Súgópéldány

Második nap reggel az iszonyatos hőségre ébredt Kapolcs minden fesztiválozója. A szerencsés légkondis lakóautósok egyáltalán nem érezhették át, amit a sátorozók tapasztaltak reggel, amikor elkezdett tűzni a nap az árnyéktalan campingekben.

A meleg ellenére is az első út a Sparba vezetett. A Visa támogatásával voltak elérhető biciklis kocsik, amik a tömegen átszlalomozva szívesen elvitték a fesztiválozókat a campingig, lángosig, egy udvarig vagy a Sparhoz. Nagyon jól esett, hogy nem kellett a dombon lesétálni és egy kedves biciklis-taxis menőn átkacskaringózott velünk a boltig.

A szükséges bevásárlás után visszatértünk az előző napról jól ismert Momentán udvar hangulatába. Ezúttal a babzsákokért folytatott harcot elvesztettük, és székekről néztük végig az előadást, de a lelkesedés cseppet sem csillapodott. A közönség már nagyon várta az Éjjel-nappal Momentán sorozat következő epizódját, ami nem is okozott csalódást. Az impro színészek szívüket, lelküket beleadva szőtték tovább az egyre bonyolultabb történetet, nevetések és tapsok között. Kétségkívül a legjobb kora-délutáni program volt művvölgyön.

A campingbe visszafele többfajta hő elleni stratégiát is megtapasztalhattunk. Visszafele a járdán sétálva egyszer csak hideg víz repült felénk, lelocsolva a ruhánkat és hajunkat. Két kisfiú önként vállalta a fesztiválozók megsegítését és a kerítés mögül lövöldöztek vízipisztollyal, jó pár nevetést és hálás köszönetet kicsalva az arra járó, lassan hőgutát kapó sétálóktól. De a személyes kedvenc megoldásom az volt, amikor úgy döntöttek, hogy tartanak egy „patak átúszást” a kapolcsi patakban. Ez nagyjából azt jelentette, hogy elhasaltak a bokáig érő vízben a kövek között, ezzel hűtve le magukat.

A délután maradék része pihenéssel telt, főleg a hőség miatt. De miután mindenki megette a Sparos instant tésztát, újult erővel indultunk el a Lőtérre, a színpadhoz, a Kolibri koncertre. Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend között Csigabuszok vitték át a koncertekre a tömeget, szóval mi is felszálltunk a Csigabuszra, egy koncertnyi emberrel együtt. A jó hangulata a fesztiválnak még akkor sem hagyott alább, amikor száz ember nyomorgott egy 40 személyes befülledt buszon Vigántpetend felé, összepréselődve és összeizzadva.

Amikor végre leszálltunk a Lőtéren, még volt egy óra a koncert kezdetéig. A közönség szépen lassan összegyűlt, de addig is körökben ültek a földön, mindenki különböző módon foglalva el magát. A legtöbben beszélgettek, ismerkedtek vagy kártyáztak, de a koncert kezdetére már mindenki legalább egy henna festéssel gazdagodott.

Este nyolckor elkezdődött a Kolibri koncert, amit mindenki hatalmas élvezettel várt. Én egyáltalán nem ismertem a számaikat, de a sok táncolás, könnyen megjegyezhető szövegek és szuper hangulat után nagyon megszerettem őket, azóta hallgatom a zenéiket. Természetesen a koncert vibe-ot nem tudja visszaadni semmi, igazán maradandó élmény volt és mindig mosolyogva gondolok vissza, amikor hallom az egyik számot.

Mire vége lett, már teljesen besötétedett és mindenki, aki a Lőtéren élvezte a Kolibri stílusát, egyszerre indult vissza a Csigabusz megállójába. A Panoráma színpad felé zakatolva, a még az odafele útnál is jobban megtelt busz hangosan zengett a fesztiválozók közös éneklésétől. Mindenki együtt bulizott tovább, hiába volt kevés hely és levegő, a mosolyok mindenki arcán fényesen csillogtak.

A főkoncert este 11-kor kezdődött a Panoráma színpadon. A Parno Graszt együttes népzenéi töltötték be a teret. Mindenhol táncoltak, volt, aki egyedül, voltak, akik ketten, de nagyobb tánckörök is alakultak, ahol a zenéhez illő néptánc, vagy néptánc-szerű közös ugrálások még szórakoztatóbbá és életteltelivé tették a koncertet.

A Parno Graszt felénél mi leváltunk a bulizókról, hogy másik helyszínt és előadást is megnézhessünk. A Jazz udvarban fellépett a Pankastic zenekar, ami merőben más volt, mint a hangulat a Panorámán. Itt nagybőgő, zongora, cimbalom és ének töltötte be a teret. Kezdetben mindenki csak ülve hallgatta a zenét, de nagyon hamar az első sorok előtt kialakult a tánctér is, ami bárkit befogadott, aki szívesen élvezte a jazz magávalragadó hangulatát. Órákat tudtam volna táncolni a zenére, amit Pálmai Panna gyönyörűen énekelt.

Mire a harmadik koncertnek is vége volt, már rendesen elfáradtunk a sok ugrálásban. A logikus megoldás az lett volna, ha elmegyünk pihenni, de természetesen mi nem ezt választottuk. A következő, és utolsó, megállója az estének a Kender kert volt, ahol jobb zenét adtak, mint előző nap, szóval egyértelmű volt, hogy a program itt is a táncolás lesz.

Egész éjszaka hihetetlen hangulat volt a fesztivál teljes területén, hajnali 3-kor sem csökkent a lelkesedés, ugyanolyan élvezettel táncolt mindenki, mint még a legelső koncerten. Én éreztem a kimerültséget, az adrenalin mégis vitt és vitt előre mindenkivel együtt az éjszakába. Viszont amint visszatértünk a lakóautóba lefeküdni, egy perc alatt elaludtunk mind, várva a következő nap élményeit.

A gyerek- és ifjúsági színházi előadások kategóriadíjáról immár ötödik éve a területen legtöbb ismerettel rendelkező, idén hét tagból álló grémium döntött. A díjazott a Füge Produkció és a DanteCasino Ha már lúd… című, Kenéz Ágoston rendezte előadása. A bizottság idén is nyilvánosságra hozta az értékelésekkel kiegészített rövidlistát, amelyen további öt előadás található.

A további 14 kategóriában 17 színikritikus – Balogh Gyula, Bóta Gábor, Csáki Judit, Csizner Ildikó, Jászay Tamás, Karsai György, Kiss Annamária, Lénárt Gábor, Miklós Melánia, Nánay István, Papp Tímea, Prikazovics Júlia, Rosznáky Emma, Stuber Andrea, Szekeres Szabolcs, Turbuly Lilla, Urbán Balázs – adta le voksát.

Teljes értékű szavazatot a Céh azon tagjai adhatnak le, akik az évadban legalább 90 új, magyar színházi bemutatót néztek meg, de a 2017/2018-as évad óta lehetősége van szavazni azoknak is, akik 90-nél kevesebb, de legalább 50 új bemutatót tekintettek meg. Kategóriánként ők is három szavazatot adhatnak le, de szavazatuk feleakkora pontértékkel esik latba.

A szavazólapok és a hozzájuk fűzött magyarázatok, indoklások hagyományosan idén is nyilvánosak lesznek, azok a szeptember 20-i díjátadót követően a Színházi Kritikusok Céhének honlapján jelennek meg.

Összesen 22 független, kő- és befogadószínház, produkciós ház, illetve társulat előadásai és művészei szerepelnek a 14 kategória várományosai között.

A színházak között a Katona József Színház az abszolút rekorder: 3 előadással (Chicago, némacsend, Rekviem) 7 kategóriában várhatja a díjátadót. A szombathelyi Weöres Sándor Színház a Takarásban című előadással 4 kategóriában jelölt, a Budaörsi Latinovits Színház, gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, az Újvidéki Színház és a Vígszínház 3-3 kategória várományosa.

Az előadások közül a szombathelyi Weöres Sándor Színház Takarásban című előadása 4 kategóriában (kőszínházi előadás, rendezés, férfi mellékszereplő, új magyar dráma/színpadi szöveg) érintett. 3-3 kategóriában várományos a Katona József Színház előadása, a némacsend (rendezés, férfi epizódszereplő, díszlet), a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház koprodukciójában készült Rinocéroszok (kőszínházi előadás, férfi főszereplő, jelmez), valamint a Budaörsi Latinovits Színház operettje, A RÉPAKIRÁLY (szórakoztató előadás, női epizódszereplő, jelmez).

Az alkotók közül Nagy Péter István rendező két kategóriában jelölt, a kőszínházi előadások kategóriájában Bocsárdi László két rendezésével van versenyben.

A különböző kategóriákban összesen hat független produkció (Csengetett, Mylord? – Orlai Produkció, Egy diktátor születése – Yorick Stúdió, Elengedni nehéz – Stúdió K Színház, Drive – Füge Produkció–SzínMűhely Produkció–Staféta, Reggel és este – Ördögkatlan Produkció, Rühes kutya – Trafó Kortárs Művészetek Háza–Kárpáti Péter és barátai) szerepel.

A magyarországi vidéki színházak közül a Budaörsi Latinovits Színház, a Kecskeméti Katona József Színház, a Miskolci Nemzeti Színház és a szombathelyi Weöres Sándor Színház szerepel a listán.

A határon túli magyar színházak közül a szabadkai Kosztolányi Színház és az Újvidéki Színház, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a Nagyváradi Szigligeti Színház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadásai és alkotói várhatják a díjátadót.

A 47. Színikritikusdíj-átadó szeptember 20-án lesz az Eötvös 10-ben. Reményeink szerint – anyagi lehetőségeink függvényében – az eseményt idén is megelőzi a Red Carpet Live élő online közvetítés, amelynek keretében a várományosokkal beszélgetünk.

A terem befogadóképessége erősen korlátozott, ezért az esemény idén nem nyilvános. Az érdeklődésre való tekintettel azonban meghirdetünk öt támogatói jegyet, amelyet 30.000 forintért, a kritikusceh@gmail.com címen tudnak megvásárolni az érdeklődők. A befolyt összeget a díjátadó megrendezésére fordítjuk.

Az eseményen derül ki az is, ki nyerte a színházi kritika utánpótlása érdekében meghirdetett II. Koltai Tamás kritikapályázatot.

A gálaműsor létrehozói Urbanovits Krisztina, Sahin-Tóth Sára és Purosz Leonidasz, a rendezvényt Martinkovics Máté és Lestyán Attila celebrálják.

(kategóriánként, ábécésorrendben)

Dimény Levente (Cseresznyéskert; Nagyváradi Szigligeti Színház)

Gyulai-Zékány István (Takarásban; Weöres Sándor Színház, Szombathely)

Lengyel Benjámin (némacsend; Katona József Színház)

A történet főhőse egy fiatal király, aki tudta, hogy hatalmas túlerő közeleg, mégsem fordított hátat országának. Egy nemzet, amely történelmének egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el, mégsem tűnt el. A rockmusical II. Lajos, Habsburg Mária és kortársaik sorsán át idézi meg a helytállás, az áldozat és a remény történetét. Mohács elveszett, de a magyar nemzet megmaradt!

Homonnay Zsolt, az előadás rendezője, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője elmondta, hogy nagy megtiszteltetés az, hogy Mohács városának felkérésére a Budapesti Operettszínház a helyszínen, Mohács főterén állíthatja színpadra az ünnephez méltó előadást.

Az előadás zeneszerző-szövegírója Szomor György elmondta: „Nagyon örülök, és büszke vagyok, hogy a Budapesti Operettszínház remek csapatával együtt mutathatjuk be ezt a darabot.”

Simon István, az előadás koreográfusa elmondta:

Az évad utolsó előadásaira készülnek a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri színpadán. A 95 éves Fesztivál nagyszínpadi programját egy nagyszabású újdonság: a Wicked című, világhírű Broadway-musical hazai bemutatója, egyúttal szabadtéri világpremierje zárja. Szente Vajk rendező állítja színpadra a darabot, amelyet az Erkel Színház produkciójában, Magyarországon először a Szegedi Szabadtéri Játékokon láthat a közönség. A héten a grandiózus musical gondos előkészületei már a napfény városában folytatódnak. A produkció neves színművészei, közreműködői, alkotói megérkeztek Szegedre, ahol a Szabadtéri Játékok csapatával együtt, a hőségre való tekintettel a legnagyobb elővigyázatosság és számos óvintézkedés mellett munkához is láttak, hogy augusztus 14-én megszülethessen a csoda: Stephen Schwartz és Winnie Holzman musicaljének első magyar színrevitele, méghozzá önálló koncepció szerint.

A stábot Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója csütörtök este üdvözölte hivatalosan is a Szabadtéri Játékokon. A sajtótájékoztatóval egybekötött köszöntő alkalmával kiemelte a fellépők, műszaki kollégák, vendég- és a Szegedi Szabadtéri Játékok közreműködőinek állóképességét, akik a rekkenő hőségben is szívvel-lélekkel fáradoznak az előadás létrehozásán.

Elmondta, a Szabadtéri Játékok jubileumi évadának tervezése az elmúlt évtizedek eredményeinek – amelyeket a REÖK-ben látható kiállítás is bemutat – összegzésére késztette a szervezőket, ugyanakkor annak átgondolására is, milyen innovációkkal készülhetnek a jeles alkalomra, mi az a gondolatiság, ami meghatározza, az ország más hasonló játszóhelyeitől megkülönbözteti - léptékein túlmenően – a Szabadtéri Játékokat. „Azok a produkciók, amelyeket itt bemutatnak, az adott nyáron máshol nem láthatók, másrészt, mint ahogyan a Wickedben is, mindig olyan technikai megoldásokat keresnek az alkotók, amelyekkel még nem találkozhattak az idelátogatók” – emelte ki a főigazgató. Hozzátette, egy olyan, új darab bemutatása, amelyet hazánkban még nem ismernek annyian, mint a korábbi sikerdarabokat, egyfajta edukációra alkalmat ad: olyan újdonságot hoz, amely akár a filmek, akár az új színpadi megvalósítás kapcsán elvezeti a nézőt az irodalmi anyag elolvasásához is. „Nagyon szoros összművészeti projektről is szó van: a látvány, a díszlet, jelmez, mint képzőművészeti alkotás, a zene, a tánc, a prózai színház mind találkozik egy ilyen grandiózus produkcióban” – zárta gondolatait.

Az intézményvezető Szente Vajk Jászai-díjas művésznek, az előadás rendezőjének adta át a szót. Az alkotó kezdésként kiemelte, a Wicked talán azért az egyik legsikeresebb musical a világon, mert amellett, hogy egy mély barátság története, arról is szól, hogy hogyan számolunk el az igazság felismerésével. A főszereplők által életre keltett alakok mind másképp viszonyulnak ehhez az erkölcsi kérdéshez. Kiemelte a nagyszerű zenét, amely hozzájárul a musical töretlen sikeréhez, és az izgalmas látványvilágot, amely az új bemutatót jellemzi majd. Elmondta, a kezdetektől világos volt, hogy ennek a musicalnek elsőként a Szabadtérin kell megszületnie, hiszen ez a tér a legalkalmasabb effajta nagyszabású projektek számára, ahol a főszereplő akár még a nézőtér fölött is átrepülhet.

Az újításokban gazdag előadás óriási nézői érdeklődés közepette, és hatalmas, jeles művészekből, közreműködőkből álló szakmai stábbal készül. A produkció páratlan vizualitásáról Erkel László Kentaur díszlet- és jelmeztervező, Tóth Kázmér szcenikus és Madarász „Madár” János világítástervező gondoskodik, zenei vezetője Károly Kati, a karmesteri pálcán Balassa Krisztián és Drucker Péter osztoznak majd, a koreográfiát Túri Lajos Péter jegyzi. Főbb szerepekben neves Dóm téri visszatérőket, elsőalkalmas kiválóságokat egyaránt láthat a közönség: Fejszés Attila, Puskás-Dallos Péter, Csonka András, Pásztor Virág, Feke Pál és Hevér Gábor, Udvaros Dorottya, Koltai-Nagy Balázs, Tóth Angelika, Stéphanie Schlesser egyaránt színre lép a Szabadtéri Játékokon.

Közreműködik továbbá az Erkel Színház meghívott zenekara, tánckara és a musical ensemble, valamint a Szegedi Szabadtéri Játékok statisztái is. Munkájuk eredményeképpen az eddig 25 ország több mint 100 városában színpadra állított, világhódító musical néhány nap múlva végre Magyarországot is meghódítja. Semmihez sem fogható lendületét, első előadásait hat feledhetetlennek ígérkező estén, augusztus 14-én, 15-én, 16-án, 20-án, 21-én és 22-én láthatják a Szegedi Szabadtéri Játékok nézői.

A Nemzetközi Filmkritikusok Szövetsége (FIPRESCI) számos fesztiválon díjazza a versenyszekció filmjeit, ennek köszönhetően nyert a Csendes barát FIPRESCI-díjat a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál keretében 2025 szeptemberében. A Szövetség azonban minden évben egy Nagydíjat is átad: ez a legrangosabb elismerésük, hiszen azt nem egy-egy esemény, hanem az év filmterméséből választják ki. Éppen ezért már az is hatalmas elismerés, ha egy-egy alkotás a jelöltek közé tud kerülni. A díjátadóra a 74. San Sebastiáni Nemzetközi Filmfesztivál megnyitóünnepsége keretében kerül sor, a díjra a FIPRESCI tagjai a világ minden tájáról – több mint 80 országból – szavaznak.

A Csendes barátban egy idős fa áll egy botanikus kert közepén. Magányos, ahogy a kert többi lakója is – sok ezer kilométerre eredeti élőhelyüktől, hogy megcsodálhassuk, megfigyelhessük őket. Ahogy mi őket, úgy ők is megfigyelnek minket. Tanúi rövid, kusza, zajos és zaklatott életünknek. A film három történetet mesél el, ember és növény három tétova találkozását, amikor ez a kétfajta, radikálisan különböző érzékelés egy pillanatra igazán összekapcsolódik. Emberi hőseink, akárcsak a kert növényei, kívülállók, magányos lelkek. És épp úgy vágynak a kapcsolódásra, ahogy ők.

A film főszereplői Tony Leung Chiu-Wai, Luna Wedler – aki a 82. Velencei Filmfesztiválon alakításával elnyerte a legjobb feltörekvő színésznek járó Marcello Mastroianni-díjat – és Enzo Brumm. A mellékszerepekben olyan nemzetközileg is ismert színészeket láthatunk, mint A feleségem története főszereplője, Léa Seydoux (Spectre – A Fantom visszatér, Nincs idő meghalni), Johannes Hegemann (Új lehetőségek-sorozat), Sylvester Groth (Becstelen brigantyk, Sötétség-sorozat), Rainer Bock (Fehér szalag) és Martin Wuttke (Becstelen brigantyk).

A forgatókönyvet Enyedi Ildikó írta, az operatőr Pálos Gergely, a vágó Szalai Károly, a látványtervező Láng Imola, a jelmeztervező Peri De Braganca, a zeneszerző Keresztes Gábor és Kelemen Kristóf, a VFX Supervisor Klingl Béla, a casting director Ascher Irma. A Nemzeti Filmintézet támogatásával készült film a német Pandora Film, a francia Galatee Films és a magyar Inforg-M&M Film koprodukciójában készült, együttműködve a kínai Redience-szel. A vezető producerek Reinhard Brundig és Mécs Mónika.

A Csendes barát világpremierje a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon volt 2025 szeptemberében, ahonnan hat díjat hozott haza, köztük a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját. Azóta többek között elnyerte a 16. La Roche-sur-Yon Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját, a 70. Valladolid Nemzetközi Filmfesztivál Silver Spike – Ezüst Tüske – díját, a 61. Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon és a franciaországi Les Arcs Filmfesztiválon pedig – ahol Enyedi Ildikónak ítélték a Femme de Cinéma Sisley-Les Arcs díjat – Pálos Gergely kapta a legjobb operatőrnek járó elismerést.

A 63. Magyar Filmkritikusok Díjátadón a filmnek ítélték a B. Nagy László-díjat, a legjobb operatőrnek járó díjat pedig Pálos Gergely vihette haza. 2025 decemberében a 46. Kairói Nemzetközi Filmfesztiválon FIPRESCI életműdíjjal méltatták Enyedi Ildikó munkásságát, míg 2026. januárjában a 37. Trieszti Filmfesztiválon Eastern Star Awarddal (Keleti Csillag-díj) jutalmazták, a belgiumi 18. Oostende Film Festival LOOK! szekciójában a legjobb film díját kapta. A Csendes barát a 45. Magyar Filmszemlén is tarolt: a legjobb film, legjobb operatőr, legjobb vágás és legjobb producer elismerését kapta meg.

A Csendes barát továbbra is látható a magyar mozik műsorán, forgalmazója a Mozinet. Eddig a hazai mozikban több mint 51 ezer néző látta. A film már megtekinthető a Cinegón is.

A versenyprogramban a vajdasági Novem Színházi Szervezet, a Zentai Magyar Kamaraszínház és a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely közös produkciója, a Tolnai Ottó és Petrik Pál motívumaiból építkező Élőhomok; a Nagyváradi Szigligeti Színház A revizor; a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Szakadás; valamint a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Az öngyilkos című előadása szerepel. A találkozó egyik formabontó produkciója az Aradi Kamaraszínház és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkciója, a Néma lakodalom ősbemutatója lesz. A versenyprogramot az Aradi Kamaraszínház többszörös fesztiválgyőztes előadása, a Kean, a színész zárja.

A zsűrij tagja Alexandru Grecu rendező, a Moldovai Nemzeti Színház igazgatója; Balog József színész, a THEALTER Nemzetközi Színházi Fesztivál alapítója, valamint Kozma András dramaturg, műfordító, fesztiválszervező. A fesztivál számos kísérőrendezvényt, szakmai beszélgetést, workshopot, valamint irodalmi és képzőművészeti programot is kínál. Szeptember 10-én, a Jókai Színház előtti téren szabadtéri színházi koncerttel kezdődik, és ünnepélyes díjkiosztóval ér véget.

A Nexus Fesztivál a Jókai Színház szeptemberben kezdődő új évadának nyitóeseménye, egyúttal a teátrum nemzetközi kapcsolatépítésének következő állomása. A fesztivál gondolata már Herczeg T. Tamás igazgatói pályázatában megjelent. A Tege Antal főrendezővel közösen kialakított program a hazai és határon túli színházakkal létrejövő koprodukciókra, vendégjátékokra, fesztiválokra, szakmai fórumokra és nemzetközi pályázati együttműködésekre épül. A Nexus ennek a koncepciónak az első nagyszabású megvalósulása.

„Békéscsaba határ menti helyzete nem perifériát, hanem kapcsolódási lehetőséget jelent. Már az igazgatói pályázatban megfogalmaztuk, hogy a földrajzi közelségre és a meglévő szakmai kapcsolatokra építve rendszeres találkozási pontot szeretnénk teremteni a magyarországi és határon túli színházi műhelyek számára. A Nexus Fesztivál ennek a hosszú távú építkezésnek az első jelentős állomása” – fogalmazott Herczeg T. Tamás, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója.

A Művészetek Völgye ötödik napján Kapolcs utcáin már a délelőtti órákban hömpölygött a tömeg. A buszok Budapestről fél óránként jártak és hozták le az újabb és újabb fesztiválozókat. A két és fél órás légkondis busz után leszálltam Kapolcson, ahol a hőség és tömeg egyszerre zúdult rám. De a fesztiválhangulat, a folyamatos nevetések, beszélgetés foszlányok, gyros illat és a zene azonnal magábaszívott. A kempingek és udvarok zsúfolásig megteltek sátrakkal, miközben a különböző helyszíneken egymást követték a kulturális és zenei programok.

Minden udvarban kölünböző programok várták a fesztiválozókat. A Momentán Társulat improvizációs játékokkal, kibeszélő show-val és meghívott vendégekkel készült a nézőknek. Az Éjjel-nappal Momentán című előadás egyfajta sorozat volt, az elsőnap elkezdett időutazós történetet szőtték tovább minden nap újabb és újabb improvizációkkal, a közönség bevonásával és szórakoztatásával. Miután csatáztunk egyet a szabad babzsákokért, azokról nézhettük végig az előadást, ahol a közönség teljes beleéléssel figyelte mi lesz a szereplőkkel. A történet alakulását bekiabálásokkal és szavazással alakíthattuk, kétségkívül az egyik legszórakoztatóbb program volt Művvölgyön.

A Kapolcson keresztülfolyó patak partja mellet hosszasan elhúzódó árus sorokra voltak kipakolva nyakláncok, ásványok, festmények, kovácsolt vas érdekességek, üveg tálak és szinte bármi, amire az ember pénzt költene. Órákat el tudtam volna tölteni csak nézegetve a rengeteg ékszert. Az árusok melletti bódéknál hangszereket lehetett kipróbálni, kovácsolni lehetett vagy csillámtetkót csinálni. Az árnyékokban mindenhol strandplédeken feküdtek, olvastak vagy zenét hallgattak.

Árusokon kívül rengeteg kaja lehetőség volt, mindenhol lángos, gyros, hamburger, fagyi és hotdog standok voltak. Első nap a Momentán udvar mellett a legfinomabb churrost ettem áfonylekvárral.

Mégis, az egyik leglátogatottab hely a Spar volt, ami fel volt szerelve mindennel, amire egy fesztiválozónak a 40 fokos hőségben szüksége lehet. Ráadásul, ha 5000 forint felett vásároltunk, kaphattunk egy zsákbamacska kis Spar plüsst, dinnyét, fagyit és még sokfélét, de nekem sikerült a legmenőbbet, az energiaitalt kihúznom.

Késő délután elkezdődtek a koncertek a kisebb udvarokban, a Jazz udvarból szólt a szaxofon, a táncházból a zene egész este. Este 8-kor elkezdődtek a nagyobb koncertek, Kapolcson a Panoráma színpadon és Taliándörögdön a Lőtéren. Este 11-kor Analóg Balaton koncert kezdődött a Panorámán szédületes hangulattal. A közönség már az első percektől kezdve hatalmas lelkesedéssel fogadta a zenekart, a koncert alatt pedig egy pillanatra sem csökkent az energia. A nézőtéren folyamatosan alakultak ki pogókörök, többeket is a magasba emeltek, akiket a közönség szörfözve adott tovább a tömeg felett. Az Analóg Balaton fellépése az este egyik legemlékezetesebb programjává vált, amely még úgy is izgalmas volt, hogy nem ismertem az összes számukat.

A koncert után sem volt még vége az éjszakának, szinte csak akkor kezdődött. A tömeg, ami fél 1-kor kitódult a Panoráma színpad elől, átözönlött a Kender kertbe, elment táncolni vagy éppen enni. Mi az utóbbit választottuk elsőnek, hajnali 2-kor beálltunk a hosszú sorba, ami a legfinomabb hamburgeres előtt kígyózott. Fél óra várakozás, éneklés és beszélgetés után feltankoltunk a hamburgerekkel és átmentünk a Kender kertbe, ahol különböző DJ-k szolgáltatták a zenét és a hangulat még hajnalban sem hagyott alább. Mindenki táncolt, énekelt, vagy éppen újabb barátokat szerzett.

Egy ilyen eseménydús nap után mire mindenki visszatért a campingbe, már csak bedőltünk a sátorba/lakóautóba és vártuk a következő nap programjait.

Két film premierjét is a nyári filmes ünnepen tartják. Kollmann András antropológiai szemléletű dokumentumfilmje, az Időre hangolva premierje augusztus 27-én 18 órakor a FOTON ban lesz. Az alkotás egy olyan közösséget mutat be, amelynek tagjai az időjárás szeszélyeihez igazítva rendezik át mindennapjaikat. Egy naptárak és hatékonyság uralta világban ezek az extrémsportolók – kitesurfösök, windsurfösök és siklóernyősök – az előrejelzések, a felhők mozgása és az atmoszférikus bizonytalanság ritmusát követik. Az Időre hangolva az ő életükön keresztül kutatja az ember és a természet közötti törékeny egyensúlyt.

Buvári Tamás Föld és vas című, megtörtént eseményeken alapuló filmje is a Filmpikinken debütál augusztus 28-án 15 órakor a Hangvillában. Buvári Lilla, Trill Zsolt és Tutós-Máté Kinga főszereplésével három idősíkban, 1947-ben, 1985-ben és 2025-ben mesél az otthontól való elszakadás különböző formáiról: a magyarországi németek második világháború utáni kitelepítéséről, az 1980-as évek erdélyi magyar polgárainak betelepüléséről, valamint a 2020-as évek Nyugat-Európa felé irányuló migrációs hullámáról.

Augusztus 29-én 19.30-kor a Hangvillában premier előtt lesz látható Hermányi Mariann és Kádár L. Gellért főszerepésével, valamint Trill Beatrix és T. Danny fontos alakításával a Még egy kívánság. Takács Juli a munkájában és magánéletében is elkényelmesedett, húszas évei végén járó zenei menedzser. Megszokott hétköznapjai gyökeres fordulatot vesznek, amikor kezébe kerül egy kívánságfüzet, amivel bármit eltüntethet a világból. Egy szakmai baklövés miatt kelepcébe keveredik, és az egyedüli kiút számára az, ha felfuttat egy ismeretlen zenekart. Ehhez használni kezdi a kívánságfüzetet, ami egy idő után egyre extrémebb kívánságokkal lesz tele… Dobó Kata és Szilágyi Fanni filmjében minden kívánság következményekkel jár.

Lazán kapcsolódik ehhez a filmhez a Zene nélkül mit ér a film című kerekasztal-beszélgetés, melyen – augusztus 28-án 16 órakor a Nyárkertben - Balázs Ádám, Másik János, Márta István és Kalotás Csaba zeneszerzők műhelytitkokat árulnak el arról, hogyan dolgozik együtt egy zeneszerző egy filmrendezővel.

2026. augusztus 27–29. között Veszprémben és Balatonfüreden mintegy hetven játék- és dokumentumfilmmel, gazdag kisjáték- és animációs filmes válogatással várja a közönséget a megújult Filmpiknik. A premierek mellett olyan, az elmúlt évben bemutatott filmeket láthatnak a filmbarátok, mint Enyedi Ildikó számos díjat nyert Csendes barát című alkotása, olyan közönségsikereket, mint az Itt érzem magam otthon, a Szenvedélyes nők és a Beléd estem, vagy olyan kuriózumokat, mint a Tavalyi szél, a Belső tér, a Tyúk vagy a Random. A filmekre a mától működő honlapon keresztül csupán 500 Ft-ért válthatóak jegyek.

A Baltazár Színházat 1998-ban alapította Elek Dóra, aki olyan intézményt hozott létre, amelyben a fogyatékossággal élő tagok alkotóművészként léphetnek színpadra. Működésének közel három évtizede alatt a teátrum a magyar színházi élet egyik legcéltudatosabb művészi vállalásává lett.

Lénárt Gábor laudációjában kiemelte, hogy a Baltazár Színház jelentősége nem pusztán abban áll, hogy lehetőséget teremt azoknak, akik a művészeti életben szinte láthatatlanok: elérte, hogy a szakma egyenrangú alkotókként tekintsen a színészekre és egy olyan színházi kultúrát előlegez meg, amelyben a különbözőség nem akadály, hanem az együttműködésen alapuló alkotás egyik forrása.

Elek Dóra a Baltazár Színház 1998-as megalapításával nem terápiás csoportot, szabadidős foglalkozást vagy jótékonysági kezdeményezést indított útjára, hanem színházat alapított. Olyan színházat, amelyben a fogyatékossággal élő résztvevők alkotóművészként lépnek színpadra. Ezt a hitvallást közel három évtized kitartó munkája tette nemcsak a Baltazár Színház, hanem a magyar színházi élet egyik legcéltudatosabb művészi vállalásává.

A társulat alapításakor Elek Dóra feltette az akkori csoport tagjainak a kérdést: ki akar színész lenni, ki akarja a színházat hivatásának választani? Akik igent mondtak, saját jövőjüket meghatározó döntést hoztak. S ezzel a színház munkává, felelősséggé, hivatássá, az önálló önkifejezés lehetőségévé vált számukra. A kezdeti szerdai foglalkozások óvatos ismerkedéseit felváltotta a mindennapos próbamunka, amelyből értékes előadások születtek, és termékeny alkotói pályák bontakoztak ki. Bátorság, kitartás, jelenlét, szorgalom, tehetség és alázat kölcsönhatásából Magyarország máig egyedülálló professzionális társulata jött létre.

A Baltazár Színház jelentősége nem pusztán abban áll, hogy lehetőséget teremt azoknak, akik a művészeti életben szinte láthatatlanok, mert a színházi intézményrendszer útjai jórészt zárva maradnak előttük. Ennél sokkal radikálisabb dolgot tett: nem kérte a közönséget, hogy elnéző legyen. Épp ellenkezőleg, arra szólított fel mindenkit, hogy szakmailag egyenrangúként tekintsen a színészeire.

A Baltazár társulatában 28 éve folyik a következetes munka, amely – mint minden jó színház – a résztvevő alkotók számára új önfelfedezést kínál. Az előadásokban fogyatékossággal élő és nem fogyatékossággal élő színészek, zenészek, művészek dolgoznak együtt. A Baltazár Művészeti Központban pedig olyan képzés jött létre, amely ott nyit utat, ahol az intézményes oktatás nem kínál továbblépési lehetőségeket. A társulat ma már európai szakmai együttműködések résztvevőjeként is azt képviseli, hogy a kulturális élethez való hozzáférés és az alkotás lehetősége nem kedvezmény, hanem jog. A fogyatékossággal élő művészek színpadi alkotótevékenységének nem a terápiás gyakorlat az elsődleges célja, hanem – mint minden művészet – a létrehozott teljesítmény teremtő értékét hivatott kifejezni.

A Baltazár Színház története egy olyan színházi kultúrát előlegez meg, amelyben a különbözőség nem akadály, hanem az együttműködésen alapuló alkotás egyik forrása. A Színházi Kritikusok Céhe a Jövő díjjal ezt a művészi hitvallást – és ezt a jövőt – ismeri el.