért-hegy szobrának átirata is megjelenik a filmszerű, dinamikus képeken. A pasztell tónusok – mint a lila és a zöld – egyedi, hívogató atmoszférát teremtenek.

A szerző, Kovács M. István, tizenéves kora óta érzett erős alkotási vágyat. „Kezdetben szóban találtam ki meséket és bár közel két évtizede szoftverfejlesztőként dolgozom, az írást 2024-ben kezdtem komolyabban venni; azóta hat novellám jelent meg sci-fi antológiákban.”

Az illusztrációkat felesége, Szitnyai Krisztina készítette: „Számomra a vizuális nyelv egyenrangú a szóbeli és az írásbeli kommunikációval. Kedvenc területem a mesekönyv illusztrálás, a karakterábrázolás, közel áll hozzám a humoros képi világ, a kifejező mimika és testbeszéd ábrázolás. Ezek mind megjelennek ebben a mesében is.”

A kötetbe az alkotó házaspár ötéves kisfia is bekapcsolódott, aki saját rajzaival járult hozzá bizonyos jelenetekhez.

A történet egyik központi eleme a nyelvi humor, amely a szülők számára is élvezetessé teheti a közös mesélést. Emellett a könyv egy fontos pedagógiai üzenetet hordoz: nem baj, ha hibázunk.

„A főszereplők a nyomozás során maguk is tévútra kerülnek, de humorral és kitartással korrigálják a hibájukat, így tanítva a kis olvasókat a rugalmas problémamegoldásra” – mesélte Kovács M. István.

A Mókus és Papagájjal az Ünnepi Könyvhéten is találkozhatnak az érdeklődők, június 14-én, 11-12 óra között a LuneBook Publishing kiadó standjánál a szerző dedikálja a kötetet. Az alkotók tervei szerint a történet, mint egy valódi krimisorozat, a jövőben újabb esetekkel folytatódik.

Paloznakon július 10. és 12. között az Orfeum Pikniken, Csopakon pedig július 24-től 22-ig a Port Orfeumon kerülnek színre a vacsoraszínház legnépszerűbb előadásai.

Az Orfeum Piknik a tavalyi év óriási sikere után tér vissza Paloznakra, három előadással. A Balaton északi partjának egyik leghangulatosabb községében igazi gasztroszínházi utazásban lehet része a nézőknek. A vacsorával egybekötött szórakoztató előadások az életből merítkeznek, a férfi és nő kapcsolatát, valamint az anyaság, illetve az apaság boldog pillanatait és kellemetlen perceit mutatják be, rengeteg humorral.

Július 10-én az Apád füle kerül színre, amely négy jóbarát esti közös programjával indul. A karrierista felesége helyett gyerekkel otthon maradó Zoli (Nagy Sándor), a menő ügyvéd, Gábor (Fenyő Iván), a négy gyereket nevelő Misi (Elek Ferenc), valamint a még mindig megállapodni képtelen Tomi (Adorjáni Bálint) összegyűlnek Zoli lakásán, hogy vigyázzanak a gyerekekre, a kellemesnek ígérkező „pasis estét” azonban egy váratlan bejelentés rontja el: Tomi főnökének lánya gyereket vár – Tomitól...

Július 11-én a női oldal is bemutatkozik. Az Anyád kínja az anyaság témáját járja körül négy nőn keresztül, akik tabuk nélkül, de humorral fűszerezve beszélnek az anyaság szépségeiről és nehézségeiről. A négy tabudöntögető színésznő Haumann Petra, Horváth Lili, Kisfalvi Kriszta és Oszter Alexandra.

A háromnapos eseménysorozat utolsó előadása július 12-én az Ágyban párban, amely Parti Nóra és Hevér Gábor kétszereplős előadása. A vígjáték színhelye a pár közös ágya, ahol monológok és dialógok, vicces és kínos történetek váltják egymást tapasztalatokról, álmokról, előítéletekről és múltról. Az idősíkok egy ponton összemosódnak, a valóság keveredik az álmokkal és a vágyakkal.

Július 24-én Csopakon „köt ki” az Orfeum legénysége, a Port Orfeum programsorozat egészen augusztus 22-ig várja az érdeklődőket, péntekenként és szombatonként. Itt leginkább a revü- és showműsoroké lesz a főszerep, a Code Zero területén finom svédasztalos vacsorával és koktélokkal.