Bíró Bence és Alföldi Róbert a mai magyar valóság felől olvassa újra a Nobel-díjas Gerhart Hauptmann drámáját, A patkányokat. A Patkányok Emberek fekete humorú tragikomédia, ami azt a kérdést veti fel, hogy ha a társadalom legfontosabbnak hitt tartóoszlopai – a család, a szeretet, a hit – meginognak, maradt-e még esélyünk egy élhetőbb jövőre?
Gerhart Hauptmann 1911-ben írt drámája, A patkányok egy bérház különös lakóinak történetén keresztül teszi fel ezt a kérdést. Bíró Bence újrafordításában és átiratában a több mint százéves mű megőrizte aktualitását. Egy eleven, humorral és fájdalommal teli történet emberekről, akiknek a sorsában könnyű magunkra ismernünk.
974 oldalból 77 – Hauptmann a mai magyar színpadon
Hauptmann eredeti drámája könyörtelen társadalmi tabló: különböző helyzetű és sorsú embereket zsúfol össze egyetlen közegbe, ahol a kiszolgáltatottság, a vágyak, a hazugságok és a remények egymásnak feszülnek. A szerző távolságtartó, olykor karikaturisztikus nézőpontja azonban ma már nehezítheti, hogy igazán közel kerüljünk a szereplőkhöz. Az új átirat éppen ezen változtat: megőrzi a történetmesélés kegyetlen élességét és Hauptmann különös humorát, miközben lefejti róla a szerző tartózkodását.
„Mi megpróbáltuk kiszedni belőle ezt az írói távolságot, és a történetet ide közel hozni. Nem túl direkt módon, de mégis mai emberekkel, mai problémákkal. Ez egy társadalmi üst, amelyben mindenki benne van” – fogalmazta meg az alkotói szándékot Alföldi Róbert, az előadás rendezője.
Bíró Bence az eredeti, ötfelvonásos dráma radikális dramaturgiai sűrítéséből egy 77 oldalas, két részből álló színpadi változatot írt. „Különösen izgalmas az a kettősség, hogy a humor felerősítése és a szereplők emberibbé tétele nem szelídíti meg a történetet, hanem annak kegyetlen kérdéseit állítja reflektorfénybe” – mesélte az olvasópróbán Alföldi.
A történet helyszíne egy bérház, amelyben a színházigazgatótól a fiatal, idealista művészeken át a züllött, függőségekkel küzdő anyáig mindenki ugyanannak a közegnek a része. Az előadás nem egyszerűen a szegénységről vagy a lecsúszásról beszél. Arról is, hogy mi történik akkor, amikor az emberek közötti alapvető kapcsolatok sérülnek, és a közösségek, intézmények, családok nem képesek betölteni azt a szerepet, amelyet várnánk tőlük. Hogyan szeretnek egymásba a fiatalok, és miként reagálnak erre a szüleik? Mit kezd az idősebb generáció a fiatalabbak művészi ambícióival? Milyen jövőképe lehet annak, aki csak sodródik az életben? Ki és hogyan védi meg a gyerekeket? És meddig maradhat őszinte egy házasság, ha a felek már a legfontosabb dolgokról sem tudnak beszélni egymással?
A patkányok már nem ugyanazt jelentik
A cím is új értelmezést kapott. Hauptmann korában a nagyvárosi nyomor és a patkányok jelenléte közvetlenül összekapcsolódhatott a társadalom peremére szorult emberek képével. Ma azonban egészen más jelentést hordoz: megbélyegzést és dehumanizálást.
Egy szűk térben az ember kerül a középpontba
Az előadás vizuális világa tudatosan lemond a naturalista nyomorábrázolásról. Kálmán Eszter díszlete absztrakt, sarokba szorító teret teremt, amelyben a szereplők mozgástere szó szerint és átvitt értelemben is beszűkül. A szintén általa tervezett hétköznapi, rétegzett jelmezek pedig erős kontrasztot alkotnak az elvont környezettel. A látványtervező elmondása szerint „díszlettel nem a konkrét helyszíneket, hanem a szorongató együttélést, a bezártságot, a sarokba szorítottságot szerettem volna megmutatni. A Radnóti amúgy is szűkös színpadát még tovább szűkíteni, egyetlen sarokká, amely felé minden vonal összetart.
Ebben az absztrakt térben az ember válik a legfontosabbá. A szűkösség komponál, a tér kiemeli a szereplőket, minden mozdulat és viszony láthatóbbá válik. A látvány a színészetet helyezi középpontba. Pontosan azért, amiért az előadás címe Patkányok helyett Emberek lett.
És hogy miért sárga? Ösztönös választás volt, és csak később jutott eszembe, hogy tulajdonképpen egy hatalmas szelet sajtot terveztem.”
A gyerek, aki a jövőt is magával hozza
A sokfelé ágazó történet középpontjában egy nő áll, aki gyermeke halála után újra vágyik az anyaságra. Ez a vágy nem pusztán személyes ügy, az egész darab alapvető kérdéseit sűríti magába. Mit jelent családot alapítani egy olyan világban, amelyben a szeretet, a biztonság és a felelősség feltételei is bizonytalanná váltak? Meddig képes elmenni valaki azért, hogy megkapja azt, amiről úgy érzi, nélküle nem lehet teljes az élete?
A dráma során kiderül, hogy a patkánylabirintusból nem egyszerű a kiút, szinte minden alapvető érték megkérdőjeleződik, mégis, a befejezésben a legsebezhetőbb szereplő, a gyerek személyes története reménnyé tágul, és a jövő talán nem zárul be teljesen.
A darab 25 év után tér vissza a Radnóti színpadára.
Bemutató: 2026. október 21.
Szereplők: Bata Éva, László Zsolt, Tenki Réka, Szirony Kornél e.h., Gellért Dorottya, Fehér Diána Aida, Katona Péter Dániel, Schneider Zoltán, Berényi Nóra Blanka, Martin Márta
Rendező: Alföldi Róbert
Díszlet- és jelmeztervező: Kálmán Eszter
Fordította és átdolgozta: Bíró Bence
Fotó: Dömölky Dániel / Radnóti Színház








%20(2).jpg)
.jpg)