Súgópéldány

A mind a Broadwayen, mind a londoni West Enden már több mint 20 éve töretlen sikernek örvendő musical Gregory Maguire azonos című regényén és L. Frank Baum Óz, a nagy varázsló című történetén alapul. A darab középpontjában Elphaba Thropp, a későbbi Gonosz Nyugati Boszorkány, és Glinda Upland, a majdani Jó Boszorkány megismerkedésének és komplex barátságának története áll.

A két lány a Shiz Egyetemen találkozik, ahol első pillantástól kezdve megvetik egymást, de a sors iróniája, hogy közös szobába osztják be őket. Innentől pedig lassan kialakul közöttük egy erős barátság, amit olyan dolgok tesznek próbára, mint egy szerelmi háromszög, egy korrupt varázsló és a teljesen ellentétes hozzáállásuk egy elnyomó rendszerhez. A történet többek között az elfogadás iránti vágyról, a mássággal való nehézségekről és a feltétel nélküli baráti szeretetről szól.

A szegedi színpadon Glindát Tóth Angelika kelti életre, aki kitűnően alakítja a kezdetben hiú és felszínes lány szerepét, akit a külsőségeken és rózsaszín ruhatárán kívül nem érdekel más. Drámai mozdulatai, túlzó érzelmi kitörései teszik a karaktert komikussá, ezzel számtalanszor megnevettetve a közönséget. Színpadiasságát és a feltűnés iránti vágyát hangsúlyozza, hogy a közönség sorai felett, egy hatalmas buborékban érkezik a színpadra. Az előadás során ebből a sekélyes lányból az Elphabával kötött barátságának köszönhetően egy érettebb és empatikusabb, hűséges barátnő válik. Tóth Angelika úgy formálta meg a kényeskedő lányt, hogy megtalálta az egyensúlyt Glinda sekélyessége és szerettei felé tanúsított magatartása között, vigyázva, hogy a karakter ne váljon komolyan vehetetlenné.

Elphaba szerepében Stéphanie Schlesser színésznőt láthatjuk, aki Glinda tökéletes ellentéte: komoly, cinikus és lázadó, akit zöld bőre miatt a társadalom és saját családja is elutasít, és emiatt nehezen bízik meg másokban. Viszont ha valakit közel enged magához, az iránt feltétlen szeretetet érez, ilyen húga, Nessarose, Glinda és Fiyero. Hatalmas varázserővel rendelkezik, ami egyszerre teszi mások szemében különlegessé és veszélyessé. A belga színésznő, aki csak emiatt a szerep miatt érkezett Magyarországra, kitartó munkájának köszönhetően nagyon jól elsajátította a magyar nyelvet, és a csak időnként észrevehető, nagyon enyhe akcentusa semmit nem vett el az általa megformált karakter hitelességéből.

A férfi főszereplőt, Fiyero herceget Koltai-Nagy Balázs alakítja, aki a darab szerelmi háromszögének középpontja: mindkét lány szerelmének a tárgya, aki bár Glinda párja, de valójában Elphabába szerelmes. Eleinte fényűző életet él, nem törődik a holnappal, kerüli a felelősséget egészen addig, amíg Elphaba hatására teljesen megváltozik. Felhagy látszatéletével, képessé válik a felelősségvállalásra és arra, hogy mindenét kockára tegye szerelméért és az igazságért. A történet végén Elphaba egy varázslattal megmenti őt a kínzástól, de emiatt teste szalmává alakul, így válik az eredeti történetből ismert Madárijesztővé. Koltai-Nagy Balázstól nem állnak messze a romantikus hős szerepek, így itt is remekül alakította az epekedő, sóvárgó férfit, aki valami igazabbra vágyik addigi életénél.

A kisebb szerepekben is hiteles alakításokat láthatunk a Glinda után reménytelenül vágyakozó Boq-ot játszó Puskás-Dallos Péter, az Elphaba húga, Nessarose szerepében színpadra lépő Pásztor Virág, valamint a kecskeprofesszort, Dr. Dillamondot megformáló Csonka András személyében. A musical főgonoszát, Madame Morrible-t Udvaros Dorottya, a varázserőt színlelő Varázslót Feke Pál és Hevér Gábor játsszák kitűnően, váltott szereposztásban.

Ezúttal is megtapasztalhatjuk, amit Szente Vajk Erkel Színházbeli rendezéseinél már megszokhattunk, hogy a látvány fokozása érdekében az előadás nemcsak a színpadon zajlik. A repülés izgalmát Stéphanie Schlesser is átélheti, amikor több alkalommal a közönség fölé emelik, illetve a tánckar tagjai is, akik a színpad felett szárnyas majmokként vagy hőlégballonokkal repkednek. A sorok között időnként felbukkanó táncosoknak és statisztáknak köszönhetően pedig a nézők úgy érezhetik, hogy szinte belekerülnek az előadásba.

A mozgalmas koreográfia megalkotója az Erkel Színház koreográfusa Túri Lajos Péter, aki a kőszínház musical ensemble és tánckar tagjaival együtt még felejthetetlenebbé varázsolja produkciót.

Kentaur díszlet-és jelmeztervező munkáját dicséri a darab grandiózus látványvilága az óriási díszletelemekkel, amelyből kitűnik Fiyero autója, a Varázsló álarca vagy a darab elején megjelenő, a Gonosz Nyugati Boszorkányt ábrázoló bábu. A darab rengeteg helyszínen játszódik, így a háttérelemeket is nagyon kreatívan kell használni, hogy a jeleneteket a lehető leglátványosabban mutathassák be. A 180-200 darabból álló jelmezkészlet minden egyes darabja tökéletesen illeszkedik a képi világba és a szereplők személyiségéhez.

Galambos Attila, a darab egyik fordítója a bemutatót kísérő Wicked Week alatt megszervezett közönségtalálkozó keretében több kulisszatitkot is megosztott az érdeklődőkkel. Érdekességként megemlítette, hogy a munka kezdeti fázisában el akarták hagyni a szerzőpáros által létrehozott, nyakatekertté átalakított szavakat, mert féltek tőle, hogy az emberek nyelvbotlásnak fogják tartani. Az eredeti darab alkotói viszont ragaszkodtak a Óz világának furcsaságát tükröző kifejezések megtartásához, és úgy tűnik, hogy a közönség értette ezek szerepét, hiszen minden alkalommal nevetéssel fogadták, amikor egy ilyen átalakított szó elhangzott a színpadon.

A több, mint másfél évtizede együtt dolgozó szerzőpáros, Szente Vajk és Galambos Attila a tőlük megszokott minőségű szöveget alkották meg ezúttal is. Az olyan ikonikus dalok, mint a Popular, Defying Gravity, No Good Deed vagy a For Good magyar fordításai tökéletesen átadták az eredeti dalok mondanivalóját.

A musical a Szegedi Szabadtéri Színpadon a premiert követően még öt alkalommal, augusztus 15., 16., 20., 21. és 22-én látható. A szegedi premier napján elkezdődött a jegyértékesítés a darab kőszínházi előadásaira is, amelyet december 4-én mutatnak be. A musical csapatához csatlakozik Veres Mónika Nika, Venczli Zóra, Csobot Adél, Veréb Tamás, Braga Nikita, Szabó P. Szilveszter, illetve Náray Erika.

Számomra különösen sokat jelentett, hogy életemben először léphettem be a Szigetre: egy tízéves álmom vált ezzel valóra. Már az első napot megelőző hetekben nőttön-nőtt bennem a várakozás, nagyjából olyan intenzitással, mintha az államvizsgámra készültem volna. Ez ironikus annak fényében, hogy mennyire nehezen szoktam viselni a tömeget, s ha valami nem mondható el a Szigetről, akkor az az, hogy kevesen lennének. Ehhez képest a megérkezés pillanatától kezdve a szorongásom illedelmesen adta át a helyét a gyermeki izgatottságnak.

A beléptető kaput magunk mögött hagyva négy irányba is elindulhattunk volna, rövid tanakodás után azonban a sziget szíve felé vettük az irányt. Felcsaptunk amatőr térképésznek, és hamarosan megtaláltuk a Nagyszínpad mutatós félkupoláját, ahol az első kiszemelt fellépő, a Wolf Alice készült színpadra lépni.

Ekkor értek el hozzám először a Sziget valódi hangjai és illatai. A távolból dübörgő basszusok, a közelből kiszűrődő énekhangok, a felszabadult, olykor kissé illuminált beszélgetések, a legközelebbi ételstandok csábító aromái és persze a kánikulában izzadó tömegek hamisíthatatlan kipárolgása. Nem büdös. Egyszerűen emberi. Meglepő módon ezek az egymásra rakódó ingerek nem rontották el az összképet. Éppen ellenkezőleg: ettől lett igazán autentikus az egész.

Ugyanis a koncertek csak a szórakozás keretét adják. A Sziget szellemisége közösséget kovácsol a sokféleségből, és néhány órára kiutat kínál a hétköznapok mókuskerekéből. Ezt szokatlanul hamar sikerült megtapasztalnom.

A Wolf Alice koncertje magas oktánszámon pörgött. Sírtam, nevettem, táncoltam, és mire véget ért, már biztosan tudtam, hogy jó helyen vagyok. Ezt követte egy rövid Flag Show, amelynek összetartásra sarkalló üzenete tetszett, noha a negyedórás produkció önmagában nem hagyott bennem hasonlóan mély nyomot.

Ezután következett Zara Larsson, akinek zenéje kevésbé fedte le az ízlésemet. A barátom ott maradt, én viszont útnak indultam, és ekkor kezdődött az este legjobb része: a céltalannak tűnő bolyongás.

Nem kellett sokáig keresgélnem. A Nagyszínpad mögötti fedett részen éppen a Lambrini Girls csapott a húrok közé. Korábban fogalmam sem volt róla, kik ők, néhány gitárdallam és néhány sor mégis elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a végéig ott ragadjak. A provokatív szövegek, a feminista hangvétel és az eleinte kaotikusnak tűnő, majd fokozatosan összeálló punk-rock hangzás azonnal megfogott. A közönség közepén kialakult egy pogo zóna is, örvényként szippantva magába a gyanútlanul közel merészkedőket. Élveztem nézni, de beállni azért nem mertem.

Némi keringés és néhány, a zajban félig-meddig elvesző telefonhívás után végül egymásra találtunk a barátommal, és immár együtt haladtunk tovább koncerttől koncertig, előadástól előadásig. Többször eltévedtünk, de ezen a ponton nem számított semmi. A Szigeten valahogy az eltévedés is a program szerves részét képezi.

Hajnalhasadáskor a Duna közelében találtunk egy nyugodtabb zugot. Leültünk, és próbáltuk feldolgozni az elmúlt órák rengeteg élményét, megfeledkezve az időről. Csak beszélgettünk, hallgattuk a távolból érkező elektronikus zenéket, néztük a csillagos ég alatt hol ritkásabban, hol sűrűbben hullámzó tömeget, és még onnan is éreztük a mellkasunkban dübörgő decibeleket. Ezt kifejezetten megnyugtatónak és komfortosnak találtam.

Egyetlen éjszakára valóban szabadok voltunk.

Abban azért megegyeztünk, hogy szombaton korábban érkezünk, valamivel szervezettebb útitervvel.

A programsorozat augusztus 16-án a Dzsungel könyve című musicallel indul a Földi Teri Színház előadásában. Augusztus 17-én a Budapest Jazz Orchestra mutatja be Forever Queen Jazz című koncertjét Wolf Kati, Király Viktor és Kocsis Tibor közreműködésével, augusztus 18-án pedig a Melody Maker Show idézi fel a kilencvenes évek slágereit Bebe, Moór Bernadett (Bedhy) és Gajdos Attila (Julian) fellépésével.

Augusztus 19-én koncertet ad a 30Y, augusztus 20-án Simply the Best – Tina Turner-emlékkoncertet rendeznek Koós Réka, Király Linda, Szirota Jennifer, Szabó András és az Abrakazabra zenekar közreműködésével, amelyet ünnepi tűzijáték követ.

A fesztivál kiemelt eseménye lesz augusztus 21-én a Kossuth-díjas Csík Zenekar, valamint augusztus 22-én a balkáni zene világhírű együttese, a Boban Marković Orkestar koncertje. A programsorozat augusztus 23-án Pély Barna koncertjével zárul.

Iváncsics Zsolt, Balatonszemes polgármestere a közlemény szerint kiemelte, hogy a rendezvény három év alatt a település egyik legfontosabb kulturális eseményévé vált. „Célunk, hogy a magas színvonalú programokkal egyszerre erősítsük a helyi közösséget és a Balaton térségének turisztikai vonzerejét” – idézi a szervezők közleménye a polgármestert.

A legtöbb program ingyenesen látogatható. A rendezvény helyszíne a balatonszemesi focipálya.

A jubileumi karnevál kísérőrendezvényekén már hétfőn megnyílt a Vas Vármegyei Levéltárban a Savaria Karnevál történetéből 1961-2025 című kiállítás, amely fényképeket, dokumentumokat, filmfelvételeket, plakátokat és tárgyakat mutat be az elmúlt karneválokról - olvasható a karnevál hivatalos honlapján.

A tájékoztatás szerint a karneválnyitó ceremónia egy keretjáték formájában csütörtökön 18 óra 45 perckor kezdődik a Fórum színpadon, a kétezer éves város főterén. Ezt követi a vasi kötődésű Anima Sound System és a Savaria Szimfonikus Zenekar közös koncertje; a Történelmi Témaparkban este fél tíztől veszi kezdetét az elmaradhatatlan tüzes játék.

A programajánló szerint idén is lesz Karneválszínház a megyeháza udvarán, ahol Székely Csaba: Bányavirág című tragikomédiáját mutatja be négy egymást követő este a Miskolci Nemzeti Színház társulata.

A Történelmi témaparkban csütörtök reggeltől folyamatosan zajlanak a hagyományőrző csapatok bemutatói, időről-időre összecsapnak a barbárok a római katonákkal, Ugyanitt pénteken lovasbemutatót tart tanítványaival Kassai Lajos lovasíjász. Várja majd a karneválozókat a Zsidó udvar, ahol a meghirdetett program szerint csütörtök délután Gregor Bernadett és Zucker Immánuel előadásában jiddis slágereket hallgathatnak.

A Gayer parkban lévő Kalandvárban napközben a gyermekes családokat várják hagyományőrző kézműves foglalkozásokkal, bábszínházi előadásokkal, a Mesebolt Bábszínház művészei mellett vasárnap a Kaláka Együttes is színpadra lép.

A karnevál napjaiban újra kézműves bemutatókkal várja a látogatókat a Művészetek utcája, vezetett tárlatokat kínálnak a város múzeumai, a történelmi belvárosban több helyen feltűnhetnek utcazenészek, ismét kinyit a Borok utcája, várja a vendégeit a Keleti udvar, ahol hastáncbemutatókkal színesítik a programot, illetve a Sörtér, ahol esténként könnyűzenei programok kínálnak szórakozást.

A háromszoros Oscar-díjas és további hétszeres Oscar-jelölt Robert Richardson az az operatőr, akinek valószínűleg sok filmje sorakozik az egyéni kedvenceink között. Az elmúlt bő negyven évben ő állt többek között Quentin Tarantino (Kill Bill – 1-2. rész, Django elszabadul, Volt egyszer egy Hollywood), Oliver Stone (A szakasz, JFK – A nyitott dosszié, Született gyilkosok) és Martin Scorsese (Casino, Viharsziget, A leleményes Hugo) kamerája mögött. Jana Hojdová cseh rendezőnő a képmágus belső világának feltárására közel egy évtizedet szentelt. A filmelemzésekkel megspékelt sztárinterjúk – a fenti nagyágyúk mindegyike megszólalt Hojdová kedvéért – és ráadásként több száz órányi magánvideó feldolgozásának eredménye a Robert Richardson: Fehér ördög című különleges művészportré. Hojdová és Richardson között egyben mély barátság formálódott, mivel a COVID-lezárások miatt a dokumentumfilmes és az operatőr sokkal több időt töltött együtt az előzetesen tervezettnél.

Szemben azzal a nézettel, hogy a náci veszély valódi súlyát csak utólag lehetett felismerni, egyes újságírók, értelmiségiek és művészek korán meglátták a fenyegetést. 1932-ben a minden idők egyik legjobb filmjének tartott Aranypolgár későbbi szerzője, a német-zsidó bevándorló családból származó, de már Amerikában született Herman J. Mankiewicz – David Fincher Mank című filmjének főhőse – megírta az Európa veszett kutyája című, látnoki erejű forgatókönyvét, amely már ekkor figyelmeztetett a Hitler jelentette fenyegetésre. A diplomáciai nyomás és a gazdasági érdekek hatására azonban a hollywoodi stúdiók eltemették a történetet. Ennek a soha el nem készült filmnek a felidézése során a BAFTA Breakthrough programban részt vett angol rendezőnő, Rubika Shah azt vizsgálja, milyen politikai, erkölcsi és művészi felelősség terheli az alkotókat és a döntéshozókat. Rendezése ellentmondásos képet fest Hollywoodról, felidézve az Egyesült Államokon végigsöprő antiszemitizmust, amely még az amerikai filmipar központját sem kerülte el.

A francia Az erdő zenéje magával ragadó vizuális és akusztikus élmény: minden kockájában nagyvászonra álmodott, az egész családnak szóló mozifilm, amely érzékenyen mesél arról, hogyan öröklődik tovább a természet iránti figyelem és szeretet generációról generációra. A díjnyertes természetfotós és filmes, Vincent Munier édesapjával és tinédzser fiával együtt járják a Vogézek ködbe burkolózó erdeit, ahol a természet egyszerre mutatja meg nyers erejét és törékeny szépségét. Bőgő szarvasoktól a neszező baglyokig a vadon hangjai kísérik útjukat, miközben egy eltűnőben lévő faj, a siketfajd nyomában járva egészen Norvégiáig erednek.

Tanúvallomások és archív felvételek segítségével A Föld csendje című film feltárja egy-egy Hondurasban, Brazíliában és Mexikóban meggyilkolt környezetvédő halálát, és azt a rendszerszintű korrupciót, amely védelmet nyújt a felelősöknek. Frank Gutiérrez spanyol dokumentumfilmje tisztelettel adózik az aktivistáknak és azoknak a közösségeknek, akik folytatják a küzdelmet, egyúttal rávilágít arra, hogy a természet védelmezői ellen elkövetett erőszak nem csupán a helyiek életét és környezetét, hanem az egész bolygó jövőjét fenyegeti.

A bolgár-szlovák-cseh koprodukcióban készült Virtuális barátnő három valódi tartalomkészítő történetén keresztül tárja fel az OnlyFans platformon folyó online szexmunka minden színfalak mögötti részletét. Barbora Chalupová rendezőnőnek köszönhetően nyomon követjük a tartalomkészítés folyamatát, a feliratkozókkal folytatott beszélgetéseket, valamint a partnereikkel és a munkatársaikkal fenntartott kapcsolataik mindennapi dinamikáját. A tartalomkészítők társainak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy párjuk nemcsak a testét tárja a nyilvánosság elé, hanem a rajongókkal álromantikus kapcsolatokat is kialakít.

1971-ben több száz fiatal elfoglalt néhány elhagyatott katonai barakkot Koppenhágában. Így született meg Christiania, egy merész kísérlet a szabadság és a közösség jegyében, ami valódi alternatívává vált a többségi társadalommal szemben. A dán filmrendező, Karl Friis Forchhammer szívvel-lélekkel és egy cinkos kacsintással meséli el az önjelölt szabadváros történetét a radikális demokráciáról és a szabad kreativitásról, de nem hallgatja el az erőszakot, a drogokat és a külvilág nyomását sem. Szó esik benne az új telepesek idealizmusáról, a konszenzusos demokráciáról, a hippikről, de még egy vallási világvége-szektáról és egy alkoholista medvéről is.

A programban természetesen magyar film is szerepel. Dubinyák Réka néhány hónappal ezelőtt a Szeplőtelen című kisfilmjével elnyerte a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon a diákzsűri díját, a CineFestre pedig már első egész estés dokumentumfilmjével érkezik. A megható Új lépések egy tudományos kutatásban részt vevők nyolc hónapját követi, amely azt vizsgálja, hogyan hat a néptánc az időskori szellemi hanyatlásra és a demencia kialakulásának kockázatára. A szereplők különböző élettörténetekkel érkeztek, de ugyanaz a félelem hozta el őket: mi történik, ha egyszer már nem emlékeznek azokra, akik voltak? A kísérlet végén színpadra kell állniuk, és miközben a lépéseket igyekeznek elsajátítani, váratlanul egymásra, és az életükből lassan eltűnő szabadság érzésére találnak.

A 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált 2026. szeptember 4. és 12. között rendezik meg, a jegyvásárlás augusztus második felében indul.

Az erdő zenéje a Francia Intézet támogatásával szerepel a programban.

Gergely Balázs főszervező, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke elmondta: a mottónak két okból is „többletértéke van”. Egyrészt a város eredeti címerében három nyitott kaputorony szerepel, ami arra utal, hogy Kolozsvár egy nyitott szellemiségű város, ahol a vándorok, a kereskedők, „a szabad gondolatok” áramlottak ki és be, oda és vissza. Kolozsváron alapítása óta igyekeztek nem kizárni az idegent, az érdeklődőt, hanem beengedni.

Ennek szellemében a „kincses Kolozsvárként” emlegetett település „kincsesládáját” sem zárják el zsugori módon, hanem kinyitják és értékeit közkinccsé teszik. Ilyen módon nyer értelmet Kolozsvár gazdagsága, melyekre lakói méltán lehetnek büszkék – mondta.

A mottó arra is utal, hogy már kezdetben számos kolozsvári kulturális, oktatási és egyházi intézmény, civil szervezet nyitotta meg a kapuit a rendezvénysorozat előtt, biztosított teret a lebonyolításához. De a többségi románság is úgy fogadta, „ahogy illik, ahogy azt a kolozsvári magyar közösség megérdemli” – tette hozzá. Ez a fogadtatás pár évtizeddel korábban nem lett volna ennyire egyértelmű – mondta Gergely Balázs a Funar-korszakra utalva. Gheorghe Funar 1992-2004 között volt kolozsvári polgármester.

„Nagyon örülök, hogy a Kolozsvári Magyar Napok is a kinyitott kapuival hozzájárulhatott ahhoz, hogy a város szellemisége, a közviszonyok, a román-magyar kapcsolatok jelentős mértékben javulhattak, sokkal nagyobb bizalommal fordulunk egymás iránt” – fogalmazott a főszervező.

Szabó Lilla programigazgató elmondta: mintegy 600 programmal készülnek, melyből közel 100 családos és gyermekprogram. Továbbá 37 koncert, 36 kiállítás, 41 filmvetítés is lesz. Városismereti és tematikus séták, színházi miniévad, irodalmi és sportprogramok, örömfőzés várja az érdeklődőket.

A KMN két társrendezvénye – a Szent István Napi Néptánctalálkozó és a 3. Magyar Egyházzenei Biennálé pénteken kezdődik és jövő hét közepén ér véget.

A főtéri nagyszínpadon a 28. Szent István-napi Néptánctalálkozó nemzetközi gáláját tartják kedden. Fellép még az Erdélyi Dudás Rend, a ValMar, a Heaven Street Seven, a Lóci játszik, a Magna Cum Laude, a Magashegyi Underground és a Republic. Augusztus 20-án magyar nóta és operettest lesz, vasárnap a Kolozsvári Magyar Opera Valahol Európában című musicaljével zárul a rendezvénysorozat.

Szerdán nyílik a Borutca, a kézműves és könyvvásár és a múzeumok sétány, ahol 19 erdélyi és magyarországi múzeum mutatkozik be. A hagyományos helyszínek is maradnak: a Bánffy-udvar Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának udvarán (Főtér23), a Refo-udvar, a Folkudvar és Mátyás király udvara (Szentegyház utca 4.).

A nyitógálát hétfőn tartják a magyar színházban. Hétvégén több előrendezvény is lesz: szombaton a Kolozsvári Magyar Szalon részeként megnyílik az Orosz-emlékszoba, mely az öt úszóbajnokot adó Orosz-dinasztiának a Maier-Orosz Judith által megőrzött családi hagyatékát mutatja be.

Szombat délután bemutatják a Kincses Kolozsvár Kalendáriumot. A Bánffy-palotában megnyílik a Györkös Mányi Albert- és a Cseh Gusztáv-emlékkiállítás, az Egyetem utcában a Marslakók – Magyar tudósok és Nobel-díjasok című tárlat.

Vasárnap a Gergely Balázs és Bense Jenő gyűjteményéből összeállított Kolozsvár – terek, tornyok, tegnapok. A kincses város 130 éve képeslapokon című kiállítás és az Erdélyi Helikon százéves örökségét bemutató tárlat nyílik a Bánffy-palotában.

Vasárnap a Szent Mihály-templomban szentmisét mutatnak be Márton Áron erdélyi katolikus püspök boldoggá avatásáért, és három kiállítás nyílik róla.

A Makovecz Imre tervezte törökvágási református templomban az ökumenikus istentisztelet után a neves építész örökségéből nyílik kiállítás. Tárlat emlékeztet a 100 éve született Kallós Zoltán néprajzkutatóra is Ádám Gyula fotói révén.

Oláh Emese alpolgármester elmondta: az önkormányzat a nehéz gazdasági helyzet ellenére 900 ezer lejjel (62,6 millió forint) támogatja a KMN-t. Hangsúlyozta: a rendezvény nemcsak hidat képez a városlakók között, de az elvándoroltakat is hazavonzza, Kolozsvárt Erdély élő fővárosává teszi. Ezért az önkormányzat kiemelt partnerként kezeli a szervezőket, segíti a zökkenőmentes lebonyolítást.

Gergely Balázs hozzátette: a KMN legnagyobb támogatója a mindenkori magyar kormány, melynek képviselői idén több napig jelen lesznek a rendezvénysorozaton.

Kiemelte a kolozsvári üzletemberek, polgárok adományait is. Az MTI kérdésére elmondta: egyéni támogatóként is lehet segíteni a rendezvénysorozatot, mivel az idei év különösen nehéz anyagi szempontból. A „magyarnapozóktól” évente 4500-5000 eurónak megfelelő lej gyűlik össze, ami segíti a jövő évi szervezést.

Igaz Krisztina, a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ szakmai vezetője jelezte, hogy a népszerű királyi óriásbáboknak két új tagja van, Nagy Lajos és Károly Róbert, így most már 25 báb vonul fel a belvárosban.

Belényesi Károly, a Civitas Regia 2038 Nonprofit Kft. ügyvezetője közölte, hogy idei tudományos konferenciájukat Elérte, hogy a magyarok világszerte elterjedő híre-neve a csillagokig érjen címmel rendezik meg, és az előadásokban Nagy Lajosra és az Anjou-korra tekintenek vissza.

Szikora János, a Hűség és árulás című előadás, valamint a szertartásjáték rendezője elmondta, hogy idén külön mutatják meg a koronázási szertartás rítusát és I. Lajos király élettörténetét: előbbi félórás előadás lesz a Nemzeti Emlékhelyen, utóbbi dokumentum dráma formájában színi előadásként idézi fel Nagy Lajos királyságának első éveit.

A sajtóanyag szerint a fogadalmi szentmise és körmenet nyitja a Szent István ünnepe köré szervezett programsorozatot, és még ezen a napon elindul a Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztivál is, ahol Bulgária, Szlovénia, Chile és Mexikó csoportjait láthatja a közönség, de a Magyar Nemzeti Táncegyüttes produkcióit szintén láthatják a nézők.

Az eseménysorozat elmaradhatatlan rendezvényei a fúvószenekari koncertek: a Fehérvári Fúvós Fesztiválon a Székesfehérvári Fúvószenekar és a Bicskei Koncertfúvós Zenekar ad koncertet, valamint a XII. Fricsay Richárd Regionális Katonazenekari Fesztivál keretében a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar mellett Budapest, Hódmezővásárhely és Tata katonazenészei várják a közönséget.

A Koronázási Ünnepi Játékok négy napja a középkorba repíti majd a látogatókat augusztus 20-23. között, amikor a hagyományőrző csapatok a Zichy ligetben ütnek tábort, az Országzászló tér mesetérré, a Városház tér pedig piactérré változik.

A programhoz kapcsolódóan két napon át várja az érdeklődőket a Lovagok Napja, ahol a IV. Szent István Torna győztese elnyeri Fehérvár Kardját.

A fesztivál utolsó napjain a könnyűzene kerül előtérbe, hiszen előbb a TNT, majd A Grund – vígszínházi fiúzenekar és Dés László lép fel a Zichy-színpadon. Új helyszín a Szent II. János Pál pápa tér, ahol a Janoska Ensemble és a Vintage Dolls ad koncertet.

A Székesfehérvári Királyi Napok augusztus 23-án zárógálával búcsúzik a közönségtől. Az Együtt a Koronáért című összművészeti produkciót a Vörösmarty Színház szervezésében, Dolhai Attila rendezésében mutatják be a Zichy-színpadon a Vörösmarty Színház, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, a Székesfehérvári Balett Színház és az Alba Regia Táncegyüttes közreműködésével.

Második nap reggel az iszonyatos hőségre ébredt Kapolcs minden fesztiválozója. A szerencsés légkondis lakóautósok egyáltalán nem érezhették át, amit a sátorozók tapasztaltak reggel, amikor elkezdett tűzni a nap az árnyéktalan campingekben.

A meleg ellenére is az első út a Sparba vezetett. A Visa támogatásával voltak elérhető biciklis kocsik, amik a tömegen átszlalomozva szívesen elvitték a fesztiválozókat a campingig, lángosig, egy udvarig vagy a Sparhoz. Nagyon jól esett, hogy nem kellett a dombon lesétálni és egy kedves biciklis-taxis menőn átkacskaringózott velünk a boltig.

A szükséges bevásárlás után visszatértünk az előző napról jól ismert Momentán udvar hangulatába. Ezúttal a babzsákokért folytatott harcot elvesztettük, és székekről néztük végig az előadást, de a lelkesedés cseppet sem csillapodott. A közönség már nagyon várta az Éjjel-nappal Momentán sorozat következő epizódját, ami nem is okozott csalódást. Az impro színészek szívüket, lelküket beleadva szőtték tovább az egyre bonyolultabb történetet, nevetések és tapsok között. Kétségkívül a legjobb kora-délutáni program volt művvölgyön.

A campingbe visszafele többfajta hő elleni stratégiát is megtapasztalhattunk. Visszafele a járdán sétálva egyszer csak hideg víz repült felénk, lelocsolva a ruhánkat és hajunkat. Két kisfiú önként vállalta a fesztiválozók megsegítését és a kerítés mögül lövöldöztek vízipisztollyal, jó pár nevetést és hálás köszönetet kicsalva az arra járó, lassan hőgutát kapó sétálóktól. De a személyes kedvenc megoldásom az volt, amikor úgy döntöttek, hogy tartanak egy „patak átúszást” a kapolcsi patakban. Ez nagyjából azt jelentette, hogy elhasaltak a bokáig érő vízben a kövek között, ezzel hűtve le magukat.

A délután maradék része pihenéssel telt, főleg a hőség miatt. De miután mindenki megette a Sparos instant tésztát, újult erővel indultunk el a Lőtérre, a színpadhoz, a Kolibri koncertre. Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend között Csigabuszok vitték át a koncertekre a tömeget, szóval mi is felszálltunk a Csigabuszra, egy koncertnyi emberrel együtt. A jó hangulata a fesztiválnak még akkor sem hagyott alább, amikor száz ember nyomorgott egy 40 személyes befülledt buszon Vigántpetend felé, összepréselődve és összeizzadva.

Amikor végre leszálltunk a Lőtéren, még volt egy óra a koncert kezdetéig. A közönség szépen lassan összegyűlt, de addig is körökben ültek a földön, mindenki különböző módon foglalva el magát. A legtöbben beszélgettek, ismerkedtek vagy kártyáztak, de a koncert kezdetére már mindenki legalább egy henna festéssel gazdagodott.

Este nyolckor elkezdődött a Kolibri koncert, amit mindenki hatalmas élvezettel várt. Én egyáltalán nem ismertem a számaikat, de a sok táncolás, könnyen megjegyezhető szövegek és szuper hangulat után nagyon megszerettem őket, azóta hallgatom a zenéiket. Természetesen a koncert vibe-ot nem tudja visszaadni semmi, igazán maradandó élmény volt és mindig mosolyogva gondolok vissza, amikor hallom az egyik számot.

Mire vége lett, már teljesen besötétedett és mindenki, aki a Lőtéren élvezte a Kolibri stílusát, egyszerre indult vissza a Csigabusz megállójába. A Panoráma színpad felé zakatolva, a még az odafele útnál is jobban megtelt busz hangosan zengett a fesztiválozók közös éneklésétől. Mindenki együtt bulizott tovább, hiába volt kevés hely és levegő, a mosolyok mindenki arcán fényesen csillogtak.

A főkoncert este 11-kor kezdődött a Panoráma színpadon. A Parno Graszt együttes népzenéi töltötték be a teret. Mindenhol táncoltak, volt, aki egyedül, voltak, akik ketten, de nagyobb tánckörök is alakultak, ahol a zenéhez illő néptánc, vagy néptánc-szerű közös ugrálások még szórakoztatóbbá és életteltelivé tették a koncertet.

A Parno Graszt felénél mi leváltunk a bulizókról, hogy másik helyszínt és előadást is megnézhessünk. A Jazz udvarban fellépett a Pankastic zenekar, ami merőben más volt, mint a hangulat a Panorámán. Itt nagybőgő, zongora, cimbalom és ének töltötte be a teret. Kezdetben mindenki csak ülve hallgatta a zenét, de nagyon hamar az első sorok előtt kialakult a tánctér is, ami bárkit befogadott, aki szívesen élvezte a jazz magávalragadó hangulatát. Órákat tudtam volna táncolni a zenére, amit Pálmai Panna gyönyörűen énekelt.

Mire a harmadik koncertnek is vége volt, már rendesen elfáradtunk a sok ugrálásban. A logikus megoldás az lett volna, ha elmegyünk pihenni, de természetesen mi nem ezt választottuk. A következő, és utolsó, megállója az estének a Kender kert volt, ahol jobb zenét adtak, mint előző nap, szóval egyértelmű volt, hogy a program itt is a táncolás lesz.

Egész éjszaka hihetetlen hangulat volt a fesztivál teljes területén, hajnali 3-kor sem csökkent a lelkesedés, ugyanolyan élvezettel táncolt mindenki, mint még a legelső koncerten. Én éreztem a kimerültséget, az adrenalin mégis vitt és vitt előre mindenkivel együtt az éjszakába. Viszont amint visszatértünk a lakóautóba lefeküdni, egy perc alatt elaludtunk mind, várva a következő nap élményeit.

A gyerek- és ifjúsági színházi előadások kategóriadíjáról immár ötödik éve a területen legtöbb ismerettel rendelkező, idén hét tagból álló grémium döntött. A díjazott a Füge Produkció és a DanteCasino Ha már lúd… című, Kenéz Ágoston rendezte előadása. A bizottság idén is nyilvánosságra hozta az értékelésekkel kiegészített rövidlistát, amelyen további öt előadás található.

A további 14 kategóriában 17 színikritikus – Balogh Gyula, Bóta Gábor, Csáki Judit, Csizner Ildikó, Jászay Tamás, Karsai György, Kiss Annamária, Lénárt Gábor, Miklós Melánia, Nánay István, Papp Tímea, Prikazovics Júlia, Rosznáky Emma, Stuber Andrea, Szekeres Szabolcs, Turbuly Lilla, Urbán Balázs – adta le voksát.

Teljes értékű szavazatot a Céh azon tagjai adhatnak le, akik az évadban legalább 90 új, magyar színházi bemutatót néztek meg, de a 2017/2018-as évad óta lehetősége van szavazni azoknak is, akik 90-nél kevesebb, de legalább 50 új bemutatót tekintettek meg. Kategóriánként ők is három szavazatot adhatnak le, de szavazatuk feleakkora pontértékkel esik latba.

A szavazólapok és a hozzájuk fűzött magyarázatok, indoklások hagyományosan idén is nyilvánosak lesznek, azok a szeptember 20-i díjátadót követően a Színházi Kritikusok Céhének honlapján jelennek meg.

Összesen 22 független, kő- és befogadószínház, produkciós ház, illetve társulat előadásai és művészei szerepelnek a 14 kategória várományosai között.

A színházak között a Katona József Színház az abszolút rekorder: 3 előadással (Chicago, némacsend, Rekviem) 7 kategóriában várhatja a díjátadót. A szombathelyi Weöres Sándor Színház a Takarásban című előadással 4 kategóriában jelölt, a Budaörsi Latinovits Színház, gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, az Újvidéki Színház és a Vígszínház 3-3 kategória várományosa.

Az előadások közül a szombathelyi Weöres Sándor Színház Takarásban című előadása 4 kategóriában (kőszínházi előadás, rendezés, férfi mellékszereplő, új magyar dráma/színpadi szöveg) érintett. 3-3 kategóriában várományos a Katona József Színház előadása, a némacsend (rendezés, férfi epizódszereplő, díszlet), a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház koprodukciójában készült Rinocéroszok (kőszínházi előadás, férfi főszereplő, jelmez), valamint a Budaörsi Latinovits Színház operettje, A RÉPAKIRÁLY (szórakoztató előadás, női epizódszereplő, jelmez).

Az alkotók közül Nagy Péter István rendező két kategóriában jelölt, a kőszínházi előadások kategóriájában Bocsárdi László két rendezésével van versenyben.

A különböző kategóriákban összesen hat független produkció (Csengetett, Mylord? – Orlai Produkció, Egy diktátor születése – Yorick Stúdió, Elengedni nehéz – Stúdió K Színház, Drive – Füge Produkció–SzínMűhely Produkció–Staféta, Reggel és este – Ördögkatlan Produkció, Rühes kutya – Trafó Kortárs Művészetek Háza–Kárpáti Péter és barátai) szerepel.

A magyarországi vidéki színházak közül a Budaörsi Latinovits Színház, a Kecskeméti Katona József Színház, a Miskolci Nemzeti Színház és a szombathelyi Weöres Sándor Színház szerepel a listán.

A határon túli magyar színházak közül a szabadkai Kosztolányi Színház és az Újvidéki Színház, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a Nagyváradi Szigligeti Színház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadásai és alkotói várhatják a díjátadót.

A 47. Színikritikusdíj-átadó szeptember 20-án lesz az Eötvös 10-ben. Reményeink szerint – anyagi lehetőségeink függvényében – az eseményt idén is megelőzi a Red Carpet Live élő online közvetítés, amelynek keretében a várományosokkal beszélgetünk.

A terem befogadóképessége erősen korlátozott, ezért az esemény idén nem nyilvános. Az érdeklődésre való tekintettel azonban meghirdetünk öt támogatói jegyet, amelyet 30.000 forintért, a kritikusceh@gmail.com címen tudnak megvásárolni az érdeklődők. A befolyt összeget a díjátadó megrendezésére fordítjuk.

Az eseményen derül ki az is, ki nyerte a színházi kritika utánpótlása érdekében meghirdetett II. Koltai Tamás kritikapályázatot.

A gálaműsor létrehozói Urbanovits Krisztina, Sahin-Tóth Sára és Purosz Leonidasz, a rendezvényt Martinkovics Máté és Lestyán Attila celebrálják.

(kategóriánként, ábécésorrendben)

Dimény Levente (Cseresznyéskert; Nagyváradi Szigligeti Színház)

Gyulai-Zékány István (Takarásban; Weöres Sándor Színház, Szombathely)

Lengyel Benjámin (némacsend; Katona József Színház)