Súgópéldány

Batykó Róbert Cabin Crew című – az acb Galériával való együttműködésben megvalósított – egyéni kiállítása az AI-képkészítést ütközteti a kortárs festészeti gyakorlattal. Tárgyakkal összefolyó testek, hatujjú kezek, megfestett hallucinációk. Batykó, a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb és legsikeresebb képviselője a repülőgépek biztonsági tájékoztatóit, a „safety card”-okat veszi elő, miközben az AI-iparág egyre ijesztőbbre csavarta fel körülöttünk a tempót. Néző és alkotó együtt ül a technológia fedélzetén, mint a légitársaságok örök személyzete, egy képzeletbeli „cabin crew”, várva az elkerülhetetlent.

Az emeleti privát lakástérben (K2 apartman) bemutatott másik nyitókiállítás, az Új színfolt egy művészettörténti utazásra invitál. A csoportos tárlat – a Jáky Gyűjtemény segítségével – hét évtizeden átnyargalva mutatja be az új színek születésének összefüggésrendszerét, technikai és kultúrtörténeti hátterét. Bár a színskáláról lehet a fizika tudományos nyelvén is beszélni, a valóságban a tónusok nosztalgikus madeleine süteményként idéznek meg korokat, emlékeket és történeteket. A K2 nyitókiállítása az eltűnt színek nyomába ered, és megpróbálja rekonstruálni a friss színélményeket az elmúlt hetven év képzőművészetéből.

A történet a korai Kádár-korban indul, amikor Kondor Béla és Barcsay Jenő újra felfedezte az ikonok aranyát, majd folytatódik az IPARTERV-nemzedék tagjaival (Keserü Ilona, Bak Imre, Nádler István, Fajó János), akik a ’60-as években forradalmi módon próbálták modernizálni a színspektrumot, import festékkel vagy akár műanyaggal. Azt lehetett hinni, hogy nincs már több új sáv a színkörön, de az újabb technológiák újabb színjelenségeket szültek, a fluoreszkáló „neonszínektől” kezdve (Mengyán András), az infrakamerás fotózáson (Horváth Gideon), a RAL-szabványok meghekkelésén (Kristóf Gábor) és a nonotechnológiás ultrafeketén (Koós Gábor) át, egészen a digitális napszín kikeveréséig (Sztojánovits Andrea).

A K2 (Kieselbach Kortárs) egy kortárs képzőművészettel foglalkozó kereskedelmi galéria. Egy olyan kortárs intézmény, amely kutatja, elemzi, vizsgálja és bemutatja az elmúlt 80 év képzőművészetének legjavát, az 1945 utáni post war időszaktól a legfiatalabb mai alkotókig. Friss trendek és történeti mélyfúrások egymás mellett.

A K2 a magyar műkereskedelem hagyományos központjában, a Falk Miksa utcában várja a látogatókat. Több mint 220 négyzetméteres kiállítótere két részből áll: az utcáról nyíló földalatti galériából és a félemeleti privát lakásból (K2 apartman).

A K2 nem követi a Castelli-féle galériás modellt, vagyis nincs leszerződött művészgárdája, hanem nyitott az újdonságokra és a meglepetésekre. Kooperatív: színes kiállítási programjához keresi az együttműködést a művészeti színtér többi részvevőjével. Bár saját profillal rendelkezik, mégis az – aukciókkal, kiállításokkal, könyvek kiadásával foglalkozó – Kieselbach Galéria és Aukciósház részegysége. Elsősorban hazai képzőművészettel foglalkozik, de nemzetközi kitekintéssel.

A K2 művészeti igazgatója Rieder Gábor művészettörténész, kurátor, szerkesztő és tanácsadó. Olyan projektek, könyvek és kiállítások fűződnek a nevéhez, mint a Flash Art, a Budapest Gallery Weekend, az Artkartell, a Pokoli aranykor, a Youhu vagy a Vasarely és Fajó. A K2 mindkét nyitókiállítását kurátorként jegyzi.

Kiszely Ágnes kiemelte: a jubileumi évad előadásai fénnyel és árnyékkal, bábokkal és tárgyakkal egyaránt kísérleteznek, a műsoron pedig klasszikus mesék és kortárs darabok is helyet kapnak.

Az évad első bemutatója Lázár Ervin meseregényének színpadi feldolgozása, A kisfiú és az oroszlánok lesz az iskolás bérletben, amely az elfogadásról és az egymásra figyelésről mesél. Az óvodásokat a barátságról és a képzelet erejéről szóló Barátom a sötét című árnyszínházi előadás, valamint a történetmesélés közösségteremtő erejét megfogalmazó A boldogságárus meséje várja.

A klasszikus történetek kedvelőinek a Grimm testvérek meséje alapján készülő, mozgásszínházat, cirkuszt és tárgyjátékot ötvöző Rigócsőr király című zenés előadással készülnek, amely az önismeret és a belső értékek fontosságát hangsúlyozza.

Az évad egyik kiemelt produkciójának ígérkezik Berg Judit népszerű regényciklusának színpadi változata, a Rumini Ferrit-szigeten, amely a bátorság és az összetartás üzenetével szólítja meg a gyermekeket.

Az adventi időszakban megújult történettel nyit ki a színház Mikuláskuckója, az október 4-én induló, családokat megszólító Vasárnapi Mesébelépő elnevezésű színházlátogatási játék pedig szintén a jubileumhoz kapcsolódik.

A teátrum az új évadban is folytatja a kórházi mesedélutánokat a vármegyei oktatókórház gyermekosztályán, az előadásokhoz készült feldolgozó segédanyagokkal pedig az óvodai és iskolai foglalkozásokat segítik.

A kecskeméti bábszínház története az 1950-es évek végén kezdődött, amikor Báron László képzőművész, tanár bábszakkört alapított a helyi szakmunkásképzőben. Az egykori amatőr csoport – amely nevét egy ismert gyermekmondókából kölcsönözte – 1986-ban vált hivatásos társulattá. A színház kezdetben a Katona József Színház tagozataként, majd alapítványi formában működött, 1991 óta pedig önálló városi fenntartású intézményként várja a közönséget.

A filmfesztiválok egyik alapvető feladata az új hangok keresése, a bátor kezdeményezések felkarolása és a kortárs kérdések középpontba állítása. A Fantazma nevű új versenyprogram azokat a meglepő, zavarba ejtő, formailag vagy gondolatilag merész filmeket fogja csokorba, amelyek kimozdítják a nézőt a megszokott filmes komfortzónájából. E szekció a fordulatokkal teli, meglepő, esetenként misztikumot, sci-fi vagy horror elemeket sem nélkülöző történeteké. A nem túl távoli jövőben játszódik a legendás japán alkotó, Hirokazu Kore-eda új filmje, A bárány, akit akarsz. A házaspár Otone és Kenszuke úgy döntenek, egy humanoid robotot a saját fiukként nevelnek fel. A film Saint-Exupéry A kis herceg című művének bárányára utal, és ahogy azt Kore-edától megszokhattuk (Anyátlanok, Bolti tolvajok, Szörnyeteg), ezúttal is szociálisan rendkívül érzékeny, valódi könnyfakasztó történet vár ránk, amely nemrég a Cannes-i versenyprogram nézőit ríkatta meg.

A görög-spanyol-holland-angol Az ünnepelt története a hetvenes évek végén, valahol a Földközi-tenger térségében játszódik. Marcos Timoleon hajómágnás – a kiváló Willem Dafoe alakításában – fényűző és pazarló születésnapi ünnepséget rendez exkluzív magánszigetén egyetlen örökösének, a lányának, Sofiának. Marcos ahhoz szokott, hogy irányítson mindent és mindenkit maga körül, és úgy érzi, a lánya jövőjéről is dönthet. Ahogy érkeznek a vendégek és leszáll az éj, apa és lánya hatalmi harca elkerülhetetlen tragédia felé sodródik. A film alapjául szolgáló regényt Arisztotelész Onasszisz családi története inspirálta.

Nicolas Winding Refn visszatért a Cannes-i Filmfesztiválra Neonpokol című, tőle megszokott módon gyönyörűen fényképezett, ugyanakkor rendkívül megosztó filmjével. A beszámolók szerint a közönség egyik fele hosszú perceken át tapsviharban részesítette a vetítés végén a látottakat, a másik fele viszont már a film közben elhagyta a termet. A Drive – Gázt!, a Csak Isten bocsáthat meg és a Neon démon kultfilmek rendezője ezúttal egy futurisztikus metropoliszba kalauzol. Elle (Sophie Thatcher) eltűnt apja nyomába ered a rejtélyes ködbe burkolózó városban. Útja összefonódik egy amerikai katonáéval (Charles Melton), aki pedig a lányát igyekszik megtalálni.

A francia Pierre Salvadori rendezése, a Szikrázó csók 1928-ba, Párizsba repít. Az ünnepelt festő, Antoine alkotói válságba kerül. Hogy előrelendítse pályáját, kétségbeesett műkereskedője felbérel egy mutatványosnőt, aki médiumnak adva ki magát kapcsolatot teremt a festő és elhunyt felesége között. A kegyesnek szánt csalás azonban váratlan fordulatot vesz, amikor a két idegen között valódi érzelmek szövődnek. Hogy az idei Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmje miért is került a Fantazma programba? Ez legyen olyan meglepetés, amit a film nézői fejthetnek meg.

A finn Hanna Bergholm már A keltetés című munkájával bizonyosságot tett a tehetségéről, és angol nyelven forgatott új rendezése, Az éjszaka szülötte biztosan nem okoz csalódást a műfaj rajongóinak. A tökéletes családi idill reményében a finn Saga és brit férje, Jon visszatérnek a nő gyerekkori otthonába, egy eldugott házba az erdő mélyén. Miután gyermekük születik, Saga a környezete megnyugtatása ellenére is érzi, hogy valami nagyon nincs rendben a csecsemővel, és a baljós jelek egyre inkább szaporodnak. A férfi főszerepet a rég látott Rupert Grint alakítja, akit az egész világ megkedvelt a Harry Potter-filmek Weasley-jeként.

A Fantazma képzelőerő-szellemiségéhez kapcsolódó mini-szekció a Hidden Gems, amely kevés pénzből készült forradalmi műveket, elfelejtett kultfilmeket és/vagy bűnösen szórakoztató mozikat kínál. A válogatásnál fontos szempont, hogy a bemutatott alkotások tematikájukban kapcsolódjanak a ma nagy dilemmáihoz. Idén a CineFest az 1980-as évekből mutat be három sci-fit, amelyek a mesterséges intelligenciával és a robotikával foglalkoznak: vajon hogyan képzelték el a jövőt negyven évvel ezelőtt? Olyan filmeket láthatunk végre-valahára nagyvásznon, amelyek legjobb esetben is a narrátoros VHS-ek korszakából ismerhetünk. Közülük a legnagyobb karriert Paul Verhoeven Robotzsaruja futotta be: a félig ember, félig gép detroiti rendőr története számos folytatást megélt, volt belőle tévé- és rajzfilmsorozat, képregény, videójáték és újrafeldolgozás is. De természetesen a folytatások nem érhetnek a később az Elemi ösztönt, Showgirlst és a Csillagközi inváziót jegyző Verhoeven jövőre negyvenéves eredetijének nyomába, amely még akkor is megér egy újbóli mozis megtekintést, ha rengetegszer láttuk már.

Michael Crichton-t a legtöbben a Jurassic Park (1993), a Gyilkos nap (1993), a Kongó (1995), a Zaklatás (1995), a Twister (1996) és A gömb (1998) írójaként ismerik, valamint a Vészhelyzet sorozat (1994) szellemi atyjaként. Pedig rendezői munkássága említésre méltó: a Michael Douglas főszereplésével készült Kóma (1978) és később a Westwood tévésorozat alapjául szolgáló Feltámad a vadnyugat (1973) mellett ő jegyzi a Gyilkos robotok (1984) című sci-fi akciót, amiben mindenki Magnumjának, azaz Tom Selleck-nek ezúttal a címszereplő gépekkel gyűlik meg a baja a nem is oly távoli jövőben. Ha pedig ez még nem lenne elég, a filmben Gene Simmons, azaz a KISS rockzenekar magyar származású frontembere is fontos szerephez jut – természetesen ki mást, mint a fő antagonistát alakítja.

Simon Wincer csak a legelvetemültebb filmrajongóknak csenghet ismerősen: olyan elfeledett iparos ő, akinek a neve a Harley Davidson és a Marlboro Man (1991), Szabadítsátok ki Willy-t! (1993), Jack, a villám (1994), a Dumbo hadművelet (1995) és A fantom (1996) stáblistáján olvasható rendezőként. Míg ezeken a filmeken egy generáció nőtt fel, addig a D.A.R.Y.L. – A múlt nélküli fiú (1985) című családi sci-fit biztos, hogy itthon aránytalanul kevesen látták. A gyerektelen Richardson házaspár örökbe fogadja az erdőben talált, magára hagyott kisfiút. Daryl csak a nevére emlékszik a korábbi életéből, ám rendkívüli szellemi képességével mindenkit ámulatba ejt. Beláthatatlan fordulatokhoz vezet, amikor Daryl fotója megjelenik a helyi lapban.

A CineKids igyekszik a mozizás örömét megismertetni a család legfiatalabb tagjaival. Dargay Attila generációk számára emlékezetes klasszikusa, a Vuk örök és megunhatatlan sláger marad, amit most nagyvásznon láthatnak a nézők. A hasonló című Fekete István regényt az idén elhunyt Henrik Irén adta férje kezébe egy tengerparti nyaralás előtt – a többi már filmtörténet. Az életrevaló rókakölyök vidám kalandjait több mint kétmillióan látták a magyar mozikban bemutatása után, Vuk, Karak, Csele, Vahúr és a többiek népszerűsége évtizedek óta töretlen. A film vetítésével egyben Henrik Irénre emlékezünk, aki a magyar animáció legígéretesebb fiatal alkotójának odaítélt Dargay Attila-díj megálmodójaként, zsűrijének elnökeként haláláig aktív résztvevője és meghatározó alakja volt a fesztiválnak.

A CineKids egy igazi különlegességet is tartogat, ugyanis a Csibefutam és a Wallace és Gromit készítői, a többszörös Oscar-díjas Aardman stop-motion animációs stúdió legújabb filmjének világpremierje a CineFesten lesz. A Shaun-sorozat legújabb mozifilmje, a Shaun, a bárány és Moszatvég szörnye hősei izgatottan készülnek Halloweenre, ám egy szerencsétlen balesetben a gazda véletlenül tönkreteszi a titokban nevelgetett tökföldet. Hogy megmentse az ünnepet, Shaun veszélyes kísérletbe kezd. Kisvártatva a gazda rejtélyes körülmények között eltűnik, és egy különös, csupaszőr vadállat jelenik meg a kertben. Shaunra és a nyájra minden eddiginél nagyobb kaland vár a farm és a Halloween megmentéséért. Az Aardmantól megszokott utánozhatatlan humort és kreativitást hozza el a kedvelt gyapjas hősök új, kacagtató és izgalmakkal teli mozis kalandja, amely a sorozattól megszokott módon beszéd nélküli, ugyanakkor a számos filmklasszikusra történő kikacsintás miatt a megszállott filmrajongókat – korosztálytól függetlenül – sem hagyja cserben. Bár az új film önálló történet, ha jobban meg szeretnénk ismerkedni Shaun világával, vagy felidézni a korábbi eseményeket, akkor jó hír, hogy a programban látható lesz a sorozat előző, Shaun, a bárány és a farmonkívüli című, 2019-es mozifilmje is. A CineKids retrospektív előadásai – tehát a Vuk és a Shaun, a bárány és a farmonkívüli – a terem befogadóképességéig ingyenesen látogathatók.

A fesztivál zárófilmje, a francia-belga-amerikai De Gaulle – Az ellenállás hajnala tovább erősíti azt a népszerű második világháborús filmes vonalat, amit a versenyszekcióból Az oslói csata képvisel. 1940 júniusában Franciaország fegyverszünetet kötött a náci Németországgal. Az akkor még szinte ismeretlen tábornok, Charles de Gaulle Londonba menekült, hadsereg és politikai támogatás nélkül is megpróbálta meggyőzni a világot arról, hogy még nem veszítették el a háborút. A nagyszabású, két részesre tervezett film első felvonása de Gaulle és a köré szerveződő Szabad Francia Erők történetén keresztül mutatja be, miként született meg a francia ellenállás. Antonin Baudry rendezése nem csak az év, hanem minden idők legnagyobb költségvetésű francia filmje – a két rész együtt 74 millió eurót emésztett fel.

A 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált 2026. szeptember 4. és 12. között rendezik meg. Az elővételes jegyvásárlás már elindult a https://jegy.cinefest.hu oldalon.

Sophie Ellis-Bextor neve több mint 25 éve egyet jelent az ellenállhatatlan brit dance-poppal, amelyben egybeforr a diszkó, az elektronika és a pop. A brit énekes-dalszövegíró Spillerrel közös Groovejet című dallával hódította meg a listákat 2000-ben, majd gigaslágerekkel – a Take Me Home-mal, a Get Over You-val, a Catch You-val és a Murder on the Dancefloorral – vált a popkultúra meghatározó alakjává - tartalmazza a közlemény.

Hangsúlyozták, hogy jövőre, július 29. és 31. között ünnepli a Jazzpiknik a jubileumi, 15. születésnapját, Paloznak pedig Sophie Ellis-Bextornak köszönhetően egy estére "csillogó diszkóteremmé" alakul át.

Felidézték, hogy Sophie Ellis-Bextor két évtizeddel ezelőtti sikerei után újra meghódította a világot: zenéje 2024-ben a Saltburn thriller-vígjátéknak köszönhetően egy újabb generációhoz is eljutott. Ugyanis a filmben felcsendülő ikonikus dal a brit slágerlista második helyén végzett.

Számai összesen több mint 1,4 milliárd lejátszást értek el a Spotify-on, ahol havonta csaknem 10 millióan hallgatják azokat. Az előadó hat top 10-es kislemezt és hat top 10-es albumot jegyez a brit listákon. Tavaly jelent meg nyolcadik stúdióalbuma, a Perimenopop – ismertették.

Ezzel az ötödik helyen debütált a brit albumlistán – fűzték hozzá.

Szombat Éva és a Katona csapata a színház olyan belső tereiben dolgozott, amelyek a közönség számára rejtve maradnak: a díszletraktárak üzemi területén, a folyosók labirintusában, a backstage félhomályában. A színházi környezet nem háttérként, hanem önálló szereplőként jelenik meg: a falak, tárgyak, terek és átjárók sajátos kulisszává alakulnak.

A sorozat leginkább a játékosságot és a humort találta meg - ezek a minőségek a Katona számára nem pusztán a képek hangulatát jelentik, hanem a színházi alkotófolyamat fontos részei is. Az OFFSTAGE ezekre meghatározó energiákra irányítja a figyelmet. A fotók szeptember közepétől a Katona József Színházban láthatók.

Fotó: Szombat Éva

Fotó-asszisztens: Gyurkovics Anna

Stylist: Pattantyus Dóra

Stylist-asszisztens: Kovács Ildikó

Öltöztetők: Batta Eszter, Elek Bea, Kulcsár Nóra

Smink: Keserű Barbara, Bányai Boróka

Fodrász: Szeberényi Lejla, Tóth Barbara

Külön köszönet: Csontos Sarolta, Fodor István, Fórián Péter, Talmácsi Alexa, Tóth Lacek, Tölli Judit, Valentin Szarvas, THEFOUR

Tizenöt bemutató. Opera, musical, balett, mese, kortárs magyar dráma, klasszikusok és kísérletek. Vagyis nagyjából minden, amiért az ember este nem marad otthon.

Augusztus 25-én évadnyitó társulati ülést tartott a Miskolci Nemzeti Színház. Béres Attila igazgató elsőként azoknak mondott köszönetet, akik a nyári hőségben is bent voltak az épületben, dolgoztak a színpadon, javítottak, festettek, szereltek, karbantartottak, takarítottak. Mert egy színház nemcsak Shakespeare-ből, Csehovból és esti tapsból áll, hanem csavarokból, kábelekből, falakból, gépekből és emberekből is. Főleg emberekből.

És persze ott van maga az épület. Magyarország első kőszínháza 203 éves. Szép mondat. Csak a kő közben öregszik. Béres Attila arról beszélt: bízik abban, hogy a színház átfogó rekonstrukciója is napirendre kerülhet a közeljövőben.

Az Országos Színházi Találkozón a Gettó két szereplője, Börcsök Olivér és Lukács Ádám megosztva kapta a legjobb férfi mellékszereplő díját. Megosztva, ami ebben az esetben nem felet jelent, hanem kettőt. A MASZK Országos Színészegyesület és a Színházi Dolgozók Szakszervezete színészzsűrije Harsányi Attilát választotta a fesztivál legjobb színészének a Kean és a Gettó című előadásokban nyújtott alakításáért.

Az új évad új embereket is hoz. Lázár Juli, Móró Fruzsina és Kirády Marcell egyetemi gyakorlatukat töltik a társulatnál. A Miskolci Baletthez Kucskár Csenge és Nyári Gergely érkezik.

Közben az élet, amelynek nincs szüksége évadtervre, szintén írja a szereposztást: Czvikker Lilla anyai örömök elé néz, ezért több előadásban változások várhatók.

Az évadnyitón Tóth-Szántai József, Miskolc polgármestere is köszöntötte a társulatot. Arról beszélt, hogy a Miskolci Nemzeti Színház a város egyik meghatározó intézménye, amelyet a miskolciak joggal érezhetnek a magukénak. Támogatásáról biztosította a színházat az épület rekonstrukciójáért folytatott munkában is.

„Nagyon izgalmas évadot raktak össze. Rengeteg érdekes előadás lesz, amire kíváncsi vagyok. Nem is polgármesterként, hanem színházba járóként nagy kíváncsisággal tekintek erre az évadra” – mondta.

Dr. Czipa András országgyűlési képviselő is köszöntötte a társulatot. Felidézte, hogy diákként maga is állt ezen a színpadon, és hangsúlyozta, hogy számára nagyon fontos a teátrum értékteremtő munkája. A színházat Miskolc egyik kiemelkedő és példaértékű intézményének tartja. Elmondta, hogy kész együttműködni azért, hogy az épület felújítása végre megkezdődhessen.

Béres Attila a társulathoz fordulva az elmúlt években megszerzett szakmai tekintélyről beszélt.

Szeptember 3-án a Klamm háborúja vendégszerepel a Városmajori Szabadtéri Színpad Szemle Plusz programjában, szeptember 18-án pedig Miskolcon is felmegy az első függöny: Szabó Máté rendezésében bemutatják a Művészet című vígjátékot.

A 203. évad tehát elkezdődött. A többi pedig – ahogy a színházban rendesen – este derül ki.

Az Erkel Színház produkciója augusztusban a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri színpadán mutatkozott be a nézőknek. A szabadtéri helyszín különleges lehetőségeit Szente Vajk rendezése teljes mértékben kihasználta, a székesegyház, a nyitott égbolt és a hatalmas játéktér szervesen épült be Óz világába. Az Erkel alkotói a Broadway-előadástól eltérő, non-replica változatot állítottak színpadra, amelynek egyik legnagyobb erénye épp ez, az önálló alkotói vízió volt. A rendezés tele volt ötletekkel, meglepetésekkel és olyan megoldásokkal, amelyek kifejezetten a szegedi térhez készültek. Különösen emlékezetesek voltak a repülések.

Glinda rózsaszín buborékban lebegett a közönség fölött, Nessarose kerekesszékestől emelkedett a magasba, szárnyas majmok szelték át a teret, Elphaba pedig a Defying Gravity során a nézők feje fölött énekelt. A rendezői koncepciót maga Stephen Schwartz, a Wicked zeneszerzője is elismeréssel fogadta. „Ez egy vadonatúj produkció, zseniálisan újragondolva és újrarendezve. Rendkívül izgalmas” – fogalmazott a zeneszerző. Hozzátette, hogy a rendező teljes alkotói szabadságot kapott, a színpadi megoldások pedig felülmúlták az elvárásait: „Rengeteg különleges effekt van benne, és sokkal többféle káprázatos színpadi varázslat, mint az eredetiben. Rengeteg mindent láttam tegnap este, ami meglepett és örömmel töltött el” – mondta Schwartz a bemutató után.

A lenyűgöző látványvilág mellett a kiváló szereposztás is alapvetően meghatározta az előadás sikerét. Stéphanie Schlesser Elphabája egyszerre volt erőteljes és érzékeny, Tóth Angelika Glindája pedig játékosságával és humorával teremtett ellenpontot, majd fokozatosan mutatta meg a karakter érzelmesebb oldalát. Udvaros Dorottya hideg eleganciával bontotta ki Madame Morrible fenyegető karakterét, míg Csonka András Doctor Dillamondként megrázó őszinteséggel mutatta be a kirekesztettség tragédiáját. Koltai-Nagy Balázs kirobbanó energiával keltette életre Fiyerót, Pásztor Virág pedig markáns jelenléttel gazdagította Nessarose alakját. Puskás-Dallos Péter Boq szerepében remek stílusérzékkel mutatta be a figura drámai átlényegülését, a színpadi színvonalat pedig Feke Pál és Hevér Gábor tette teljessé, életre keltve a manipulatív „kisember” Varázsló karakterét.

A darab díszlet- és jelmeztervezője, visual supervisora Erkel László Kentaur, akinek grandiózus díszlet- és jelmeztervei egyszerre teremtettek mesebeli, a darab korához hű és lenyűgöző atmoszférát a színpadon. Ezt a monumentális látványt Madarász „Madár” János világítástervező különleges fényhatásai és vizuális megoldásai keltették életre, miközben a jelenetek sodró ritmusát és lendületét Túri Lajos Péter dinamikus, modern koreográfiája tette teljessé.

A Wicked decemberben Budapesten, az Erkel Színház színpadán tér majd vissza, immár a legnagyobb hazai kőszínházat betöltve. A produkció kettős szereposztással mutatkozik be. Elphaba zöld bőrébe Stéphanie Schlesser és Veres Mónika Nika bújik, míg Glinda karakterében Tóth Angelika és Venczli Zóra lép színpadra. Fiyero hercegként Koltai-Nagy Balázs és Veréb Tamás lesz látható az Erkelbe. Madame Morrible-ként Udvaros Dorottya és Náray Erika, Nessarose-ként Pásztor Virág és Csobot Adél, Doctor Dillamondként Csonka András és Szabó P. Szilveszter, Boq szerepében pedig Puskás-Dallos Péter és Braga Nikita lép a közönség elé. Az Apa figuráját Fejszés Attila, Dorothyt Bertalan Dorka kelti életre, Totó karakterét pedig két kutyus, Vuki és Chips formálja meg a musicalszínházban.

Az idei Szigeten ezekre a kérdésekre egészen különleges történetekben találtuk meg a választ. Az önkéntesek között ugyanis nemcsak fiatal kalandorokat, hanem palacsintát sütő nyugdíjasokat, több országból érkező bringásokat és olyan embereket is találhattunk, akik számára a Sziget jóval többet jelent egy zenei fesztiválnál.

A Fesztivál Önkéntes Központ több, mint 15 éve szervezi a Sziget önkéntes programját, amely évről évre egyre sokszínűbb közösséget vonz. Az idei történetek pedig különösen jól mutatják, hogy az önkéntesség nem csupán segítségnyújtás, hanem közösségi élmény, kaland és sokszor életre szóló kapcsolat is.

A Sziget önkéntes csapata nem ismer földrajzi határokat, amit a legjobban egy olasz és egy francia páros hihetetlen utazása bizonyít. A történet évekkel ezelőtt kezdődött a Balaton Soundon, ahol a fiatalok önkéntesként találtak egymásra. A barátság tartósnak bizonyult: a tavalyi Szigeten újra találkoztak, és a fesztivál semmihez sem fogható hangulatától megihletve elhatározták, hogy a következő évben szintet lépnek, és egy igazán kalandos formában térnek vissza.

Amikor 2025 novemberében megkapták az önkéntes szerződéseiket, eldöntötték, hogy júliusban elindulnak, és két keréken fogják megtenni az utat. Az olasz Giuseppe és társa Olaszországból vágott neki a távnak hagyományos kerékpárral, míg a francia Mathis és barátnője a dél-franciaországi Toulouse-ból indult el egy tandem biciklivel. Az olaszok 14 napon keresztül, míg a franciák 28 napig haladtak a cél felé. Útjuk Bolzanóban keresztezte egymást, ahol egyesítették erőiket, és innen már együtt tekertek tovább egészen Budapestig, több mint 1000 kilométert hagyva maguk mögött.

A csaknem egy hónapos túra során számos akadállyal – többek között kilyukadt gumikkal és még gyalogosan is nehezen átkelhető útszakaszokkal – kellett megküzdeniük, de a motivációjuk mindvégig töretlen maradt. Még érdekesebbé teszi a történetet, hogy a csapatot nem is az aktuális fellépők névsora vonzotta: azért választották a Szigetet, mert az önkéntes csapatba történő jelentkezési folyamat egyszerű és gördülékeny volt, a közösségbe könnyen be tudtak illeszkedni, és sok pozitív tapasztalatot szereztek az elmúlt években is önkéntesként. Megérkezésüket követően munkába is álltak: a négyfős társaságból hárman a Vándor Vurstli forgatagában segédkeztek, míg Giuseppe a Walkabouts önkéntes csapatát erősítette.

Az önkéntesség iránti lelkesedés azonban nem ismer korhatárt. Erre tökéletes példa az a kézzel írt levél, amely egy egyszerű papírcetlin érkezett Gerendai Károlyhoz.

A levelet egy 60 év feletti hölgyekből álló társaság írta, akik felajánlották a segítségüket a fesztiválon. Azt is megemlítették, hogy korábban már több helyen önkénteskedtek, és – ami talán a legfontosabb – mesterien tudnak palacsintát sütni.

A szervezők örömmel fogadták a rendhagyó jelentkezést, így végül három néni és egy bácsi is csatlakozott az önkéntesek közösségéhez. Bár hivatalosan mindössze egy napot töltöttek a Szigeten, munkájuk felejthetetlen nyomot hagyott: fáradhatatlanul sütötték a palacsintákat a fesztivál háttérmunkásainak, bebizonyítva, hogy a segíteni akarás valóban nem kor kérdése.

Azt, hogy mekkora belső motiváció hajtja az önkénteseket, egy másik különleges történet is jól mutatja.

Csaba, az idei Sziget egyik önkéntese a születésnapjára egy heti bérletet kapott a Sziget Fesztiválra, ráadásul SkyVIP kiegészítéssel. Amikor azonban az egyik ismerősénél látta, hogy ott lesz a Szigeten önkéntesként, felébredt a kíváncsisága: mindig is érdekelte, hogyan dolgoznak az önkéntesek egy ekkora rendezvényen, így megérdeklődte, hogyan működik a program. Annyira megtetszett neki, hogy végül annak ellenére, hogy már rendelkezett – nem is akármilyen – belépőjeggyel, nem a felhőtlen szórakozást választotta, hanem az önkéntességet és segítségnyújtást.

Az akciócsapat tagjaként a fesztivál egyik legdinamikusabb részlegében dolgozott: ott segített, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rá, és a legkülönfélébb feladatokban vett részt, aminek köszönhetően sosem volt két ugyanolyan napja. Elmondása szerint a munka végeztével jutott ideje arra is, hogy kikapcsolódjon, meglátogassa barátait, és új kapcsolatokat tudjon építeni. Kifejezetten tetszett neki az a légkör és hangulat, ami napról napra fogadta az önkéntes bázison, és a fesztivál végére az a gondolat fogalmazódott meg benne, hogy az önkéntesek bázissátora bizony sosem alszik.

Az önkéntesek munkája sokszor észrevétlen marad a látogatók számára, pedig a fesztivál szinte minden pontján jelen vannak. A Sziget több száz fős önkéntes csapata nap mint nap azon dolgozik, hogy minden gördülékenyen működjön a rendezvényen.

A Stewardok például folyamatosan figyelik a fesztivál területét, és szükség esetén azonnal jelzik, ha valahol segítségre van szükség. A Binfluenszerek a szelektív hulladékgyűjtést segítik, mások tolmácsként vagy tömegirányítóként dolgoznak, míg az akciócsapat tagjai ott avatkoznak be, ahol éppen a legnagyobb szükség van rájuk.

A tandemes bringások, a palacsintát sütő nyugdíjasok és a már megvásárolt jegye ellenére is önkénteskedő Csaba történetei jól mutatják, hogy a Sziget sokkal több, mint egy zenei fesztivál. A színpadok és a koncertek mögött egy olyan közösség működik, amelyet a segíteni akarás, az összetartozás és a közös élmények kötnek össze.

Az évad szeptember 6-án a Chicago előadásával kezdődik, majd szeptember 17-én sor kerül az első bemutatóra: a Proton Színház Parallax című előadása lesz látható. A Mundruczó Kornél rendezésében, a társulat improvizációi és Wéber Kata szövege alapján készült produkciót az elmúlt években számos európai országban játszották sikerrel, Magyarországon most lesz először látható.

Az őszi bemutatók próbái már megkezdődtek: a nagyszínpadon októberben Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című művét mutatják be Amélie Niermeyer német opera- és színházrendező rendezésében, a Kamrában pedig szintén októbertől lesz műsoron Anthony Burgess Gépnarancs című művének új színpadi feldolgozása, Sándor Dániel Máté rendezésében.

A Katona évadnyitó társulati ülésén idén is átadták a Vastaps-díjakat, amelyekkel a társulat tagjai és kiemelt támogatói minden évben az előző évad kiemelkedő művészi teljesítményeit ismerik el.

Az új évaddal a színház kávézójának üzemeltetését a Katonával szomszédos Három Holló csapata veszi át, akik szeptembertől átalakított belső térrel és új kínálattal várják a nézőket. Szintén változáson megy át a Katona József Színház arculata: az új vizuális világ szeptember folyamán fokozatosan jelenik meg a színház különböző felületein és tereiben.