Súgópéldány

Bastien és Bastienne, a két fiatal szerelmes egymásra találását az egymás érzéseivel kapcsolatos bizonytalanságaik és a falusi jövendőmondó, Colas ravasz tanácsai is megnehezítik, mielőtt a bájos történet boldog véget érne. Mozartnak ez az operája sorrendben a harmadik és egyben az első, amiben a 12 éves szerző már saját hangján szólal meg. Colas „Diggi, daggi, schurri, murri…” kezdetű varázslóáriájának halandzsaszövegét is maga a zeneszerző írta, míg a nyitány főtémája Beethoven 3. „Eroica” szimfóniájának első tételéhez szolgált ihletet. Mozart gyermekkori remekét 2024 szeptemberében mutatta be az Operaház Valkai Andrea rendezésében. A darabban tehetséges fiatal énekesekkel találkozhat a közönség: Bastient az operastúdiós Halász Gergely, míg Bastienne-ként Zemlényi Eszter alakítja, Colas megformálójaként pedig Pataki Bence debütál.

Mit tehet egy szerelmes ifjú, ha eljegyzési szándékát minduntalan megzavarja a megcsörrenő telefon? Erre a kérdésre ad frappáns választ a műsor második felében Gian Carlo Menotti A telefon című szórakoztató operagegje, ami immár csaknem másfél évtizede népszerű darabja az operabeavató ifjúsági előadásoknak. Almási-Tóth András 2013-as vidám rendezését ugyancsak Valkai Andrea dolgozta át az Operaház előszínpadára, a szerelmeseket ezúttal is Zemlényi Eszter (Lucy) és Halász Gergely (Ben) alakítják, míg a címszereplő Telefont Dargó Gergely formálja meg. A Magyar Állami Operaház Zenekarát mindkét produkcióban a 2024-es bemutató karmestere, Teremi Dárius vezényli.

A két vidám rövid egyfelvonásos már kisiskolás kortól is remek alkalmat nyújthat az opera műfajával és akár az Operaház tereivel való megismerkedésre.

„Ez a pillanat is elérkezett” – kezdte a Hogyan tudnék élni nélküled? olvasópróbáját Szente Vajk, az Erkel Színház vezetője, aki elmesélte, hogy már az Erkel indulásakor úgy gondolta, hogy a Demjén Ferenc generációkon átívelő örökbecsű dalaira épülő zenés vígjáték a musicalszínházként megújult Erkel színpadán is életre kelhet. „Amikor megnéztem a filmet, már éreztem, hogy valószínűleg jól fog működni színházban is” – mondta Szente Vajk. „Alig jelent meg a mozikban, amikor elkezdtük az első egyeztetést a film producerével, Kirády Attilával. Az Erkel színház első időszakában pedig már el is döntöttük, hogy 2026-ban színpadra kerül a musical” – tette hozzá. A rendező az olvasópróbán elmondta, hogy a történet maga egy életfázisváltásról szól. „Viszonylag fiatalon meghozzuk az életünket meghatározó döntéseket és azt is eldöntjük, milyen emberekké szeretnénk válni. A szerelem azonban olyan erőként jelenik meg, ami gyökeresen megváltoztatja a terveinket. A kérdés az, mi történik a kitalált életünkkel, ha teret engedünk az érzelmeknek.”

Bár a musicalt csak február közepétől láthatják a nézők a színházban, a darab máris színháztörténelmet írt: soha egyetlen magyar színházi jegyértékesítés nem ért el ekkora sikert, nem volt még ekkora roham egyetlen előadás jegyeiért sem.

A szereposztásból az Erkel közösségi felületein már kaphattak ízelítőt a nézők:

A 20011. janáur (!) 15-én, a dunatesti éjszakában, a hatos-négyes magasvasút zakatolásától hangos Északi téren található szórakozóhelyen játszódó történettel egy elmagányosodott és szakralitás nélküli világba kalauzolnak, melyben zsigeri módon válik átélhetővő a főszereplő fiatalok elementáris vágya a többre, a kapcsolódásra, a transzcendensre, a feloldódásra. Az egymásba gabalyodó emberi kapcsolatokból, kapcsolódásokból építkező előadás olyan fontos kérdéseket is feszeget, mint: Hogyan keretezünk utólag egy szerencsétlenséget? Mit jelent személyesen átélni egy tömegtragédiát és milyen ezt utólag, kívülről vizsgálni és talán csak részben, vagy soha meg nem érteni igazán? Ebben az elanyagiasodott világban már semmi sem szent, egy út van az ifjúság számára a transzcendens felé: feloldódni a táncparketten a lüktetésben.

„A történet egy kifordult valóságot igyekszik pillanatokra megvilágítani. Szereplői fiatalok, tinédzserek, azonban önreflexióik révén érettebbek a koruknál. Kamaszságuk szélsőségességükben és inkoherens tetteikben nyilvánul meg. Igazi archetípusok, akiket a társadalmi kilátástalanság – ez a bizonyos kifordult valóság – rángat egy végzetes esemény felé. A darab egy áldokumentum, egy elképzelt porosodó akta, elképzelt ügy, elképzelt fordulatokkal – minden összefüggés a valósággal pusztán az ihlet műve.” – mondta az olvasópróbán a rendező, Regős Simon, akitől korábban olyan előadásokat láthattak a nézők, mint az Orgia, a Lassúság, a Puszták népe és a Hisztéria üzenőfüzete.

A nézők két vagy akár három szemszögből is tanúi lehetnek az eseményeknek, melyet már előzetesen a jegyvásárlásnál eldönthetnek. Más-más élményre számíthatnak a nézőtéri „kadétok” és színpadi „zarándokok”. A merészebbek, akik a részvételiséget szeretik, a színpadon megidézett szórakozóhelyen foglalhatnak helyet, sőt akár mozoghatnak a térben is, éppen úgy, mintha a történetben megelevenedő HEVöN buli résztvevői lennének. A megfigyelők a közönség soraiból követhetik nyomon a megidézett buli eseményeit.

Bemutató: 2026. március 13., Eötvös 10 Művelődési Ház Színházterem

Szereplők: Bukovszky Orsolya, Gálhidy Gizella, Gellért Dorottya, Juhász Tibor, Juniki Noémi, Kádár Kinga, Katona Péter Dániel, Szirony Kornél e.h.

Rendező: Regős Simon

Gitár: Molnár Barnabás; Szaxofon: Zsolnai Domonkos; Basszus/midi: Gerner Koppány; Kever és csavar: Zwickl Pál

Dramaturg: Cs. Nagy Adrienne

Látványtervező: Németh Anna Rebeka

Videó, fotó, technika: Hivessy Menyhért

Fény: Mohácsi Júlia

Design, grafika: Hegyessy Bercel

Zene: közös munka

Koreográfus: Téri Gáspár

A rendező munkatársai: Keresztes Kata e.h., Ladányi Anna

„Sok izgalmas dolgot csináltunk eddig is, de azt hiszem, ezt a mostani ötletünket érzem mind közül a legpunkabbnak” – ezzel a felütéssel köszöntötte a szereplőket és alkotókat a január 5-i olvasópróbán Ellinger Edina, a Budapest Bábszínház igazgatója. – „Nem véletlenül használom ezt a szót, mert tudomásom szerint nem sokan próbálkoztak még Magyarországon azzal, amire most készülünk. Nem egyszerűen csak új szereposztásról van szó, hanem teljesen újra gondoljuk az előadást. Borzasztóan izgat, hogy mit fogunk kezdeni ezzel a lehetősséggel. Az már most látszik, hogy a szakma és a közönség is kíváncsi erre a kérdésre, a februárra meghirdetett előadásokra már minden jegy elkelt.”

Janne Teller mostanra világhírűvé vált ifjúsági regénye igazi provokatív mű, amely a legmélyebb, legfájóbb kérdéseket teszi fel, miközben beszélgetésre, vitára sarkall, és arra buzdít, hogy magunk találjunk válaszokat. „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá” – mondja a nyolcadikos Pierre Anthon, majd kisétál az osztályteremből, felül egy szilvafára, hogy onnan kiáltsa világgá az élet hiábavalóságát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki az ellenkezőjét, ezért tárgyakat kezdenek gyűjteni, „fontos dolgokat”, amelyekért érdemes élni. Egy bicikli, amelyre évekig spórolt a tulajdonosa, egy napló, egy lány hosszú haja... A játéknak induló bizonyítás azonban hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Mindenki sebezhető lesz, mindenkitől elveszik, ami a legfontosabb neki, miközben a Fontos Dolgok Halma egyre nő, és lassan mindent bekebelez.

Az előadást – csak úgy, mint az eredeti produkciót – Hoffer Károly rendezi, aki szerint ezt az életkort (a tinédzser éveket) a kettősség jellemzi: a fiatalok már szeretnének mielőtt felnőttek lenni, de közben még igénylik a gyerekkor biztonságát. – „A kamaszkor egy hosszúra nyúlt változás. Ugyanakkor mindig lesznek olyan élethelyzetek, amik leülésre késztetik az embert, hogy átgondolja az életét. Ezek mindig nehéz pillanatok.”

Az alkotók szándéka, hogy az új előadás minél jobban megszólítsa a mai fiatalokat, éppen ezért a kortárs könnyűzenei szcéna két népszerű előadóját, cserihannát és Bongort kérték fel, hogy írjanak új zenei anyagot a produkcióhoz. Emellett a Hoffer Károly által tervezett jelmezek, a Zöldy Z Gergely által tervezett díszlet és Varga Vince animációi is igazodni fognak a 2020-as évekhez, ugyanakkor a divatos szlenget és a digitális eszközöket mellőzik, hiszen a világ rendkívül gyors változásával ezek idővel hamar aktualitásukat vesztenék.

A rendező Gimesi Dórával, a bábszínházi adaptáció írójával és az előadás dramaturgjával a szövegkönyv ősváltozatához nyúlt vissza, amelyet az új szereplők improvizációival frissítenek fel. „Teller prózája rendkívül szikár és lényegre törő. Amikor a szerző nálunk járt, elmondta, hogy ez a regény számára egy metafora. Egy színész viszont nem tud metaforát játszani, csak embert. Ezért a regény – szándékosan – papírmasé karakterei nálunk komplex figurák lettek, bonyolult viszonyrendszerrel. A kamaszközösségek pedig extrán izgalmasan működnek ebből a szempontból” – fogalmazta meg gondolatait Gimesi Dóra, amelyet Hoffer Károly az alábbiakkal egészítette ki: „Egy osztályban mindig vannak barátságok, szerelmek, amelyek megbolygatják a csoportdinamikát. Ezeket azért is építettük bele az előadásba, mert így a személyes áldozatokkal együtt emberi kapcsolatok is felkerülnek a Fontos Dolgok Halmára.”

Az előadásban a színház legfiatalabb generációja lép színpadra. Csarkó Bettina, Podlovics Laura, Barna Zsombor, L. Nagy Attila, Bartha Bendegúz és Csernák Norbert mellé Barabás Bíborka, ötödéves egyetemi hallgató és Berta Csongor (Bongor) bábszínész csatlakozik vendégművészként. Mathilde Eskildsen tanárnőt Ellinger Edina alakítja majd, amely szerep egyben szimbolikus is, hiszen a színésznő valamennyi fiatalt tanította a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

A Semmi 2.0 zenés-bábos pszichothriller február 20-tól látható a Budapest Bábszínház Nagyszínpadán.

Ahogy festményeik témája esetében is fontos szerepet játszik az összeolvadás fogalma, úgy alkotó folyamatukban is szétválaszthatatlanul egybeolvad a két művész, Okszana Szimatova (1979) és Pjotr Golosapov (1982) vizuális világa. Pjotr virtuális műtermében születő, de fizikai testet nem öltő plasztikák Okszana fantáziáján átszűrve, vásznai felületén válnak láthatóvá. A festményeken legtöbbször formálódásban lévő testeket látunk, olyan környezetben, ahol a mesterséges, az emberi és a természeti minőség egyszerre vannak jelen.

Erőteljes, telített színek, tükröződő felületek, barokkos formatobzódás és áthatolhatatlan sűrűség jellemzi leginkább a bravúros festészeti megoldásokkal operáló képeket. Az alakok torzóként is gyakorta felismerhetőek, máskor a folyékony, vagy éppen cseppfolyóssá olvadó anyagban a forma éppen elnyeri felismerhető testét. Születés és bomlás, kialakulás és eltűnés átmenetisége és dualitása jellemzi leginkább ezeket a meghatározhatatlan közegeket, amelyek súlytalan lebegésük által gyakran vízalatti világokat idéznek. A szobrászati és festői minőségek párbeszédében a természet alkotta lények és az emberi, vagy ember alkotta alakok, mintha egy új, még nem létező közös minőség felé tartanának, ahol az emberi, a természeti és a gépi létformák tulajdonságai egyesülnek.

A CrocodilePOWER így ír művészetéről: „Számunkra a Tender Systems elsősorban a gyengédségről szól – nem mint absztrakt fogalomról, hanem mint az emberi és nem emberi entitások között kialakuló törékeny kapcsolati állapotról. Ezeknek a festményeknek a szereplői nem technológiai konfliktusokat vagy spekulatív jövőképeket vetítenek előre. Ehelyett a gondoskodás, a sebezhetőség és a kölcsönös kitettség pillanatait ábrázolják, amikor a testek elveszítik stabil formájukat, hogy a közelség megjelenhessen.

Kiváló, nemzetközileg elismert magyar és külföldi szólisták kivételesen inspiráló akusztikai környezetben: ezt kínálja a Magyar Állami Operaház koncertszerű produkcióit összegyűjtő új koncepciója. Az OPERA IC audiofil sorozata – nevében az angol iron curtain (vasfüggöny) rövidítésére, illetve a legmagasabb minőségű zenehallgatói igényekre utalva – olyan népszerű operákat mutat be, amelyek az adott évadban más körülmények közt nem hallhatók. A zenei élményt – az elsőrangú előadók produkcióján túl – a leeresztett vasfüggöny fokozza, amely hangvetőként segíti az előszínpadon fellépő, színészi eszköztárukkal is élő énekeseket.

A sorozat 2026-os nyitányaként az OPERA két kiváló kamaraénekese, Cser Krisztián és Schöck Atala tolmácsolásában hallgatható meg Bartók A kékszakállú herceg vára című operája a magyar kultúra napján, január 22-én. Schöck Atala először énekli Juditot az Operaház színpadán, amiben 2017-ben a palermói Teatro Massimóban debütált. A szerepet azóta többek közt Bolognában, a Török-Magyar Kulturális Évad keretében Ankarában és Isztambulban, valamint a tavaly 150 éves Zeneakadémia jubileumi hangversenyén is megformálta. Cser Krisztián tíz év után lép újra az Operaház színpadára Kékszakállúként, amely szerepet legutóbb tavaly nyáron a londoni Royal Albert Hallban énekelte, és amivel az elmúlt másfél évtizedben több mint egy tucat helyszínen, többek közt a New York-i Carnegie Hall és a hamburgi Elbphilharmonie színpadán is vendégszerepelt. A Magyar Állami Operaház Zenekarát a koncerten a darab ugyancsak elismert szakértője, Hamar Zsolt vezényli. A Morvai Filharmonikus Zenekar vezető karmestere a tavaly nyári nagy sikerű Figaro lakodalma-sorozat után tér vissza az Operaházba, ahol korábban 1999-ben dirigálta Bartók operáját.

Egy héttel később, január 29-én hasonló körülmények között Donizetti Don Pasquale című vígoperája szerepel a műsoron, amely tavaly nyáron Káel Csaba színpadi változatában ment telt házak előtt nagy sikerrel. A házasodni kívánó bohókás öregúr szerepében Omar Montanari kiváló olasz bariton mutatkozik be Budapesten, aki csaknem két évtizede számít meghatározó előadónak Európa-szerte Mozart, Donizetti és Rossini vígoperáiban. Partnerei a produkcióban a nyári előadás nagyszerű művészei: Haja Zsolt (Malatesta), a 2024/25-ös évad kamaraművésze címmel kitüntetett Horváth István (Ernesto), a sokoldalúságáról ismert Szemere Zita (Norina) és a karakterszerepekben is kitűnő Erdős Attila (Carlotto) lesznek. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát a Dalszínház fiatal karmestergenerációjának kiemelkedő alakja, Török Levente vezényli.

„Színházunkban minden évadban két gyerekdarabot mutatunk be, ezekben a percekben pár emelettel fölöttünk éppen a Jancsi és Juliska című meseoperát nézi több száz gyerek” – nyitotta meg A csillagszemű juhász olvasópróbáját Barnák László főigazgató a Nagyszínház balett-termében. A Szegedi Nemzeti Színházban hagyomány, hogy a legifjabb közönség is változatos repertoárból válogathat a tánctól az operán át ezúttal egészen egy klasszikus, mégis modern népmesei feldolgozásig.

„A történet a hatalmasok és az irányításuk alatt álló, időnként ellenük lázadó emberek viszonyának alakulását mutatja be, olyan kérdéseket feltéve, hogy minden esetben el kell-e fogadnunk a felülről jövő utasításokat, mit tehetünk annak érdekében, hogy képviselhessük a saját igazságunkat. Fontosnak tartjuk a nyitott, kritikus gondolkodás előmozdítását már egészen fiatalon” – indokolta a darabválasztást a főigazgató.

A készülő előadáshoz vendégművészek is csatlakoznak, a drámatagozat ugyanis, A csillagszemű juhásszal együtt, három produkciót állít ki párhuzamosan – A revizort a Nagyszínházban, a Caligula helytartóját pedig a Kisszínházban.

Markó Róbert rendező, a veszprémi Kabóca Bábszínház igazgatója elmondta, nagyon szeret népmesékkel dolgozni, és tévedés, hogy gyerekeknek szólnak: szerinte a népmese össztársadalmi műfaj, családi színházként tekint rá, hiszen a primer történet a legkisebbek számára is befogadható, azonosulhatnak a főszereplőkkel, a további rétegek azonban a többi korosztály számára is izgalmasak, tanulsággal szolgálnak. „A színház és a népmese élni segít – bemutatja, hogy bizonyos viselkedéseknek, magatartásformáknak mi a következménye, a néző a saját életében is kamatoztatni tudja a látottakat. Egy kizökkent, értékvesztett világból, a káoszból a rendbe jutunk el” – fogalmazott a rendező.

A nagyszabású produkció alkotógárdája ismerős lehet a színházi közönség számára: szövegkönyvét a József Attila-díjas költő, Szálinger Balázs írta, zenéjét pedig a Grammy-díjra jelölt, Máté Péter-díjas dobos, Borlai Gergő szerezte. Koreográfusa a Kossuth-, Liszt Ferenc- és Harangozó Gyula-díjas érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Ladányi Andrea. A látványvilágban összehangolódik a klasszikus és a kortárs viselet, a díszletet a Jászai Mari-díjas Árvai György, a bábokat és a jelmezeket pedig Szűcs Edit tervezte, akiknek a Szegedi Nemzeti Színház egyik legkedveltebb előadása, a Valahol Európában díszletét és jelmezeit is köszönhetjük.

A film sikere nem véletlen. A Legénybúcsú pontosan azt nyújtja, amire a nézők vágynak: lendületes humort és felszabadító nevetést, amely néhány órára kiszakít a mindennapok terheiből. Nem akar több lenni annál, ami – egy jól megírt, energikus vígjáték –, mégis többet ad: könnyedséget, derűt és közös élményt.

A történet két fiatal háziorvos, Alex és Simon köré épül, akik egy esküvő előtti hétvége során gyorsan elveszítik az irányítást az események felett. A helyzetek egyre abszurdabbá válnak, a tempó nem lassul, a humor pedig végig a nézőkkel marad – miközben finoman felvillan az is, mennyit ér egy barátság, amikor minden félrecsúszik.

A főszerepekben Ember Márk és Fehér Tibor láthatók, mellettük olyan népszerű színészekkel, mint Törőcsik Franciska, Kárpáti Rebeka, Kovács Gyopár, Csuja Imre, Nagy Sándor és Csonka András.

A Legénybúcsú olyan film, amelyre jó beülni: nevetni, kikapcsolódni, és egy időre elfelejteni a külvilág zaját.

A film továbbra is megtekinthető a mozikban országszerte és a határon túl is.

2025. december 16-án sor került Peter Shaffer népszerű bohózatának, a Black Comedy című darabnak az olvasópróbájára, amely 2026. február 14-én debütál majd a Thália Színház Nagyszínpadán. Már az új produkció első összeolvasása világossá tette: egy precízen felépített, látványos és rendkívül játékos vígjáték van készülőben, amely a klasszikus helyzetkomikumot egy különleges színházi alapötlettel fordítja ki; a történet egy teljes áramszünet idején játszódik, melynek során a szereplők semmit sem látnak, a nézők viszont mindent.

A Black Comedy középpontjában egy feltörekvő szobrász, Brindsley áll, aki menyasszonyával, Carollal együtt kölcsönvesz – vagy inkább eltulajdonít – néhány értékes műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy azokkal lenyűgözze Carol apját, Melkett ezredest, valamint annak gazdag műgyűjtő barátját, Lembergert. A gondosan megtervezett este azonban egy pillanat alatt káoszba fullad, amikor elmegy az áram, és a lakás teljes sötétségbe borul. A helyzetet tovább bonyolítja a sötéttől rettegő felsőszomszéd felbukkanása, egy váratlanul megjelenő korábbi szerető, valamint a tény, hogy a megkárosított szomszéd a kelleténél korábban tér haza. A bohózati félreértések sora így egyre gyorsabb tempóban halmozódik, miközben minden szereplő a saját érdekeit próbálja érvényesíteni a vaksötétben.

Az előadást a Thália Színház társulatának tagja, Vida Péter rendezi, aki már az olvasópróbán kiemelte: egy lendületes, pergő cselekményű előadásban gondolkodik, ennek érdekében pedig Perczel Enikő dramaturggal olyan szövegváltozatot készítettek, amely „mondható és könnyen elsajátítható”, mert – ahogy fogalmazott – „ha mi élvezzük, akkor az élvezetet fog okozni a nézőknek is”. A rendező számára alapvető szempont, hogy a vígjáték könnyedsége mögött következetes gondolkodás és szigorú belső logika húzódjon meg.

Az olvasópróba egy szokatlan, játékos meglepetéssel indult, amely azonnal testközelbe hozta a darab alaphelyzetét. Vida Péter minden résztvevőt egy szemmaszkkal várta, és arra kérte a társulat tagjait, hogy teljes sötétséget szimulálva, tapogatózva járják körbe a teret, és szerezzenek maguknak egy-egy üveg vizet. A gyakorlat egyszerre volt felszabadító és tanulságos: segített megtapasztalni azt a bizonytalan, kiszolgáltatott állapotot, amelyben a történet szereplői léteznek majd, miközben a nézők mindent tisztán látnak. A sötét és a világos ellentmondásnak következetes végigjátszása adja az előadás humorának egyik legfontosabb forrását.

Vida Péter az olvasópróbán hangsúlyozta azt is, hogy a vígjáték akkor működik igazán, ha minden helyzetnek és döntésnek valódi tétje van. A látszólag könnyed félreértések mögött komoly célok húzódnak meg: a szereplőknek újra és újra rendet kell teremteniük egy folyamatosan széteső térben, miközben saját érdekeiket próbálják érvényesíteni. A darab 1965-ben játszódik, és ezt az időszakot az alkotók következetesen megőrzik a díszletekben, a kellékekben, a jelmezekben és az anyaghasználatban is, így a nézők nemcsak egy káoszba torkolló áramszünet tanúi, hanem egy valódi időutazás részesei is lesznek.

A Black Comedy szereplőgárdája a Thália Színház meghatározó művészeit vonultatja fel: Jámbor Nándor, Sóvári-Fehér Anna, Csarnóy Zsuzsanna, Udvarias Anna, Bede-Fazekas Szabolcs, Sipőcz András e.h., Szabó Erika, Zayzon Zsolt és Hunyadkürti István lépnek színpadra. A látványvilágért Bujdosó Nóra, a jelmezekért Füzér Anni, a dramaturgiáért pedig Perczel Enikő felel, a fordítást Baráthy György jegyzi, valamint a próbafolyamatot Őri Rózsa rendezőasszisztens és Kovács Zsuzsanna súgó segíti.

Az olvasópróba inspiráló hangulatban zajlott, és már ez alkalommal egyértelművé vált, hogy a Black Comedy nemcsak technikailag jelent komoly kihívást, hanem rendkívüli pontosságot és koncentrációt igénylő színészi feladat is lesz. A próbafolyamat egy olyan közös tapasztalattal indult, amely egyszerre szolgálja a játékosságot és a szakmai felkészülést, ezzel együtt pontosan azt az érzékeny egyensúlyt, amelyre ez a különleges, sötétben játszódó bohózat épül.

A Black Comedy 2026. február 14-én debütál a Thália Színház Nagyszínpadán, Vida Péter rendezésében.